Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-22 / 44. szám
1985. február 22. Kelet-Magyarország 3 Lakatosból párttitkár Lásson tisztán mindenki A munkapad mellől jött. így emlegetik a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi 2-es gyárában Hirs Istvánt, a pártvezetőség új titkárát. A nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában szerzett érettségivel lakatos szakmunkás-bizonyítványt, s a munkapad mellől, sok-sok lépcsőfokon át jutott el a Politikai Főiskolára. Végzős hallgatóként érte élete egyik legnagyobb megtiszteltetése: ez év január 25-én az összevont vezetőségválasztó taggyűlésen öt alapszervezet több mint száz párttag a gyári pártvezetőség titkárává választotta. —Amikor telefonon kerestem, éppen pártvezetőségi ülést tartottak. .Milyen,témák szerepeltek a testület előtt? — Izgalommal teli napok következnek, hiszen a vezetőségválasztó taggyűlések a legfontosabb tanulságokat, a párttagsággal történt beszélgetéssorozatot elemzik. Ezeket szeretnénk hasznosítani. Természetesen sok kritika is érte munkánkat amelyeket meg kell szívlelnünk. Ez feltétlen szükséges, ha a bizalmat meg akarjuk őrizni. — Milyen tanulságokat vontak le? — Rendszeressé kell tennünk a pártvezetőség és a párttagság között a kapcsolatot. Újra megfogalmazták az emberek: folyamatos és őszinte tájékoztatást várnak a gyárat érintő minden kérdésről. Mindenben tisztán kívánnak látni a párttagok és párton- kívüliek, hiszen így tudnak azonosulni céljainkkal és munkálkodni azok megvalósításáért. — Mire gondol konkrétabban? — Gazdasági feladatainkra. Az idén 578 milliós árbevételt kell teljesítenünk. Ez azt hozhatja, hogy 10 százalékos alapbér- és 5 százalékos mozgóbéremelést valósíthatunk meg. A február 11-i pártvezetőségi ülésünk úgy ítélte meg, ez a, város üzemei között az egyik legjelentősebb bérpolitikai intézkedés lehet. Csakhogy keményen meg kell dolgozni érte. — Bizonyára erről behatóan szóltak a pártvezetőségi ülésen ... — Igen. Megállapítottuk: a kitűzött bérintézkedések elérésének alapvető feltétele, hogy az 1985. évi terv főbb mutatóit teljesítsük. Ezen belül különös figyelmet kell fordítanunk a termelés, a gazdálkodás és a munka hatékonyságának növelésére, a költségek csökkentésére, a készlet- tervek betartására és a nyereségterv teljesítésére. — Termékeink közel 90 százaléka, 466 millió forint az exporttermékek értéke. Ez főleg a Szovjetunióba irányul. Az igények itt is növekednek. Meg kell kapaszkodnunk, ha a szovjet piac igényeinek meg akarunk felelni, hiszen sarkunkban vannak vetély- társaink. Magas műszaki színvonalat követel a vevő, energiatakarékos és a környezetvédelmi előírásoknak is minden tekintetben megfelelő berendezéseket, konvejorokát, festőberendezéseket vár. — Ezek ismeretében milyen feladatokat jelölt meg a pártvezetőség? — Figyelmeztettek rá a párttagok, főleg a műszakiak: meglévő szellemi tartalékainkat az eddigiektől is hatékonyabban kell kihasználnunk. S ezt komolyan kell végre vennünk. Itt van például a 20 főt számláló tervezőmérnöki gárdánk. A képzettségüknek megfelelő munkával kell őket megbízni: korszerűbb termékek tervezésével, tipizálásával és hibátlan tervdokumentációk készítésével. Jogosan tették szóvá a taggyűléseken azt is, hogy a gyári számítógépeket nem hasznosítjuk elég hatékonyan a tervezésben, az előkészítésben és az elemzések során. Ezeken sürgősen változtatnunk kell. Javasoltuk azt is, hogy az itt dolgozó fiatal mérnökök anyagi elismerését a gazdasági vezetés kezelje megkülönböztetett figyelemmel. * — Figyelembe vette-e a gazdaságvezetés a pártvezetőség javaslatát? Történt-e intézkedés? A gazdaságvezetés a szak- szervezet egyetértésével megvizsgálta javaslatunkat és várható; még" februárban változás történik a fiatal műszakiak anyagi elismerésének javításában. Mivel még korszerűbb termékek gyártására kényszerít bennünket a piaci verseny, a pártvezetőségi ülésen megbeszéltük azt is, mit kell tennünk az ezt a színvonalat szolgáló újítómozgalom megújítása ügyében. Úgy döntöttünk, hogy e mozgalom résztvevőit elsősorban az anyag- és energiatakarékos megoldások kidolgozása felé irányítjuk és ösztönözzük is. — A pártélet területén milyen teendőket jelölt meg a pártvezetőség? — Mindenekelőtt a párt- szervezetek belső fegyelmének a további szilárdítása a célunk. Elsősorban a cselekvési egység erősítésére, érvényesítésére gondolok. Felül kell vizsgálnunk a pártmegbizatások rendszerét és azt a követelményekhez igazítani, az emberek képességeihez szabni. Farkas Kálmán Fotoelektromos ve- tülékőrökkel szerelték fel azt a nyolc modern szovjet gyártmányú szövőgépet, melyek a napokban kezdték meg a munkát az Újpesti Gyapjúszövő újfehértói gyárában. Az új berendezéseket a lizing üzlet keretében szerezte be a gyár. (Gaál Béla felvétele) Falugyűlésen Tarpán és Balkányban n község fórumán A mátészalkai Szatmár Bútorgyár szabászatán havonta ezer méter plüsst és bútorszövetet szabnak különböző kárpitos garnitúrákhoz. (Elek Emil felvétele) Befejezéshez közelednek a falugyűlések megyénkben. Munkatársaink ezúttal Tarpa és társközségei. valamint a balká- nyi és a hozzá tartozó tanyavilágban tartott közéleti tanáeskozásokról számolnak be. Tivadar egész társadalmi megítélése, a falu értéke növekszik a víz bekötésével — fogalmazták meg a február 15-i falugyűlésen. Igaz, főként az idősebbek sokallták a 18 ezer forintos hozzájárulást. De ők is, akárcsak a gulácsiak, legtöbben már jelezték, belépnek a vízműtársulásba. A szennyvízelvezetés megoldása több tízmillió forintos kiadást jelent majd a Tarpai Nagyközségi Tanácsnak, de ez már a tivada- riaknak is egy lépcső lesz a komfortosabb élethez. Öröm és aggódás Idős Vincze Sándor azonban még két villanyégő cseréje miatt kért szót, de az ő szavaiból is kitűnt: már körvonalazódik a Tisza közelsége miatt egy jelentős idegen- forgalmi központ képe is. Az elöljáróságtól várja a lakosság — szögezték le többen —, hogy a szolgáltatások színvonalát emelje. Az egyetlen kis bolt ma már kevés a tömegesen érkező turisták ellátására. Öröm és aggódás vegyült a felszólaló hangjába, amikor á fizetővendéglátás lehetőségeinek megteremtését szorgalmazta. Még megérik, hogy az egyre fogyó, tavaly mindössze 236 lelket számláló Tivadar megveti lábát a Tisza csücskében és nem jut a teljesen elnéptelenedett, szomorú sorO tt állok a fürdőszobában a tükör előtt, vállamon a törülköző, kezemben az ecset.' Panelházban lakni — ez se kutya, ennek az életnek is megvannak a maga örömei. Például, még a mosdóban csörgő víz zaja sem képes túl- hársogni felső szomszédunk. Navratil és a felesége csevegését. Ö is éppen most borotválkozik. — Lehetetlen alak, egyszerűen lehetetlen! — pattog a szomszéd. — Ugyan minek kötsz belé?! — kiabál a felesége, alighanem a konyhából. — Szerintem, nagyon jól nevelt és művelt ember, nagyon szeretem az elbeszéléseit. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az egy emelettel följebb lakó, kedves szomszédok éppen rólam beszélgetnek. — Nem tudom, mit kezdjek ezzel a fráterrel! — orsót megért baranyai Gyűrűfű sorsára ... Ehhez azonban még sok víznek kell lefolynia a Tiszán. Ezt igazolták Tarpa másik társközségében, Gulácson a hozzászólók. A térségben még legalább háromszázra tehető a szabad munkaerő, fele-fele arányban nők és férfiak vállalhatnának állást. Igaz, az Esze Tamás Termelőszövetkezet több melléküzemet létesített, de vagy az alacsony kereset, vagy a bejárási nehézségek gátolják a nagyobb arányú munkavállalást. Vagy egész egyszerűen nem tudnak fogadni annyi jelentkezőt. Okos előrelátással fogalmazta meg ugyanezt a gondot február 14-én a tarpai falugyűlésen Guti Béla, hogy ha sürgősen nem teremtenek valamilyen munka- alkalmat, nemhogy Tarpáról, hanem Gulcsáról és Tivadarból is elvándorolni kényszerülnek a szakmát szerzett, vagy akár betanított munkát kérő fiatalok is. Nagy reményt fűznek a hamarosan bevezetésre kerülő, a lakosság lélekszámához mért fejkvótához, hátha így a jogos igények kielégítésére több állami támogatást kapnak. Addig azonban pótolhatatlan érték Zeke Mihály és kisipari brigádjának felajánlása: a hőn óhajtott tornaterem és a gulácsi ravatalozó építésénél a villanyszerelési, a kőműves- és a festőmunkákat ingyen elvégzik. Jusson a köz pénzéből arra, amit ők már nem vállalhatnak el... Vízmű a tanyavilágnak Megyénkben még ritkaságnak számít, de Balkány térségében hamarosan valóság lesz a tanyai vízmű. Cibak-, Déssy-, Tormás-. Nádaspuszta, Béketelep és Petritanya másfél ezer lakosának a VII. ötéves terv idejében nagy álma valósul meg. Nem kell ezentúl attól tartaniuk, hogy az ásott kutak a melegben kiszáradnak. Az ott élők jelezték, vállalják a 20 ezer forintos hozzájárulást, ami kétezerrel haladja meg a községekben ezekben az években átlagosnak mondott ősz- szeget. A február 11-i falugyűlésen megelégedéssel szóltak a a társadalmi gondoskodásról, amely ugyanúgy szerény anyagiakat jelent a magányc_»- san élő időseknek, mint az óvodai nevelőotthon kicsinyeinek. Nagy területen élnek a Balkányhoz tartozó 27 tanyán, zömében idősek, akik már ott akarják leélni az életüket. De elkötelezte magát ennek az életmódnak sok-sok fiatal is. Egyre-másra gyarapszik a tanyavilág komfortos otthonokkal. Rendeli), lakással Születnek a gyerekek, de bosszankodnak a szülők, mert a legegyszerűbb gyermekbetegséggel is körülményesen jutnak szakorvoshoz. Gyermekorvosra, csecsemő- és terhestanácsadóra lenne szükség, hogy Szakolyból, Gesz- terédről, Biriből és a tanyákról se kelljen messzire buszozni, ha köhög a gyerek vagy tanácsra vár a kismama. A tanács számba vette a lehetőségeit, és a jól felszerelt rendelő terve mellé az orvosi lakás felépítésével is számol. Igen népes falugyűlés volt, 356-an mentek el. A 16 hozzászóló legtöbbje kifogásolta a kereskedelmi éllátást, nincs választék tőkehúsból, töltelékáruból, gyermekruházatból, olcsóbb húsból. A tanyán szinte egyáltalán nincs húsféle. Hiány volt szénből, tűzifából, rendszertelenül jött a palackos gáz. A látható eredmények elismerése mellett a lakosság még inkább számít a tanácsra, mint a terület gazdájára. Vladimír Volma: Alkalmas parkolóhely dítja a férj. — Képzeld, már megint a mi oszlopunk mellé állította a járgányát, mintha nem tudná, hogy ez a mi helyünk! — És ezért tartod gazembernek? — Értsd meg már végre Jana, mégiscsak vannak elemi illemszabályok! Nekünk kék Skodánk van, és őkel- me angyali nyugalommal ugyanilyen kocsit vesz. Mi éveken keresztül a lámpaoszlop mellé állítjuk az autónkat, és most ő ugyanoda tolakszik ___Nem, ez így nem mehet tovább! — Nincs igázad. Jiri — felel nyájasan tana. — Az ember oda állítja a kocsiját, ahová a kedve tartja, nemde? Azután csend támad, csak a két borotva surrogása hallatszik: az enyémnek nyugodt és szabályos, az övé meg ideges és felzizzenő. — Remélem, megbocsátasz nekem, drága Jiri: de a dolog úgy áll, hogy én magam állítottam a kocsinkat az utca végén a túlsó oldalra ... Mi ebben a baj, ne- kém így kényelmesebb ... És a szomszédunk is odaállhat a mi helyünkre, az oszlop mellé... N émán mosolygok. És hirtelen Jiri Navratil dühös üvöltése harsán a fülembe: — Hányszor mondjam neked, hogy a mi helyünkre állítsd a kocsit, az ördög vigyen el!!! Ezen a héten már háromszor mostam le az ő tragacsát! Fordította: Gellért GyJrjy Szakkontárok P anaszt hallgatok Nem az újságnak szánták, a jó ismerősnek mondják el. Szándéktalanul, csak a beszélgetés kedvéért, őszintén tehát. Gazdagságát, megszenvedett és megszolgált gazdagságát, házát, portáját mutatja egy fűrészes kisiparos. A dicsekvés egyre keserűbb, és mihamar eljutunk addig, hogy az ipar feladását tervezgeti már. A faluban, ahol él, legalább húsz háznál van fűrészgér, vagy stilfűrész. Egyre kevesebb a megrendelő, hiszen ez a húsz gép nemcsak húsz háztartásnak dolgozik, hanem segít rokonnak és ismerősnek, ellenőrizhetetlenül ugyan, de valószínű, hogy dolgozik fizetségért is. Az iparos adót fizet, újabban igen magas SZTK-költ- ségeket, a nem iparos géptulajdonos viszont semmit sem. Elhangzott egy mondat, hogy így lassan nem lehet állni a versenyt. Tévedés ne essék, nem féltem én ismerősömet az elszegényedéstől, de nem sokkal később egy ács mesélte, ’hogy környékükön, ahol mindössze ketten vannak ácsok, épült vagy 80—100 ház. Őket négyhez, vagy öthöz hívták, hiszen a faluban, ahonnét sokan ingáznak, él még legalább 10 ácsmesterséget tanult fiatal. Azok dolgoznak kalákában. Kezdett érdekelni, hogyan is van ez? Kiderült, hogy ugyanezt mondja a kisiparos villanyszerelő, mert jóllehet ő az egyetlen iparos a környéken, a mesterséget nem egyedül tudja. Mekkora gond ez? Országos fórumokon is elhangzott már, hogy főként a kistelepüléseken egyre többen adják be az iparukat, nem az adók, hanem főként az SZTK-járu- lékok megnövekedett összege miatt. Magyarán: nem bírják a versenyt. Fizetési kötelezettségeiket úgy állapítják meg, mintha ők látnák el a teljes területet. Természetes, hogy így a kontárok dolgozhatnak olcsóbban. Mondja ezt gépkocsiszerelő, de víz- és fűtésszerelő és sorolni lehetne a szakmákat, hogy ki még. Ellenőrizhetetlenné lesz a jövedelmek egy része, de akár veszélyesen is ellenőrizhetetlen az elvégzett munkák minősége. Ha a kisiparos feladja a reménytelennek tűnő küzdelmet, akkor egyre több falu marad bejegyzett, felelősségre vonható szakember nélkül. A sok engedély nélküli „mester’* nem ebből él, következésképp őket azok találják meg, akik rokonok, Vagy barátok. Egy réteg egy közösségen belül ellátatlan marad. Nyilvánvaló ebből, hogy ha nem tudunk valamiképpen rendet teremteni ezen a téren, akkor ez a szolgáltatások szintjének romlásához vezet. Hallgattam a panaszt, ami nem az újságnak szólt, de amit végiggondolni érdemes. Egyfelől ugyanis az igaz, hogy egyre több szakmában igényel jártas embereket a falu, másfelől viszont az, hogy e szakmák engedély nélküli űzése nem az ellátást javítja, hanem ellátatlanságot is teremt. Leírtam a panaszt, nem azzal a hittel, hogy egy jegyzőt bármit is megoldhat, de azzal a reménnyel, hogy ha beszélgetünk erről, akkor előbb vagy utóbb teszünk is valamit e tendencia ellen. Bartha Gábor
