Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
1985. február 20. Kelet-Magyarország 3 Megtettük a magunkét? Az elmúlt esztendő szeptemberében költözött jelenlegi, új helyére — a Szabadság tér 7. szám alá — az OTP dombrádi fiókja. A több, mint száz négyzetméter alapterületű épületben az ügyféltéren és a munkaterületen kívül kapott helyet az irattár és a szociális helyiség. Az új létesítmény nyugodt és kulturált munkafeltételt teremtett az OTP-fiók dolgozóinak. (Császár Csaba felvétele) meg, ki milyen pártmegbízatással járulhat legjobban hozzá a korszerű technika, a világszínvonalú termékek gyártásához, a piaci pozíciók megtartásához a Közel-Keleten, a szocialista és a tőkés országokban. Az irányelvek vitájával nem lezárult, hanem megkezdődött egy intenzívebb munka. A pártszervezetek önállóságának növelésével egy hatékonyabb és kockázatvállalásra alapo- zottabb pártirányítás szükséges üzemeinkben, vállalatainknál. Ezt az igényt már sugallta a beszámoló, de talán még inkább a vezetőségválasztó taggyűlések vitái, a konstruktív eszmecserék a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban, Nehéz gazdasági helyzetünk azt igényli, hogy — miként egyik vállalati igazgató fogalmazott a vezetőségválasztó taggyűlésen: — „Amit meg tudunk értetni a dolgozókkal, csak azt tudjuk elfogadtatni is.’’ Mélységesen igaz. Senki nem várja, hogy az áremeléseknek tapsoljanak az emberek. De hogy megértsék, miért volt rá szükség, azt magyarázni, megértetni és elfogadtatni kötelességünk. Valamennyi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésen ismét elhangzott: minden lényeges kérdés eldöntése előtt beszélgetni kell az emberekkel, a pártban és a párton kívül is! Talán ezért is figyelemre méltó az új, megválasztott pártvezetőség első munkája a Tisza menti Regionális Vízmű Vállalatnál. Minden emberrel beszélgettek idei programjuk' összeüljítása előtt. Nyilvánvaló', hogy ez majd a kongresszus határozatainak alkalmazásával válik teljessé. NE FELEDJÜK: a XIII. kongresszus irányelveinek vitájából jócskán vannak helyi és sürgetően fontos teendők, feladatok. Számos javaslat, kezdeményezés hangzott el az üzemi, a vállalati, a termelőszövetkezeti és hivatali élet és munka javítására, a pártszervezetek szervezeti életének és irányításának korszerűsítésére, a lenini normák következetesebb érvényesítésére, amelyeket helyben kell érvényesíteni. Csakis életközeiben valósulhatnak meg azok a célok, amelyeket az irányelvek, s e pártfórumokon az emberek fogalmaztak meg. Farkas Kálmán -J „KÖSZÖNÖM A LEHETŐSÉGET” — így kezdte felszólalását egyik megyei vállalatunk pártonkívüli igazgatóhelyettese, akit meghívtak a tisztújító, s egyben a kongresszusi irányelveket minősítő vezetőségválasztó taggyűlésre. Még figyelemreméltóbb, amit mondott. „Gyenge pártszervezetnek nem kenyere az önkritika. E tanácskozás életerejét az bizonyítja, hogy őszintén szólt gondokról, teendőkről. Szembe mert nézni a hibákkal. Aligha kell elis- merőbb vélemény, minősítés egy pártvezetőség ötéves munkájáról... A vezetőségválasztó taggyűlés vitájában számos javaslat hangzott el a két műszak megtartásának szükségességéről, de gondjairól is. Másutt az anyagi érdekeltségről, az új kommunista nemzedék nevelésének hiányosságairól, számos, az irányelvekben megfogalmazott feladatról szólták felelősséggel. Miután befejeződtek a beszámoló és a tisztújító taggyűlések, néhány helyen a párttagság is, meg a pártvezetőség is „megpihent”, megnyugodott, mondván: mi megtettük a magunkét, elmondtuk véleményünket, észrevételeinket, javaslatot tettünk, most már a „fentieken” a sor. És várják, majd csak történik valami. Pedig ugyanezeken a pártfórumokon hangsúlyozták: a pártvezetés korszerűsítése, a megújulásra való készség és törekvés igényli, hogy sok, az irányelvek vitájában elhangzott, nem országos horderejű észrevételt, javaslatot, gondot helyben kell megoldani, s ne várjanak — mert felesleges! — felülről intézkedést. Ezért érdemel figyelmet, hogy a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat pártszervezetei a gazdasági vezetéssel egyetértésben azonnal hozzáláttak azoknak a kezdeményezéseknek a megvalósításához, amelyek a közelmúlt pártfórumain hangzottak el, s melyek célja az önállóságból fakadó még intenzívebb piackutatás, az exportmunka, a teljesítmények növelése. AZ IRÁNYELVVITÁK során program született a helyi vezetés hatókörébe tartozó feladatok, a műszaki fejlesztés felülvizsgálatára és a szükséges intézkedések kidolgozására, a BEAG Universil Nyíregyházi Gyárában is. Pártcsoportok beszélik V _____________ Akácosból magházföld Rövidesen megkezdik a magházföld gyűjtését a szabolcsi akácosok aljában, hogy elkészítsék a dohánypalántának az ágyat a fóliasátrakban. A kékesei Üj Élet Termelőszövetkezetben 1985- ben a korábbi évekhez hasonlóan 150 hektáron ültetnek majd dohányt, amelynek egyharmada háztáji, a többi közös művelésű lesz. A hatékonyabb munka és a jobb minőség elérése érdekében az idén szakcsoport alakul, amelybe máris 130- an jelentkeztek. A munka- igényes növény művelésének feladataiból a géppel végzendőket vállalja a termelőszövetkezet, és a kézi marad a tagra. A technológia magas színvonalát a termelési rendszer tervei adják, ennek megtartására is ügyelnek a szakemberek. Az elszámolás a törés után következik, amikor a vállalkozók zöld állapotban adják át a közösnek a betakarított leveleket. Az átadott dohány értékének fele lesz a szakcsoport tagjáé, és ha a család jól dolgozott egész évben, akár egy kereső dolgozó bérének megfelelő ösz- szeget is kaphatnak. Nem véletlen tehát, hogy nagyon népszerű ez a termeltetési forma, egyaránt jelentkeztek traktorosok, irodá- sok, vezetők. A dohány ágazat eddig is nagyon jövedelmező volt, a tavalyi termelési érték elérte a 13 millió forintot, az idén énnél is többet várnak. Kóstoló a közéletből Téli népművelési gyakorlat: ezt a fogalmat immár egy évtizede megismertük — és az eltelt idő a népszerűségét, hasznosságát igazolta. Lényege: néhány, erre a célra kijelölt művelődési házban közel kéthetes gyakorlatra fogadnak olyan egyetemi, főiskolai hallgatókat, akik a népműveléshez csak passzióból közelednek, egyébként orvosnak, mérnöknek, tanárnak stb. készülnek. A kirándulás a kultúra területére szabadon választható, fakultatív tárgy, úgynevezett speciálkollégium keretében. Valóságos toborzás Idén Szabolcs-Szatmár tizenöt hallgató fogadására kapott engedélyt: a debreceni orvostudományi, az agrártudományi és a Kossuth Lajos Tudományegyetemről, illetve a nyíregyházi tanárképző főiskoláról. Azzal az útravalóval indultak; készüljenek arra a szerepre, melyet a pályakezdő értelmiségitől lakóterületén elvárnak. Mátészalkára, Vajára, Tarpára és Vásárosnamény- ba kerültek — ez utóbbi helyen beszélgettünk velük a gyakorlat félidejében az ismerkedésről, a tapasztalatokról. Debrecenből igen nehéz volt a népművelési gyakorlatra induló „stábba” bekerülni, mert például az agráregyetem - vezetői csak tíz hallgató résztvételét engedélyezték, pedig sokan tolongtak. Annál szomorúbb viszont; a nyíregyházi tanárképző főiskolán valóságos toborzásra volt szükség, hogy a létszám összejöjjön. Nem érnek rá ? A tanítójelöltet elsősorban az érdekli a gyakorlaton, hogyan kapcsolódhat majd be a friss diplomás a lakóterületen a közéletbe, az ottani művelődési intézmények munkájába, például szakkörök vezetésével. Tanulmányozza a kisebb települések életét is, mert mint mondja: — Nyíregyházi vagyok, de szívesen mennék falura is. Az agrármérnökjelölteket érthetően a látogatásra kiválasztott tsz-ek érdeklik, a munkaszervezéstől kezdve egészen addig, milyen felelősség hárul a vezetőkre a művelődés szorgalmazásáért, dolgozóik műveltségének gyarapításáért, illetve annak ösztönzéséért? — Nagyon szomorúak a tapasztalataink — foglalja össze az első néhány nap után Szűcs F. József. Az emberek semmire sem érnek rá. csak a pénzt hajszolni. És mit tesznek a gazdaságok vezetői? Nőknek egyszer egy évben Hajdúszoboszló, férfiaknak egy lovasnapok — ez a kultúra. Sajnos az egyetemről kikerülő mérnök, bármilyen tiszta vágyakkal érkezik, előbb-utóbb beáll a sorba, mert neki is olyan emeletes ház kell, mint a másiknak. Vagy még nagyobb. Elgondoltam: vajon mi milyenek leszünk? — Lehet, hogy ebbe mások esetében bele fogunk törődni — száll vitába évfolyamtársával Kopiári Nándor, — de magunkkal szemben nem. Nem lehet... És folytatódik a vita, miként előbb a közömbösségről, most arról, hogy tényleg elgáncsolják-e a „világ- megváltó” szándékú ifjúságot, vagy magunktól válunk megalkuvókká? Aztán — miután megegyezni nem tudunk — lezárjuk ezt, és előkerülnek a kedvesebb témák. — A legnagyobb meglepetésem az volt, hogy „mit tud” ez a ház — folytatja Szűcs F. József. — Pedig idevaló vagyok, Varsány- gyürébe, de eddig csak azt tudtam, van egy szép nagy homlokzat, fönt meg diszkó... És sorolják a csoportokat, művészeti együtteseket, énekkart, koncerteket, kiállításokat, meg a bábot, a nyugdíjasok klubját, a kertbarátokat, a zongoratanulókat stb. — Meg sem érdemel eny- nyit a város — helyeselnek valamennyien, majd Kopiári Nándor teszi hozzá. — Igaz, hogy városnak hívják, de erősek még a falusi vonások. Itt volt például egy világhírű vonósnégyes a fővárosból. Én szégyelltem magam a közönség miatt... Viszont a gyerekek aranyosak, velük érdemes valami újat elkezdeni. Előveszik, (elhasználják — Nagyon jó volt Tarpán — mesélik — felejthetetlen a vendégszeretet, ahogy a házakba is beinvitálva fogadtak bennünket. És milyen meglepő volt, mennyire törődnek az üzemi művelődéssel a faforgácslapgyárban. Tapasztalataikat a végén dolgozatban foglalják össze; amiből profitálnak az egyetemi, főiskolai tanszékek, a művelődési házak, és a köz- művelődés irányítói is. És a folytatás? Ha lehet, jövőre is „belekóstolnának” ebbe a közéleti előkészítőbe, mert föltett szándékuk, hogy majdan, pályakezdő szakemberként „előveszik” és felhasználják — a gyakorlaton tanultakat — Kopiári Nándor a nyíregyházi Ságvári, Szűcs F. József a varsánygyürei tsz-ben, Rocskó György pedig valamelyik általános iskolában — mert mint mondják: csak így érdemes. Baraksó Erzsébet Sok lúd... ... disznót győz, sok holló meg rókát. A mondat első állítása egyáltalán nem biztos, hiszen sosem láttam még, hogyan bír el néhány liba egy megtermett disznóval. Ám hogy a hollók rókát kergettek .. . Történt pedig most a napokban, Túristvándi szélén, a Rókáson. A Túr mentén tekeregtünk szikrázó vasárnap délelőtt, mikor jó messze, a legelő túlsó szélén éktelen lármát hallottunk. Hát ez mi lehet, néztünk egymásra, s már szaladtunk volna a folyóparti tisztás felé, ám istvándi barátunk megálljt parancsolt. Egy óriási tölgy mellé húzódtunk, s csendben figyeltük az eseményeket. A hangzavar erősödött, kisvártatva megpillantottuk a „zenészeket” is: mint valami súlyos, fekete felleg, nagy csapat holló károgott veszettül, a felhő le-lecsapott a földre. Ott egy gyönyörű róka iszkolt farkát behúzva a sűrű kökénybok- rok felé. Cikázott mint a villám, ám a hollók csípései elől nem volt menekvés. Hol az egyik, hol a másik vágott a róka bundájába. Az szerencsétlen meg-megállt, szem- befordult a támadókkal, rájuk vicsorította fogát. Ám mi kárt tehetett volna a madarakban? így vonult, hömpöly- gött a tömeg még egy jó darabig, míg a róka el nem érte a sűrű kökénybokrokat. A hollók egy ideig dühösen keringtek a rókabunker fölött, majd csendesedő hanggal visszafordultak a tisztásnak. Hamarabb értek oda nálunk, ám bennünket már nem mertek bántani. Az összetaposott hóban egy csont-bőr sovány nyúltettem hevert. Karcolás is alig látszott rajta. A hollócsapat, a róka, vagy a kemény tél végzett vele? Ki tudja ma már? Legfeljebb a hollók, akik — igaz tisztes távolból — de ott köröztek továbbra is fejünk fölött. Indultunk hát, hisz nem akartunk a róka sorsára jutni. Balogh Géza M a este vizsgázik a Budapest kongresszusi központban fővárosunk új hangversenyterme. Az avató koncerten a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara játszik, Lehel György vezényletével, szólisták és az énekkar közreműködésével. Műsoron Kodály Psalmus Hungaricus című műve és Beethoven IX. szimfóniája. (A Kossuth rádióban 19,35- kor, a tv 2. programjában 20,10-kor kezdődik a műsor.) A képen: az új kongresszusi központ. Mi is elfásulunk? Jó talaj a dohánynak
