Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
4 Kelet-Magyarország 1985.február 15. ■z energiahelyzet a kormány előtt (Folytatás az 1. oldalról) Az év első hónapjában, január 6. és 23. között részleges, nem lakossági fogyasztói földgázkorlátozás elrendelésére volt szükség, amikor a hőmérséklet napi középértéke tartósan mínusz 8, mínusz 12 Celsius-fok között alakult. Január hónap egészében véve hidegebb volt mind az előző évinél, mind a sokéves átlagnál. Az átlagosnál hidegebb január az eddigi számítások szerint 250—300 ezer tonna kőolajnak megfelelő többlet energiafogyasztást jelent. Február első felében többlettermeléssel és importtal, valamint operatív irányítással az energiarendszer egyensúlya fenntartható volt. Zavarok elsősorban a lakossági szénellátásban mutatkoztak továbbra is. Az erős fagyok és a szélviharok helyenként a gáz- és áramellátásban időleges kieséseket okoztak. Február 11-től a kritikus időjárási viszonyok és műszaki problémák következtében a földgázimport szállítási üteme átmenetileg csökkent. A földgázrendszer teljesítménycsökkenése miatt — annak érdekében, hogy a lakosság és a lakosságot közvetlenül ellátó közintézmények ellátása biztosítható legyen — jelentős ipari gázkorlátozásra került sor. A korlátozások azoknál a vállalatoknál, ahol a gáz mással nem helyettesíthető, átmeneti termeléskiesést, esetenként az üzem, vagy üzemrészek teljes, vagy részleges leállítását jelenti. Á korlátozás alapelve az, hogy a lakosság gázellátása csökkent földgázforrások mellett is fenntartható legyen, a közvetlen lakossági szolgáltatást elősegítő vállalatoknál és közintézményeknél ne legyen korlátozás. A termelőüzemeknél a technológiai károsodások elkerüléséhez a minimális szükségletet biztosítják, hogy a termelési folyamatban nagyobb törés ne következzék be. A korlátozásokat az érintett üzemeknél a gázimport növekedésének arányában az energiahatóságok folyamatosan csökkentik, illetőleg feloldják. A jelenlegi helyzetben továbbra is maximális takarékosságra van szükség minden energiafajtából. A vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniök annak érdekében, hogy a korlátozásokból eredő veszteségeket minimálisra csökkentsék és felkészüljenek a kiesések pótlására. Országszerte munkástüntetések előzték meg a huszonnégy órás általános sztrájkot Peruban. A demonstráció résztvevői a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakoztak. A Dél-afrikai Köztársaságban Sowetóban ismét összecsapásra került sor a diákok és a fajüldöző rezsim rendőrsége között. A kép közvetlenül az összecsapás után készült. Harmincmillió évenként megbolydul földünk felszíne: felgyorsul a hegyképződés, hirtelen kiterjednek vagy összehúzódnak az óceánok, felcserélődnek a mágneses sarkok, katasztrófák érik az élővilágot. De vajon mi zúdítja bolygónkra ezeket a csapásokat? Ami a közvetlen okokat illeti, a tudósok nagy részének sikerült közös nevezőre jutnia: eszerint úgy harmincmillió évenként hirtelen rengeteg üstökös jelenik meg a naprendszer belső vidékein. Kijut az „áldásból” bolygónknak is. Az útjába kerülő kisebb vagy már fölbomlott üstökösmagok még csak hagyján — ezek meteorzáporként hullanak alá. A nagyobbak — olykos kisbolygó méretűek — azonban hatalmas megrázkódtatásokat okoznak: becsapódásaik idézik elő a földtörténeti katasztrófákat. Egy-egy ilyen becsapódás és az általa kiváltott vulkanikus tevékenység vastag porfelhőbe borítja a földet. így egyfajta természetes eredetű „nukleáris tél” köszönt be, amelyet csak az alkalmazko- dóbb, életrevalóbb állat- és növényfajták élnek túl. Az üstökösök ritka vendégek a naprendszer belső tájain. „Törzshelyük” központi égitestünktől egy fényévnyire — 9,5 billió kilométerre, az úgynevezett Oort-féle üstökösfelhőben van. Az elképzelhetetlen nagyságú, gyűrű alakú felhőben több száz milliárd üstökös kering méltóságteljes lassúsággal a Nap körül. Vajon mi készteti ezeket a békés és távoli vándorokat arra, hogy időnként letérjenek pályájukról? Mi az a gigantikus égi parittya, amely bizonyos időközökben milliószámra a HoneckerSchmidt találkozó Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke csütörtökön Berlinben fogadta Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellárt. A nem hivatalos találkozón a felek egyetértettek abban, hogy a két német állam történelmi felelősséggel tartozik a béke ügyének./ A két politikus üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok genfi tárgyalásairól született megállapodást, reményét fejezve ki, hogy a tárgyalások eredménnyel járnak és jótékonyan hatnak majd a kelet— nyugati kapcsolatokra. A megbeszélésen Erich Ho- necker és Helmut Schmidt kölcsönös érdeklődésre számot tartó — jórészt nemzetközi — kérdéseket vitatott meg. Kongresszustól kongresszusig (4.) I szomszéd rétjének színe Szovjet szóvivő a bécsi tárgyalásokról A Szovjetunió meggyőződése szerint a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon lehetséges az előrehaladás. Ehhez csak az szükséges, hogy megszűnjenek a megállapodás útjába a NATO-országok által mesterségesen emelt akadályok — jelentette ki csütörtökön Moszkvában a Szovjetunió külügyminisztériumának szóvivője. A minisztérium sajtóosztályának vezetője emlékeztetett rá, hogy a tanácskozás nyugati résztvevői éveken keresztül a Közép-Európában állomásozó csapatok létszámára vonatkozó, kiprovokált vitával akadályozták meg az előrehaladást. Ennek a terméketlen vitának kívánt véget vetni a Szovjetunió, amikor 1983-ban javasolta, hogy ne a kiinduló létszámadatokra összpontosítsák a figyelmet, hanem a tárgyalások céljával összhangban állapodjanak meg a két fél Közép- Európában szemben álló haderőinek mindkét részről 900 ezer főre történő csökkentésében. Ezt a korábbi indítványt fejleszti tovább a csü- ( törtökön előterjesztett javaslat, amely figyelembe veszi a NATO-országok korábbi követeléseinek egy részét is. A szocialista országok lehetősé-i get látnak például arra, hogy katonai egységek teljes fegyverzettel történő kivonása mellett bizonyos alakulatok létszámát mintegy 10 százalékkal csökkentsék. A Varsói Szerződés oldalán a csökkentés után az érintett területen maradó 900 ezer katonának mintegy a fele lenne a szovjet hadsereg tagja. Ö rvendetes olvasnivaló! Széles körben érvényesül a negyvenórás munkahét, az idén március egytől a gyermekgondozási díjat kaphatják kézhez — mint új társadalombiztosítási ellátást — a mamák, illetve az egyedülálló apák, egyetlen év alatt — tavaly — hetvenezer lakás épült fel... Az viszont nem örvendetes olvasnivaló, hogy tovább csökkent a születések száma, a tervezettnél kevesebb új otthon került tető alá állami pénzből, az idén januárban túlestünk „a soros” áremeléseken ... Kétféle olvasnivaló? Ugyanazon kötet, csak más és más lapok? Kiemelt fontosság Sok mindenről csatáznak — szélsőségekkel is átitatott — vélemények napjainkban, ám indokolt a mindennapi tapasztalatok alapján a feltételezés: az életkörülmények, a szociálpolitika az a terep, ahol a téves vélekedések legtöbb csalánbokrára lelni. Mert általában az a látszat és nyomában az a vélemény, a másiknak, másoknak jól megy, annak, azoknak könnyű, de nekem, nekünk...?! A másiknak több a jövedelme, az újabb másiknak nagyobb a háza, annak gépkocsira is telik, amannak külföldi útra, kövérebb a nyugdíja, így, úgy, amúgy támogatja az állam ... bezzeg én, bezzeg mi... s nyújtható a panaszok listája tetszés szerint, ember legyen a talpán, aki képes elkülöníteni abban a jogost a jogtalantól! Az MSZMP XII. kongresszusának határozata az életkörülmények javítását kiemelt fontosságú teendőnek ítélte meg, éppen a reálbérek, a reáljövedelmek előreláthatólag kedvezőtlen alakulása okán. S való igaz, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is ezen a területen gazdag a két kongresszus közötti időszakról készíthető leltár. Elsőnek a legérzékenyebb pontot, a legtöbbeket foglalkoztató részterületet, a lakásépítést vegyük tüzetesebb vizsgálat alá. öt év alatt — 1980—1984 — 386,2 ezer új otthon épült meg, a legtöbb — 89 ezer — 1980-ban, a legkevesebb — 70,4 ezer — 1984-ben. Ez a lakásszám természetesen legkevesebb ugyanennyi háztartással egyenlő. Ha most a háztartásokat csupán három fővel szorozzuk be, akkor is 1,1 millió ember költözhetett be fél évtized alatt új lakásába, kényelmesebb, tágasabb, az emberibb élethez gazdagabb terepet adó körülmények közé. Igaz, a költözők döntő része nagy terhek vállalásával jutott el idáig...! A XII. kongresszus évében — 1980 — az Országos Takarékpénztár lakásépítéssel kapcsolatos hitelei tizenhét- milliárd forintot tettek ki, most már, az egy esztendőre kifizetett összeget nézve, har- mincmilliárd felett járunk. Erőteljes kereslet Növekvő terhek fejében kerül tető a fejünk fölé, mert hiszen az építési telkek árától az építőanyagokon át a munkadíjakig, mindenért többet kell fizetnie az építtetőnek. Arról sem szabad viszont elfeledkezni, hogy a fél évtized alatt jelentősen kedvezőbbé váltak a hitelfeltételek, tágult a szociálpolitikai kedvezmények köre — így például megszűnt a családi házat építők igazságtalan megkülönböztetése —, ugyanakkor észben tartandó az is, milyen zavarok mutatkoztak az építőanyag-ellátásban ... Fény és árnyék folytonos váltakozása ez, pedig csak egyetlen terepen néztünk körül. Folytatva a szemlélődést. Az áruellátás — hűen a XII. kongresszus határozatához, amelyben az áll, hogy „az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kigyen- súlyozott áruellátásnak” — valóban kiegyensúlyozottnak bizonyult. Voltak, vannak hiánycikkek, akadnak gondok a választékkal, ismétlődnek a bosszantó szolgáltatási tehetetlenségek, de ha tárgyilagosak vagyunk, azt mondhatjuk, nemcsak a közösségi, hanem a családi, az egyéni számvetéskor is, nem ez a jellemző, nem ez a meghatározója az áruellátásnak, a szolgáltatásoknak. Aligha puszta feltételezés, sokkal inkább tapasztalati bizonyosság, hogy ott, ahol több, mint kétszázezren várnak személygépkocsira, ahol öt év alatt kétszeresére nőtt a gázkályhák eladása, ahol olyasmi is hiánycikknek számít, mint a fagyasztószekrény, a színes televízió — ez utóbbiból 1980-ban 47 ezret, 1983-ban már 90 ezret vittek haza örömmel a vevők —, nos ott nem korlátozódik szűk körre a fizetőképes kereslet. Amint volt „fizetőképes kereslet” arra is, hogy kongresszustól kongresszusig nyolc százalékkal — a népesség minden százas csoportjából most már nyolcvanhárom főre kiterjedően — növekedjék a közműves vízellátásban részesülők tábora. Léphetünk az egészségügy terepére — például 1980- ban 28,8, 1984-ben 31,6 orvos jutott tízezer lakosra, ötezerrel nőtt a kórházi ágyak mennyisége —, szemügyre vehetünk egy- egy virágot a szociálpolitika mezején — például az 1980. évi 835-tel szemben 1984- ben már ezer felett volt az öregek napközijének száma —, töprenghetünk az öt év alatt 240 ezer fővel gyarapodott nyugdíjasok táborának helyzetén, mindenütt haladás és gondok, megvalósult tervek és feszültséget teremtő még ki nem elégített, illetve új igények birkózását láthatjuk. Hem a lelátón Csak úgy ne értelmezzük ezt a láthatást, hogy egy érdekes mérkőzésnek — a kívánatos, a szükséges, a lehetséges birkózásának — pusztán a szurkolói vagyunk, ott ülünk a küzdőteret övező széksorokban és dolgunk a hol halkabb, hol hangosabb buzdítás ... A társadalomnak egyre szélesebb köreit fogja át az a felismerés, hogy nincsenek, nem lehetnek egymástól mereven elhatárolódott dolgaink, teendőink, hogy cselekedeteink összefüggő láncot alkotnak, s ennek ereje, teherbírása — akárcsak a fizikában a valóságos láncnak — akkora, amekkora a leggyengébb szemnek. Ennek a gyenge láncszemnek egyre inkább szellemi tőkének hasznosítása, a társadalomnak az újra való nyitottsága, a képzettség, a tudás színvonala és gyakorlati kamatoztatása bizonyul. Következik: A SZELLEM NAPVILÁGA M. O. Nap és a bolygók felé lódítja őket? Két amerikai kutató, Michael Rampino geológus és Richard Stothers csillagász szerint a periodikusan működésbe lépő „üstökösparity- tya” szerepét a tejútrendszer síkjában tömörülő csillagközi porfelhők játsszák. Ezekkel a felhőkkel naprendszerünk csak bizonyos időközönként kerül kapcsolatba. Központi égitestünk ugyanis nem pontosan a tej- útrendszer középső, poranyaggal leginkább megrakott síkjában kering, hanem hullámvonalban: egy darabig a galaktikus „egyenlítő” fölött halad, majd azt átszelve alábukik, aztán ismét fölemelkedik és a síkon újra áthaladva, megint föléje kerül. A tejútrendszer síkját így körülbelül harmincmillió évenként szeli át. Ilyenkor a sík körüli porfelhők nehézkedési ereje megbolydítja a hozzájuk képest kistömegű Oort-féle felhőt és az üstökösök egy részét elindítja a naprendszer belseje felé. Balszerencsénkre a Nappal együtt jelenleg is (és itt ez az időhatározó több millió évet jelenthet), éppen a síkban tartózkodunk, így aztán nem csodálkozhatunk az olyan megpróbáltatásokon, mint a legutóbbi földtörténeti, illetve „ősembertörténeti” korok jégkorszakai, vagy azokon a 11 ezer évvel ezelőtti katasztrófákon, amelyeket az emberi emlékezet vízözönként, az Atlantisz pusztulásaként őrzött meg. Más tudósok azonban más véleményen vannak. Dániel Whitmore amerikai kutató szerint a periodikus üstökösrajzást a Nap már régóta keresett tizedik bolygója okozza. Richard Müller professzor és kutatócsoportja viszont a Nap — még szintén fölfedezésre váró — csillagpárját gyanúsítja. Az amerikai kutatók szerint ugyanis bolygórendszerünk központja valójában kettős égitest, s párja — egy gyenge fényű, de viszonylag jelentős tömegű csillag — harmincmillió évenként gravitációs hatást fejt ki az Oort-féle felhőre. Lányok, asszonyok! További munkalehetőséget biztosít a BFK Mátészalkai Gyára. Felveszünk és betanítunk női dolgozókat konfekció varrónői munkakörbe. Távollakók részére munkásszállón elhelyezést biztosítunk, Jelentkezni lehet: BFK Mátészalkai Gyára Felszabadulás u. 4. Munkaügyi osztály. (124) Képtávírón érkezett
