Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

4 Kelet-Magyarorazág 1985. február 14. UHESCO Egy kilépés háttere AZ UNESCO VÉGREHAJ­TÓ TANÁCSÁNAK rendkí­vüli ülésére igen bonyolult körülmények között került sor. Az USA kilépése és Nagy-Britannia bejelentett közelgő távozása nehéz hely­zet elé állította az ENSZ ne­velésügyi, tudományos és kul­turális szervezetét. Mint is­meretes, az amerikai kor­mány egy esztendeje jelen­tette be kilépési szándékát, így ez évtől már kívülről szemléli az eseményeket. Az amerikai lépésen felbuzdulva Nagy-Britannia 1985 végén szándékozik hasonló útra tér­ni, míg az NSZK egyelőre csak fontolgatja azt. A mos­tani tendkívüli tanácskozás oka, hogy az amerikai UNES- CO-hozzájárulás (évi 70 mil­lió dollár) megszűnése ko­moly anyagi problémákat idézhet elő a szervezet gaz­dálkodásában. Miért fordított hátat az UNESCO-nak az Egyesült Államok? Washingtonban bő egy évvel ezelőtt az UNES­CO reformját szabták meg az amerikai tagság fenntartásá­nak feltételéül. Ezt a refor­mot természetesen a Reagan- kormány szájíze szerint kép­zelték el. Szóvá tették, hogy ez a szervezet túlságosan po- litizálódott, és hatáskörét túllépő kérdésekkel foglalko­zik. A gyakorlatban ez a túl­zott politikai tartalom úgy néz ki, hogy a tagok többsé­ge elítéli a fegyverkezést, s bírálja az Egyesült Államo­kat. A testület közel-keleti politikája is Washington nem­tetszését váltotta ki (felvették soraikba a Palesztinái Felsza­badulási Szervezetet). De mi­ért torolná meg az Egyesült Államok az úgymond fokozó­dó politizálódást, hiszen az ENSZ 40 éves fennállása alatt mindig is a különböző politi­kai erők nyílt birkózásának arénájául szolgált. Inkább ar­ról van szó, hogy az Atlanti­óceán túlpartján egyre rosz- szabb szemmel figyelik a po­litikai erőviszonyok átalaku­lását, s látványos elégtétel­nek szánták a kivonulást. AZ AMERIKAI VÁDPON­TOKHOZ TARTOZOTT, hogy az UNESCO ellenzi a szabad társadalom alapvető intéz­ményeit. Magyarán: a tagok többsége fellép a tőkés társa­dalom intézményeinek világ­méretű uralmi törekvései el­len. A fejlődő országok har­cának egyik legmarkánsabb tényezője napjainkban az a törekvés, hogy alakítsanak ki egy új információs világren­det, azaz szűnjék meg a fej­lett tőkés országok hírköz­lési monopóliuma. A kezdeti szárnypróbálgatások már meg is történtek, hiszen Afriká­ban létrehozták a fekete kon­tinens nemzeti hírügynöksé­gének tömörülését. A teendő persze igen-igen sok még, elég, ha az elmaradott tech­nikai színvonalra gondolunk. Washingtonnak anyagi téren is kifogása támadt az UNES- CO-val szemben, mondván, hogy a pénzeszközöket ha­nyagul használják fel, s csak a bürokrácia növekszik. AZ A TÉNY, hogy az USA becsapta maga mögött az aj­tót, nagy nemzetközi vissz­hangot keltett, s minden reá­lisan gondolkodó politikus és magánszemély elítélte az egy­oldalú lépést. A Novoja Vremja című szovjet lap sze­rint a döntés fő oka: az USA nem szokott hozzá, hogy má­sokkal egyenlő félként ve­gyen részt a nemzetközi kap­csolatokban, uralkodni akar. A kilépés igazi hátterére vi­lágít rá az a hír, hogy az Egyesült Államok az egye­temes kultúrára és tudo­mányra szánt összegeket ezentúl saját politikai tervei­nek finanszírozására használ­ja fel. Az elmúlt Reagan- esztendők már megmutatták, milyen célokat szolgál ez a politika. A dél-libanoni Tyrben siita asszonyok tiltakoznak az izra éli megszállás ellen. (Kelet-Magyarország telefotó) Csernyenko válaszai békemozgalmaknak A Szovjetunió támogatja az atomfegyvermentea övezetek iétesítósét Európában A Szovjetunió kész kötele­zettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz atomfegyvert egy észak-európai atomfegy­vermentes övezet tagállamai ellen, s kész ezt szavatolni akár sokoldalú, akár az öve­zet tagállamaival külön-kü- lön megkötött megállapodás­ban. A Szovjetunió támogat­ja az észak-európai atom­fegyvermentes övezet kiala­kításának gondolatát, s vé­Dél-koreai választások Előretört az ellenzék A hivatalosan alig egy hó­napja megalakult, a diktatú­ra ellen, a demokrácia hely­reállításáért küzdő Űj-koreai Demokrata Párt elnyerte a lakosság jelentős részének tá­mogatását a parlamenti vá­lasztásokon, s Dél-Korea leg­erősebb ellenzéki pártja lett. A hatalmon levő — Csőn Tu Hvan elnök vezette — de­mokratikus igazságpárt meg­őrizte ugyan parlamenti többségét,, de a jövőben erős ellenzéki párttal kell szem­benéznie. Mindenekelőtt ezek a következtetések vonhatók le a Dél-Koreában kedden megtartott szavazás eredmé­nyeiből. A szavazatok több mint ki­lencven százalékának össze- számlálása után az Űj-koreai Demokrata Párt a 276 parla­menti képviselői hely közül 67-et szerzett meg. A kor­mányzó demokratikus igaz­ságpárt 149 mandátumot mondhat rpagáénak, amit részben a választási törvény­nek köszönhet. A szavazás során ugyanis csak 184 kép­viselőt választottak meg köz­vetlenül, s a fennmaradó 92 mandátumból a kormánypárt — mint legerősebb párt — automatikusan kétharmad­hoz, azaz pótlólagosan 61 mandátumhoz jutott. leménye szerint megvan a reális lehetősége egy ilyen övezet létrehozásának — ál­lapította meg Konsztantyin Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnöke a „Megállapodást most!” észak­európai háborúellenes moz­galom hozzá intézett felhívá­sára válaszolt. A szovjet ve­zető válaszát szerdán tette közzé a TASZSZ szovjet hír- ügynökség, amely ugyancsak aznap hozta nyilvánosságra Csernyenkónak a „Százak felhívása az élet nevében” argentin békemozgalomhoz intézett válaszát is. Csernyenko első üzeneté­ben megállapította: az atom­fegyverzet problémakörének némely vonatkozását nem ölelik fel a jövő hónapban kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások, így azok önálló megoldást igényelnek. Ide tartozik az atomfegyvermen- tes övezetek — köztük az észak-európai atomfegyver­mentes övezet — kialakítása. A Szovjetunió kész bizto­sítékokat nyújtani az észak­európai atomfegyvermentes övezet létrehozásához, s meg­vizsgálni a saját észak-euró­pai területeit érintő néhány lényeges kérdést, kész továb­bá a többi érdekelt féllel megvitatni a Balti-tenger atomfegyver-mentesítésének kérdéseit. Az argentin békemozgalom levelére válaszoló üzenetében Csernyenko rámutatott: a Szovjetunió következetesen fellép a kialakult katonai erőegyensúly megbontására irányuló minden kísérlettel szemben. Egyidejűleg hatá­rozottan síkraszáll a nukleá­ris és a hagyományos fegy­verek csökkentéséért az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján, és küzd az atomfegyverek meg­semmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért. A száz neves argentin politikai, tu­dományos és művészeti sze­mélyiséget tömörítő csoport ugyanilyen levelet küldött az Egyesült Államok, Francia- ország. Nagy-Britannia és a Kínai Népköztársaság állam- és kormányfőinek. Csernyenko—Gorbacsov kötete A fejlett szocializmusért Az SZKP stratégiájának, és taktikájának néhány időszerű kérdéséről címmel megjelent és rövidesen az olvasókhoz kerül Konsztantyin Csernyenko és Mihail Gorbacsov kötete a Kossuth Könyvkiadó gondozásá­ban. A könyv három jelentős dokumentumot tartal­maz. olvashatjuk benne Konsztantyin Csernyenko ta­nulmányát A fejlett szocializmusért címmel, és üdvöz­letét az országos tudományos konferencia résztvevői­hez; valamint Mihail Gorbacsov: A nép alkotó munká­ja című előadását. A szép kivitelezésű kötet a Kos­suth Nyomda munkája. Kongresszustól kongresszusig (3.) Tények, tanulságokkal S zépítés nélkül, a megszokott poli­tikai nyíltsággal tudatta a tár­sadalommal a párt XII. kong­resszusának határozata: „Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat.” A cikksorozat előző részében szerepelt tények, adatok már fölkínálták a tanulságot. A legfőbbet. Azt, hogy nem érzékeltük súlyának meg­felelően az alapvető feltétel megfogalma­zását, s mert nem, hiányzott a lehetőség az előbb idézett kongresszusi határozatrész teljesítéséhez. Furcsa lépcsőfokok Társadalmi méretekben beszélhetünk az életszínvonal megőrzéséről, ám a reál­bérek csökkenése, egyes rétegek minden­napjainak megnehezedése figyelmeztet a meglévő — és le nem becsülhető — fe­szültségekre. A munkások és alkalmazot­tak egy keresőre jutó reálbére 1984-ben három százalékkal csökken, azaz ha 1980- at száznak vesszük, akkor — mert 1983- ban, 1982-ben is mérséklődés ment végbe, csupán 1981-ben nőtt 1,1 százalékkal az indexszám — 94,3 százaléknál tartottunk december végén ... Amit keserves dolog tudomásul venni, hiszen a nominális át­lagkeresetek viszonylag tetemes növekedé­sét — 1981:5,8, 1982:6,1, 1983:4,1, 1984:5,8 százalék — így vámolta meg az ennél is gyorsabb léptű fogyasztói áremelkedés. Ez tavaly — az előzetes adatok szerint — 8,3 százalékot tett ki, amit, mert rövid az em­lékezet, hajlamosak vagyunk csúcsnak tar­tani. Valójában a rekord 1980-hoz kapcso­lódik, az árindex 9,2 százalékot ugrott. Furcsa lépcsőfokokon járunk. A munká­sok és alkalmazottak havi — bruttó — át­lagkeresete 1984-ben 5510 forintot ért el, 1980-ban 4225 forint volt. A pénzbeni tár­sadalmi jövedelmek 125 milliárdot tettek ki tavaly, 1980-ban, a XII. kongresszus évében 87 milliárd forint volt „mindössze”, azaz rendkívül gyors a gyarapodás ezen a területen. Akkor érthetjük meg igazán e társadalmi kötelezettség terhét, ha megis­merjük a viszonyszámot: 1983-ban 380,4 milliárd forint munkából származó jöve­delemhez 194,1 milliárdos — 111,1 milliárd forint a pénzbeni, 82,8 a természetbeni — társadalmi jövedelem társult. Amíg az ösz- szes jövedelem hatvannyolc százalékát tet­ték ki a munkából származó forintok 1980- ban, most már hatvanöt százalék alatt va­gyunk ... Ami nem biztos, hogy egészséges arány. A különbözőség észlelése Messzire gyűrűző következményei van­nak annak, hogy a nyolcvanas években — lassuló mértékben ugyan, de *- folytató­dott a keresetek nivellálódása, például a szak- és betanított munkások, a vezetők és a beosztottak bére között. A közhiedelmek­re, a szóbeszédekre rácáfolva, a szocialista szektor foglalkoztatottjainak mindössze a másfél százaléka tartozik a havi tízezer, forintnál nagyobb átlagkeresetűek közé. Ami nem okvetlen vigasz a kevesebb pénzt eltevő számára, mivel könnyen meglehet, éppen azért csak annyi az ő pénze, ameny- nyi, mert főnökeit nem ösztönzik kellő módon, érdekeltségükkel nem törődnek az arra illetékesek. Akiket szintén nem ösz­tönöznek ... Lényeges tanulsága a kongresszustól kongresszusig terjedő időszaknak, hogy nem könnyű ugyan, de mindenkor szem előtt kell tartani a különbözőségek fontos­ságát. Korántsem azonos hatás ugyanis például az árszínvonal emelkedése a kü­lönböző háztartástípusokban élő — és az azokon belül lévő — családokra. Ahol nőtt a keresők száma, ott viszonylag könnyeb­ben csoportosították át a forintokat, mint ott, ahol a nyugdíjat kell beosztani, avagy három kiskorú gyermeket nevelni. Bepil­lantást enged a nyugdíjasok gondjaiba egyetlen tény: az 1980-ban megállapított háromezer forint összegű nyugdíj reálérté­ke, az emelések ellenére sem több ma már, mint 2700 forint... Ugyanakkor azt is lát­ni kell, hogy a most pihenni térők maga­sabb összegű ellátmányra jogosultak — 1980-ban a munkás- és alkalmazotti átlag- kereset ötvenegy százalékát tette ki a nyug­díjak és járadékok havi átlaga, ma ez öt­venhat százaléknál tart —, mint az ezt a státust korábban választók. A hosszabb szolgálati idő, valamint a magasabb átlag- kereset következményeként 1984-ban 3130 forintot tett ki az átlagos havi nyugdíj ősz- szege, 1980-ban 2267 forint volt. Ami szo­morú, de az élet természetes rendje, hogy az átlag azért is javul, mert a régi nyug­díjasok csoportja csökken, közülük egyre többen örökre megpihennek ... Vannak a nyugdíj mellett a társadalom számára más, szintén természetesnek tar­tott — és ez a természetesség nem baj — jövedelmi források. A baj az, hogy már- már a figyelem köréből is kikerülnek, annyira természetesek, holott itt is sok-sok milliárdot kell fedezetként a termelésben előállítani. Tavaly 19,4 milliárd forintot kaptak kézhez a szülők családi pótlékként, 1980-ban ez a kiadás 13,6 milliárdot köve­telt, s hogy a „messzi” múltba is visszapil­lantsunk, leírjuk, 1973-ben 2,8 milliárd volt csupán ez az összeg. Van család, ahol ez a bevétel rendkívül fontos kiegészítője a jö­vedelemnek, s van olyan is, ahol zsebpénz­nek tekintik, azaz ismét arra intenek a ta­pasztalatok — és az idei változtatások már ebben az irányoa mutatnak —, hogy a szociálpolitikában.is érvényesülnie kell az ésszerűségnek, a differenciáltságnak, a jó­zan gazdálkodási logikának. Okos mérlegeléssel A tavalyi, 19,4 milliárd forintos családi pótlék összeg persze törpévé zsugorodik, ha — például — összevetjük az 1983-ban élvezeti cikkekre kiadott 78,8 milliárd fo­rinttal, az ezen belüli 46,6 milliárdos al­koholszámlával ... azaz a jövedelmek el­költésének hogyanja sem huszadrangú ügy! A társadalomnak sem az, s nem len­ne szabad, hogy a család számára annak bizonyuljon. Okos mérlegeléssel kellene a jövedelmek forintjait a családon belül is elosztani, átcsoportosítani, mert — kézen­fekvő az összefüggés — ha a népgazdaság visszafogásokra, korlátozásokra kényszerül, elképzelhető-e, hogy a családok egy tete­mes része ugyanúgy gazdálkodjék, mint ko­rábban ? Következik: A SZOMSZÉD RÉTJÉNEK SZÍNE M. O. Tizenhat év után Gibraltár újra nyitva Egy héttel ezelőtt történt megnyitása óta több mint százezren lépték át a spa­nyol—gibraltári határt. A 16 éven át lezárt határ megnyi­tása az újdonság erejével vonzza nemcsak a spanyolo­kat, hanem a Naposparton üdülő angol, francia német, amerikai turistákat is. Gib­raltár és Spanyolország kö­zött a közúti forgalom zavar­talanul folyik. Gibraltárban egyre élénkebb az üzleti te­vékenység. Ismeretes, hogy Gibraltár 1713 óta angol koronagyar­mat. A néhai Franco diktá­tor 1969-ben lezáratta ezt a határszakaszt és megszüntet­te a tengeri, valamint a légi összeköttetést is. A normális kapcsolatok egy héttel ez­előtti helyreállítása feloldot­ta Madrid és London között az egyik feszültséggócot. VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK FIGYELEM! Miskolc-Tapolca fürdőhelyen színvonalas villákat, illetve lakrészeket ajánlunk vállalati üdültetés céljára. Kívánság szerint ellátást is biztosítunk. Állunk szíves rendelkezésükre: BORSOD TOURIST Miskolc-Tapolca, Martos Flóra u. 7. 3519. (261437) D. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom