Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
4 Kelet-Magyarország 1985 január 15. Gromiko tv-nyilatkozata után Nyngati visszhang Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap esti tv- nyilatkozatára még aznap reagálva a brit külügyminisztérium szóvivője kijelentette: London nem járul hozzá, hogy nukleáris erőit figyelembe vegyék a szovjet— amerikai tárgyalásokon — mindaddig, amíg a két nagyhatalom jelentős mértékben nem csökkenti saját nukleáris fegyvertárát. A szovjet külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatának tartalma megfelel az európai érdekeknek — mondta Karsten Voigt, a nyugatnémet SPD parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője abban az interjúban, amely az Osnabrücker Zeitung hétfői számában jelent meg. Voigt a Gromiko-nyilatko- zatnak azt a gondolatát emelte ki, hogy az űrfegyverek, a hadászati rakéták és a közepes hatótávolságú rakéták ügyét egymással összefüggésben kell vizsgálni, és mindhárom téren egyidejűleg kell eredményekre törekedni. A nagy nyugati hírügynökségek bő terjedelemben foglalkoznak . Gromiko szovjet külügyminiszter televíziós nyilatkozatával. Ezen — mint ismeretes — Gromiko a George Shultz amerikai külügyminiszterrel Genfben megtartott találkozójáról, az új szovjet—amerikai tárgyalások témáiról és kilátásairól nyilatkozott vezető szovjet külpolitikai újságíróknak. Az elmondottakból a legtöbb nyugati hírügynökség azt találta a legfontosabbnak kiemelni, hogy ameny- nyiben az amerikai manőverező robotrepülőgépek és Pershing—2 rakéták telepítése folytatódik, akkor kérdésessé válnak a szovjet— amerikai fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások. Ugyancsak kiemelten foglalkoznak a nyugati hírügynökségek Gromiko ama megállapításával, hogy a fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokon figyelembe kell venni a francia és a brit atomerőt. Fontosnak tartották a nyugati hírelemzők idézni Gromiko nyilatkozatának azt a részét is, amelyben a szovjet külügyminiszter szerint elképzelhetetlen az előrelépés a nukleáris leszerelés terén anélkül, hogy ne menne végbe ezzel párhuzamos folyamat az űrfegyverek terén is. Ezzel kapcsolatban kiemelték: Gromiko igen határozottan elvetette az Egyesült Államoknak azt az álláspontját, amely szerint a leszerelési tárgyalások idején is folytatni akarja „csillagháborús” fegyverkezési kutatásait. Az AFP szerint Andrej Gromiko kijelentése válasz volt Richard Burt amerikai külügyi államtitkár kijelentésére. Búrt szombaton Tokióban ugyanis kijelentette: az Egyesült Államok csak akkor kezd tárgyalásokat az űrfegyverkezési programról, ha az már túl van a kutatási szakaszon. (Folytatás az 1. oldalról) sok a környezetvédelemért elnevezésű mozgalomnak is, amely az elmúlt években dinamikusan fejlődött és számos eredmény jelezte megújhodását. A tervek szerint széles körű eszmecserén tisztázzák: a környezetvédelem ügye mennyiben vált társadalmi kisugárzásúvá, s milyen tennivalók vannak még a további mozgósításban. Egy másik alkalommal a környezetvédelem és a társtudományok összefüggéseit állítják vita középpontjába. Ismét áttekintik a Balaton helyzetét, víztisztaságának alakulását. Behatóan vizsgálják majd a Kis-Balaton vízvédelmi feltételeit, s annak is utánanéznek, hogy a Balaton környezetében milyen intézkedéseket hoztak az eltelt időszakban a csatornázottság kiterjesztésére. A fővárosi közterület-felügyelet munkáját ugyancsak górcső alá veszik; főként abból a szempontból, hogy létrejötte óta javult-e Budapest köztisztasága, közrendje. Az NSZK területén a jövő hét elején kezdődik a NATO téli hadgyakorlat-sorozata. A képen: az amerikai katonák első csoportja megérkezik Mönchengladbach repülőterére. (Kelet-Magyarország telefotó) Kizárások a Brit KP-ból Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága kizárta a pártból Tony Chatert, a Morning Star című kommunista napilap főszerkesztőjét és David Whitfieldet, Chater helyettesét. A VB erről szóló határozatát — négy, hasonló fegyelmi döntéssel egyetemben — a hét végén hozták meg. Chatert, Whitfieldet, valamint a KP londoni szervezetének négty tagját a VB a szervezeti szabályzat és a pártfegyelem megsértésében, valamint az egész pártra nézve kártékony tevékenységben marasztalta el. Az ügy előzményei a párt 1983. évi kongresszusára nyúlnak vissza. A legfelsőbb fórum annak idején szükségesnek mondta, hogy Chatert és Whitfieldet elmozdítsák a Morning Star főszerkesztői illetve főszerkesztő-helyettesi tisztéből. Ezt a döntést az érintettek nem fogadták el, a pártlap tulajdonosaként és kiadójaként funkcionáló népi sajtónyomda társaság pedig — nem lévén intézményes szervezeti kapcsolatban a pártvezetőséggel — sorozatosan megerősítette Chatert és Whitfieldet a tisztében. Albert Schweitzer emlékére 1875. január 14.—1965. szeptember 4. E két dátum között feszül hosszú, gazdag életútja. Korának kiemelkedő művésze volt. Az orgonamuzsikával — különösen Bach zenéjével — korán eljegyezte magát, mégsem erről ismerik nevét, hanem önfeláldozó életéről, kórházairól. 1913. március 26-án feleségével, Helene Bresslauval hajóra szállt, hogy a közép-afrikai Ogooué folyó melletti Lamba- rénében kössön ki, kórházat építsen és szereljen fel s megkezdje gyógyító munkáját a legnomádabb trópusi vidéken, az egyenlítő izzó napsugarai alatt. Kórházában átlag 1500 beteget kezeltek — ingyenesen. Évente több mint 900 műtétet végzett és a szülések száma is meghaladta a 400-at. Hamarosan a „Nagy Fehér Varázsló” elnevezésben részesült, aki a bennszülöttek szerint „mindent tud és mindenre képes”. Példakép és fogalom lett a kórháza, ahol megszámlálhatatlan gyógyult neki köszönhette életét. Ritkán beszélt sikereiről. Építeni, orvosolni — ezek voltak vezérgondolatai. Albert Schweitzer mindig az emberi élet teljességére, tehát szellemi fejlődésére, anyagi rendezettségére, teljes kiteljesedésére gondolt, nem csupán a fizikai létére. Csak a humanitás lehet az etika alapja — hangoztatta. — Ahol a humanitás megszűnik, ott kezdődik a „pszeudoetika” — mondta dr. Schweitzer. Az „élet mélységes tisztelete” számára nem központi fogalom volt csupán, hanem találó meghatározása és kifejezése annak a lelkületnek, amely egész énjét betöltötte, minden munkásságát meghatározta, s amely belőle olyan átható erővel sugárzott. Lam- barénei gyógyító munkáját időről időre egy-egy koncertkörút tartamára hagyta félbe. A fő célja ezzel is az volt, hogy biztosítsa a kórház anyagi létét. Pátriárkakort megért s szinte a legutolsó időkig végzett embermentő munkája, valamint a háború és béke kérdésében könyveiben és európai előadókörútjai során tartott előadásaiban kifejezett állásfoglalása ismertté és tiszteltté teszi dr. Albert Schweitzer nevét és személyét. A Nobel-békedíj. amellyel 1953 októberében kitüntették, ennek a megbecsülésnek a kifejezése. 1957 áprilisában nyilvánosságra hozta ,,A lelkiismeret deklarációját”. 1958. április 28., 29. és 30-án sugárzott felhívását a rádioaktiv veszélyről, az atomháború veszedelméről, ezek megelőzését célzó legmagasabb szintű tárgyalások szükségességéről 80 ország 96 rádióállomása közvetítette. Ezekből a ma is aktuális gondolatokból idézzük a XX. század „Old great man”- ját: „Ahol az atomfegyverekről van szó. egyik nép sem mondhatja ellenfelének: — »►most döntsenek a fegyverek!«, hanem csak ezt: »Most közös öngyilkossággal kölcsönösen semmisítsük meg egymást«. A lényeg az, hogy az atomfegyver-kísérletek és e fegyver alkalmazása magában hordja eltiltásának abszolút okát. — Az atomhatalmak kötelessége az, hogy e teljesen vitathatatlan kérdésekben minden előzetes ALBERT SCHWEITZER feltétel nélkül megegyezzenek. — Minden tábornak és Európa minden országának meg kell értenie, hogy sorsuk örömben és bánatban már mindörökre összefonódott. Ez új történelmi tény.” A teológus, zeneművész, orvos, filozófus mintegy 40 ki- sebb-nagyobb kötetnyi irodalmi munkásságán túl a béke ügyének következetes védelmezője, az erőszakba fulladó világ számára maga volt a jóság üzenete. A Jóság és az Igazság iránti teljes odaadása ezrek lelkét hatotta meg. Schweitzer doktor mint a humanizmus gyakorlati megvalósítója, mint igazi emberbarát Volt a legnagyobb Pablo Casals szerint: „Minden ember barátja”. Halász Bálint Kelet’Európa a háború után (t.) A szocializmus 11 Bféletereie ■ "jm T apjainkban igen I szembeszökően megmutatkozik a I m kelet-európai or- o szágokban negy- ■*“ * ven évvel ezelőtt megindult népi forradalmak történelmi jelentősége. S ezt az határozza meg, hogy az említett országok népei a szocializmus útját választották, lényegesen megváltozott a nemzetközi politikai helyzet, a népi forradalmak Kelet-Európábán, majd pedig egy sor ázsiai államban elindították a szocialista világrendszer kialakulását és fejlődését. Beteljesedett Lenin előrelátása, aki Szovjet-Oroszor- szág szempontjából nehéz időkben, 1918 nyarán tudományosan előre jelezte, hogy múlhatatlanul egyre újabb és újabb országok fognak kiszakadni a kapitalista rendszerből: „Mi, mondhatnék, ostromlott erődben vagyunk mindaddig, míg a nemzetközi szocialista forradalom más osztagai segítségünkre nem sietnek — hangsúlyozta V. I. Lenin az amerikai munkásokhoz írt levelében. — Ámde ezek az osztagok léteznek ..., fejlődnek, gyarapodnak, erősödnek .. („Levél az amerikai munkásokhoz”, V. I. Lenin ösz- szes művei, Kossuth, 37. kötet, 58. oldal.) 1917 októbere után a negyvenes évek kelet-európai forradalmai új osztagokat vezettek el a szocializmushoz, s azokat más szocialista országok követték. S ma ugyanezzel a lenini meggyőződéssel ismételhetjük meg, hogy a nemzetközi szocialista forradalom új osztagai léteznek, fejlődnek, gyarapodnak, erősödnek. A mai és a jövendő forradalmi erők szempontjából fokozott jelentőségűvé válik a negyvenes évek j népi demokratikus és szo- ■ cialista forradalmi lényegének, módszereinek és for- > máinak megértése, vagy Le- ! nin szavaival élve e forra- i dalmak „tapasztalatának összegezése”. Az Albániában, Bulgáriában, Magyarországon, az I NDK-ban, Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában végbement szociális forradalmakat ezen országok megelőző szociális-gazdasági és politikai fejlődésének egész menete, a forradalmi helyzet beérése, az antago- nisztikus osztályellentétek kiéleződése készítette elő. Mindezek a belső tényeI zők azonban csakis a kedvező külső feltételekkel párosulva vezethettek forradalomhoz. A kelet-európai országban ezek a feltételek annak eredményeként alakultak ki, hogy a szovjet hadsereg szétzúzta a német fasizmust és szövetségeseit. A kelet-európai népek fel- szabadulása a fasiszta uralom alól, azoknak a katonai-politikai belső erőknek a megsemmisítése, amelyek egy sor kelet-európai országban a reakciós rendszereket támogatták, lehetőséget teremtettek a széles néptömegek forradalmi aktivitásának kifejtésére. Ezek a tömegek nyíltap kifejezésre juttathatták jövendő sorsukra, a társadalom demokratikus megújhodására vonatkozó álláspontjukat. A kelet-európai népi forradalmak negyvenedik évfordulójával kapcsolatban egyes burzsoá történészek e forradalmak keletkezéséről újból a régi, már korábban hitelét vesztett változatot hajtogatják, kijelentvén, hogy ezeket a forradalmakat úgymond „a szovjet hadsereg hozta magával”, „a Szovjetunió exportálta”. Állításaikat megcáfolják azok a közismert tények, hogy százezres néptömegek vettek részt a forradalmi átalakításokban. A szovjet hadsereg teljesítette a fasiszta katonai gépezet szétzúzásának óriási jelentőségű forradalmi funkcióját. Azt viszont, ami a forradalomban a fő — az új hatalom megteremtését, a társadalmi-politikai élet gyökeres átalakítását — maguk a kelet-európai államok népei valósították meg. Még a háború éveiben, az antifasiszta harc, a megszálló rendszerekkel szemben tanúsított ellenállás folyamán egy sor kelet-európai országban megkezdődött az antifasiszta mozgalom, a nemzeti felszabadító háború átnövése szociális forradalommá, amely a kizsákmányoló osztályok megdöntéséhez vezetett, s a dolgozó tömegek kezébe adta a hatalmat. Éppen a széles néptömegek aktív részvétele a forradalmakban határozta meg a negyvenes évek keleteurópai forradalmainak viszonylag békés útját, az olyan hosszú polgárháború elkerülését, mint ahogy ez az Októberi Forradalom után Oroszországban történt. A néptömegek azonban teljes határozottsággal bebizonyították harcos for- radalmiságukat, amikor nemzeti felszabadító, partizán háborút folytattak Jugoszláviában, Albániában, Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában és a többi kelet-európai országban, fegyverrel a kézben harcolva az 1944. augusztus 23-i bukaresti, az 1944. szeptember 9-i szófiai, az 1945. május elején lezajlott prágai felkelés Idején, közreműködve szülőföldjük felszabadításában. A néptömegek nyíltan kifejezésre juttatták törekvésüket a forradalom megvédésére, amikor a belső és külső reakció erői összefogva ellenforradalmi lázadások előkészítésébe kezdtek Romániában, Magyarországon és Csehszlovákiában. A negyvenes évek forradalmainak demokratikus, népi jellege megmutatkozott a külső ellenség — a fasiszta megszállók — és a helyi kollaboránsok elleni harcban, amelyben összefogtak a munkások, a parasztok, az értelmiség, a városi kispolgárság, a társadalom úgyszólván minden rétegének képviselői, kivéve a nagybirtokosokat és a kapitalistákat, akik elárulták hazájuk nemzeti érdekeit. A népi forradalmakban vezető szerepet játszottak a kommunisták, akik élére álltak eleinte a fasizmus ellen, majd pedig a hazájuk demokratikus megújhodásáért, a szocialista átalakításokért vívott harcnak. A forradalom folyamán gyorsan növekedett a kommunista pártok tekintélye, amelyekbe új tevékeny erők áramlottak. A Magyar Kommunista Párt már 1945 májusában 150 000 tagot számlált. Csehszlovákia Kommunista Pártjának taglétszáma 1945 augusztusában 712 000. Lengyelországban 1947 júniusában 848 000’ Bulgáriában körülbelül 500 000, Romániában 1947 végén 800 000, Jugoszláviában pedig 146 000 kommunista volt. A kommunista pártok minden kelet-európai országban a legbefolyásosabb politikai erővé váltak. A kommunista pártok érdeme a társadalom gazdasági és szociális átalakítását, a szocializmus építését kitűző tervek kidolgozása és végrehajtása. A dolgozó tömegek, az egész nép cselekvő részvétele nélkül nem lehetett volna ezeket a terveket megvalósítani. A nyugati burzsoá ideológusok szándékosan elba- gatelizálják a néptömegek szerepét a kelet-európai országok forradalmi átalakításában, a mai társadalmigazdasági, politikai életben és a forradalom és a demokrácia állítólagos „ösz- szeférhetetlenségének” régi reformista verzióját terjesztik. Ám éppen a . negyvenes évek forradalmai nyitottak teret az igazi demokrácia előtt, az óriási néptömegek aktív politikai és közéleti tevékenysége számára. Éppen a néptömegek részvétele biztosította a kelet-európai országokban végbe ment négy progresszív szociális-gazdasági és politikai átalakításokat. A társadalom forradalmi újjáalakítása, a szocialista építés szembetűnően megmutatta, hogy a gazdasági és szociális problémák megoldása szorosan összefügg a szocialista demokrácia széles körű fejlesztésével, a dolgozó tömegek aktív tevékenységének növekedésével, a politikai és gazdasági élet irányításában való részvételükkel. Napjainkban a szocialista demokrácia további fejlesztése eleve meghatározza minden országban a szocializmus erősítésének, a testvéri államok közti együttműködés mélyítésének lehetőségeit. A párt vezető szerepének növekedése, a társadalom politikai rendszerének további tökéletesítése, a tömegek társadalmi aktivitásának növekedése, társadalmi tudatának fejlődése, a társadalmi-politikai élet irányítási színvonalának emelkedése, a szocialistael- .lenes elemek ellen vívott harc — ezek a demokrácia fejlődésének, a szocialista rendszer erősítésének legfontosabb elemei. A szocialista demokrácia további tökéletesítése tükröződik az NDK-ban, Bulgáriában, Romániában. Jugoszláviában elfogadott új alkotmányokban, valamint a magyarországi, lengyelországi és csehszlovákiai lényeges aikotmánykiegészíté- sekben. A szocialista alkotmányok rögzítik a dolgozók alapvető jogait és kötelességeit, továbbá a szocialista demokrácia egyéb legfontosabb elveit. A szocialista országokban í jelentősen növekedett az államhatalom helyi szerveinek szerepe, tökéletesedik struktúrájuk. Mindez ugyancsak a demokrácia mélyülésének és fejlődésének folyamatát tükrözi a szocialista országokban. Igor Őrlik professzor, Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézel Következik: GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ.
