Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
1985. január 31. Kelet-Magyarország 3 Pályázatok a megyéért EGY-EGY JÓ ÖTLET olykor milliókat ér, vagy pénzben ki sem fejezhető erkölcsi hasznot hozhat. De kik azok, akiknek a fejéből úgymond, kipattan az isteni szikra, s hogyan lehetne elérni, hogy minél több ilyen szikra pattanjon ki a fejekből? Milyen módon segíthetnék ezek a megye fejlődését, a jelentősebb döntések jobb megalapozását? Hogyan lehetne elérni, hogy egy-egy kiváló ötlet, szakmailag — netán tudományosan megalapozott — javaslat, elemzés ne maradjon az asztalfiókokban, hanem váljék a közösség hasznára? Ezekre építve hirdette meg tavaly januárban a megyei tanács az alkotói pályázatot. „Szükség van arra, hogy a tudományos egyesületek és szellemi életünk legjobbjai a szaktudomány igénybevételével feldolgozzák azokat a gazdasági, társadalmi, politikai témákat, amelyek megoldása elősegíti a döntéshozatalt, megyénk sajátos gondjainak megoldását.” Az ajánlás gazdag választékot kínál azoknak, akik elég erőt, tapasztalatot, tehetséget éreznek szellemi teherbírásuk kipróbálására, s a benyújtandó pályamunkájuk — amely lehet kis doktori, vagy kandidátusi munka, egyéni tanulmány, a végzős főiskolai hallgatók szakdolgozata stb. — az 1984-es évben készült. A pályamunkákat a múlt évben december 31-ig küldhették be az érdekeltek, hogy a zsűri megkezdhesse azok értékelését. A pályázat szervezői igyekeztek minden jelentősebb munkahelyen népszerűsíteni az első ízben kiírt alkotói pályázatot, amely háromezertől tizenötezer forintig díjazza a legjobb munkákat. Üzemi, vállalati hasznosítás esetén a megvalósításért járó külön díjazásról is gondoskodnak. A főiskolai szakdolgozatokra egykét ezer forintot szavaztak meg. MILYEN AZ ÉRDEKLŐDÉS? A pályázatra tizenhét munka futott be, melyek egy része kapcsolódik az ajánlásban szereplő fontos témákhoz, egyrészük viszont alig, vagy igen kismértékben függ össze a legégetőbb gondok megoldásával. Egy pályamunkát ezek közül nem fogadhattak el, mert kiderült, hogy a korábbi években készült. Ezekben a hetekben tart a pályamunkák értékelése, de az már bizonyosnak látszik, hogy jó néhány munkacélba • ért, távlatilag segíteni fogja a megye fejlődését. Többek között tudományos igénnyel az egyik pályázó feldolgozta a megye terület- és településhálózatfejlesztés úgynevezett infrastrukturális kérdéseit, egy másik pályázó a Szatmár- Bereg tájvédelmi körzet erdőinek helyzetét vizsgálta meg. A pályamunkák között szerepel például Záhony gazdasági körzetének köziekedére alapozott komp- , lex területfejlesztése, a gyenge termőképességű, savanyú jellegű futóhomok területek gazdaságos hasznosításának lehetőségei, a rozs kettős hasznosítása, a talaj, a felszíni és védett rétegvizek áttekintése a megye területén. Hét oktatási, közművelődési pályázat érkezett meg, melyből érzékelhető, hogy inkább a pedagógusok érdeklődését keltette fel a megyei alkotói pályázat. NINCS OK ELÉGEDETLENSÉGRE, hiszen a pályázat első éve még nem hozhatott kirobbanó sikert, számosán dolgoznak jelentős témákon, melyekre azonban egy év kevésnek bizonyult. A pályázat gazdái azonban már a finomításon is törik a fejüket. Még szélesebb nyilvánosságot szeretnének adni a pályázatnak, s jobban kívánják orientálni a témaválasztást, mert a mostaninál inkább a gomb és a kabát viszony érvényes. Vagyis a már kiválasztott téma — és elkészült szakdolgozat, doktori, kandidátusi értekezés — jutott el a bizottsághoz, akár kapcsolódik a témakör szorosan az ajánlottakhoz, vagy sem. Végül is minden szellemi teljesítmény hasznos, meg kell becsülni, s értékelni azt, de a törekvés az lenne, hogy a legégetőbb megyei gondok megoldására keressék a választ a szakemberek, kutatók. Egyének és közösségek. Ezért év közben is érdemes még nagyobb figyelmet fordítani a pályázat ébrentartására. Páll Géza 4 fiatalok őszinték voltak hozzám: — Tudod, bácsika, úgy döntöttünk, hogy nekünk nem kell gyerek. — És ha szabad kérdeznem, miért nem? — Olyan keservesen tud bömbölni egy kisbaba, hogy az borzasztó! — mondja az újdonsült férj. — Rengeteg pelenkát kell mosni egy újszülöttre — világosít fel az asszonyka. — Ha baba van a háznál, lehetetlenség elmélyülni, mondjuk a hegymászás tudományában ... — Vagy teszem azt az ejtőernyőssport szépségeiben... — Igazatok van — hajoltam meg az érvek előtt. — Az ember karjában ott szunyókál a bébi, és egy alvó gyerekkel kiugrani a gépből, az nem megy. Lehetetlenség... — Egyetértek veletek, hogy nem kell gyerek — felemelt kézzel megadtam magam. — Ennek ellenére nem árt, ha a lakásban rajtatok kívül van más élőlény is. — Macskát fogunk tartani! — mondta az asszonyka. — Egy aranyos kis cicát. — A macska állandóan nyávog — vágtam közbe. — Szerintem jobb, ha szerzünk egy kutyát — mondta ki a döntést az ifjú férj. C. Melamed: Beszélgetés a fiatalokkal — A kutya folyton nyüszít, ugat — tiltakoztam. — Azt tanácsolom nektek, hogy vegyetek egy akváriumot. A halak nem nyávognak, nem nyüszítenek, nem ugatnak éjjel-nappal. — Igazad van, bácsíkúnk! — mondták egyszerre a fiatalok. Sőt! A halak a pelenkát sem piszkítják be ... Ezek szerint eldöntöttük: akváriumot veszünk és kész! ★ Eltelt egy jó fél év, s én Már csattog az olló “aw* Egyikük a fa hegyében lovagol. (A szerző felv.) A négyes út egykedvű íve hosszan kerüli meg Kisvár- dát. Elég régen épült már, mégis idegen a tájban, a felüljáróval együtt. Derékban metszi a rozstáblát, a nádast, és egy igen nagy gyümölcsöst. Ami az utazónak egy pillantásnyi élmény, az az ajaki Búzakalász Termelőszövetkezetnek a Halmitag, benne egyik almáskertjével. Mint egy félbemaradt csikófrizura a gyerek fején: az egyik részen még érintetlenek. a fakoronák, a másikon már értő kezek által „megstuccolva”. Ha megtelnek a pórusok — Most azt a lankát metsz- szük, amelyik tavasszal nehezen járható, — dagasztja mellettem a havat Gubik Miklós kertészeti brigádvezető. Vékony jégkéreg burkolja a fehér paplant, minden csepeg-csurog, az ágak, a vesszők és a fatörzs. — A homokon, ha megtelnek a pórusok és több vizet nem bír befogadni, azonnal kész a malter, — folytatja a kis helyi környezetismeret órát vendéglátóm, ahogy az asz- szonybrigádhoz közeledünk. Nagyrészt rájuk vár a feladat: megmetszeni a tsz almáját. Közel az úthoz, a kerítéshez, szinte egyszerre hallani meg az ollók csattogását és az egymásnak felelgető asz- szonyhangot. Egyikük a fa hegyében lovagol, a másik egy élére állított kis hűtőládán egyensúlyoz, a harmadik pedig fűrészel, egy karvas- tagságnyi ágat választ el a törzstől. Megállnak a munkával, kendőjüket igazítják, újra elmentem a fiatalokhoz látogatóba. — Na, gyerekek, hogy telt a nyár? Hol nyaraltatok? Merre jártatok? Milyen magas hegyeket másztatok meg? Hogy sikerült az első ugrás? — Az a helyzet, bácsika, hogy nem voltunk sehol. — És miért nem? — Hát azt hiszed, hogy ezzel a halakkal teli akváriummal lehet ide-oda utazni? — fortyant fel a férj. — Ezeket a halakat gondozni kell. Ki ád enni nekik, ha mi elutazunk? — És ki cseréli ki rendszeresen az akvárium vizét? — vágott közbe az asszonyka. Aztán elkapta a pillantásomat, domborodó hasán gyorsan begombolta a pongyoláját, elpirult, majd a fülembe súgta: — Tudod, bácsika, mivel nem tudtunk kimozduni a lakásból, hát egy füst alatt ezt is elintéztük ... (Oroszból fordította: Kiss György Mihály) piros arcuk mosolyog, lélegzetük párállik. — Nem most kellett volna jönnie, mert már kánikula van, — tréfál Kovács Miklósáé a jövevénnyel, vagyis velem. — Egy hete, igen! Akkor mínusz huszonkét fok volt, alig vitte az olló a galy- lyat. — Nem lett volna okosabb otthon maradni? Nem szalad el a metszenivaló ... — Szorítjuk, hogy hamarabb meglegyen — kászálódik le a ládáról Molnár De- zsőné. Int a húgának is, Rajzinger Miklósnénak, szálljon le egy percre a fejünk felől. — Tavaly március 15-én fejeztük be, pedig akkor egy szavunk sem lehetett az időjárásra. Ritmusban maradni Az időjárás, mármint a mostani igen régi rekordokat döntött meg. Kovácsné először tizennyolc esztendővel ezelőtt vett ollót a kezébe, de amint elmondta, ilyen hidegben még sohasem metszett. Mint ahogy a megye legtöbb helyén nem is erőltették. Itt sem erőltette senki, csinálták és kész. Híre is ment, ezért is kerestük meg őket a Halmi-tagban. — No azért a hámot nem szaggattuk össze, — emlékezik Rajzingerné. — Tíz óra tájban indultunk el minden nap a kert" elején lévő melegedőből, a tsz vezetőinek gondja volt rá, hogy forró teában ne legyen hiányunk, a bögre oldalán hamar kiengedett az ember ujja ... Meg hát ha mozognak a tagjaink, akkor nem fázunk. — Napnyugtáig meg sem álltak soha — meséli Bogár Attila főagronómus, amint a kert többi részét is felkeressük. — Nem akartak kiesni a ritmusból azzal, hogy felmennek és visszajönnek. Addig is végeztek három—négy fával, összejött nekik napjában közel kétszáz forint. Sohasem hiányzott senki. Szinte érthetetlen rendszertelenséggel tűnik fel itt is, ott is egy péhány tagból álló brigád, kikívánkozik a kérdés: miért nem haladnak sorban? Gubik Miklós válaszol, miközben meg-megáll, instrukciókat ad, hol vágjanak többet, hol hagyjanak kevesebbet. — Sorsot húzunk a metszés megkezdése előtt, nehogy valaki azt találja mondani, hogy kivételezünk akárkivel is. így mindenki ott fog hozzá, amelyik sorhoz jutott. Tisztes nyereség A szerencsére bízni a választást, mindenképpen szerencsés ötlet volt, mert különösen ebben a kertben még egymás mellett is eltérőek a fák. Egyik nagyobb, a má-. sik kisebb, egyik tar, a másik ágas-bogas. Régen még a bérezés is eltért fánként, ma már egységesen tíz forintot lehet kapni mindegyik rendbetételéért. Nincs is különbség köztük a munka után, és az emberek kezében is egyforma lelkesedéssel csattog a vágószerszám. A gondoskodás a mostani „kánikulában” is megvan, a vezetők csak egy köszönésre állítják meg az ollók gazdáit — megy a munka. Nem lankadhat a munkakedv, mert mindenképpen kiegészítésre szorul valami által az az öt-hat aranykorona, amelynek a nevében ugyan nemesfém van, de tulajdonképpen csak kolduspénzt jelent gondos gazdája nélkül. Csak akkor kerülhet le róluk 1200 tonna jó minőségű alma, mint ahogy tavaly is történt. Ez pedig feltétlenül szükséges volt az idei hárommilliós nyereséghez, amelyik a zárszámadáson előreláthatólag várható. Nem nagy összeg ez, de tisztesnek számít ötvenmillió forint értékű termelésnél. Lehet, hogy pontosan ennyi hiányozna, ha a tagok csak a kényelmet szeretnék, és az újságból tudnák meg, menynyi az a mínusz huszonkét fok. Gsik Sándor Iskolaszövetkezet Nyírbélteken A Nyírbéltek-Ömböly körzeti Általános Iskolában a tanulók és a pedagógusok napi cikkekkel történő ellátása mindeddig nem volt megoldott. Balesetveszélyes volt, hogy a tanulók a szünetekben a közelben lévő ABC-be jártak át vásárolni, mivel egy nagyforgalmú útvonal választja el az iskolát az ABC-től. Az iskola vezetése többféle megoldással kísérletezett, hogy a gondokon enyhítsen, de egyik sem vezetett célra. Ekkor sietett segítségükre a helyi ÁFÉSZ. Javasolták az iskola vezetésének, hogy alakítsanak iskolaszövetkezeti csoportot. Az ÁFÉSZ vezetői vállalták, hogy rövid időn belü átadják a szükséges berendezéseket. Az iskolaszövetkezet január 23-án 22 fő tanuló és 3 fő tanár jelenlétében hivatalosan megalakult. Nyírbátor, növényolajipar: Űj mosóporok, növekvő export A Nyírbátori Növényolajgyárban kiegyensúlyozott ütemben, folyamatos a termelés. Az 1985-ös tervek a tavalyi évhez viszonyítva nem mutatnak jelentős változást. Fő termékükből, a mosószerből 30 000 tonnát gyártanak. Itt meg kell említeni, hogy az új mosóporokat, az Amo és Ozon áztatóport emelkedő mennyiségben gyártják. Utóbbi kettő környezetkímélő hatású, s elsősorban a környezetvédelmi szempontból kiemelkedő területekre szánják. Valamennyi mosóporból megfelelő kapacitással tudnak termelni s a kereskedelem igényeit maximálisan kielégíteni. Jó tudni, hogy Nyírbátorból összesen 9 féle mosópor indul útnak az ország legtávolabbi pontjára is. A lakosságon kívül közü- leteket is ellátnak, nagy kiszerelésű, 20 kilogrammos csomagolású mosóporokkal. Ezeket Patyolatoknak, kórházaknak, mosodáknak, gyermekintézményeknek küldik. A napraforgómag feldolgozása is folyamatos. 1985-ben 10 százalékkal több napraforgóolajat gyártanak, mint tavaly. Ez két okból lehetséges. Az új hajalógép beindításával lerövidül a karbantartási idő s nem kevésbé fontos, hogy ebben az évben több napraforgómagot is kap a gyár. Tervük e , termékből 23 ezer tonna, s zömmel exportra gyártanak. A nyírbátori napraforgóolaj eljut az idén is az NSZK, Svájc, Ausztria vásárlóihoz. Lényeges fejlődés, hogy idén tovább növekszik az exportminőségű napraforgódara mennyisége. A megtermelt daramennyiség mintegy 80 százaléka első osztályú lesz, s ennek a takarmánykeverő üzemek örülnek majd a legjobban. Gyertyagyártásból 1900 tonna a terv. Ebből 250— 300 tonnát külföldre szánnak. Jelenleg a KONSU- MEX-en keresztül folytatnak tárgyalásokat tőkés értékesítésre, de a tavalyihoz hasonlóan kishatár- menti árucsere keretén belül is adnak el gyertyát. A MEZŐGÉP szerszám- műbelyében NSZK-ex- portra párhuzamsat« gyártásának tízdarabos „0” szériája készül. A nagy pontosságot igénylő termék automata gépsorokon a munkadarabok felfogásához szükségesek. (Jávor)
