Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-29 / 23. szám
1985. január 29. Kelet-Magyarország 3 Konfliktusok Huszonnyolc esztendős barátom programozó matematikus. Amikor megkérdeztem, hogy mit csinál a vállalatnál, ahol dolgozik, így felelt: olyan programokat állítok össze, melyek programok készítésére alkalmasak. Nem tagadom, mindez kicsit nehéz, felfoghatatlan volt a számomra. Biztos nem mindennapi tudást és ismeretet tételez fel. Amikor arról faggattam, miként érzi magát, azt mondta: nagyon jól, hagynak dolgozni, bár nem vagyok meggyőződve, hogy van annyi értelme, amennyi energiát belefektetek. Lassan bontakozott ki beszélgetésünk során a lényeg. A vállalat kulcspozícióban levő vezetői jószándékú, de többnyire ötven feletti emberek. Rendkívül nagyra becsülik az elektronikát, végtelenül tisztelik a számítógépen HIDEGBEN IS Dől a la A FEFAG fehérgyarmati erdészetében döntik a „tőkét”, s nem siránkoznak az erdészet dolgozói. Nábrád határában — a Bakonyán — közel 16 hektár tölgy és hazai nyár kerül vágásra. Január 8-án, a leghidegebb napokban kezdődött a kitermelés. Várhatóan ötezer köbméter fát nyernek e területről. A fehérgyarmati TÜZÉP-telepen nagy örömmel fogadták az idei első szállítmányt. Bakó Lajos és Szarka Gyula illetve brigádtagjaik, már reggel 6kor elindulnak, hogy késő délutánig helytálljanak. A meleg tea, s parázsló tűz, néha egy cigarettányi szünet; s természetesen a munka, meg a réteges öltözködés védi őket a hidegtől. A fa vastagabb része bútoripari alapanyag lesz, de jut a bányákba, s más ipari célokra is a tűzifa mellett. Megnőtt a gally becsülete is, s hosszú idő után, e télen már elhordják a tuskót, ami korábban ott korhadt el az erdőn. Gépek a mezőgazdaságban A több költség forrása Megyénk termelőszövetkezeteiben a gépek, jármű- vek és berendezések értéke ma már 4 milliárd 300 millió forint. A gépesítésre, gépvásárlásokra, mint mindenütt, úgy Szabolcs-Szatraárban is nagy hatást gyakorolt a támogatási rendszer, a hitellehetőség és nem utolsósorban a saját erő, amely az amortizációból és az évenként képzett fejlesztési alapból állt. Ez utóbbival volt mindig a legtöbb gond. Mint tudott, mező- gazdasági üzemeink többsége gyenge termőhelyi adottságú, ebből eredően volt olyan gazdasági év, amikor az összesített eredmény értékét elérte, sőt meghaladta a veszteség. Mindezeket tudva és elörebocsátva, reálisan meghatározható, hogy merre tart mezőgazdaságunk gépesítése? Ezzel a témával az utóbbi hetekben behatóan foglalkozik Gödény Vince, a TESZÖV műszaki főmunkatársa. dolgozókat, mi több, meg is fizetik őket. Akkor hát hol a konfliktus? Ott, hogy nem tudnak mit kezdeni sok esetben a kész programmal. Addig, amíg bizonyos ügyviteli dolgokat old meg ember és gép, rendben is van. Amíg nyilvántartást vagy szállítási kérdésekben ad választ, gondmentes a dolog. De abban a pillanatban, amikor ennél összetettebb problémákra adnak feleletet a számítógépek, tétova tekintetekkel találkoznak. Szervezés, ésszerű munkaerő-gazdálkodás, folyamatok optimalizálása, piaci prognózisok esetén — s csak néhányat említettünk — azonnal felmerülnek a kérdések, kételyek, szkeptikus vélemények. Az ok egyszerű: gyakorta derül ki, hogy az emberi döntések eddig nem voltak a legjobbak, a legjobb szándék ellenére sem. Napvilágra kerül, hogy korábban hozott döntések nem optimális végeredményt hoznak. A „rá- érzés”, a „jó orr’’, a rutin kevésnek bizonyul. Kétségtelen, ez a mai gazdaság és gazdálkodás egyik, s talán nem is legkisebb gondja. A mindig objektív gép jó program esetén jó eredményt kínál. Mind gyakrabban kell tehát szembenézni vezetőknek saját korábbi döntéseikkel, s ha fontos, úgy azokat módosítani is szükséges. Jobb a semminél Adatai szerint — ez a kiindulási alap — a termelő- szövetkezetekben évről évre növekszik az elhasznált, nullára leírt, de még üzemeltetett gépeknek a száma. E véleményt reprezentálja, hogy amíg 1976-ban 365 nullára kifutott erőgép volt a tsz-ek- nél, 83-ban ez a szám már 1588-ra nőtt. Ehhez hasonlóan tíz év alatt megduplázódott a nullás kombájnok, pótkocsik, kukorica-vetőgépek száma. Szám szerint 221 kombájn, 864 pótkocsi, 90 kukorica-vetőgép érett meg a selejtezésre. Miért nem selejteztek az üzemek? Mert az amortizálódott, az erkölcsileg és fizikailag leromlott gép is jobb a semminél. Igaz, a javítás, az üzemeltetés, az elhasználódott eszközöknél horribilis költségeket emészt, de nincs más választás. És ezek után nézzük, mire tellett, milyen gépi beruházásokat valósítottak meg a termelőszövetkezetek. 1984-ben a gépbeszerzés kétcsatornás rendszerben, az AGROKER-től és a termelési rendszerektől történt. Az AGROKER 273 millió forint értékű gépet, az IKR 240 millió, a KITE 97 millió és a GITR termelési rendszer 23 millió forint értékű gépet adott el, illetve adott át a tsz-eknek. Jelentős mértékű volt még az állattenyésztés gépesítésében a BOSCOOP és a TAUR1NA közreműködése, de főként szerelésben, felújításban és a háztáji termelés gépesítésében. A két, vagy több csatornás értékesítési rendszerről csak annyit: ez hasznos és előnyöket tartalmazó kereskedelmi tevékenység. Rendszer szinten jól szolgálják a termesztés korszerűsítését, a szükséges technológiai sorok magasabb szintű megvalósulását. Külön kell szólni viszont az AGROKER-érté- kesítésről. A gépeladás értéke tehát 273 millió forint volt, és ezzel szemben a géprész- és alkatrész-értékesítés 350 millió forint. Ez utóbbi szám igazolja, minél több a nullára kifutott gépek száma, annál nagyobb mértékű az alkatrészvásárlás. Az elmúlt tíz évben nőtt a traktorkapacitás, hiszen ha kevesebb gépet vásároltak is a tsz-ek, de ezek többsége nagy gép volt, Rába 180, 250, avagy T—150, K—700 vagy 701-es és legutóbb néhány FIAT. A tény ettől függetlenül az, hogy minden gépnél csökkent a darabszám, romlott értékben is az arány, jóval kevesebb a vásárolt mennyiség, mint volt 1976-ban. Ebből eredően is keletkeztek olyan visszásságok, hogy egy termelőszövetkezetnél három nagy teljesítményű erőgép van, de hozzájuk való traktorekéből csak kettő. Minek akkor a traktorkapacitás ? Kihasználhatatlan, felesleges erőtartalék. Akad példa ennek fordítottjára is. Van olyan gazdaság, ahol tucatszámra található kisteljesítményű, olcsó vetőgép, de a kis gépekkel szaporátlan a munka, minőségileg sem kifogástalan. Sok gondot okoz az is, Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének (FAO) felhívására a tudósok, környezetvédők Európa-szer- te — így nálunk is — az idén a szokásosnál nagyobb figyelmet szentelnek a fáknak, amelyeknek mindinkább fokozódik gazdasági jelentőségük és a természetes környezet harmóniájának megóvásában betöltött szerepük. Szükség is van a fokozott védelemre, annál is inkább, mert mind több károsodás éri a fákat, sokfelé eddig ismeretlen betegség pusztítja az erdőket. Így van ez nálunk is. Felmérések szerint az Északi-hegyvidék értékes tölhogy meghibásodás, javítás miatt kevés az MTZ típusú traktor és hiába van sok vetőgép, nem halad a munka. Kritikus ponton A mezőgazdasági termelés gépesítettsége — és ez nemcsak sajátosan megyei probléma, országosan is gond — napjainkra kritikus ponthoz ért. A hatodik ötéves terv éveiben az alapgépeknél az előző évekhez viszonyítva, vagy egy helyben maradt, vagy csökkent a fejlesztés. A megdöbbentően nagy visszaesés 1983—1984-es években következett. Az ok közismert. 1982-ben és 1983- ban, amikor a tsz-ekben a fejlesztési alapképzés történt, a kedvezőtlen időjárások miatt nagy volt a termeléskiesés, illetve egyszer az aszály,- máskor a belvíz és rossz csapadékeloszlás miatt, növekedett a termelési költség. Ezek elvitték azt a nyereséget, amelyből a gépi beruházásokat finanszírozni lehetett volna. Több géppel A kívülálló csak azt látja és tudja, hogy minden probléma ellenére, a mezőgazdaság rekordokat ér el. Búzából, kukoricából, ipari növényekből tavaly és azelőtt is jóval többet termeltünk az öt évvel ezelőtti mennyiségnél, túlteljesültek az üzemi és megyei tervek. Ez számtalan jó kezdeményezésnek, az eszközök jobb kihasználásának, a technológia szakadatlan fejlesztésének, a szakmai hozzáértés növekedésének és még ezeregy dolognak köszönhető. De van egy határ, amelynek átlépése már károsan hat a munkára, a termelésfejlesztésre. Éppen ezért keresni kell annak a módját, hogy kilábaljunk a bajból. A megoldás csak a több gép, illetve annyi gép üzembe állítása lehet, ameny- nyire a feladatok teljesítéséhez feltétlenül szükség van. Seres Ernő gyeseinek, fenyveseinek mintegy 10 százalékát támadta meg eddig ismeretlen eredetű kór. Egyesek szerint a savas esők idézik elő a fák betegségét, mások úgy vélekednek, hogy újfajta gombák, rovarok terjedéséről van szó. A MÉM állásfoglalása szerint valószínűleg speciális „kórlánc” okozza a famegbetegedéseket. A feltételezés szerint a savas esők kömyezetrom- boló hatása nyomán a megbillent biológiai egyensúly új gombák, rovarok számára teremt kedvező életfeltételeket. Támogatás számítástechnikára Minden fillérre nagy szükség van, amit a művelődési intézmények feltételeik javítására, a korszerűbb művelődés céljaira költhetnek. Ezért is érdemel figyelmet az a támogatás, amelyet az Országos Közművelődési Tanács elnöksége nyújt, újabban pályázatok alapján, a megyéknek. A közelmúltban hozott döntés szerint a személyi számítógépek közművelődési hasznosítására, a számítás- technikai alapismeretek terjesztésére, szakköri tevékenységre, a számítástechnika alkalmazásáról, tájékoztató bázisok kialakítására országosan 14,8 millió forintot sza~ vazott meg az OKT elnöksége. Az 1984-es évben kiemelten kívánták segíteni a számítástechnika és a videotechnika népszerűsítését, természetesen a művelődig; központok, házak sajátosságai szerint. Szabolcs-Szatmár megye a számítástechnikára 300 ezer forintot kapott az OKT elnökségétől, s mint erről már lapunkból értesülhettek olvasóink, a nyíregyházi Váci Mihály megyei és városi Művelődési Központban már hozzá is láttak a számítógépes ismeretterjesztő programok lebonyolításához. Folyamatban van a videotechnika alapjainak lerakása is. Azt mondhatnánk, igen kevés erre a célra a 300 ezer forint — melytől kevesebbet csak három megye kapott — de az első lépések megtételéhez talán elegendőnek látszik. A támogatás odaítélésének egyik feltétele az volt; milyen előzményekkel rendelkezik a megye, milyen az eszközpark, s vannak-e megfelelő szakemberek a korszerű technika kezelésére és népszerűsítésére. S mivel megyénkben ez még a kezdeti lépéseknél tart, aligha várhattunk nagyobb összegű támogatást. A videotechnikára a számítástechnikai célna adott összeg mellett 250 ezer forintot kapott Szabolcs-Szat- már, amelytől viszont, csak egy megye kapott kevesebbet. Az indulás itt is az előzményekre épült, s valószínű erősen össze kell fogni művelődési központnak, a megyei könyvtárnak, a moziüzemi vállalatnak, hogy megalapozzák a videózást megyénkben, azaz felhasználhassák szélesebb körben a videotechnikát a közművelődésben. (bürget) Párttitkár kettős jelöléssel E gy-egy ember szinte mindennap megméretik. Az életében azonban ritkán adódik olyan perc, pillanat, óra, amikor erre a nyilvánosság előtt kerül sor. — Ezt éreztem, amikor a napokban párttitkárnak választottak — eleveníti fel az izgalmas pillanatot a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál Barta István, az alig 33 esztendős, nős, kétgyermekes apa (de még mindig KISZ-tag), aki megkapta munkatársai bizalmát. Kettős jelöléssel került az első helyre, választották meg a párttitkári posztra. — A vezetőségválasztó taggyűlésen harmincán voltunk jelen a 31 tagot számláló pártszervezetből. Közülünk 25-en szavaztak rám — mondja. — Egészséges izgalom fogott el, s bíztam, bár arra csak a kihirdetés után döbbentem rá, mit is jelent ez a bizalom. Demokratizmusunk kiteljesedésének egyik jele: hozzá kell mindannyiunknak szokni az ilyen és hasonló választási aktusokhoz. S ha valaki „csak” második, az nem jelenti, hogy nem felelt meg. Természetes, hogy a második jelölt segítségére is számít az új párttitkár, a pártvezetőség és az egész párttagság a regionális vízműnél. Barta István még 1973- ban, főiskolásként kötelezte el magát a marxizmus—le- ninizmus mellett, s kérte felvételét a párt soraiba. Az egyetemet már levelezőként végezte, és szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nyíregyházi fiatalember. Első munkahelye a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság volt. Itt 1981-ig csoportvezető mérnökként dolgozott. Először a KISZ- alapszervezet titkáraként tevékenykedett, majd beválasztották a' pártvezetőségbe. Amikor pedig a regionális vízmű nyíregyházi üzeme létrejött, közös megegyezéssel Barta István ide került. Felelős poszton dolgozik. Vízellátási és csatornázási üzemvezető. Irányításával üzemeltetik a megye regionális vagyis a több települést ellátó vízmüveit. Rajtuk, a hozzá tartozó 130 emberen múlik jórészt, hogy Nyíregyháza és térsége, Űj- fehértó, Hajdúhadház és környéke, Záhony és térsége elegendő mennyiségű és minőségű vizet kapjon. Több, mint 180 ezer ember, számos ipari üzem vízellátásáért felelős közvetlenül. Életközeiből szereti végezni a pártmunkát. Azt mondja, hogy szinte „átrágták” a XIII. kongresszus irányelveit. Nem csak a párttagok vitatták, de legalább százötven ember. És csupán negyvenen mondtak ilyen-olyan véleményt. Valamennyit hasznos! tha tónak tartja. — Ügy gondolom, legfőbb teendője lesz most a párt- veztőségünknek, ha saját viszonyainkra, konkrét helyzetünkre fordítjuk le az irányelvekben megfogalmazottakat. — Nem szeretném, ha csalódnának bennünk. Úgy érzem, csak akkor lehet eredményes a munkánk, ha soha nem szakadunk el az emberektől. Szerintem nem lehet távirányítással pártmunkát végezni. Farkas Kálmán 1985: az erdők éve p. G.
