Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
■—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*--------------------------- « Zala Tibor kiállítása a Műcsarnokban] Pusztulás után Devecserl Gábor emlékére AZ OLVASÓ JAVASI Színházláto< tapasztal« Nagy ürömmel tapasztalhatjuk, hogy a megyén kívüli lapok színikritikusai is figyelemmel kísénilk a Móricz Zsigmondi Színház előadásait. Ajkár egyetért velük a nyíregyházi olvasó, akár nem: egyet biztosan tapasztal. Azt, hogy ezeknek a kritikáknak egy-egy megállapítása, utalása olykor számára idegenül hat, hiszen ő amikor itt a darab előadását végigülte, nem azt látta, esetleg az említetteket nem ás látta, ilyenre nem emlékszik. Előfordulhat ez persze akkor ás, ha a színházlátogató kizárólag a Kelet-Magyarország ismertető kritikáját olvasta, amelyet többnyire a főpróba vagy a bemutató, esetleg mindkettő láttára írta meg lapunk kritikusa. Mindennek egyszerű oka van. Egy-egy színházi előadás a főpróbától kezdve a darab utolsó játéknapjáig átokul, változik, fejlődik. Vagy a rendező szándékából, vagy éppen azért, mert szereplőváltozás következett be, ilyen vagy olyan okból. Ez esetben egy-egy mondáit hangsúlya eltolódik, rövidebb-hosszabb „játékok” elmaradnak, átváltoznak, s egyszerre más benyomást hagy az előadás a látogatóban, Törő István: Utak Rózsa Endre: Tél indulása Nem üthetsz bárhová karókat, annyi már a tilalom-tábla, lesz ki neked megmagyarázza, hogy éred el a kaptátokat, ... nagyothalló emlékezet jól kivehető archív képein fehér varjúraj károg . .. forgolódó nagy mellű nap, előle nem tudsz kitérni, szikkadt fogát arcodba vési, merre viszed hát múltadat? ... hullámzás visszfényeként hívják elő a feledésből a tengert a sirályok, s a Föld alól, a gyökerekből, pillangó kereng föl, Szekérút, gyalogút, országút összeköt annyi tanyát, falut, egyszínűt, de sok-sok ajkút, míg minden főútba befut, aghegyeken tör mindent elözönlőn át — míg sorsát járja az ember birodalmat épít magának, hegyezgeti a sátorfákat, társaihoz utat így lel! a fák csúcsaiból most hó és homály szivárog ... mint előző este, az akkori kő zönségben Ezt természetesne kell vennünk: hozzátartozik színház világához, egyébkén egész életünkhöz. (A pontos kodóbb kritikus néha meg i jelöli, hogy mikor, melyik ele adást látta, amelyik beszámc lója alapjául szolgált.) Az olvasónak itt követkéz! a javaslata. Jó lenne, ha a Kelet-Mí gyiarorszáaniak lenne egy á landó szí . ilázi rovata. Esette azonos emblémával: mint va a művelődést ház hírei fölöfc lehetőleg a topnak mindi ugyanazon oldalán, helyé Ebben jelenhetnének meg - nagyobb terjedelemben — bemutatók előkészítő cikkei, a recenziók az előadások utá és máskor — kisebb -terjed* lemben — kaphatnánk táj' koztatást a színház életért műhelyéről, munkásságáról, h reiről. Pl. a beugrásokról: előbb csí napihír gyanánt, aztán röv interjút a kisegítő feladat vállaló művész munkájáról, rendező kényszerű helyzetére máskor a rendezés változtat sálról; az igazgató, a dram turg munkájáról, távlati közeli terveiről, egy-egy m vészünk munkájáról, tervein — nemcsak a nagyobb szerep hordozódról, hanem a kise bekről, a műszakiakról, „láthatatlan munkatársa ról”. És ugyanígy kellene cikk két írni a színházi gépez masinéria működéséről. . hogyan és miért fújkálják a nézők számára meglehet sen nehezen elviselhető köd s mondjuk az illető rend« miben látja ennek az eszkt nek a funkcióját az adott c rabban; vagy: hogyan „áll ják elő” a villámlást, menr dörgést, a vetített díszlet mi indokolja a- ferde színj dot, stb. És ezekről rendszeresen folyamatosan kapnánk a szí házi rovatban tájékoztatá Ennek az lenne a célja értelme, hogy a rendszer színházba járáshoz most S2 kő nyíregyházi, sz-abolcs-sz; már-tberegi közönség mi jobban értse, érezze az el adások lényegét, értelmét, í Pál Gyula: Fürst Sándor utea (A kisvárdai albumból) Fülledt, párás ákol az ég; benn, csillagocskák térdepelnek. A Végtelen fél-hold szemét hunyorgatva rájuk, ügyelget. Az éj borzogó kék vizén szétterülve lebeg varázsos szirmait szájjal teregetve a tündérrózsa-könnyű város. A szurok járdát ellepik az angyal-rajongású lámpák, s Földünk bezárt édeneit mennyei fényben látják. Mennyi fény, széjjel szórt sugár, láng! A helyet keresem ahonnan az értelemnek fókuszán át mindet egy lángba összefogja. Elbóbiskol a Végtelen: fél-hold szemét is már lezárta; vörös fény lüktet melegen a karcsú utak csuklójára. (Váci Mihály: A Tündérrózsa-város) Keresztes József: Ady szeme Cziffra Györgyöt hallgatva Démoszthenész kavicsa hiányzik a nyelvem alól. Ékes beszédet ón már nem tanulok. Dadogok, babiloni nyelvzavarom palástolva; sötét titkú „fejbeszédre” adom magam. Valahol valamit klimpírozik egy fekete zongora. Az a zongora. Holdfény-sápadit arcon sötéten izzó szemek a politúros fedél belső oldalán. KALENDARIUM’ 85 Egység a sokfélest K alendárium ’85. Ezzel a címmel látott napvilágot Ungváron a Kárpáti Kiadó gondozásában az évenként hagyományosan megjelenő könyv. Szándékosan írok könyvet, hiszen a száznegyvennégy oldal messze több, mint a hagyományos kalendárium. Nem olvasmány- pótló, hanem olvasmány. Követi a kalendárium műfajának jó módszereit, tagolását, terjedelmi kötelmeit, de immáron visszatérőn mindig tud valami újat, valami többletet is kínálni. Az idei Kalendárium ’85 vezérgondolatát a negyven esztendővel ezelőtt diadalmasan befejezett háború szolgáltatja. A visszaemlékezésekre ráfelelnek a máról szóló írások, imigyen mutatva: mit jelenített a Kárpátontúli területnek is a második világháború, s az azt követő négy évtized. Változatos műfajokban bontakoznak ki a történelmi idők, kirajzolódik e táj népeinek internacionalizmusa, egymásra utaltsága, közös erejében rejlő sikere. A szerkesztők — Nájpáver Kamii és Fejes János — gondos és tudatos válogatása biztosítja azt az élményt, ami a könyv forgatóinak akár naponta is adódik: legsajátabb életük, családjaik és ismerőseik sorsán keresztül érzékelhetik a történelmet. Mindezt a szerzők és szerkesztők úgy valósították meg, hogy a történelem és napi politika, gazdaság színhelyének múltját is felvillantják. Helytörténeti írások, a Nagyszőlősön gyermekes- kedő Bartók sorsának bemutatása, a helységnevek és földrajzi fogalmak magyarázata mindmind eszköz ahhoz, hogy az olvasó személyesen is érdekeltté váljék a lapok forgatása közben. Könyv — írtam már többször, s ez csak bővül akkor, ha a mai. kisebbségi magyar kultúra megjelenítésére gondotok. Képet rajzol a kalendárium a területen működő művészekről, színházakról, s bőven szentel helyet a nyelvi kultúrát ápoló íróknak, költőknek. Testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó, -mely felvállalta a fiat; bocsátásának nagy és felelősségtel misszióját, immáron olyan írástud nevelt, mely a hazai irodalmi köröl lődést keltett. Balia D. Károly, Mag ta Éva, Bartha Gusztáv, Dupka Gj csak néhányulkat említsem —, egy t tett nemzedék líráját közvetítik — s; gyár nyelven. Hasonlóan jelentős a hetnők Nagy Zoltán Mihály, vagy írásait. A gazdag képanyagot tartalmazó ’85 lehet, hogy nevében naptár, de több. Egy soknemzetiséget és nyi terület magyar kultúrájánák üzenel B Fiatal ungvári költők BÁLLÁ D. KÁROLY: Francois Villon Nagy Zoltán Mihák .. .Még nyakadon az elszakadt köti Fejed fölött egy holló: baljós ég-je hátad mögött a macskaképű éjjel, alattad görcsös, sajgó ős-gyökér. . . .Zsebed már gazdag két öklöd düh Sakál henceg ott balra] ösztövér. Jobbra hiéna: néma és kövér. S előtted? Arra szem hiába kémlel Előre indulj hát! És félj csak késn De nehogy jobbra tévedj: beléd vél fogát a vad! Ha balra térsz: sakál KJ| HÉTVÉGI MELLÉKLET Szombati galéria
