Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. december 24. Gyerekkorom disznóölései, italán mert annyira mesz- szire vannak időben, csodálatosak. Tudom az estéket talán azért, mert sokáig fennmaradhattunk olyankor, talán azért, mert ilyenkor mindig sok volt a vendég, és a •reggeleket, tatáin mert mindig csak a disznó visítására ébredtünk és nem a halálra értünk oda, hanem már a lángoló szalma fogadott. A hajnali köszönés, a disznófogó pálinka szertartását any- nyira sem ltudtam, mint az első sivításna a kerítésen gyülekező varjak, vagy éppen az ilyenkor minden idegennek megbocsátó kutyák. Ha jók voltunk, hordhattuk a vizet, és ott állhattunk közvetlen közelben, amikor a boiler megbontotta a disznót. Akkor valaki mindig töltött, előbb apánk, aztán édesanyám is megmérte egy szailmaszállail a disznó szalonnájának vastagságát, mert, és nemcsak a szegénység tette ezt, a szalonna meg a zsír mennyisége tette rangossá a megölt malacot. Körbejárt a pohár, és ilyenkor — akár egy jó rokon — dicsérték erősen a disznót — mert gyerekkorában kedves malac volt, (később is jól evett, no meg a böllért, mert jól szúrta meg a kedves jószágot, nem szenvedett szegény. És dicsérték Disznótor „84” a szalonnát, mert vastag és zsíros. Izek ünnepe disznóölés. Torok emléke? Szegény ember ünnepe? A torról nagy terített asztalokat tudok, meg a hóban a házunkig vezető lábnyomokat. Arról, hogy ilyenkor minden jó emberünk eljött, hogy bort ittak és daloltak, hogy a hasunkon kifényesedett az ízek okozta jó gyermeköröim, hogy másnap szalvétás tányérokon szétosztogattuk ezt az örömet, a korábban már, vagy később megszolgált hasonló örömökért. Disznóölés 1984. Torra kaptam .meghívást Nagyecsedről, Sarkad! Lajoséktól. Most írom, hogy köszönöm, hogy idegenként sem voltam egészen idegen ezen az ünnepen. Tudom én, hogy más ez a „jeles nap”, mint egykor volt, valamikor régen. Házigazdánk volt a böllér, csalk reggel fonnyasztották a rizst, hogy friss legyen. Volt „jó reggelt”, és volt „disznófogó pálinka” is. No, persze, ez már a mi korunk, volt teli gázpalack a perzselés hez. A megölt két disznó evett volna még, de manapság senki nem méri a disznók szalonnáját. Öröm volt a bontás, unokák seregének jó öröm, ott gubbasztottak a varjak a szűk porta kerítésének cölöpéin, és az idegent eltűrő ku-?• Bontják a disznót Sarkad iáknál (A szerző felvétele) tya sem volt más, mint valamikor gyerekkoromban. Az asszonyok kiabáltak: vizet, vizet! A férfiak is: szárad a disznó! Az előbbitől az ibrikek teltek, a másodiktól inkább a poharak. De nem volt szükség szalmaszálra, mert ugyan (ki méri manapság a disznó szalonnáját. Ki számít értéket úgy, hogy mennyi belőle a zsír? Háziasszonyom mondta: — Nézze, én még emlékszem a szalmaszálas időre". Férjem a tsz-ben dolgozott, én a három lányom mellett sehol. Mit mondjak? Itt élünk ebben a két embernek már túl nagy házban és másképpen ünnep ez a nap, mint valamikor... A házigazdám mondta: — Jó két malac volt. Ma hoznak utána három kicsit. Tudja mi a legfontosabb ? Az, hogy ilyenkor összejön az egész család. Három óvónő lányom van, hat unokám. Négyen négyfele élünk. Mi itt, ők Nyírkátán, Nyíráb- rányban és Nagydoboson. Ilyenkor aztán hazajönnek. Tudom én, hogy nem hiányzik nekik se a kóstoló, se az ajándék, no de nem is ez a fontos. A fontos az, hogy együtt vagyunk. Különben is, ők is ölnek disznót. Náluk is én böllérkedem ... Az egykor volt rítusokból sok minden elveszett. Nem szertartások szerint mondták a köszöntőt, de azért puliszka készült a toroskáposztához. Nem a zsír sütését sürgette a háziasszony, hanem azt. hogy délre, az előre hozott vendéget és barátot is hozó , torra minden, a kolbász, a, ' hurka, a léVes is készen lé-' gyen. Sietni kellett. Volt egy gyerek, aki korábban indult haza, volt akit este még munka várt. A tányéros kendős kóstolók azért elkészültek. A kendőkről jutott eszembe, hogy olyan volt valamennyi, mint egy-egy búcsúüzenet a hagyományokban gazdagabb, de az örömökben nem kevesebb egykori disznótoroknak. És az unokák ? Nos, ők •majd egyszer úgy fognak mesélni korunk disznótorairól, mint én a gyerekkorom emlékeiről. így egész a világ, így jóízű, százízű, akár az a sok jó, ami egy-egy dicsért malaoból elkészíthető. Bartha Gábor Szabó Csaba rajza Máriássy Judit: Ufón----egymáshoz BUZGÖ NÉPMŰVELŐK és ügyes géemkák szervezik országszerte a nagyobb városokban a magányosok klubjait. Társas összejövetelt tánccal, idegen nyelv gyakorlásával, kirándulással összekötve. Nem tudom, hányán veszik igénybe ezt a különös szolgáltatást, de hogy riasztóan terjed köztünk a magány betegsége, az mindenféle statisztikai adat nélkül is érzékelhető. Betört volna a szocializmus világába is a nálunk fejlettebb, más társadalmi rendszerű országok „elidegenedés”-ként nyilvántartott kórokozója? Olyan jól élnénk, hogy akárcsak a svájci polgárok sokasága, mi is > hatszor meggondolnánk, hogy vendégségbe menjünk barátainkhoz, mert utóbb viszonozni illenék a meghívást? Olyan — szinte áthidalhatatlan —■ szakadék tá- tonganaa jól keresők és a filléres gondokkal küszködök között, hogy lassan a családi •kötelékek is fellazulnak, a „menő” bezárkózik jómódja bástyái mögé? Nem hiszem. De azt is tudom, hogy sokan vannak, akik magukra csukják az ajtót, nincs idejük a barátság és a rokoni kapcsolatok ápolására, televízióval pótolják a társaséletet, mártírnak vélik magukat akkor is, ha egyedüllétüket csakis saját maguknak köszönhetik. (Eszemben sincs letagadni, hogy vannak — cseppet sem lebecsülhető — külső körülmények is, melyeknek áldozatai lettek. A nyugdíjasa amikor elszakad a munkahelyi közösségtől, amikor párttagként átigazolja magát a számára addig ismeretlen körzeti pártszervezetbe, a fiatal, akinek családi köre zavaros és gyűlölködő, nem oktalanul bújik el a világ elől.) Mégis az a meggyőződésem, hogy egy közösségi társadalomban, ahol az egyén joga és kötelessége a „beleszólás", a véleménymondás és a cselekvés lehetősége a közjóért, nem természetes állapot a magány cellájában kuksolni. A SZOVJETUNIÓBAN JÁRVA mindig meghat, •mennyivel több családi ünnepet töltenek együtt, vidám társaságban, ajándékokkal, vasárnapias . ebédekkel, vacsorákkal fűszerezve a találkozást az emberek. Ott ugyanis május elseje, május kilencediké, november hetediké is, a házi készülődések, a nagy vendégségek alkalma. A barátok az ünnepre koccintanak, így is köszönnek egymásnak, a gyerekek pontosan olyan izgalommal várják a piros betűs napot, mint a jolka — a karácsony—Szilveszter — ünnepén. Tudják: ilyenkor is kapnak meglepetést. Mi most éppen a karácsonyra készülődünk. Vásár'jjfefbar indig csodáltam ia tanyasi JKjfH embereket, pedig egy ki- cs't ©n is közéjük tartoV| zom. Csodáltam őket és •|g»M csodálom most is, hogy tf *' milyen otthonit teremtettek a város tövében, ugyanakkor élvezhetik mindkét hely jó oldalát. Ha a származásomat tekintem, akkor nyíregyházi vagyok, viszont édesanyám Lóczi-bökorban nőtt fel, ebbén a várositól hat kilométerre fekvő tanyán. Hányszor élmeséltattem vele ottani életüket, aztán a város megismerését, meg amikor tejet hoztak a városi megrendelőknek. Lóczihan pairton állt a ház, ahogyan ott mondták. Hatalmas előud- vana volt, nagyokait lehetett ott játszani a fűben, s mint városi gyereknek, nagy élmény volt, hogy mellettem csipegettek a csirkék, vagy őrizhettem a libát. Nővérem leginkább azt őrzi emlékezetében az akkori nyarakból, almikor .anyai nagyanyámmal ketten kiültek a partoldalba egy eperfa árnyékába, s megebédelték a frissen kirántott csirkecombokat. Nem tudja elfelejteni azt az ízt, s két évtized távlatából sem érzett még olyan finom illatot, mint éppen atkkor. Nagyapám halála után megszűntek a tanyai nyarak és itelek, nagymamám is beköltözött a városba. De ha egy kicsit pihenni akarok, vagy kisétálni a világból, még ma is elmegyek a tanyára. Néhány tíz perc, egy óra elegendő, bogy teljesen kikapcsolódják. Utána frissebb vagyok, mint egy teljes napi alvást követően. Kiterjedt a rokonság. A tanyán mindig is nagy volt a gyermekáldás, nagyanyáméit, édesanyámék is tizen voltak testvérek. Igaz nem mindany- nyian érték meg a felnőtt kort. Nagyimamám, aki két hét múlva lesz nyolcvanhárom éves, fáradhatatlan. Most az egyik húgánál vendégeskedik, immárom egy esztendeje, örül neki Mari néni, legalább nincs egyedül, amióta meghalt a férje. Mert egyedül lenni még a városban is szomorú, nemhogy a tanyán. Ilyenkor télen még inkább. Ketten persze már könnyebben telnek a napok. Munka pedig decemberben is akad bőven. Csirkék, tyúkok, libák most is vannak, a disznó visítva kéri a •moslékot, a tüzelőt ibe kell készíteni, meg a többi szép sorjában. Néhány .napja látogattam meg őket Újtelek-bokorban. Mari néni éppen az újságokért ment, nagymamám pedig pihent a nyári konyhában. A deremben zimankó után kellemes meleg fogadott, halkan szólt a rádió, a ház vendégasszonya pedig napilapot olvasott. A kicsiny tűzhely alatt fiatal, fekete macska pihent. Még köszönteni is alig volt időm nagyszülémet, amikor visszajött Mari néni és elkezdődött a beszélgetés. ★ „Mit mondjak a karácsonyról, oly régen voltam már gyerek, hogy csak nehezen emlékszem vissza. Persze akkor másmilyen volt. Nagy volt a család, sok a gyerek. Fenyőfáról szó sem volt, a falra akasztottunk fenyőágat, de az többet jelentett nekünk bármelyik karácsonyfánál. Mi csomagoltuk papírba a diót, meg az almát, azzal díszítettük. De ugyan kit érdekel az ilyesmi? Inkább arról szólok, mit ettünk. Apának a mákos galuska volt a kedvence, az karácsonyikor sohasem fogyott ki. Ilyenkor disznóölés ultán voltunk már, minden kellemes oldalával, így a hurka-kolbász mindig megvolt. A tyúk sem hiányzott, mert a karácsony! vacsorára jó előre készültünk. Aztán mákos kalács és kuknya. Az ajándékozás mifelénk nem volt divatban.” ★ Sokáig beszélgettünk. Szó volt még a szilveszterről, meg arról, hogy kislány korukban mezítláb sikókáztak a jégen. Ma azt hiszem ez elképzelhetetlen egy kiadós nátha, netán tüdőgyulladás .nélkül. Mindez miért jutott .most eszembe? Korántsem ünneprontásnak szántam, de úgy gondolom, Jó visszaemlékezni a régmúltra, mert a megtörtérvt dolgok már hitelesek, még ha az idő meg is szépíti valamelyest. Bizonyára akkor is volt esztendő, amikor fekete maradt a karácsony, most mégis úgy emlékszem én is a hatvanas évekbeli gyerekkoromra, hogy télen állandóan szánkóztunk, korcsolyáztunk. Az utóbbi években pedig nem is emlékszem mikor esett karácsony napján a hó. Vajon lányaim hogyan fognak emlékezni? ★ Nagyobbik leányom, alki hároméves múlt, mindennap megkért, nézzük meg a nagy kesztyűs Télapót az áruház tetején. Örömmel mentünk esténként a Kelethez, s csak nagy unszolások, ígéretek közepette indultunk haza. Mindig megkérte a Télapót, hogy „hozzál .nekem” csokit, diót meg mogyorót. Meg Ágilkáról sem feledkezzél meg Télapó, tudod, ő az ón hugicám. Neki is hozzál ajándékot. S Évikének, mert jó kislány volt élhozta a Télapó, amit kér.t, de nem feledkezett meg a hosszú hajú alvó babáról sem. Nagymamám ilyenkor gyerekkori karácsonyáról álmodik. Sipos Béla lók tumultusa az üzletekben, csomagokat cipelő felnőttek, osdllagszórófényre váró gyerekek, nagyobb forgalom a MÁV pénztárainál, ahol előre lehet jegyet váltani. Az utóbbinak kiváltképp örülök. Hiszen jól tudom: emberek sokaságát érintette érzékenyen a vasúti tarifa százszázalékos drágulása, a vidékről elszármazott fiatalok ritkábban jutnak el a szülőházba, s megfordítva: az idős szülők is nehezebben szánják rá magukat, hogy etlvonatozzanok a városba, gyerekkel, unokával találkozni, beszerezni ezt-azt, aimi a faluban nem kapható. Ez idén különösein hosszúra nyúlik az ünnep. Talán arra is alkalmat ad, hogy a családi találkozók mellett összefussanak a régi osztálytársak, megkeressék egymást a jó barátok, egészséges viták közben fogyasztva a height. Meglehet, a háziasszonyok egy része ezúttal is lecsippent valamennyit a munkaszüneti napokból, hogy nagy- takarítson, mosson, varrjon, rendet teremtsen a gyerekszobában, s rávegye élete párját: szerelje már végre fel- vagy meg ezt meg azt, kenje meg a nyikorgó ajtó zsanérját, barkácsoljon még egy polcot a konyhába. De nem lehet annyi házi teendő, hogy bárki megkerülhesse a legfontosabb szülői feladatot: beszélgetni, játszani, sétálni a csemetével, akinek nevelését mind többen hajlamosak az iskolára, óvodára hárítani. ÉS AKINEK MÁR NINCS családja? Akinek szeretteit lekaszabolta a halál ? Aki már nem is vesz magának karácsonyfát, nehogy a régi, boldog karácsonyokkal szembesüljön? Ö nem önkéntes magányos. Nem szabad, hogy csak rajta múljon: talál-e más társaságot, mint a tévé dobozát. Szomszédok is vagyunk, jó ismerősök. Az illető valamikor mellettünk dolgozott. Távoli rokonunk lehet, vagy rég elfelejtett gyermekkorunk pajtása. Az ö fájdalmas egyedülléte minket vádol. A szomszédot, aki nem csönget be hozzá, hogy meghívja egy feketére vagy teára. Az ismerőst, aki már azzal is segítene, ha tíz percre benézne hozzá. A volt pajtást és a távoli rokont, aki meghívhatná őt a soknapos ünnep egyik családi ebédjére. Ember — ez büszkén hangzik. .. Ismételgetjük a gorkiji igazságot. Ember — ez esendőén is hangzik, tehetjük hozzá. Hiszen társas lényről van szó. Aikit nem népművelőknek, nem is a géemkák- nak, hanem valamennyiünknek kell megszabadítani az ünnepi magány kettős szorításából. KM ÜNNi i MELLÉKLET
