Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1. lene kétezer sípon Mátyás-templom orgonája teljes fényben A hétmillió-kétszázezer forintos költséggel felújított orgonán tavasz óta' igen sok hazai és külföldi művész játszott, s mindegyikük a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla. A közönség is megelégedéssel hallgatta az új hangszert, hiszen az elmúlt nyáron jóval több or- gonahangversenyt rendeztek a Mátyás-templomban, mint bármikor korábban, s ezek mindegyikén zsúfolásig megtelt a budavári műemlék templom. Az orgonamuzsiká-t kedvelők tehát láthatóan hamar felismerték: ma már nemcsak a szép környezetért, hanem Budapest egyik legkiválóbb orgonájának meghallgatásáért is. érdemes ellátogatni a Mátyás-templomba1. Sz. Gy. A Mátyás-templom orgonája lulás után nagyjából ki- ották a hangszert, 1947- lég kisebb restaurálásra került, de igazi fényét em nyerte vissza az or- Egy idő után semmi- ecihmkai segédberende- an működött a játszóban, nem működtek a riák sem, jó néhány meg sem szólalt, mások adtak játék közben ... iktóberóben aztán leállt: az orgonát, és megák felújítását. A re- rukoiót Hock Bertalan, nplom orgonistájának. alapján végezte el a z esztendős csehszlová- tiger Closs orgonagyár. ■vet Maróti István, Ger- í’erenc és Koloss István «művészek véleményez- s kisebb módosításokat >ltak a gyár szakembe- ) A nem mindennapi ával feltűnően rövid idő 1984 elejére elkészültek, s az idei tavaszi fesztiválon már több koncerten is megszólalt az újjávarázsolt hangszer. A Mátyás-templom maii orgonája méreteit tekintve nem nagyobb a korábbinál. A haingszer mai is, mint korábban, 85 regiszteres, hangereje azonban jelentősen megnőtt, mivel közel hétezer (pontosan: 6860) sípja gyakorlatilag a legkedvezőbb akusztikai térbe került. Az átépítésnél a legfőbb cél az volt, hogy minél nagyobb mértékben megmentsék az előző orgona romantikus alap játékait, s a hangszert alkalmassá tegyék elsősorban a templomi, másrészt a legmesszebbmenő koncertigények kielégítésére. Utóbbi azt jelenti, hogy a barokk, a romantikus, sőt részben a kortársi orgonairodalom alkotásai egyaránt megszólaltathatók legyenek rajta. II. századiban nagy teelterjedt ún. fekete korsókból Büdszent- í is fellelhető néhány, század végéről pedig ri fekete korsó. A túri későbbi ún. mázas t sárgásbarna mázas barna, kék, zöld íróirág- és vonaldísszel seM. Bütykösök, körték tömege bizonyítja, mezőcsáti, tiszafüredi, i, gyöngyöspásztói ke- XIX. század második területünkön is elterül említeni a múzeum in nagy számban elő- XIX—XX. századi insztermékeket: a hol- ipátfalvi, telkibányai lényeit. (Telkibánya csak kő edényt gyár- l-ban beolvadt a hol- :őedénygyárba, 1907- szűnt.) óházi gyár készítmé- ;1880—1900) főleg az iraszt fazekasok által formák: korsók, kan- linkás bütykösök, kö- zilkék, komatálak, falható diísztányérok, tá- t kedveltek területün- edényeket erős, élénk díszítették. Gyakori rózsamezei virágcsok- kalászok. Előfordul az asos” minta a (Zsol- míákról került a hol- a). Közvetlenül az I. >rú kitörése után a rókát háborút propa- izolásdk díszítik: hu- waskatonák s tovább- sülnek az ún. feliratos („A M’iaityónk” egyes egész imádsággá ösz- ínyérsorozatok), vala- „Éljem a haza”, „Él- ith” szövegűek. A há- őlsó éveiben a gyári : gyenge minőségűek, foltosak, sárga haj" ésekkel teliek, — így pontosan elárulják gyártásuk idejét. A II. világháborúig mind a fazekiastermékek, mind pedig a fent említett gyárak fajansz- termékei használatban voltak a büdszentmihályi paraszti háztartásokban. Az 1950-es évektől a zománcedénygyárak tömegárui végképp kiszorítják a régebbi kerámiatermékeket. Az átalakuló lakáskultúra más igényeket támaszt: az ún. „tisztaszobából” a régi bútordarabokkal együtt a díszedények is kamrába kerülnek ... Muraközi Ágota Bütykös 1857-ből, amely Dorvári Mihály részére készült Az aranymosás története (2.) A Tisza aranya A Felső-Tisza vidékének aranymosásáról aránylag ke- | veset tudunk, erről azarany- ; mosó centrumról áll rendel- : kezésünkre eddig a legkeve- I sebb írásos dokumentum is. Míg a másilk három aranymosó centrum területén „bőven találtattak aranyás z- települések”, a Felső-Tisza i vidékén kimondott aranyász- települések — tudomásom ’szerint — nem voltak. A környék férfilakosságának egy része — jövedelmező mellék- foglalkozásként — űzte itt az aranymosást, viszont ez így nem biztositotta az évente kétszer „érkező aranyszállítmány” rendszeres kitermelései. Általában ugyanis árvizek alkalmával „terítette meg” a partokat és zátonyokat aranyfövennyel a folyó: hóolvadáskor és a zöldár alkalmával, s gyakorta ősszel is. Fridwaldszky János természettudós erről így ír: „... Az aranyszedők tavasszal vagy ősszel, előző áradások után, mossák a fövenyt s ezen módon aranyat szemelnek ki ... és az aranytartalmú fövenyt, mely töhb-kevesebb kavicscsal van keverve, elkülönítik ...” Hogy az arany kárba ne vesszen, s a rendszertelen aranykitermelés „ne csonkítsa a királyi jövedelmeket”, Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén — nemegyszer erő_- szakos — telepítésre került sor. Az ország területén szerteszét kóborló cigányokat, „resddentiátlan embereket” telepítették le ezekre a helyekre, hogy a hordalék teljes (!) aranykészletének rendszeres kitermelése így biztosítva legyen. Részlet egy ilyen 1769-es rendeletből: .......A hova telelni Arannyáz Czigányok mennek jó passusokkal azok(na)k illendő taxára bordólly vagy kaliiba hellyetkell engedni a Possessorok'(na)k és Lakatosok (na)k, praej udir- ciumok nélkül, és méltatlanul húzni vonni őket nem kell...” De nemegyszer nem csupán a kóbor cigányokat, hanem egész falvak lakosságát fogta aranyimosásra szigorú királyi rendelet: „ ... Hosszúmezővel átel- lenben, a Tisza johbpartján fekszik Körtvélyes község (iMáramaros vármegye), a megye egyik legszebb völgyében ... A múlit század első felében és a későbbi évtizedekben is e községben, úgyszintén Lónkén, Farkasréven, Felsővisón, Téosőn, Vi&ken, H úsztam kincstári telepítvé- nyesefc a Tisza partjain aranymosásra alkalmaztattak ...” 1727—28-ban — Aranyász Sándor által betanított — sóvágók és jobbágyok foglalkoztak itt aranymosással. 1730-ban -két aranymosó 188 pizeta (940 gramm) mosott aranyat váltott be a rónaszéki sóbányahivatalnál, pedig aiz aranyászok már akkoriban is a feketepiacon értékesítették mosott aranyuk legnagyobb részét! De ennyi is Az aranymosók első lapátpróbája elég volt, hogy felpiszkálja az akkori illetékeseket, és 1731-ben már huszonhat aranymosót küldtek Mára- marosba. Ezek azonban nem ismerték az aramymosás ottani módját, nem boldogultak, s ezért hazaküldtek őket. Egészen 1776-ig csak a helybéli lakosok foglalkoztak aranymosássiail. 1776-ban huszonhárom cigánycsaládot telepítettek ide, hogy itt — az 1749. és 1776. évi legmagasabb pátensek szerint — kizárólag csak aranymosással foglalkozzanak. Mivel azonban jobbágyi kötelességeket is róttak ki rájuk, aranymosással csak mellékesen foglalkozhattak. Ezért a kincstár még huszonhárom — csupán aranymosással foglalkozó — aranymosó cigányt szerződtetett ide. 1784-ben harmincnégy telepített aranyász dolgozott itt. 1785-ben a telepítvényese- ket különféle kedvezményekkel próbálta helyhez kötni a kincstár és a megye. Ekkor a következő helyeken mostak itt aranyat: Bocskó, Lonka, Farkasréve, Feisővisó, Körtvélyes, Técső, Visfk, Huszt, Tiszaújlak. A környék őslakói természetesen másutt is, például Szarvaszón. Az oláhpolyánai aranybeváltó, Szigeti János szerint 1812-ben még aranyat mosnak Kabola-Polyánán, Kaszó- Polyánán és a Szevnitzky patáikban. 1842-ben — Vesmás szerint — jó eredménynyel mosható arany Bocskón, Lonkán, Tekeházán, Szeklen- cén, Szaploncán és más helyeken. S ha ezek a bányász szak- j emberek az aranymosásnak is szakemberei lettek volna, sokkal többet mondanak. Az eredmények azonban — a kezdet kezdetén még így is — biztatóak - voltak. (Következik: Néprajz és népgazdaság) N. László Endre A kimosott arany további tisztítására szolgál a szérke vagy himba. (A szerző felvétele és rajza) A vízmerítő lapát, amit me ringüllőinek, köpőcének, höröp- nek, nyeles finaknak, szapolyának, merőkének is neveznek m
