Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

4 Kelet-Magyaroiszág 1984. december 9. • Milyen eredményeket hozott a Yarsói Szer­ződés tagállamai két minisz­teri bizottságának ülése? Immár évek óta minden de­cemberben összeülnek a Varsói Szerződés tagállamai­nak külügy-, illetve honvé­delmi miniszterei, hogy átte­kintsék a nemzetközi helyze­tet, annak katonapolitikai adottságait, és megfogalmaz­zák az ennek megfelelő dip­lomáciai és katonai teendő­ket. Most Berlinben tanács­kozott a külügyminiszteri, Budapesten pedig a honvé­delmi miniszteri bizottság. A fővárosunkban megrendezett tanácskozás alaphangját a vendéglátó házigazda, Czine- ge Lajos megnyitója adta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés országai­nak folytatniok kell politi­kai-diplomáciai kezdeménye­zéseiket, s ezzel kapcsolat­ban utalt arra, hogy nagy várakozás előzi meg a szov­jet és az amerikai külügymi­niszter január 7-én esedékes genfi találkozását. De óva­kodni kell a túlzott remé­nyektől, és tovább kell erő­síteni a szocialista országok egységét, védelmi szövetsé­gük erejét. Ugyanakkor ezt összhangba kell hozni a szo­cializmus építésének társa­dalmi, politikai és gazdasági céljaival, a népek jólétének emelésére irányuló erőfeszí­tésekkel. A berlini külügyminiszteri találkozóról kiadott közle­mény szerint a Versói Szer­ződés tagállamai korunk alapvető kérdésének tartják a fegyverkezési verseny megál­lítását, és az áttérést a le­szerelésre, elsősorban a nuk­leáris leszerelésre. A berlini ülésen képviselt államok üd­vözölték a Szovjetunió és az USA között a nukleáris űr­fegyverzet egész kérdésköré­ről szóló tárgyalások megtar­tásáról létrejött megállapo­dást. A külügyminiszterek is­mételten megerősítették, hogy a Varsói Szerződés országai hűek maradnak az össz­európai folyamathoz, az eny­hülés ügyéhez, úgy, ahogyan azt a helsinki záróokmány meghatározta. O Megszabadult-e belső ellentéteitől az Euró­pai Gazdasági Közösség? A hét elején Dublinban talál­koztak a Közös Piac tíz or­szágának vezetői. Hosszú vi­ta után az állam- és kor­mányfők megállapodtak a borkivitel csökkentéséről, így elhárították az egyik akadályt a spanyol és portu­gál csatlakozás elől, hiszen köztudomásúlag az Ibériai­félsziget két országának egyik legfontosabb exportcikke épp a bor, ami viszont konku­renciát j< ' "it a francia és az olasz szőlősgazdák terméké­nek. Meglepő volt, hogy so­káig — rajnai borai miatt — az NSZK mutatkozott legke­vésbé engedékenynek. Enyhültek a nézeteltérések a halászat, a zöldség- és gyü­mölcstermesztés területén, a „Tizek” számára ezek a kér­dések is igen fontosak a por­tugál és spanyol csatlakozás előtt. E téren ugyanis egyfe­lől a nyugatnémet, angol és francia halászok jelezték gondjaikat az Ibériai-félszi­get kikötőiből elinduló kon­kurenseik miatt, másfelől a francia, olasz és görög ker­tészek álltak korábban már egymással is harcban. A görögök új vitatémát dobtak be a földközi-tengeri államok külön fejlesztési alapjának felállításáról. Ab­ból természetesen Athén ma­gának követel újabb összege­ket. A többiek, élükön az angolokkal, felzúdultak, s azt bizonygatják, hogy Görögor­szág eddig is nagy summá­kat kapott. Meg egy kérdésben jelent­keznek véleménykülönbsé­gek: ez pedig a közös piaci szervek költségvetése, illetve a brüsszeli bizottság tevé­kenységében megkövetelt takarékosság. O Várható-e változás az USA-nak Dél-Afriká- val kapcsolatos politikájá­ban? A washingtoni' kor­mányzat jó ideje azzal érvel, hogy a pretoriai fajüldöző rendszert inkább „építő jel­legű támogatással” lehet jobb belátásra bírni, és az apart­heid politika módosítására ösztönözni. A legutóbbi na­pokban azonban fölerősödött az Egyesült Államokban az apartheidellenes tiltakozó mozgalom, sokasodnak a tün­tetések a washingtoni dél-af­rikai nagykövetség előtt. (Nem csak feketék vonulnak fel, hanem fehérek is, nemcsak egyszerű emberek, diákok, munkások, hanem például a Kennedy család ifjú tagjai is, akik közül kettőt rend­őrök vittek el...) 35 republikánus képviselő — az elnök pártjának tagja mind — figyelmeztette a pre­toriai kormányt, hogy a kongresszusban diplomáciai és gazdasági szankciókat kö­vetel a Dél-afrikai Köztár­saság ellen, ha nem kezde­nek hozzá ott a faji megkü­lönböztetés felszámolásához. Washingtonban a kongresz- szusban megjelent és beszé­det mondott Desmond Tutu, dél-afrikai anglikán püspök, akinek most ítélték oda a No- bel-békedíjat. Tutu püspök a képviselők előtt keményen bírálta a Reagan-kormányzat magatartását, mondván, hogy az csak segíti a pretoriai ura­kat az elnyomás és a faji el­különítés fenntartásában. Desmond Tutu ezekben a nanokban veszi át. a ÍJobel- békedíjat, s máris közölte, hogy annak teljes összegét, több mint 200 000 dollárt, a dél-afrikai színes bőrű gyer­mekek oktatására fordítják. A gesztus élénk visszhangra talált az amerikai sajtóban. A laDok idézik egy dél-afri­kai fehér politikai emigráns szavait, aki a minap London­ban „katasztrofálisnak” mondta Reagan dél-afrikai politikáját. Pálfy József Ma hazánkba érkezik a finn miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására december 9-én hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezik Kalevi Sorsa, a Finn Köztársaság miniszterelnöke. KALEVI SORSA Kalevi Sorsa, a Finn Köztársaság miniszterelnöke, a Finn Szociálde­mokrata Párt el­nöke 1930-ban született Keuruu- ban, munkáscsa­lád gyermekeként. Tanulmányait a társadalomtudo­mányi főiskola új­ságíró szakán foly­tatta ; itt szerzett diplomát, majd a társadalomtudo­mányok kandidá­tusa lett. 1956 és 1959 között a Tam- mi Könyvkiadó irodalmi szerkesz­tője, majd a kö­vetkező hat esz­tendőben az UNESCO párizsi központjá­ban dolgozott. 1965-től 1969- ig a finn UNESCO-bizottság főtitkári teendőit látta el. Kalevi Sorsa 1970 óta par­lamenti képviselő. Az első két évben a törvényhozó tes­tület külügyi bizottságának elnökeként tevékenykedett. 1972-ben és 1975—76-ban Finnország külügyminisztere, 1972—75-ben és 1977—79-ben miniszterelnöke, majd 1982. február 19-től ismét ő tölti be a miniszterelnöki tisztséget. Kalevi Sorsa az ötvenes évek elején, diákévei alatt kapcsolódott be a szociálde­mokrata mozgalomba. 1969- ben a Finn SZDP főtitkárá­vá, majd 1975-ben a párt el­nökévé választották. 1978-ban a Szocialista Internaeionálé lés2!erélési konzultatig taná­csának elnöki, 1980-ban pe­dig az Internaeionálé alelnö­ki tisztével bízták meg. A finn miniszterelnök nem ismeretlen hazánkban, több magyar vonatkozású esemény részese volt mind állami, mind pártfunkcióiban. Személyében 1974-ben el­ső ízben tett hivatalos láto­gatást hazánkban finn kor­mányfő, s ez alkalommal pártvezetői minőségben párt­közi megbeszéléseket is foly­tatott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárával. A magyar—finn kapcsola­tok ápolásában kifejtett te­vékenységéért a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje II. fokozatával tüntették ki, a kitüntetést Losonczi Pál 1971- ben,1 'finnországi ’ látogatása alkalmával új tóttá át Ka­levi Sorsának, Koreai küldöttség az NOK-ban Lettországi beszélgetések II. Egy művész házaspár Rigában Riga tulajdon­képpen kissé rideg éghajlati viszonyai ellenére is vidám, színesen kavargó nagyváros a Balti- tengerbe ömlő Daugava folyó és a rigai tengeröböl által határolt terü­leten. Ilyenkor ősszel természete­sen sötétebbek a tónusok, dermed- tebbek a színek, a gyakori esők, a reggelenként me­netrendszerűen érkező köd, a csí­pős tengeri szél bizony visszatereli az embereket jól fűtött lakásaikba. A műemlékekben gazdag óváros, az évente ezernél több hajót fogadó tengeri kikötő környéke, de még a világhírű rigai üdülőközpont — Jurmala — dünéi, fenyveserdői, évente háromszázezer vendéget fo­gadó gyógyüdülői, fürdői sem csábítják úgy a vendé­Peterls Postazs: Halászok geket, mint nyáron, amikor valóban a Baltikum gyöngy­szemeként vonz, csábít, vil­log, virul a város. Szerencse, hogy a rigaiak Lilita Postazs: Virágzó páfrányok kevésbé zárkózottak, mint a szomszédos svédek, norvé­gok. Lakásuk ajtaja nyitva áll, szívük könnyebben kitá­rulkozik, ha új barátra, is­merősre találnak. Így ke­rültem közelebbi kapcsolat­ba a köztársaság, sőt egész Szovjetunió-szerte ismert művész házaspárral — Li- lita és Peteris Postazzsal. A férfi festőművész, felesége a szőnyegszövés, a gobelinek mestere. Mindketten elvé­gezték a Lett Művészeti Aka­démiát, de az „akadémiai” jelleg egyáltalán nem érző­dik művészi látásmódjukon, alkotói módszereiken, fest­ményeik, szőtteseik merőben modern és folyamatosan változó kifejezésmódján. Peteris voltaképpen saját bevallása szerint is végigkós­tolta a század szinte vala­mennyi művészeti irányzatát. Ma már eljutott oda, hogy a köztársaság legtekintélyesebb művészegyéniségei közé so­rolják, aki sajátos karakterű új iskolát teremtett a lett piktúrában. Öt idézem: — Az évszázados hagyományokat ápoló akadémia neveltje va­gyok. Ez alapvetően befolyá­solta útkereső éveimet. Na­gyon szerettem és tudatosan utánoztam Picassót, kacér­kodtam a szűrrealizmussal is, nem áll messze tőlem az absztrakció sem, sőt... Va­gyis, ha megkérdeznek, vol­taképpen csak azt tudom el­mondani művészi látásmó­domról, módszereimről, hogy a huszadik század második felének művészetét képvise­lem. Ez a korszak nagyon bo­nyolult, sok összetevője van, folyamatosan megújul, mint minden más a világon ... Lilita Postazs a lett nyelv ízes kifejezésével takácsmű- vésznek vallja magát. Ezt a mesterséget tanulta, és az immár klasszikusnak számító Rudolf Heimratnak — a lett művészi gobeliniskola megte­remtőjének javaslatára — kezdett el a művészi gobelin­szövéssel foglalkozni. Két év­tizedes alkotó tevékenységgel a háta mögött, ma már ott tart, hogy a lett szövőművé­szet egyik megnyitásaként, kiemelkedő művészegyénisé­geként emlegetik. Kritikusa, Alberto Bel na­gyon találóan írja róla, hogy a szakmai tudás és tapasz­talatok, valamint a művészi alkat szerencsés találkozása teszi sziggesztívvé, sajátossá Lilita Postazs művészetét. Minden művén érződik — márpedig nagyon termékeny munkát végez —, hogy szív­vel, szívesen alkot, maga is örömét leli a szövésben, a pannók, textilképek, a gobe­linek tervezésében, elkészíté­sében. — A gobelinszövésben ugyan a rajz a meghatározó, de fontos a színek, a viszony­lag merev fonalak, szövetek, vásznak megmunkálása is — mondta Lilita Postazs. Lilita mind a két terüle­ten otthonos, ragyogó terveit nagy tökéllyel valósítja meg, maga végzi a munka minden fázisát. A színek ötven-száz év alatt fokozatosan el­halványodnak majd, nagyobb hangsúlyt adva a rajznak, a kontúroknak, de a múzeu­mok még sokáig, évszáza­dokig megőrzik a gobelin va­lamennyi jellegzetes össze­tevőjét. Akinek viszont megadatik, hogy a múzeumok behatárolt világa mellett, a mindennapi élet környezet­rendszerében találkozhasson alkotásaival, annak kettős az öröme, mert ezrekkel és százezrekkel tudja érzékeltet­ni azt az örömöt, amit a szépség, a megalkotott mű jelent számára. Lilita Pos­tazs gobelinjei ott láthatók a köztársaság számos középü­letében, de nagyon kapósak a magánvásárlók körében is. — A szövés ősi művészet — vallotta Lilita Postazs be­szélgetésünk során. — Olyan ősi, mint az emberiség, mint az ősi dalok, legendák vilá­ga, legszebb népdalaink kap­csolatba hozhatók a szövés­sel, amely kezdettől fogva az asszonyok, lányok fontos fel­adatai közé tartozott. Aho­gyan az ősi dallamok fennma­radtak, úgy mentette át a szö­vés az emberi munka, a múlt ötvözetének ősi motívumait. Éppen ezért a gobelin őrzi talán a leghívebben a letűnt nemzedékek művészi tradí­cióit, természetesen művé­szileg újjáteremtve, újrafo­galmazva azokat. Később láthattam azt a ké­szülő nagyméretű faliszőnye­get, amelyet a győzelem negyvenedik évfordulóján rendezendő köztársasági kiál­lításra szánt. Táncoló fiatal lányok életörömét szőtte gyapjú és anilinfesték segít­ségével csodás szépségű go­belinetűddé Lilita Postazs. Alkotásait nézve szinte ér­zi az ember a művésznő ke­zének melegét, szívének dob­banását. Nőalakjaiban tu­lajdonképpen saját magát áb­rázolja, a győzelemmel és a szabadsággal élni tudó lett nők öntudatát, életét és élet­örömét. Vasvári Ferenc HÉTFŐ: Budapesten megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamai hon­védelmi miniszteri bizottságának tanácskozása, Berlinben ugyanekkor a külügyminiszteri bizottság kezdte meg munká­ját — Kompromisszum Stockholmban a semleges és el nem kötelezett országok javaslata alapján munkacsoportok meg­alakításáról — Véres összecsapások Sri Lankában KEDD: A közös piaci csúcsértekezlet Dublinban végül is megegyezést hozott a borvitában, megnyílt az út a spanyol és portugál csatlakozás előtt — Konsztantyin Csemyenko a szovjet—ame­rikai viszony normalizálásának lehetőségéről beszélt Armand Hammer amerikai üzletember előtt — Tutu püspök a washing­toni képviselőházban felszólalva bírálta a Reagan-kormány- zatot a I>él-Afrikának nyújtott politikai és gazdasági támoga­tás miatt SZERDA: 90 kommunista és munkáspárt képviselőinek prágai tanácsko­zása a béke és szocializmus munkájának értékeléséről — A NATO hadügyminiszterei brüsszeli tanácskozásukon az euro- rakéták telepítésének folytatásáról döntöttek — Véget ért Bu­dapesten a jövő évi európai kulturális fórumot előkészítő szakértői értekezlet CSÜTÖRTÖK: Francia—izraeli csúcstalálkozó Párizsban — Paul Nitze lett az amerikai külügyminiszter fegyverzetkorlátozási tanácsadója — Nyugatnémet politikusok eszmecseréi Berlinben — Gen­scher a lengyel határok sérthetetlenségéről nyilatkozott PÉNTEK: Budapesten tárgyalt az Iráni külügyminiszter — Claude Cheysson helyett Roland Dumas lett a új francia külügymi­niszter SZOMBAT: Reagan sajtóértekezletén derűlátó módon nyilatkozott lesze­relési kérdésekről — Mitterrand afrikai körútra indult, amely­nek első állomása Zaire. Chilében hírzárlatot rendeltek el a népi ellenállók újabb megnyilvánulásaival kapcsolatban Honecker országa teljes tá­mogatásáról biztosította a KNDK külpolitikáját, amely a Koreai-félsziget és egész Ázsia békéjének és biztonsá­gának érdekeit szolgálja. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke pénteken Berlinben fogadta Kim Jong Namot, a Koreai NDK kül­ügyminiszterét. A találkozón

Next

/
Oldalképek
Tartalom