Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
A hűtőházban Kovács László az elejtett vadakat minősíti. Inkább a vetés, nem? Hát persze! Mégpedig nagyon szépen beborítva a jól elmunkált földet, ismét gazdag terméssel biztatva a gazdát, aki befejezte a határban a nagy őszi munkát és leltároz. Számolgatja, mennyi munkája fekszik a földben, összeadja a sorokat és kikerekedik a felhasznált üzemanyag, vetőmag és műtrágya mennyisége. Mindez szükséges az év végi mérleg elkészítéséhez, a sarokszám pedig az úgynevezett „befejezetlen termelés” elnevezésű rovat végéhez, mert ez január elsején már tiszta befektetésnek számít. Nos, maradjunk a műtrágyánál, amelyről a címben elég szokatlan dolgot állítottunk. Élettelen dolgot a viccben szoktak vetni (lásd: búkKikelt a műtrágya fene, tarhonya) és az kikelni a legritkább esetben szokott. Azért nem írjuk, hogy soha, mert a már említett tápanyag-visszapótló szer egy bizonyos esetben kikel, ha jelképesen is, de akkor jaj a szántóvetőnek. Nagy Bálint, megyénk fia a MÉM Növény- védelmi és Agrokémiai Központjának egyik megteremtője sorolta egyiszer bosszúságát, amint helikopterrel járta a határt: „olyanok a táblák, mint a vadmalac háta! Csík húzódik csík után, meg lehet számolni, hányat fordult egy táblán a műtrágya- szóró”. Bosszúságát még fokozta, hogy határszemléje országos volt, mert a fővárosból repült Nyíregyházára és kisebb-nagyobb megszakításokkal végigkísérte a látvány. A műtrágya persze nem kelt ki, csak a vetés lett méregzöldebb és gyapjasabb, ahová több jutott belőle. Ez azonban éppen elég, hogy látható jele teremjen egy hibának, az egyenetlen kiszórásnak. Kikel persze ezen a módon az eltömődött csorosz- lya, mert ott hiányzik egy sor, és végül is nem marad a földbe bújva egyetlen mulasztás sem, ilyen a mezőgazdaság természete. Hiába kelt ki magából annak idején az illető szakvezető, akinek most irányítói erélyét „dicséri” a látvány. Ki tudja, jó eszközt válasz- tott-e a regulázáshoz? A lényeg az „eredmény”, amely magáért beszél, azt is mondhatnánk, ordít. Még a vastag fehér lepel alól is kilátszik, egészen az országúiig figyelmeztetésül az arra járónak: így nem szabad. Az írás elején említett mezei leltárban külön strigula alatt kellene szerepelnie a hibás és pazarló műtrágyázásnak, mégpedig negatív előjellel. És ahogy a vetési prémiumot a kikelt állomány megszemlélése után ítélik oda, nem ártana, ha az év végi jutalomosztás előtt traktorosok és agronómusok együttesen szemügyre vennék a vadma- lachátú őszi vetéseket. Esik Sándor T él van. Nem papírforma szerint, mert hol van még az évszakváltó Izidor, azaz deI cember 21. Tél van, mert csupa jégkristály a világ. Zúzmarás koronásak a fák, a bokrok és az autóbusz deres ablakára odakarcolhatja a kamasz: „mirelit járat”. Szeretjük mi a telet. Melegen öltözve, bundában, bundasapkában, hideg levegőt lélegezve párafelhőket pipálunk. És meditálunk. Önos eső esett, az aszfaltra fagyott és elesünk Hogy esünk, mint esünk? — az egy külön tudomány. Ezt megbeszéljük és elbeszéljük. Csücsülve, az édes anyaföldön jut eszünkbe, hogy esni csak úgy érdemes, hogy ne törjön semmi csontunk, kezünk, lábunk a helyén maradjon. Aztán arra is gondolunk, azt is mondjuk, hogy erre nem számítottunk. A szenvedő alany arra nem gondolt, hogy elesik, mások meg arra, hogy jön a tél, hívatlan toppan be és az utakat fel kellene szórni. Ez bosszantó. Nem gondolMuflont lőttek, de kevés as apróvad Nagyüzem a MAVBD-nál nak ránk, nem vigyáznak ránk, vigyázzon tehát mindenki önmagára. De hát akkor is, ennek ellenére is szép ez a tél. És bízni is lehet. A meteorológia már enyhébb időt jósol, ígérik, kienged még a föld fagya. Vajon jó lesz-e? Sár lesz abból és locs-pocs. Maradjon inkább a tél. Jöjjön az igazi, valódi tél. Lepje be a földeket, áz utakat a hó, csússzon a szánkó, sikánkózzanak, korcsolyázzanak a gyermekek. Mert horgad a gyermeki vágy, hóembert, korcsolyapályát, egyszóval téli örömöket kíván. Kapják meg. Ök is, mi is, a nagyok szintén, ki-ki kapja meg azt, amit az évszaktól kíván. A gyermeknek legyen korcsolyapálya, a munkába igyekvőnek letakarított, csúszás- mentes járda, a nagyapóknak, nagymamáknak meg meleg szobája. Mert szeretjük mi a telet. Nem a zimankót, a kopogós hideget és dem is a havat hordó északi szelet szeretjük, azt a csodát kedveljük, amint a tél a legszebb fehérrel jégvirágot fest. A téli vadászszezonnal egy időben megkezdődött az elejtett vadak átvétele a Zöldért Vállalat nyíregyházi telepén, a MAVAD felvásárlóbázisán. A Szabolcs-Szatmár megyei vadásztársaságokon kívül Borsod és Hajdú megyéből is szállítanak a telepre elejtett vadakat, amelyek egy mélyhűtőszekrényben várják az elszállítást. Az idei szezonban nagyvadakból negyven vaddisznót és tizenkét szarvast vettek át, a beszállított őzzsákmány pedig mintegy százhúsz körül alakult. A telep vezetője, Pásztor Gyuláné elmondta, hogy az elmúlt évihez képest kevesebb az apróvadak száma. Október eleje óta 1500 fácánkakast és 520 fácántyúkot hoztak be a vadászok, és a puska végre került 1300 vadkacsa, valamint a nyolcvan nyúl sem számít dömpingnek a korábbi évek számaival összehasonlítva. A vízivadak megfogyatkozása a vadászok szerint szoros összefüggésben van az elmúlt időszak szárazabb voltával, amely a mocsaras részek visszahúzódásával járt és így csökkent az életterük. A szárnyaszsákmány az átvonuló vadliba- és récecsapatok népességével növekedni fog. A lőtt nyulak alacsony számában közrejátszik az a tény is, hogy egy részüket élve exportálják. A fagyos időjárást kihasználva egész Kelet-Magyarországon megkezdődött a nyúlhá- lózás. Ritkaságszámba megy a közelmúltban elejtett három muflon, amelyeket a szerencsés vadászok a borsodi erdőgazdaság területén kaptak puskavégre. 4^^ . KU-3 In memóriám Váci Mihály Az irodalomtörténészek nyilván vitatkoznak még egy ideig, míg Váci Mihály helyét véglegesen kijelölik (ha ugyan lehetséges ebben véglegesség) a magyar irodalomban. A szülőföld, Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár azonban réges-rég besorolta őt, mégpedig azon korszakos nevek közé, akiknek bölcsője ezen a vidéken ringott. A mondottak igazságát bizonyítja az az eseménysorozat is, mely tegnap, december 8-án, szombaton vette kezdetét Tiszaszalkán, ahol talán a legkövetkezetesebben áldoztak hosszú évek óta a költő emlékének. A szavalóversennyel kezdődő és Váci jelentőségének méltatásával végződő eseménysorozat kétségkívül legjelentősebb eseménye lett Váci Mihály szobrának felavatása; a mű Sebestyén Sándor alkotása. A tiszaszalkai ünnepség fényét emeli az a kórusmű is, melyet Csenki Imre Kossuth- díjas zeneszerző írt Váci Mihály „Legenda” című költeményére. A beregi esemény csak kezdete annak a sorozatnak, amelyik a tragikusan korán elhunyt és még csak hatvan éve született költőre és közéleti emberre emlékezik. Holnap, december 10-én, hétfőn ugyanis Nyíregyházán tartanak nagyszabású rendezvényt, melyen egyebek közt megkoszorúzzák Váci Mihály szobrát is. Délután pedig a művelődési központban kerül sor emlékülésre, melyen Váci költészetét, emberi mivoltát méltatják mások mellett Czine Mihály és Garai Gábor. Este pedig, a Hangsúly Vácira emlékező különkiadására kerül sor, „Az optimista” címmel. S. Z. az őszi szántás A fácánokat szállítás előtt ládákba csomagolják. (Császár Csaba felvételei) Sokasodnak azok a tudósítások, amelyek arról szólnak, hogy egy-egy gazdaságban, termelőszövetkezetben befejeződtek az őszi munkák. A Balkányi Állami Gazdaságból is ilyen hír érkezett; december 7-én végeztek ezer hektáron az őszi szántással. A kukorica kombájnolása már korábban megtörtént, a vártnál jobb eredménnyel, hiszen 546 hektár átlagában 5,9 tonnás termést takarítottak be. A balkányi gazdaság szaporítóanyag-előállító üzem, ezért is megnyugtató hír, hogy az őszi kalászosok szépen mutatnak, megerősödve indulnak a télbe. Téli örömök MEGGY BODZÁVAL, ŐSZIBARACK MANGÖVAL Ili ivólécsalád A természetes alapanyagú, alkoholmentes ivóle- vek választékát bővíti a jövő év elején a Nyíregyházi Konzervgyár. Már csak a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézet engedélyére várnak — bizonyára eredménnyel — s megindul az új termékcsalád nagyüzemi gyártása. Az ízesített italok pontos receptje ugyan titok, de Nádasát Józsefné, a gyártmányfejlesztési osztály vezetője annyit elárult, hogy a meggylét például bodza, az őszibaracklét pedig mangóval „fűszerezik”. A paradicsomlé jelenleg ötféle változatban készült el a kísérleti konyhában, egyebek között kakukkfüves, borsos, kapros ízesítéssel. — k. k. — Befejeződött Váci Mihály szobrát a tiszaszalkaiak és a társadalmi, művészeti élet képviselői előtt Rátki András, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője leplezte le. (Cs. Cs. felvétele) | Házmester- i: Miklóst j: Mese egy japán i | sirató i; leszázalékolták íj képmagnóról | „Kinőtt” Környezetünk \ transzformátorok védelméért i J» i
