Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

A hűtőházban Kovács László az elejtett vadakat minősíti. Inkább a vetés, nem? Hát persze! Mégpedig nagyon szépen beborítva a jól el­munkált földet, ismét gazdag terméssel biztatva a gazdát, aki befejezte a határban a nagy őszi munkát és leltároz. Számolgatja, mennyi munká­ja fekszik a földben, összead­ja a sorokat és kikerekedik a felhasznált üzemanyag, ve­tőmag és műtrágya mennyi­sége. Mindez szükséges az év végi mérleg elkészítéséhez, a sarokszám pedig az úgy­nevezett „befejezetlen ter­melés” elnevezésű rovat vé­géhez, mert ez január else­jén már tiszta befektetés­nek számít. Nos, maradjunk a műtrá­gyánál, amelyről a címben elég szokatlan dolgot állítot­tunk. Élettelen dolgot a vicc­ben szoktak vetni (lásd: búk­Kikelt a műtrágya fene, tarhonya) és az kikel­ni a legritkább esetben szo­kott. Azért nem írjuk, hogy soha, mert a már említett tápanyag-visszapótló szer egy bizonyos esetben kikel, ha jelképesen is, de akkor jaj a szántóvetőnek. Nagy Bálint, megyénk fia a MÉM Növény- védelmi és Agrokémiai Köz­pontjának egyik megteremtő­je sorolta egyiszer bosszúsá­gát, amint helikopterrel jár­ta a határt: „olyanok a táb­lák, mint a vadmalac háta! Csík húzódik csík után, meg lehet számolni, hányat for­dult egy táblán a műtrágya- szóró”. Bosszúságát még fo­kozta, hogy határszemléje országos volt, mert a fő­városból repült Nyíregyházá­ra és kisebb-nagyobb meg­szakításokkal végigkísérte a látvány. A műtrágya persze nem kelt ki, csak a vetés lett mé­regzöldebb és gyapjasabb, ahová több jutott belőle. Ez azonban éppen elég, hogy látható jele teremjen egy hi­bának, az egyenetlen kiszó­rásnak. Kikel persze ezen a módon az eltömődött csorosz- lya, mert ott hiányzik egy sor, és végül is nem marad a földbe bújva egyetlen mu­lasztás sem, ilyen a mezőgaz­daság természete. Hiába kelt ki magából an­nak idején az illető szak­vezető, akinek most irányítói erélyét „dicséri” a látvány. Ki tudja, jó eszközt válasz- tott-e a regulázáshoz? A lé­nyeg az „eredmény”, amely magáért beszél, azt is mond­hatnánk, ordít. Még a vastag fehér lepel alól is kilátszik, egészen az országúiig figyel­meztetésül az arra járónak: így nem szabad. Az írás ele­jén említett mezei leltárban külön strigula alatt kellene szerepelnie a hibás és pa­zarló műtrágyázásnak, még­pedig negatív előjellel. És ahogy a vetési prémiumot a kikelt állomány megszemlé­lése után ítélik oda, nem ár­tana, ha az év végi jutalom­osztás előtt traktorosok és agronómusok együttesen szemügyre vennék a vadma- lachátú őszi vetéseket. Esik Sándor T él van. Nem pa­pírforma szerint, mert hol van még az évszakváltó Izidor, azaz de­I cember 21. Tél van, mert csupa jégkris­tály a világ. Zúzmarás ko­ronásak a fák, a bokrok és az autóbusz deres ablakára odakarcolhatja a kamasz: „mirelit járat”. Szeretjük mi a telet. Me­legen öltözve, bundában, bundasapkában, hideg le­vegőt lélegezve párafelhő­ket pipálunk. És meditá­lunk. Önos eső esett, az aszfaltra fagyott és elesünk Hogy esünk, mint esünk? — az egy külön tudomány. Ezt megbeszéljük és elbe­széljük. Csücsülve, az édes anyaföldön jut eszünkbe, hogy esni csak úgy érde­mes, hogy ne törjön semmi csontunk, kezünk, lábunk a helyén maradjon. Aztán arra is gondolunk, azt is mondjuk, hogy erre nem számítottunk. A szen­vedő alany arra nem gon­dolt, hogy elesik, mások meg arra, hogy jön a tél, hívatlan toppan be és az utakat fel kellene szórni. Ez bosszantó. Nem gondol­Muflont lőttek, de kevés as apróvad Nagyüzem a MAVBD-nál nak ránk, nem vigyáznak ránk, vigyázzon tehát min­denki önmagára. De hát ak­kor is, ennek ellenére is szép ez a tél. És bízni is le­het. A meteorológia már enyhébb időt jósol, ígérik, kienged még a föld fagya. Vajon jó lesz-e? Sár lesz abból és locs-pocs. Marad­jon inkább a tél. Jöjjön az igazi, valódi tél. Lepje be a földeket, áz uta­kat a hó, csússzon a szán­kó, sikánkózzanak, korcso­lyázzanak a gyermekek. Mert horgad a gyermeki vágy, hóembert, korcsolya­pályát, egyszóval téli örö­möket kíván. Kapják meg. Ök is, mi is, a nagyok szin­tén, ki-ki kapja meg azt, amit az évszaktól kíván. A gyermeknek legyen korcso­lyapálya, a munkába igyek­vőnek letakarított, csúszás- mentes járda, a nagyapók­nak, nagymamáknak meg meleg szobája. Mert szeret­jük mi a telet. Nem a zi­mankót, a kopogós hideget és dem is a havat hordó északi szelet szeretjük, azt a csodát kedveljük, amint a tél a legszebb fehérrel jég­virágot fest. A téli vadászszezonnal egy időben megkezdődött az el­ejtett vadak átvétele a Zöl­dért Vállalat nyíregyházi te­lepén, a MAVAD felvásárló­bázisán. A Szabolcs-Szatmár me­gyei vadásztársaságokon kí­vül Borsod és Hajdú megyé­ből is szállítanak a telepre elejtett vadakat, amelyek egy mélyhűtőszekrényben várják az elszállítást. Az idei sze­zonban nagyvadakból negyven vaddisznót és tizenkét szarvast vettek át, a beszállított őzzsákmány pe­dig mintegy százhúsz körül alakult. A telep vezetője, Pásztor Gyuláné elmondta, hogy az elmúlt évihez képest kevesebb az apróvadak szá­ma. Október eleje óta 1500 fácánkakast és 520 fácántyú­kot hoztak be a vadászok, és a puska végre került 1300 vad­kacsa, valamint a nyolcvan nyúl sem számít dömpingnek a korábbi évek számaival összehasonlítva. A vízivadak megfogyatkozása a vadászok szerint szoros összefüggésben van az elmúlt időszak szára­zabb voltával, amely a mocsaras részek visszahúzódásával járt és így csökkent az életterük. A szár­nyaszsákmány az átvonuló vadliba- és récecsapatok né­pességével növekedni fog. A lőtt nyulak alacsony számá­ban közrejátszik az a tény is, hogy egy részüket élve ex­portálják. A fagyos időjárást kihasználva egész Kelet-Magyarországon megkezdődött a nyúlhá- lózás. Ritkaságszámba megy a közelmúltban elejtett három muflon, amelyeket a szeren­csés vadászok a borsodi er­dőgazdaság területén kaptak puskavégre. 4^^ . KU-3 ­In memóriám Váci Mihály Az irodalomtörténészek nyil­ván vitatkoznak még egy ideig, míg Váci Mihály he­lyét véglegesen kijelölik (ha ugyan lehetséges ebben vég­legesség) a magyar irodalom­ban. A szülőföld, Nyíregyhá­za és Szabolcs-Szatmár azon­ban réges-rég besorolta őt, mégpedig azon korszakos ne­vek közé, akiknek bölcsője ezen a vidéken ringott. A mondottak igazságát bi­zonyítja az az eseménysoro­zat is, mely tegnap, decem­ber 8-án, szombaton vette kezdetét Tiszaszalkán, ahol talán a legkövetkezetesebben áldoztak hosszú évek óta a költő emlékének. A szavaló­versennyel kezdődő és Váci jelentőségének méltatásával végződő eseménysorozat két­ségkívül legjelentősebb ese­ménye lett Váci Mihály szob­rának felavatása; a mű Se­bestyén Sándor alkotása. A tiszaszalkai ünnepség fényét emeli az a kórusmű is, me­lyet Csenki Imre Kossuth- díjas zeneszerző írt Váci Mi­hály „Legenda” című költe­ményére. A beregi esemény csak kezdete annak a sorozatnak, amelyik a tragikusan korán elhunyt és még csak hatvan éve született költőre és köz­életi emberre emlékezik. Hol­nap, december 10-én, hétfőn ugyanis Nyíregyházán tarta­nak nagyszabású rendez­vényt, melyen egyebek közt megkoszorúzzák Váci Mihály szobrát is. Délután pedig a művelődési központban ke­rül sor emlékülésre, melyen Váci költészetét, emberi mi­voltát méltatják mások mel­lett Czine Mihály és Garai Gábor. Este pedig, a Hang­súly Vácira emlékező külön­kiadására kerül sor, „Az op­timista” címmel. S. Z. az őszi szántás A fácánokat szállítás előtt lá­dákba csomagolják. (Császár Csaba felvételei) Sokasodnak azok a tudósí­tások, amelyek arról szólnak, hogy egy-egy gazdaságban, termelőszövetkezetben befe­jeződtek az őszi munkák. A Balkányi Állami Gazdaság­ból is ilyen hír érkezett; de­cember 7-én végeztek ezer hektáron az őszi szántással. A kukorica kombájnolása már korábban megtörtént, a vártnál jobb eredménnyel, hiszen 546 hektár átlagában 5,9 tonnás termést takarítot­tak be. A balkányi gazdaság sza­porítóanyag-előállító üzem, ezért is megnyugtató hír, hogy az őszi kalászosok szé­pen mutatnak, megerősödve indulnak a télbe. Téli örömök MEGGY BODZÁVAL, ŐSZIBARACK MANGÖVAL Ili ivólécsalád A természetes alapanya­gú, alkoholmentes ivóle- vek választékát bővíti a jövő év elején a Nyíregy­házi Konzervgyár. Már csak a Kereskedelmi Mi­nőségvizsgáló Intézet en­gedélyére várnak — bizo­nyára eredménnyel — s megindul az új termékcsa­lád nagyüzemi gyártása. Az ízesített italok pontos receptje ugyan titok, de Nádasát Józsefné, a gyárt­mányfejlesztési osztály ve­zetője annyit elárult, hogy a meggylét például bodza, az őszibaracklét pedig mangóval „fűszerezik”. A paradicsomlé jelenleg öt­féle változatban készült el a kísérleti konyhában, egyebek között kakukkfü­ves, borsos, kapros ízesí­téssel. — k. k. — Befejeződött Váci Mihály szobrát a tiszaszalkaiak és a társadalmi, művészeti élet képviselői előtt Rátki András, a Műve­lődési Minisztérium főosztályvezetője leplezte le. (Cs. Cs. felvétele) | Házmester- i: Miklóst j: Mese egy japán i | sirató i; leszázalékolták íj képmagnóról | „Kinőtt” Környezetünk \ transzformátorok védelméért i J» i

Next

/
Oldalképek
Tartalom