Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8.

PÁRIZSI DIVATLEVELÜNK

Áz egyszerűtől a merészig

A párizsi divatházak stílust teremtő ötleteiből az idén sincs hiány. A klasszikus vonalak tovább élnek, megújulnak, a nőies megjelenéshez férfias elemek vegyülnek. Az utcai öltözeteket elegáns, leegyszerűsített vonalak jellemzik. De a formák tervezésében megmaradt a merész könnyedség, a színek gazdag változata. A nyújtott alkat a divatosabb ezen a télen. A szűk vonalú szoknyák hasítékkal bővülnek, elvégre járni is kell bennük. Az anyagfajták közül a legkedveltebbek az egy színű gyapjúposztók, a kockás tweed szövetek és a puha moher szövetek. A hajtásokkal bővülő kockás szoknyákat derékban lev^r^ilík Js^csak csípőtől lefelé nyílnak. A kiáí bohém és „mérési anyagkülonlegejségekb^í kreált bő, • ún. „cigányszoknyákat” gyäfeah tarka, hímzett virágok díszítik.

1. Dior:

Sárga gyapjúposztóból készült a kabát. Alatta viola színű gyapjúkrepp kosztüm és fekete pantalló.

2. Nina Ricci:

Nagykockás kártolt gyapjú-krepp, szürke (fekete), fehér színösszeállításban. Alatta a szürke és fekete geometrikus mintás kabátka. Az aprókockás szoknya mély hajtásokkal bővül.

3. Guy Laroche:

Fekete bőrből készült hímzett blúz-kabát és ún. „bőrkötény”. Alatta fekete-fehér mintás kázsmér blúz és fekete gyapjúszoknya.

Kovács Mari

Á nagy eszem-iszomokról

Az ember egyik öröme az evés. Sokan azonban túlzásba viszik, halmozzák az élvezeteket, nem törődnek a holnappal, amikor ennek a túlzott táplálkozásnak megvannak a maguk szomorú egészségügyi következményei.

A „sokat enni” azonban nemcsak magyar és nemcsak mai specialitás. Példaként szokták emlegetni Erős Ágostot, akinek drezdai udvarában a meghívott vendégeket az ebéd előtt és után mérlegre állították, súlyukat feljegyezték a ma is megőrzött „Mérlegkönyvbe”, amely hiteles adatokat tartalmaz arról, hogy egyes neves vendégek az uralkodónál egy-egy étkezés során

mennyivel gyarapították testsúlyukat.

íme néhány tétel a neves könyvből: Lipszky alkanceUár úr ebéd előtt 273 fontot nyomott, utána 278-at, tehát testsúlya az étkezéssel 5 fonttal gyarapodott. Poniatovszky kincstárnoknál is eni volt a súlytöbblet, azaz minőkét úr mintegy két és fél ki- lónyi ételt fogyasztott. Ez pedig a vendéglátó uralkodó „dicsőségét” jelentette, azt, hogy „jó” konyhája volt.

Egy 1733-ban Berlinben megjelent „szertartási könyvben” azt olvashatjuk, hogy a pfalzi választófejedelemhez 1726. március 5-én 120 előkelő vendéget hívtak meg ebédre, és részükre 400 (!) fogás ételt szolgáltak fel, köztük olyan cukrászati remekműveket is, mint például cukorból készített várkastélyt, tornyokkal, bástyákkal és ágyúkkal, melyeket el Is lehetett sütni.. . Hasonló túlzásokat máshol is feljegyeztek, így például 1722. március 23-án Eberhard Württemberg! herceg névnapjára egy nagy asztalt elfoglaló tavat készítettek olvasztott cukorból, belőle sugarakban szö- kellt fel a viz a magasba, a tóban pedig kacsák lubickoltak. A tavacskát ugyancsak cukorból készített narancsliget vette körül, és ezt a látványt a meghívott 48 főúr élvezte.

Hazánkban is voltak ilyen di- nom-dánomok. Így például Bethlen Gábor esküvőjén, amikor ifjú feleségével, Brandenburgi Katalinnal bevonult egy terembe, ott kősziklák bástyákkal, állatokkal, kertekkel, benne vadakkal, és a szentek viaszból készített képei fogadták.

Tésztából készített pávák,

kappanok pástétomban, nyulak stb. tették emlékezetessé az ünnepséget.

Feljegyezték azt is, hogy 1712- ben III. Károly király Pozsonyban cukrászokkal készíttetett jellegzetes, oszlopcsamokos templomokat, diadalkapukat, pálmaágat tartó nimfákat, pacsirták húzták kocsin a magyar koronát.

Az „egyszerűbb” étkezések sem voltak valami egyszerűek. 1603. január 1-én gróf Thurzó Szanisz- ló galgóci várúr ünnepi ebédjére és vacsorájára 18—18 féle ételt tálaltak, amint ezt a legrégebbi ma gyár étlapon felsorolta a vár sáfárja. Érdekesek ezek az ételek. A tehénhús kedvelt étel volt, délben és este ismételten készítették a szakácsok. A tálalási sorrendben az utolsó előtti fogás szilvatorta volt, és nyúl-„sava- nyó” lében zárta a sort.

Változatosak voltak az ételek. A XVI. századból fennmaradt recepttöredék szerint a marhahúst 54 módon készítették el az erdélyi fejedelmi udvarban. Az ismert híres főúri szakácsok időnként összejöttek, és megbeszélték tapasztalataikat, ételkölteményeik újabb változatait. Egyik ilyen megbeszélésről beszámol Apor Péter híres könyvében. (Erdélyi változások.) Ebben leírja, hogy Antal mester megsütött egy ök- rijt, ajjbah. helyezett egy kövér

juhot, ebben pedig egy borjút, legbelül pedig egy kappant.

Végül még egy érdekesség a magyar gasztronómia történetéből: Mátyás király pozsonyi koronázási ünnepélyén egy óriási pástétomot helyeztek az ebédlői asztalra, és amikor felvágták, egy veres nadrágos cigánygyerek ugrott ki belőle, és elkezdett a vendégeknek hegedülni. A rendkívül költséges főúri vendégeskedést minden időben igyekeztek korlátozni, hiszen a néptömegek majdnem mindenhol éheztek, szűkölködtek. A főúri mulatságokhoz nem lehetett hozzányúlni, maradt tehát a jómódú polgárság szórakozásainak mérséklése. Szép Fülöp francia király 1294- ben elrendelte, hogy az ebédeknél csak levest és legfeljebb kétféle húst szabad felszolgálni.

Magyarországon Nagyszeben városa 1755-ben szintén korlátozta a fényűzést, és háromféle társadalmi osztály számára előírta, hogy

mit szabad

ünnepi ebédre készíteni.

Előírták az alkalmazható cselédek és a muzsikusok számát, s arra is kiterjedt a rendelkezés, hogy egyszerre hány vendéget hívhatnak meg.

A megjelenő rendeleteket eleinte szigorúan végrehajtották,- sok embert megbüntettek, de később a korlátozások feledésbe merültek; főleg azért, mert azok, akik a rendelkezéseket kiadták, saját maguk is vendégek voltak a módosabb polgároknál, tehát őket is sújtotta volna a saját intézkedésük.

R. J.

Á mama hazaköltözik

A mama 73 éves. Tulajdonképpen nem beteg, „csak” erős reumatikus fájdalmai .miatt időnként nem tud lábra állni, tehát ilyenkor nem tudja ellátni magát. Egyszem fia, menye, unokája nagyon szeretik a mamát, és úgy gondolták, legjobb lesz, ha kis lakásukat nagyobbra cserélik, és a mama hozzájuk költözik.

Szerencsére a fia óvatos volt: azt mondta, inkább

vállaljanak anyagi áldozatot, kölcsönterhet, de a mama kis egyszobás lakását (úgysem számíthatnának sokat érte) ne vegyék figyelembe a lakáscserénél. Érezze a mama, hogy van hová mennie, ha mégis úgy akarja. Titokban persze abban bíztak, hogy erre nem kerül sor, nemcsak mert szeretik a mamát, hanem mert nekik is könnyebb, ha ott van velük, külön kis szobában, és nem kell a város másik végére szaladgálni hozzá.

A mama oda is költözött, azután két hónap után visz- szament a kicsi lakásába. Most a mama sír, a fia haragszik a mamára, talán a menye az, aki valamit megért belőle. A mama azért sír, mert ő dehogy is akarja megbántani a fiatalokat, de neki valahogyan mégis jobb az ötven éve megszokott kuckójában, mint a szép, központi fűtéses, összkomfortos lakásban. Fűteni tud, amióta bevezették a cserépkályhájába a gázt, mosógépe is van, a konyhában is meleg víz folyik a bojlerből. Ha pedig rossz az idő, akkor valamelyik szomszédasszony kimegy, és bevásárol neki is.

Nem szereti a mama a gyerekeit? Dehogynem szereti! Nem szeretik őt a gyerekek? Dehogynem szeretik! Csak azt értik meg nehezen, hogy a mamának miért jobb a sokkal egyszerűbb kis lakásban — egyedüL

Én azt hiszem, nem is fogják megérteni, amíg ők maguk is meg nem öregszenek. Kell a segítség, kell a figyelem, kell a jó szó, de amíg csak valakinek a szíve, lába bírja, érthető, ha a maga kis fészkében érzi jól magát. Akkor kel fel, amikor jólesik, akkor fekszik le, amikor kezdődik a tv-híradó, és az ágyból nézi a televíziót. Akkor eszik, amikor éhes, és abba sem szól bele senki, hogy miért dolgozik annyit, vagy éppen miért nézi naphosszat a mennyezetet.

A mama sír. Sír, mert tudja, hogy a fiatalok nem értik meg, miért költözött haza. És most nem tudja, mit csináljon: költözzön vissza a gyerekeihez, vagy vállalja a meg nem értést.

Azt hiszem — ha nem is a szívükkel, az eszükkel — ezt kellene a fiataloknak megérteniük.

Türelem

Korszerű ételek

BURGONYÁS ZUCCHINI

Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg burgonya, 1/4 kg zucchini, 10' dkg hagyma, majorannalevél, 4 dkg margarin, 4 evőkanál tejfel, 1 pohár tejszín, 3 dkg lenmag, 8 dkg reszelt ementáli sajt, só, bors.

A burgonyát, a zucchinit, a hagymát megtisztítjuk, és vékony szeletekre vágjuk. A majoranna- levelet is feldaraboljuk. Az egészet összekeverjük. A margarint egy nagy edényben felforrósít- juk. Beletesszük a burgonyát, a zucchinit, a hagymát, és arany- barnára sütjük. Majd lefedjük, és kis lángon 20 percig pároljuk. Hozzáöntjük a tejfelt, a tejszínt, sózzuk borsozzuk és belekeverjük a lenmagot. Jól megszórjuk reszelt sajttal, és további 15 percig lefedve pároljuk. Ízlés szerint előmelegített sütőben 3 percig átsütjük. Forrón tálaljuk.

KELKÁPOSZTA KÖLESSEL TÖLTVE

Hozzávalók 4 személynek: 10

dkg köles, 3 dkg margarin, 1 kis fej hagyma, 1 liter víz, 4 kávéskanál húslé (leveskockából), 1 fej kelkáposzta kb. 75 dkg, 2 liter sós víz, 20 dkg krémsajt, petrezselyem, só, bors, 4 evőkanál olaj, 3 dl viz, 2 kávéskanál liszt.

A kölest forró vízzel jól megmossuk. A margarint fölforrósítjuk, és a feldarabolt hagymát megpároljuk. A jól lecsepegtetett kölest a hagyma mellé tesszük, és 5 percig pároljuk. Felöntjük egy liter vízzel, és húslét keverünk hozzá. Felforraljuk, majd lefedve lassú tűznél kb. 50 percig pároljuk. Közben a kelkáposztát megmossuk, leveleire szedjük, és forrásban lévő sós vízben kb. 2 percig főzzük. Leszűrjük, és a leveleit egymás mellé tesszük. A krémsajtot, petrezselymet, fűszereket a köleshez keverjük. Tetszés szerint ízesítjük: A levéleket' megtöltjük vele, és összetekerjük, cérnával átkötjük. Forró olajban megsütjük, majd kivesszük. A kimaradt kelleveleket apróra vágjuk, és ugyanabban az olajban megsütjük. Rátesszük a töltött kelleveleket, és tejfelt öntünk rá. Lefedjük, és még 25 percig pároljuk, A töltött kelleveleket tálra tesszük, az apróra vágott leveleket a tejfellel jól elkeverjük, ízesítjük és tálalásnál ráöntjük.

TÖLTÖTT KARALABE

Hozzávalók 4 személynek: 4 db karalábé (35 dkg-osak) zöldjével együtt, 2,5 dl sós viz. Töltelékhez: 3 dkg margarin, 1 fej hagyma, 1 db alma, 1 tojás, só, frissen őrölt bors, 5 dkg búzakorpa, 10 dkg tejfel, 1,5 dkg vaj.

A karalábét megtisztítjuk, a gyenge leveleit is megtartjuk. Forrásban lévő sós vízben kb. 30 percig főzzük. Ha megpuhult, kivesszük a vízből, a tetejét levágjuk, belsejét kimélyítjük. (Amit kikanalaztunk belőle, félretesszük.) A feldarabolt hagymát margarinban megpároljuk. Az almadarabokat is rövid ideig mellétéve pároljuk. Hozzákeverjük a tojást, petrezselymet, búzakorpát, sózzuk és borsozzuk, és Jól összekeverjük, és a karalábékba töltjük. A karalábé kivájt belsejét apróra vágjuk, és a gyenge leveleivel együtt margarinnal kikent tűzálló tálba tesszük. Megszórjuk búzakorpával. Leöntjük tejfellel. A töltött karalábékat beletesszük, és vajat teszünk rá. Előmelegített sütőbe rakjuk, és lefedve fél óra hosszat átsütjük. Sós vízben főtt burgonyát vagy rizst adunk körítésnek meUé.

R

övidebbek a nappalok, hosszabbak az esték. A nyári pihenő, a szabadság erőtartalékai fogyóban felnőttnél, gyereknél egyaránt. Figyeljük csak egy kicsit önmagunkat: nem vagyunk-e a szokottnál türelmetlenebbek, idegesebbek, egymással kevésbé toleránsak?

Valószínű, hogy így van. A téli ünnepekre igen sokan tartalékoltak még néhány nap szabadságot maguknak, s aki megteheti, jó is, ha ismét pihen, hiszen néhány nap szabad" ságtartalékkal több mint egy hetet is „csinálhatunk” az ünnepek között. De ez még messze van.

És addig?

Addig gondoljunk arra, hogy nemcsak én vagyok kissé fáradtabb, de az lehet a férjem (feleségem) is, az lehet a gyerek, sőt az lehet még dolgozó édesanyám, édesapám is. A fáradtság pedig türelmetlenséggel is jár. Türelmetlenek vagyunk, ha a gyerek nem érti a házi feladatot, és mi nem tudjuk neki megmagyarázni (mert sokszor nem tudjuk). Haragszunk a tanárra, miért nem magyarázta el ő világosabban, és nem gondolunk arra, hogy talán ő is várja már a téli pihenőnapokat, és az ő tűrőképessége is csökken a 30— 40 gyerek, kis- és nagykamasz között.

.. Bizonyos, hogy az együttélés, — és így van ez a legkisebb egységben, a családban is — nem csupán türelmet, de néha egy kis engedést, talán még megalkuvást is jelent.

És talán elsősorban a szülők figyeljenek a gyerekre. Vegyék észre, hogy a gyerek is ember, lehetnek a gyereknek is rosz- szab.b napjai, lehet fáradékony, idegesebb. Bizonyára ő is várja már a szünidő, az ünnepek örömet ígérő napjait.

Mivel segíthetünk? A harmonikus estékkel, a közös programmal gazdagított hét végékkel, a nem számonkérő, de segítőkész figyelemmel a gyerek dolgai iránt. És segít a családon belüli jobb munka- megosztás, a „közös teherviselés”, amit írunk, mondunk, de mégsem frázis, mert e nélkül nem megy. A módról, a mikéntről a családban kell dönteni — mindenütt egyéni módon.

S. M.

Nem divat ma már a vitrin. De azért mégis szükség van a lakásban egy helyre, ahová — főleg a tinédzserek — apró „kincseiket” kirakják. Egy emlék a barátnőtől, gyerekkori maci, egy szép kagyló, érdekes formájú üveg ... Ha a papa segít, egy nagy fiókból, keskeny falemezekből (ragasztással) olyan faliképet készíthetünk, amelyik mindig változik, attól függően, hogy mit teszünk a rekeszekbe, hogyan rendezzük át...

Szöveg és rajz: , PÄLFFY JUDIT

KM HÉTVÉGI MElLÉr TT