Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. december 5. Írország fővárosában a brit miniszterelnök ellen tüntetnek. A tüntetés idején Dublinban tartották csúcsértekezletüket a Közös Piac tagállamai, a résztvevők között ott volt Mar­garet Thatcher is. Űj-Kaledónia fővárosába érkezett a francia kormány kü- lönmegbízottja (balra). Üj-Kaledóniában a választásokat követően egymást érik a franciaellenes megmozdulások. Az indiai gázmérgezés halálos áldozatainak száma már csaknem eléri az 1200-at. A képen elszállításra készítik elő a holttesteket. TELEX • TELEX NATO­HADÜGYMINISZTEREK ÜDVÖZLIK A GENFI TALÁLKOZÓT A NATO nyugat-európai tagországainak hadügymi­niszterei „örömmel üdvözöl­ték” a január elejére Genfi­be bejelentett szovjet—ame­rikai külügyminiszteri talál­kozót, és azt, hogy a két fél átfogó új tárgyalásokat kí­ván kezdeni az atom- és űr­fegyverekről. Ugyanakkor közölték, hogy az eredeti terveknek megfelelően foly­tatják a nyugat-európai ra­kétatelepítéseket mindaddig, amíg azt egy esetleges tár- - gyalásos megállapodás „fölös­legessé nem teszi”. BORMEGALLAPODAS DUBLINBAN Dublini csúcsértekezletü­kön, amely a vártnál jobban elhúzódik, az Európai Gaz­dasági Közösség állam- és kormányfői megállapodtak borkivitelük csökkentéséről és ezzel utat nyitottak a spa­nyol—portugál csatlakozási tárgyalások befejezése előtt. A „tízek” még a nyáron, a fontainebleau-i csúcsértekez­leten alakították ki azt az ál­láspontot, hogy a „borpiac reformja” előfeltétele a két ibériai ország 1986. január 1-re tervezett csatlakozásának — azóta azonban a szakmi­niszterek nem voltak képe­sek egyezségre jutni. GÉPELTÉRÍTÉS Teheránba térítették ked­den reggel a kuvaiti légitár­saság egyik utasszállító re­pülőgépét. A fedélzeten 155 utas és tizenegy tagú sze­mélyzet tartózkodik — közöl­te az ÍRNA iráni és a KUNA kuvaiti hírügynökség. A gép Abu Dhabiból szállt fel és a pakisztáni Karacsi- ban kellett volna leszállnia. Feltételezések szerint öt lé­gikalóz hajtotta végre az ak­ciót. Azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják a gépet, amennyiben az iráni hatósá­gok nem adnak engedélyt a teheráni leszállásra. Követe­léseik nem ismeretesek. LEMONDOTT A LE MONDE IGAZGATÓJA André Laurens, a Le Monde igazgatója kedden délután benyújtotta lemondását, mert a lap újságírói, akik a rész­vények 40 százalékával ren­delkeznek, elutasították a pénzügyi nehézségek áthida­lására kidolgozott tervét. A fizetések és bérek csök­kentése ellen a múlt héten kétnapos sztrájkot folytatott a lap adminisztrációs részle­ge és a Le Monde — amire történetében még nem volt példa — e sztrájk miatt két napon át nem jelent meg. Hétfőn közgyűlését tartottak a lap újságírói s nagy több­ségük elutasította az igazga­tó szanálási tervét. André Laurens ezek után kedden az üzemi bizottság ülésén be­nyújtotta lemondását. De­cember 20-ra rendkívüli köz­gyűlést hívtak össze, hogy megválasszák a lemondott igazgató utódát. KÖZLEMÉNY a VSZ külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága ülésé­nek befejeztével kedden a következő közleményt adták ki: A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Se­gítségnyújtási Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1984. december 3—4-én Berlinben megtartotta soros ülését. Az ülésen részt vett: Petr Mladenov, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere, Bohuslav Chnoupek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Stefan Ol- szowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Vár- konyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere, Stefan Andrej, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztere. 1. A miniszterek figyelmüket elsősorban az európai helyzet alakulásának szentelték, összefüggésben az általá­nos nemzetközi viszonyok fejleményeivel. Megállapították, hogy az elmúlt időszak eseményei teljes mértékben meg­erősítik azoknak a közös értékeléseknek és következteté­seknek a helyességét, amelyeket az 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatban, az 1983. június 28-i moszkvai kö­zös nyilatkozatban, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak 1984. június 14-i nyilatko­zatában fogalmaztak meg az európai és a világhelyzet ala­kulásáról. Az ülés résztvevői kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy Európában és az egész világon továbbra is veszélyes fe­szültség uralkodik. Az európai helyzetet még inkább kiélezte, hogy néhány nyugat-európai NATO-országban folytatják az amerikai kö­zép-hatótávolságú rakéták telepítését, amely a fegyverke­zési verseny új, különösen veszélyes szakaszát nyitotta meg földrészünkön. Ez válaszintézkedésekre kényszerítette a Szovjetuniót és néhány más szocialista országot. Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy az európai ál­lamok határait, társadalmi-politikai berendezkedésüket és a második világháború után kialakult egyéb területi-politi­kai realitásokat kétségbevonó koncepciók veszélyeztetik a békét és a biztonságot. A háború utáni európai határok sérthetetlenek. Kedvezőtlen hatást gyakorol az európai po­litikai légkörre, a földrész népeinek kölcsönös megértésére a revansista erők aktivizálódása az NSZK-ban és bárhol máshol a revansizmus bátorítása. Komoly aggodalomra ad okot a Nyugat-európai Unió tanácsának az a döntése, amely feloldotta a nagy hatótávolságú rakéták és hadászati bom­bázók gyártásának az NSZK-ra vonatkozó tilalmát. Az ülésen képviselt államok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az imperialista körök előtérbe helyezik az erőre és diktátumokra épülő politikájukat, példátlan mé­retekben fokozzák a fegyverkezési versenyt, kivált nukleá­ris vonatkozásban, növelik a nukleáris katasztrófa veszélyét új, mind pusztítóbb nukleáris fegyverfajtákat gyártanak és halmozhak fel. E körök ragaszkodnak a nukleáris háború lehetőségével számoló veszélyes katonai doktrínákhoz, a hagyományos fegyverzet olyan új rendszereit fejlesztik ki, amelyek hatásukban megközelítik a tömegpusztító fegyve­rek romboló erejét, ugrásszerűen növelik a katonai kiadá­sokat. Az Egyesült Államok és néhány szövetségese maga sem titkolja, hogy tevékenysége a katonai fölény megszer­zésére irányul. A helyzet kiéleződése növekvő aggodalommal tölti el Európa és más földrészek népeit, mindazokat, akik aktívan fellépnek a nukleáris háború veszélyével szemben, tevéke­nyen cselekednek annak érdekében, hogy véget érjen a fegyverkezési verseny és javuljon a nemzetközi légkör. Meg­győzően bizonyítja ezt az Európában és a világ más térsé­geiben kibontakozott háborúellenes tömegmozgalom. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy az államok kapcsolataiban szigorúan betartsák a független­ség és a nemzeti szuverenitás, a határok sérthetetlensége és a területi integritás, a belügyekbe való be nem avatko­zás, az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetésről való lemondás, az államok minden vitás kérdése tárgyalá­sok útján történő békés rendezésének elveit és a nemzet­közi kapcsolatok más alapelveit. 2. A Varsói Szerződés tagállamai korunk alapvető kér­désének tartják a fegyverkezési verseny megállítását és az áttérést a leszerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre. Ügy vélik, hogy amíg nem késő, mindent meg kell tenni a katonai szembenállás szintjének csökkentéséért és azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban visszatérjenek az eny­hüléshez és az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködéséhez. Adott a lehetőség a helyzet jobbra fordulására. Ehhez a realizmuson és az érdemi együttműködésen alapuló poli­tikára kell áttérni az európai és más földrészek népei előtt álló feladatok megoldásában. Ennek érdekében szükség van a különböző társadalmi berendezkedésű államok párbeszé­dére, érdemi és egyenjogú tárgyalásaira, amelyeknek során a felek átérzik a rájuk háruló nagy felelősséget és pozitív eredményekre törekszenek. A Varsói Szerződés tagállamai nemcsak készek az ilyen tárgyalásokra, hanem szorgalmaz­zák is azokat, valamint az egyenlőség és egyenlő biztonság elvén alapuló megállapodások elérését. Továbbra is érvé­nyesek a fegyverkezési verseny megállításával és a háború megelőzésével kapcsolatos javaslataik. A Varsói Szerződés tagállamai ugyanakkor hangsúlyoz­zák, hogy nem törekednek katonai fölény megszerzésére, de azt sem engedik meg, hogy velük szemben katonai fölényre tegyenek szert. Fellépnek az erőegyensúly legalacsonyabb szinten történő biztosításáért. 3. Az ülésen képviselt államok üdvözlik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris és űrfegyverzet egész kérdésköréről szóló tárgyalások megtartásáról létre­jött megállapodást, és annak nagy fontosságot tulajdoníta­nak. A Varsói Szerződés tagállamai síkraszállnak azért, hogy ezen tárgyalások céljait és feladatait már a kezdetben pontosan meghatározzák. E tárgyalások hivatottak a hadá­szati stabilitás megszilárdítására, a világűr militarizálásá- nak megakadályozására, az európai és a világméretű nuk­leáris szembenállás szintjének mérséklésére mind a hadá­szati, mind a középhatótávolságú nukleáris fegyverzet egé-- szen a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáig elmenő csökkentésével. 4. A jelenlegi helyzetben minden európai nép létérde­ke, hogy megszűnjék az új nukleáris eszközök felhalmozá­sa, radikálisan csökkentsék ezeket a fegyverzeteket mind­addig, amíg Európa teljesen meg nem szabadul mind a kö­zép-hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverek­től. Szükséges, hogy égjük fél részéről se kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek a katonai fölény megszerzésére irányul­nak a másikkal szemben. Az ülésen képviselt államok — tekintettel arra, hogy Európában a nukleáris fegyverkezési verseny valamennyi európai népet fenyeget —, fontosnak tartják, hogy a föld­rész minden állama, mindenekelőtt a NATO és a Varsói Szerződés országai tevékenyen járuljanak hozzá a nukleá­ris háború veszélyének elhárítását célzó erőfeszítésekhez. Ezzel összefüggésben rámutatnak arra, hogy Európa és a világ békéjéért nagy felelősségük van az olyan államok­nak, amelyeknek a területén közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat telepítenek, vagy szándékoznak telepíteni. Az ülésen képviselt államok megállapítják, hogy az eu­rópai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és le­szereléssel foglalkozó stockholmi konferencia munkája idő­szerűvé teszi a mielőbbi áttérést a konkrét tárgyalásokra. Fellépnek a tárgyalások alkotó szellemben való folytatásá­ért, azért, hogy lényegi megállapodásokat érjenek el az egy­mást kölcsönösen kiegészítő politikai és nemzetközi jogi, valamint katonai-műszaki jellegű európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedésekről. Ezeknek a megállapodások­nak a jogok egyenlőségén, a kiegyensúlyozottságon és köl­csönösségén, valamennyi részt vevő állam biztonsági érdekei­nek azonos figyelembevételén kell alapulniuk és a háborús veszély csökkentését, a katonai szembenállás szintjének mérséklését kell szolgálniuk. Az ülésen ismételten megerősítették, hogy a Varsói Szer­ződés tagállamai hűek voltak és maradnak az összeurópai folyamat továbbvitelének és elmélyítésének, az enyhülés­nek, az európai biztonság megszilárdításának és az együtt­működés fejlesztésének az ügyéhez a helsinki záróokmány­ban meghatározott alapokon. 5. A Varsói Szerződés tagállamai halaszthatatlannak tartják a nukleáris szembenállás leküzdésére, a nukleáris fegyverzetek egészén azok teljes megsemmisítéséig elmenő korlátozására és csökkentésére irányuló konkrét és haté­kony intézkedések megtételét. Ebbe az irányba mutató fontos lépésként javasolják a nukleáris fegyverzetek mennyiségi és minőségi befagyasz­tását. E javaslatra választ várnak a NATO-országoktól. Emlékeztetnek a Szovjetunió készségére, hogy az USA-val együtt ilyen lépést tegyen, példát mutatva a többi nukleáris hatalomnak. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak továbbá a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés mielőbbi megkötéséért és az ehhez szüksé­ges tárgyalások megtartásáért. E javaslatok előterjesztésekor abból indulnak ki, hogy nemcsak veszélyes, de értelmetlen is a nukleáris fegyverzet további felhalmozása és tökéletesítése. Az ülés résztvevői nyomatékosan felhívják azokat a nukleáris hatalmakat, amelyek még nem tették meg: vál­laljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaz­nak ilyen fegyvert. Szükségesnek tartják, hogy valamennyi nukleáris állam tegyen meg mindent a nukleáris háború elhárításáért. Arra van szükség, hogy ezen államok tegyék külpolitikájuk és gyakorlati tevékenységük fő céljává a né­pek megmentését a nukleáris fenyegetéstől. Az ülésen képviselt államok felhívják a figyelmet arra, hogy a világűr militarizálása, amennyiben nem történnek időben lépések a megakadályozására, jelentősen megnövel­né a nukleáris háború kitörésének kockázatát, és maga után vonná a nukleáris fegyverkezési verseny eddig nem tapasz­talt ütemű felgyorsulását. A világűr militarizálásának meg­előzése érdekében határozottan fellépnek minden olyan te­vékenység beszüntetéséért, amely a fegyverkezési verseny­nek a világűrre történő kiterjesztését célozza és a világűr békés célú, az emberiség javát szolgáló felhasználásáért. A miniszterek állást foglaltak amellett, hogy a genfi leszerelési konferencia napirendjén szereplő összes kérdés­ről érdemi tárgyalásokat folytassanak annak érdekében, hogy e fórumon konkrét megállapodásokat érjenek el. 6. Az ülésen képviselt államok következetesen síkra­szállnak az ENSZ szerepének növeléséért a béke megőrzé­sében és a nemzetközi biztonság megszilárdításában. Az ENSZ-közgyűlés mostani 39. ülésszakán a jelenkori nem­zetközi kapcsolatok fő kérdéseit állították a figyelem kö- zépponjtába. Emlékeztetnek az ENSZ-ben beterjesztett, a fegyverkezési verseny korlátozását és a leszerelést, a világ különböző térségeiben meglévő válsággócok és konfliktu­sok tárgyalásos rendezését, az új gazdasági világrend ki­alakítását célzó, az államok belügyeibe való beavatkozás politikája, más államok társadalmi-politikai rendjének alá- ásására irányuló bármilyen tevékenység politikája ellen irányuló javaslataikra. Hangsúlyozták, hogy a diszkrimina­tív korlátozások alkalmazása a gazdasági kapcsolatokban és a nyomás bármely más formája ellentmond az államközi kapcsolatok alapvető elveinek. Az ülésen képviselt államok elítélik az imperialista erő­politikát. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a szabadságukért, függetlenségük megszilárdításáért, a társa­dalmi haladásért és gazdasági fejlődésért küzdő népeket. 7. A külügyminiszterek véleményt cseréltek a fasizmus feletti győzelem közelgő 40. évfordulójával kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a népeknek és a kormányoknak a világbéke megőrzésére és megszilárdítására irányuló erőfe­szítéseik megsokszorozásával kell megemlékezniük erről a kiemelkedő évfordulóról. 8. A külügyminiszterek kiemelték azt a jelentős szere­pet, amelyet a tagállamok biztonságát szavatoló, békesze­rető külpolitikai irányvonaluk közös kidolgozását és meg­valósítását szolgáló hatékony eszközként, az európai béke megőrzésének és megszilárdításának — különösen a mos­tani bonyolult nemzetközi helyzetben — fontos tényezője­ként tölt be a Varsói Szerződés. ★ A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizott­ságának ülése az együttműködés és a teljes, kölcsönös meg­értés légkörében zajlott le. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszeri bizott­ságának következő ülését 1985 júniusában Varsóban tartják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom