Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

KH ÜNNEPI MELLÉKLET

1984. december 31.

Emberek, vágyak, tervek

Egy nyugdíjam:

Gondoljanak ránk is

Kérem, n evemet ne írja ki, legfeljebb annyit: a nagykállói költségvetési üzem nyugdíjasa vagyok. A fiatalabbak, a ma is aktív dolgozói a tanácsnak, az üzeminek, a megmondhatói, hogy mi néhányan, akik már nyugdíjasok vagyunk, mennyit dolgoztunk annak idején, és ennek köszönhető, hogy egy KÖFA-brigádból üzem lett. Tudjuk, utódaink is sokat tettek és tesznek az üzem jobb eredményeiért. Nagyobbak a feladatok, több a gondjuk, de úgy véljük, mégsem indok arra, hogy ránk, nyugdíjasokra sohasem gondolnak.

Bizony szívesen elmondanánk, milyen mostoha körülmények között kezdtük a munkát. Erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy ma üzemként működik az egykori néhány szakemberből álló kis társulás.

Sokat hallunk, olvasunk nyugdíjas-találkozókról. összeszorul a szívünk, hogy rólunk megfeledkeznek. Soha nem hívnak bennünket baráti beszélgetésre, ez pedig pénzbe sem kerülne. Nekünk viszont jólesne, ha érez- hetnénk: gondolnak ránk, ha kifejeznék, tudják a fiatalabbak is, a mai eredményeikben a mi munkánk is benne van. Talán majd 1985-ben gondolnak ránk, nyugdíjas társaim nevében én ezt szeretném.

Varga József né :

Több türelmet

Mit vár az új esztendőtől Varga József né' az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete titkárnője?

— Mind magánemberként, mind a munkahelyemen elégedett vagyok. Azt kívánom, hogy maradjon meg a jó munkahelyi légkör, és több tapintatot, emberséget tapasztalhassak a hétköznapokon. Türelmetlenek vagyunk egymáshoz ebben a felfokozott tempóban, pedig olykor egy jó szóval, figyelmes mozdulattal elejét lehetne venni sok idegeskedésnek, sértődésnek. Több jelét tapasztaljuk, hogy elfordulnak az öregektől, magukra hagyják az idős embereket. Jó lenne, ha változna szemléletünk ezen a téren is. A munka, a teljesítmények elbírálásánál jobban érvényesüljön a minőségi szempont.

— Engem úgy neveltek, hogy azt cselekedjem másokkal, amit szeretnék, hogy velem tegyenek.

Ebben a szellemben neveltük fel fiúnkat, s ez az íratlan szabály segít ma is összetartani a családot. Magánéletemhez mindenekelőtt egészséget kívánok, az élet- színvonalban szintentartást, hogy továbbra is megtaláljam örömöm i családban, és együtt örvendezzünk újszülött kisunokámk gyarapodásának.

Jancsó Klára:

Tanítani — bárhol

Pörge kalap, fél irhabunda, térdhajlatig érő csizma és két barátnő. Ilyen „szerelésben” és társaságban pillantottam meg Jancsó Klárát a Nyírfa Áruházban, s szögeztem neki a kérdést: mit vár az új esztendőtől ?

— Előrebocsátom, nem szok■ ■---, ' ![ V..' -iéj'

tarn fogadkozni. Most sem fogadom meg, hogy új életet kezdek, még azt sem, hogy jobban fogok tanulni. Csak a tavalyit, meg az azelőttit folytatom, de azt rendületlenül. Egy biztos, továbbra sem megyek keresztül a városi tanács

1 - ■ ----í I, --■—

árkádja alatt vizsga előtt. Én már csak ilyen babonás vagyok, amióta a főiskolára járok. Pont a negyedik esztendőben változzam meg? Azt viszont mondhatom, tősgyökeres nyíregyházi létemre nem ragaszkodom a városi munkahelyhez. Én tanítani akarok, bárhol.

— Az új esztendőben állam- vizsgázom. Természetesen eredményesen akarok szerepelni, ez most a legfontosabb, mindent ennek rendelek alá.

■ <■' - ------- .

%s ' A Wt *>* • •»

Csordás Feremcnó:

Várni ka Sándor:

Bsroncsi Albert:

Javuló fizetést

A Nyírbátori Áfész teremi felvásárló telepe nem tartozik éppen a legforgalmasabb egységek közé, ám ez nem jelenti azt, hogy vezetője, Csordás Ferencné naphosszat unatkozna. Jönnek az emberek tápért, szemes terményért, az idényben pedig hozzák az uborkát, a gyümölcsöt, a tojást.

— Csak egy a gond — mondja Csordásné —, hogy keveset. Kicsi falu a mienk, ami sajnos meg is látszik a forgalmunkon. Meg persze a fizetiésemen. Úgyhogy a következő évtől én két fontosabb dolgot várok. Nőjjön az emberek termelő kedve, s emelkedjen a fizetésem.

— A pénzből — ahogy mondják — sosem elég, de csak ennyi kell a boldogsághoz?

— Ugyan! Lenne nekem kívánságom, csak győzzék jegyezni. Először is, gyakrabban szeretném látni a két unokámat. A lányom sajnos elég messze repült tőlünk, Székesfehérvárott él, ritkán találkozhatunk az unokákkal. Ám megvan náluk is a kocsi, tehát jöjjenek sűrveb- ben. A fiam Szegeden tanul az erdészeti szakközépiskolában, ha végez, azt szeretnénk, hogy itt telepedne le a környéken. Van itt hálisten- nek erdő bőséggel, gondoljuk, neki is jut majd egy darabka itt a közelben.

— Mit kívánna a falunak, a rokonoknak, szomszédoknak?

— Hogy minél hamarabb elkészüljön a vízmű. Ügy hallottuk, hogy a tervek már megszülettek, a lakók is felajánlották anyagi hozzájárulásukat, csak egy pici külső támogatás is kellene.

B. G.

Pa ős ura Jáaosnó:

Szebbet, jobbat, de legalább ilyet...

Paosura Jánosné a megyei vendéglátó vállalat 411. számú büféjét vezeti, s elsősorban munkáján — no és párt- bizalmi voltán — keresztül látja a világot, így szerzett tapasztalatai mondatják vele mindazt, amit a jövőtől vár.

— Szebbet, jobbat várok 1985-től, de legalább olyat, mint ez az év-volt. Végül is, a .nemzetközi helyzet rosz- szabb nem lett, sőt, talán egy kicsit enyhültek is a szelek ... Ez az alap, ami ha marad, akkor van értelme a többinek is, amit szeretnék.

— Nem nagy dolgokat mondok, de azt hiszem, mégis közérdekűeket. Például: szeretném, ha az üdítő italokat nem rozsdás kupakkal, piszkos üvegben és változó minőségben küldenék. Nem bánnám, ha kevesebb lenne a hiánycikk, és a borsot nem a fahéjjal párosítva adnák, vagy a karácsonyfát méterre és szabott árral árusítanák, és nem úgy, ahogy tapasztaltam : szemrevételezéssel és darabra.

— Tíz éve egyedül élek, beérem azzal is, ha úgy maradok, ahogy vagyok. Ez már nem lenne rossz. Lányom a KEMÉV-eél dolgozik, a ve- jem gépészmérnök és van egy kétesztendős kis unokám. Neki — és persze mindnyájunknak — kívánom, hogy növekedjék tovább 1985-ben is, nőjön nagyra, békében, egészségben. Mert úgy hiszem, ha béke marad a világon, majd csak megoldódnak a problémák ...

Ha dolgozom, meg is Szép feladatokat

élek

— Mit várok 85-től? Azt, amit minden tisztességes ember. Lakatos vagyok, gmk- tag. Sóikat dolgozunk Mátészalkán és a környéken. Van két másik szakmám is. Én tudom, hogy sokféleképpen panaszkodtak erre az évre. Ne tartsa dicsekvésnek, de nincs mit panaszolnom.

Igaz, elmentünk mi a Dunántúlra is dolgozni, ha ott1 volt munka, és nem nagyon néztük a nyolc órát, de azért aki tud melózni az megélt idén is, megél jövőre is ...

— Hát igen. Persze,' hogy tele vagyok most csomaggal, de olcsón vásárolni csak akkor lehet, ha sok helyen megfordul az ember. KidobIfáradi György:

ni való pénze senkinek sincs, így hát. .. Mondják különben, én is úgy hallottam egy televízióműsorban, hogy mi emberek szeretünk panaszkodni, de azért azt hiszem, hogy jövőre jobb lesz valamivel. Már érzik olyan, hogy több a munka, még válogatni is lehet közte. Ha pedig így van, akkor jól van, mert azt jelenti, hogy az emberek építenek , a kisüzemek, ha nem is sokat, de fejlesztenek. Én azt gondolom, hogy ez lehet a legfontosabb. Persze még innen vagyunk nyolcvanötön. Jövőre sok minden lesz a politikában is. Nem a kongresszus miatt mondom, csak én hiszek most valami olyat, hogy a „nagyok” megegyeznek valamiben végre.

Múlt emlékeit, egyedi, páratlan szépségű épületeit a jövendő számára megmenteni főként a műemlékvédelmi szakemberek feladata. Ez az izgalmas és szép munka vonzotta Berencsi Albertet is, amikor jelentkezett az újsághirdetésre, az Országos Műemléki Felügyelőség nyíregyházi építésvezetőségénél. Öt is megkérdeztük, mit vár a jövő esztendőtől?

— Mivel még csak pár hónapja dolgozom itt, az én esetemben tehát műemlókes múltról nem lehet beszélni, a jövendőtől természetesen sokat várok. Szép feladatokat elsősorban. Szakmám szerint mélyépitő technikus vagyok, technikusminősítő vizsgával, és itt főként a műszaki adKórődy Árpád:

minisztrációval, bonyolítással foglalkozom. A KEMÉV- nél szerzett hatéves tapasztalat után jöttem ide, részben szükségszerűségből, részben azért, mert mindig érdekelt ez a fajta munka.

— A mostani jelentősebb rekonstrukciók közül a nyírbátori íreformátus templom építkezésében és a tá- kosi templom felújításánál vettem részt. Ez utóbbi különösen érdekes a szakmabelieknek. Jövőre folytatjuk a munkát, a harangláb visszaállításával. Két Borsod megyei kastély, Pácin és Kéked ad még majd komolyobb feladatat és lehet, hogy Füzéren is elkezdünk dolgozni.

— A magánéletben? Béke, egészség családom tagjainak.

Jó várszínházát Kisvárdán

Jó légkört a munkahelyeken

Váradi György nyugdíjas, nemrég még a Magyar Televízió munkatársa, gyakran láthattuk a képernyőn, hallhattuk ismertető, eligazító szavait egy-egy színházi közvetítés előtt. Beszélt a darabról, az előadás születésének körülményeiről, elkalauzolt bennünket a kulisszák titokzatos világába, érttető, láttató gondolatai után mi is egy kicsit beavatottak lettünk, más szemmel néztük az előadást. Váradi György jelenleg Kisvárdán dolgozik: a művelési központ tanácsadója. Szilveszterhez közeledvén megkérdeztük: mit vár az új évtől?

— Én az utolsó 26—28 évemet a színház jegyében töltöttem el. Családi körülményeim folytán kerültem Kis- várdára. Ha bárhova kerültem volna, ahol valami színházi dolgot lehet csinálni,

ákfcor biztosan jelentkezem, hogy dolgozni akarok, mert nem vagyok nyugdíjas alkat. Szererencsém volt, ment Kisvárdán olyan művelődési központot találtam, mely a rendkívüli szerteágazó köz- művelődési munkája mellett központi kérdésként kezeli a színházat. Én ebben tudok segíteni, ebben szeretnék továbbra is dolgozni, amíg igénylik tőlem.

— Ha három kívánsága lehetne, mint a mesében, mit kéme a 85-ös évtől?

— Továbbra is ilyen jó várszínházát és színvonalas színházi életet egész évben. Ennek érdekében magam is megteszek mindent. Ez egy kívánság, s ebből következik a második: jó egészségem legyen, mert sok a tennivaló. S a harmadik? Szeretnék egy íróasztalt, de hiába járok utána, nem lehet kapni.

Kóródy Árpád hangtechnikus a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban. Hány napot dolgozik még ebben az évben?

— Nekünk az ünnep is munkanap. Itt kell lennünk minden rendezvényen, ha karácsony van, ha szilveszter, mindegy.

— Mit vár az új évtől?

— Közeledéseket, három területen. Először is a világ- politikában. Közeledjenek egymáshoz a nagyhatalmak, a Kelet és a Nyugat. Kisember vagyok és szeretnék megnyugodni, békében élni. Másodszor a belpolitikában. Szeretném, ha a keresetek közelednének az árakhoz. Két gyerekem van és egyre nehezebben tudok a hivatalosan kézhez kapható fizetésből megélni. A lehetőség megvan a plusz jövedelemszerzésre. Dolgozhat az ember munkaidő után gmk-ban is, ha akar, de ez olyan óriási többletenergiát kíván.

— És a harmadik közeledés?

— Egymáshoz kell közelednünk. Legyen jó hangulat, jó légkör a munkahelyen. Becsüljük meg egymást, szeressünk bejárni naponta oda, ahol a munkánkra szükség van, ahonnan a fizetésünket kapjuk, ahol életünk értelmet nyer.

Az oldalt írták, fényképezték:

Baraksó Erzsébet, Bartha Gábor, Császár Csaba, Jávor László,

Mester Attila, Reszler Gábor, Soltész Ágnes, Speidl Zoltán