Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-22 / 300. szám
1984. december 22. Kelet-Magyarország 3 Jegyzettüzetelmből ŐSZINTÉN, KRITIKUSAN L apozgatok teleírt jegyzetfüzeteimben. Le ' akarom róni adósságaimat azoknak, akiknek gondolatait tanyán vagy művelődési otthonban, gyér világítás mellett, vagy fényes üzemcsarnokban, esetleg a tsz friss, mészillatú kis üzemében jegyezgettem. Érzem most is annak a hurkának az ízét, a kolbász fokhagymás illatát, amivel az egyik tsz-ben éppen a beszámoló taggyűlés után kínáltak meg. Jó légkörű tanácskozás volt, jó ízű vacsora követte. A hurka- kolbászra a párttagság „dobta” össze a pénzt, a nyugdíjasokért közösen állták a cehet. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor nem nyitották ki mindenkinek a párthelyiségek ajtaját. Most újra jólesett látni, tudni, hogy politikánk nyitottsága milyen közelhozza az embereket egymáshoz. Az egyik jegyzetlap szélére ezt írtam: a párttiktár köszönetét mondott a tagságnak szorgalmas és eredményes munkájáért, őszintén megvallom, sok helyen ezt nem tették meg. Pedig öt esztendő, fél évtized! És hogy nem szégyenkezhetünk (országosan és helyben sem) ebben azért szorgalom, munka, helytállás, áldozat- vállalás is van. Bánt is, fáj is, és igaztalannak is tartom, amikor általánosítva elmarasztalják az ifjúságot. Pedig olyan okos, alkotó gondolkodású fiatalok izzó és mértéktartó érveléseit hallgattam taggyűléseken, hogy olykor a tudományos kifejezések hallatán csak ámultam. Káder Ferenc gondolatai azért érdemelnek figyelmet, mert azt fejtegette, hogy a nehezebb nemzetközi gazdasági helyzetben a szellemi tőkét gyorsabban kell kamatoztatni. Egyszerűbben fogalmazva e képletet: hatékonyabb kutatómunka, koncentráltabb kísérletezés, rövidebb út az eredmény eléréséhez. Egy nyugdíjas tsz-paraszt a múltat idézve arra emlékezett, amikor még természetben fizették a párttagsági díjat. Gondolom Nagy Mihály szavait nemcsak én jegyeztem le. „Ne történjék meg még egyszer, hogy titkár nélkül marad egy időre a pártszervezet. Ez gazdátlanság.” Az egyik beszámoló taggyűlésen a csinos, párton- kívüli KISZ-titkárlány mellett ültem. Már az ötödik idősebb párttag tette szóvá, hogy rohamos az öregedés a pártszervezetben. A lány is szót kért. Szépen felsorolta, hány fiatal dolgozik a tsz melléküzemében, mennyien a növénytermesztésben stb;, S arról panaszkodott, hogy az ifjúsági szervezetnek sincs utánpótlása. Kevés a fiatal. Csakhogy most a párttag utánpótlás nevelésről van szó! — gondoltam. Amikor leült, megkérdeztem tőle: miért nem kérte felvételét a pártba? Csodálkozó szemekkel nézett rám: „Ügy érzem, még várnom kell” — mondta. Beszélgetés közben tudtam meg, most végzi a marxista—leninista esti egyetemet. Bizonyára úgy látja, még nem érett meg rá, nem felelne meg a követelményeknek. Lehet. Én azt írtam jegyzetfüzetembe: valakinek el kellene indítani a pártba vezető úton ezt az értelmes lányt. Megfordultam egy olyan pártszervezetben is, ahol a tagság jelentős része fiatal. Hallani kellett, hogy már nemcsak a régi, öreg párttagok, a „siránkozók” hiányolják a rendszeres beszélgetést, hanem a fiatalok is! Losonczi Lajos ezeknek a hasznát így fejezte ki: „Nem látványosak ezek a beszélgetések, de sokszor érdemibbek, mint sok formális fórum.” Érdemes ezen elgondolkodni. Egy másik fiatalember olyan világosan fogalmazta meg az agitációs munka lényegét, hogy érdemes idézni is. „Az agitáció legfőbb sikere az, hogy az emberek problémáját megoldjuk.” Egyik nagy üzemünk középkorú munkaügyi főosztályvezetőjének szavai megfogtak: „Tovább szigorodnak a gazdálkodás feltételei, kritikusabban méretnek meg termékeink a világpiacon. Ez azt követeli, hogy mélyebbre kell ásni a tartalékokért. És a tartalék az emberekben van!” Demokratikus légkör uralkodott-e az öt év során a helyi pártvezetésben? Ezt az egyik fiatal pártvezetőségi tag így fogalmazta meg: „Csapatviták eredményei szerepelnek a beszámolóban.” A pártdemokrácia lényegét ilyen szépen fejezte ki Dombrádi István. E gy fiatal közgazdász doktor egyik helyen szólt a pártmunkában olykor tapasztalható rutin ellen. Életszerűbb, életközelibb pártmunkát sürgetett. Példaként említette a beruházás témáját. Vitassa ezt a taggyűlés a helyszínen. Győződjön meg saját szemével a párttagság mindenről. Ne csupán a jelentésekre, jelzésekre hagyatkozzon. A teljesség nélkül sorakoznak a példák jegyzetfüzetemben. Sok tanulságos és hasznosítani való vélemény, javaslat. Bizonyára nem kerülték el a helyi vezetők figyelmét sem — hamarosan a hasznosítás ideje is eljön. Farkas Kálmán Az asztal száléra került vállalat Felvásárlás Zöldért-mádra Sokan kongatják a vészharangot a Zöldért, a Szabolcs megyei Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat fölött. S éppen a hajdani alapítók, a partner fogyasztási és termelőszövetkezetek azok, amelyek igencsak indulatosan fogalmaznak. A túlzó vélemények eljutnak egészen addig, hogy korrekt partner helyett a lehetőségekkel visszaélő, tehetetlen szervezetet emlegetnek, amellyel legjobb megszüntetni mielőbb a kapcsolatot, különben is, a legjobb úton halad a vállalat önmaga megszüntetése felé. Az idei tények mindenesetre sokatmondóak. A burgonyatermelő gazdaságoknál elterjedt, hogy nagyobb meny- nyiség esetén nem érdemes a megyei felvásárló vállalattal fogódzni, mert Csongrádból vagy Budapestről többet adnak a krumpliért. Emlegetik, hogy hasznos más partner után nézni, ahogy azt tette a kisvárdai vagy a mándoki termelőszövetkezet. Az almatermelők — s a megyei irányítók is — keserűen állapították meg, hogy éppen a kereskedelem az, amelyik a legkevesebbet hajlandó kockáztatni: a Zöldértnél a hűtőtárolóknak csak a felébe raktak almát a majdani kiszállításra. Pedig húszezer tonna exportképes alma elvesztése már országos szempontból sem közömbös. Az eladhatatlan káposztahegyek, a kiszedni sem érdemes sárgarépa és gyökér tonnái ugyancsak azt sugallják, hiába a termelő erőfeszítése, ha a kereskedelem sehol sinCsak a biztosra? — Általában kínálati piac alakult ki — fogalmaz Tóth József, a tsz-szövetség titkárhelyettese. — így más utakat kell keresni a termelőknek, mert a mai kényszer- helyzetben a Zöldért végtelen kényelmes . álláspontot képvisel: csak arra szerződik, amire biztos piaca van. A változó időknek jó és rossz tapasztalatai vannak. 4 vadnyugati erdőkben élt egy barnamedve, amely értette a módját, hogy társai között éljen, de egymagában is tudott élni. Betért a kocsmába, ahol erjedt mézsört mértek ki és felhajtott két pohárral. Aztán pénzt dobott a söntéspultra és azt mondta: —• Tölts a hátsó szobában levő medvéknek is, amit csak kívánnak — és azzal elindult hazafelé. De azután naphosszat egyedül iszogatott. Éjszaka támolyogva ballagott haza. Amikor belépett a házba, felborította az esernyőtartót, lelökte a lámpát, azután letelepedett az ablak előtt és mindkét könyökét kidugta. Majd leroskadt a padlóra és így feküdt, míg csak el nem nyomta az álom. A felesége nagyon szomorkodott emiatt, a gyermekei pedig néha megijedtek tőle. A medve végül is felismerte viselkedésének helytelenségét és a javulás útjára lépett. Ennek következtében híres antialkoholista lett és állhatatosan hirdette, hogy tartózkodni kell a szeszes italok fogyasztásától. Mindenkinek, aki ellátogatott hozzá, a szeszes italok iránti szenvedély szörnyű következményeiről mesélt, és azzal dicsekedett, milyen erős és egészséges lett, amióta nem nyúl italhoz. S hogy megmutassa az erejét, fejére és elülső mancsaira állt, azután pedig kétrét görnyedve járta végig a házat, eközben felborította az esernyőállványt és lelökte a lámpát, majd letelepedett az ablak előtt és mindkét könyökét kidugta. Azután, az egészségerősítő gyakorlatoktól kimerültén, lehe- veredett a padlóra és elaludt. A felesége nagyon szomorkodott emiatt, a gyermekei pedig néha megijedtek tőle. Az erkölcsi tanulság: aki rossz oldaláról mutatkozott be egy valamilyen dologban, az bátran fogjon hozzá a másikhoz is. Ne sírjuk vissza azt, amikor kimondták, hogy minden, a mezőgazdaságban megtermett árut fel kell vásárolni, mert a népgazdaság szempontjából semmiképpen sem járt haszonnal, ha nem a termelőnél, hanem a kereskedőnél vált értéktelenné az idő múlásával megromlott áru. Ugyancsak jó, hogy Szabolcs- Szatmár megye hovatovább a primőrökből is önellátóvá válik, hogy zöldségből, gyümölcsből jó az ellátás. Azzal viszont sehogyan sem lehet kibékülni, ha a termelő azt látja: amit tőle felvásárolnak, azt a fogyasztó dupla áron kapja meg a boltban, -tulajdonképpen megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan kereskedelmi magatartás miatt. Hasznosítani az eszközöket — Egyetértek a több csatornás értékesítési rendszerrel, s ebben kell keresni az egyik megoldást — véli Baj- nay Zsigmond, a Zöldért kereskedelmi igazgatóhelyettese. —- S a mai körülmények között nagyon az asztal szélére került a vállalat, azért kell megkapaszkodni, hogy nyereségesen gazdálkodjon, a vállalt kötelezettségeknek eleget tegyen. Mindez a gyakorlatban is igazolódik — egy bökkenővel. Ügyanis a Zöldért szinte monopolhelyzetet élvezett eddig a megyében, ami után most, hogy nem hajlandó csak biztosra menni, igen nehezen találnak mást a termelők. A fogyasztási szövetkezetek egy része már kutatja a lehetőségeket, s talál partnereket. A termelőszövetkezeteknél pedig a legutóbbi sikertelen egyeztetés után a tsz-szövetség javasolta: aki talál megfelelő felvásárlót, vagy maga tudja eladni az almáját, az keresse ily módon a megoldást. — El kell gondolkodni azon, hogy az utóbbi években egyre csökken a partnerek köre — summázza Tóth József. — Ennek pedig azért nem örülünk, mert a kereskedelemre szükség van, nem az az igazi megoldás, ha egy tsz kezd el kereskedni. Egy jól felszerelt szakvállalattól a biztonságot reméltük. Bármennyire furcsa, de éppen a sok eszköz, a hűtőtárolók, felvásárlótelepek megléte az, ami a Zöldértet nyomja. (Bár éveken keresztül azt hangoztatták, hogy a jó kereskedelem alapja éppen ennek a kiépítése.) _— Ebben a forgalmazási rendben túlméretezett lett a tárolási kapacitásunk — állítja Hunyadi János igazgató. S talán ebből adódik az is, hogy bár nem veszteséges, de rendkívül alacsony vállalati hatékonysággal dolgozik a Zöldért. Pedig a fő tevékenység továbbra is a nyers zöldség-gyümölcs forgalmazás marad, fokozódó versenyhelyzetben. S a vállalat helyzetén rontott, hogy fokozatosan megszüntették — tegyük hozzá, hogy népgazdasági szempontból teljesen jogosan — a több tíz milliós évi állami támogatást, miközben nőttek a költségek. Az igazgató így az egyik kiutat a feldolgozásban látja: — Jelenleg évente 50 ezer tonna árut dolgozunk fel élelmiszeripari üzemeinkben, de százezer tonnás feldolgozás kell ahhoz, hogy egyenletes legyen a foglalkoztatás, kihasználjuk az eszközeinket. S nem mondunk le a hagyományos kereskedelem bővítéséről sem. Mindez ugyancsak milliókra rúg. hiszen a feldolgozás évente 400 milliós árbevételt ad. Csakhogy ezzel ai előző nagy kérdés, a felvásárlás, a kereskedelem nem oldódott meg. Próbálkozik a vállalat a belső érdekeltségi rendszer erősítésével, s abban bízik, hogy már tekintélyes méretei miatt is, valamilyen külső segítséget kap. A felügyeleti szerv, a SZÖVOSZ, a közeljövőben vizsgálni fogja a vállalat helyzetét — nem véletlenül. Hiszen néhány megyében már megszüntették a gazdaságtalanul működő Zöldértet — minden komolyabb negatív következmény nélkül. S ha Szabolcs-Szat- márban ez az út nem is látszik járhatónak (s talán nem is lenne szükség rá), azt mindenképpen mérlegelni kell, hogy egy ilyen mammutvál- lalat képes-e a rugalmas alkalmazkodásra. Ugyanis az alma és a burgonya, mint legnagyobb mennyiségű cikk felvásárlásának alakulása, — szinte eltakar minden gazdasági mutatót. Valós szerződéseket! Tény, hogy mind mennyiségben, mind értékben az utóbbi időben csökkent a Zöldért felvásárló tevékenysége. Ám ezzel arányosan nőttek a terhek, válik még kevésbé hatékonnyá a vállalat munkája. Ezért a tisztánlátáshoz azt is meg kellene nézni, hogy decentralizálással, egy-egy hűtőház körzetének önállóvá tételével, a vállalat szétbontásával menynyire válna eredményesebbé a munka? — Üzleti felfogásunk a következő — vázolja Hunyadi János igazgató: — A szerződések tekintélyének erősítése, olyan árat fizetni a felvásárlásban, hogy a termelési kedv megmaradjon, de a kereskedelem se legyen veszteséges. Mindez a partnereknek is megnyugtató lehet. S talán akkor — még ha csak egy lesz a sok közül a kereskedelem palettáján a Zöldért — megelégedésre látja el munkáját. s ne: marad el az eredmény sem. Lányi Botond A Ketnecsei Állami Gazdaságban bérmunkában a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalat megrendelésére két éve gyárt különböző műanyagtermékeket. A Debrecenből teljes egészében idetelepített gépekkel többek között 50 literes kannákat, per- metezőgép-tartályokat, hordókat készítenek. Az 50 fővel dolgozó műanyagüzem termelési ér- téke ebben az évben meghaladja a 100 millió forintot. Felvételünkön: 120 literes hordó készül. (Elek Emil felvétele) Start az új kenyérgyárban Nagy munkában a pékek Már kisült az első adag friss, ropogós kenyér — igaz, egyelőre csak próbaképpen — a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat új kenyérgyárában. A napokban a kazán üzembe helyezése adta itt a legtöbb munkát, melyben részt vett a Láng Gépgyár szakembere is. Terv szerint december 28- án helyezik üzembe a gyár egyik gyártósorát, melyről ezentúl naponta százával kerülnek majd le a kilós veknik. így szilveszterkor már az új gyárban készült kenyeret is megkóstolhatjuk. A másik két gyártósor január közepén lép munkába. A kenyérgyár átadásával új feladatot kapnak a vállalat meglévő üzemei. Az elképzelések szerint a Rákóczi utcai pékségben zsömle, a Szarvas utcaiban pedig kifli készítésére rendezkednek be. A Bethlen utcából kerülnek majd a boltok pultjaira a kalácsok, a huszársori kisüzemben pedig kenyér és kis mennyiségben kifli sül majd az új esztendőben. Megpecsételődött az elavult Epreskert utcai sütöde sorsa, melyet bezárnak. Egyedül a Vöröshadsereg utcai pékség — mely egyben a vállalat tanműhelye — tölti be továbbra is hagyományos feladatát. Jövőre is itt készítik például az alföldi barna kenyeret, a vajaskiflit, a vajaskarikát, az ökörszemet, a bordást, az orosházi banánt. Megváltozik a sütőipari vállalat régi kenyérgyárának funkciója is. Terv szerint augusztus közepén bezár az üzem, ahol nagy rekonstrukció veszi kezdetét. A korszerűsítés 2—3 évig tart, s 72 millió forintba kerül. A tanulmányterv már elkészült. Eszerint olyan korszerű süteménygyártó üzemmé alakítják a kis kenyérgyárat, ahol automatikus gépsorokon, emberi kéz érintése nélkül dagasztják, sütik majd a pékárukat. Akár az új kenyérgyárban, itt is silóban tárolják a lisztet, s a gépesített anyagmozgatás segítségével mentesítik a pékeket a nehéz fizikai munka alól. Augusztusban ér véget az átszervezés a vállalatnál. Ekkorra eldől az újfehértói pékség jövője is, ahol a sütőipar profiljába tartozó csokoládés édesség gyártását szeretnék elkezdeni. Erről már tárgyalnak a Szerencsi Csokoládégyárral. A balká- nyi sütödében pedig várhatóan zsemlemorzsa készítésére térnek át. Ezekben a napokban a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat legfontosabb feladata az ünnepi ellátás megoldása. Hogy senki sem szenvedjen hiányt kenyérből és péksüteményből, ezért megfeszített erővel dolgoznak a pékek. Sőt segítenek a mátészalkai társvállalat, valamint anagy- kállói, a demecseri és a ti- szavasvári üzem dolgozói is.
