Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-21 / 299. szám
4 Kelet-Magyaroiszág 1984. december 21. „Sorsunk nehéz, de hittel hisszük: lesz magyar újjászületés!” A felhívást, amelyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága a magyar néphez intézett, 1944. december 15-én adták nyomdába. A debreceni Néplap másnapi számában megjelent, de röplap formájában alighanem már az előző nap kinyomtatták, hogy a választási megbízottak magukkal vihessék. Az előkészítő bizottságnak 17 tagja volt, a legkülönbözőbb pártállású és foglalkozású emberek. Ami összefűzte őket, az a nagyon mélyre jutott Magyarország és népének felemelkedésébe vetett hit volt. „A hazánkra szakadt nagy szerencsétlenség indított bennünket, magyar hazafiakat arra, hogy kezünkbe vegyük a kezdeményezést az Ideiglenes Nemzetgyűlés egybehívására, amely megalakítja Magyar- ország Ideiglenes Nemzeti Kormányát” — írták. — ........Az Ideiglenes Nemzetgyűlés kifejezésre fogja juttatni a magyar nép akaratát: összefogni párt és társadalmi különbségek nélkül a német rablók kiűzésére, az országnak a romokból való fel- támasztására, erős, független, demokratikus Magyarország megteremtésére.” Tizenkilenc szovjet teherautón 24 magyar küldött indult útnak, hogy az ország már felszabadult részén megválasztassa azt a 212 képviselőt, akik majd december 21-én, a téli napfordulónapján — vagyis akkor, amikor növekedni kezd a világosság ideje — ülnek össze a debreceni református kollégium oratóriumában. Ott, ahol 1849-ben ülésezett az országgyűlés, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, és ahol Kossuth emlékezetes, történelmi szayai elhangzottak, A választások, a képviselők összegyűjtése a Magyar- ország teljes felszabadításáért harcoló szovjet csapatok hadműveleti területén folyt le. Negyvennégy helyiségben — a negyvenötödik maga a háborúban egyébként sokat szenvedett, romokban heverő Debrecen volt — jártak a küldöttek, egymás után tartották a gyűléseket, ahol hatalmas lelkesedéssel választották meg azokat a képviselőket, akik megfeleltek az akkori politikai erőviszonyoknak. A képviselők száma az eredetileg tervezetthez képest emelkedett: végül is 230-an gyűltek össze az Arany Bika-szállóban, hogy majd közösen induljanak történelmi munkájuk színhelyére, az ősi református kollégiumba. Ma negyven éve alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Hogy honnan jöttek, kiket képviseltek? Jöttek az országnak arról a részéről, amely már szabadon élt, ahol már megalakultak az első népi szervek, s amely már oly nagyon nélkülözte azt a központi hatalmat, amely hozzálát a nemzet előtt álló legfontosabb, legsürgősebb feladatok megvalósításához. A szabad Magyarországot Révész Imre, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, az előkészítő bizottság egyik tagja tíz évvel később úgy jellemezte, mint egy olyan szabálytalan, hosszúkás sokszöget, amelyet a térképen Pécstől Szegedig, onnan Makón, Gyulán, Sarkadon, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár vidékein át Vásá- , rosnaményig, onnan Miskol- cig, onnan Egeren, Jászberényen, Cegléden át Pécsig meghúzható egyenes vonalakkal lehet megrajzolni. Ez volt tehát az ország területének kisebbik fele, amelyen akkoriban 3—3,5 millió ember élhetett, s amelyen 2000 felszabadított község feküdt, de amelyeknek a képviselő- választásba való bevonásáról a rendkívüli közlekedési nehézségek és a még folyó harcok miatt gondolni sem lehetett. És mégis, a rendkívüli módon megválasztott Ideiglenes Nemzetgyűlés a nemzet igazi akaratát képviselte, ezerszer különb, demokratikusabb volt, mint azelőtt bármelyik magyar oar- lament. Hogy miként folytak le a választások? Néhány fennmaradt jegyzőkönyv, újságcikk bizonyítja: demokratikus vita után, közfelkiáltással. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az általa megalakítandó ideiglenes nemzeti kormány programját a Hitler-ellenes koalíció nagyhatalmai jóváhagyták. December 12-én különvonat érkezett — egyhetes út után Románián át — Moszkvából, amelynek utasai, a többi között három magas rangú horthysta, de a Szálasi-kormánnyal szakító tábornok volt. Dálnoki Miklós Béla, a deszignált új magyar miniszterelnök, Vörös János, a honvédvezérkar volt főnöke, leendő honvédelmi miniszter és Faragho Gábor, Horthy fegyverszüneti küldöttségének vezetője, akire a közélelmezési minisztériumot kívánták bízni. A különvona- ton olyan emigráns magyar kommunisták is voltak, akik időközben jártak már a felszabadított magyar területeken, a szabad magyarság hangját vitték el a szovjet fővárosba, majd az ottani ■ »iff hallgatom az apró, jjl élénk szemű öregembert, tűnődöm: kire is emlékeztet? Aztán a homlokomra csapok: Veres Péter! Ki is mondom, amit gondolok. — Egyszer megkérdezték, nem az öccse vagyok-e? — mosolyodik el Barta László, aki nyolcvanhárom éves, és aki az Ideiglenes Nemzet- gyűlésben 1944 decemberében Szabolcs vármegyét képviselte. — Akkor a Nemzeti Bizottság küldött oda — meséli —, de később aztán már a rendes Nemzet- gyűlésnek is tagja voltam, egészen 1947-ig. Barta László nem csak külsejében hasonlatos Veres Péterhez. Ugyanazon az emlőn nevelkedett, mint íróként is naggyá lett társa — barátja —, azonos iskolát jártak sokadmagukkal, azt az iskolát, amin az akkori parasztpolitikusok egész generációja nevelkedett. Barta László földművesként, a Parasztszövetség tagjaként lett a megyei Nemzeti Bizottság jelöltje, a szabolcsiak képviselője. — Valamikor a Független Kisgazdapárt tagja voltam, sőt az orosi szervezet elnöke, de aztán kiléptem onnan amikor Eckhardt Tibor, a pártelnök, Ottó királyfinál járt és azzal jött haza, hogy Ottót a trónra kell majd ültetni ... Szóval, voltak a politizálásban előzményeim. De térjünk vissza 1944-re. Debrecenbe, lévén a vasút használhatatlan, a szovtárgyalások után visszatértek, hogy a megállapodásoknak megfelelően létrehozzák a központi irányítást. A moszkvai megbeszéléseket szovjet részről Molotov külügyminiszter vezette, s azok eredményeit az amerikai és angol szövetségesek moszkvai nagyköveteik útján jóváhagyták. Az idő nagyon sürgetett, s bár a debreceni antifasiszták közül többen lehetetlennek tartották, hogy már december 21-én összeülhessen az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a szovjet hadsereg politikai megbízottai minden technikai akadályt legyőztek. A nép nevében választották meg megyénkben is azokat, akikre az új magyar államiság megteremtése várt. öt képviselőt választott a nyíregyházi nemzeti bizottság, akik hamarosan elindultak Debrecenbe. Az Arany Bika-szállóban helyezték el és látták el igazolvánnyal a képviselőket. Élelmezésükről a Vörös Hadsereg hadtáp- szolgálata gondoskodott. A szálló termeit szovjet katonák díszítették fel a nemzeti színekkel. Debrecen, az ideiglenes főváros utcáin is piros-fehér-zöld zászlók lengtek. Az Arany Bika előtt boldog békeidőkre emlékeztető autósorok — rögzítette a Néplap tudósítója. — Bejáratában Kossuth apánk képe néz le késői utódaira, akik az ő szellemében igyekeznek helyrehozni azt, amit nemcsak a legutolsó 25 év, hanem 1849 óta itt elrontottak. Egymás után érkeznek a felszabadított Magyarország különböző tájairól a népgyűlések küldöttei. Boldog ösz- szevisszaságban találkoznak most egymással azok, akik eddig aggódva figyelték egymás sorsát. Régi barátok találkoznak, régi ismerősök. A pártokba tömörült képviselőkön kívül igen sok párton- kívüli megbízottal is találkozunk. őket szűkebb hazájuk azért küldte ki,, mert eddigi működésük kiérdemelte az általános bizalmat . . .” A nemzetgyűlési küldöttek közös szállásukról egyszerre vonultak, nemzetiszínű zászlók alatt, történelmi küldetésük színhelyére, ahol Kossuth egykori helyén nem ült senki, vörös rózsa jelképezte emlékét, jelenlévő szellemét. Ebben a szellemben fogant a demokratikus Magyarország első törvénye, az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózata: „Az Ideiglenes Nemzet- gyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeiAz Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülése. (Archív fotó) nek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar állami szuverenitás birtokosa.” Jegyzőkönyvi kivonat a Szabolcs megyei Nemzeti Bizottság első üléséről, amelyen megválasztották a nemzetgyűlési képviselőket: „Készült Nyíregyházán, 1944. december 19-én, a vár- megyeháza helyiségében a Nemzeti Bizottság első üléséről ... a bizottság tagjai.. . rövid megbeszélést folytatnak és egyhangúlag dr Erőss János főispánt választották meg elnökül. Dr. Erőss János köszönettel veszi tudomásul a belé helyezett bizalmat és a nemzeti bizottság működésének fontosságát és minden pártszempontokon túlmenő jelentőségét hangsúlyozza és kéri a tagokat, hogy jövőbeni működésüket ezeknek figyelembevételével lássák el... Dr. Erőss János elnök ezek után elrendeli, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe kiküldendő nemzetgyűlési képviselőket, szám szerint ötöt a bizottság válasszon meg. A bizottsági tagok hosszas tanácskozása után titkos szavazással választják meg a kiküldendő nemzetgyűlési képviselőket, amelynek eredménye szerint dr. Erőss János 25 szavazatot, Pintér András 15, Mákhel Sándor 15, Bácsik József 12, Bartha László 11 szavazatot kapott. A szavazás eredményeként dr. Erőss János elnök fent- nevezetteket az Ideiglenes Nemzetgyűlésre kiküldendő képviselőknek jelenti ki...” BARTA LÁSZLÓ jet hadsereg egy teherautóján jutottak el. — Az Arany Bikában étkeztünk, és a Nagyerdőn egy kórházban laktunk. A szovjetek gondoskodtak rólunk ... Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a fellobogózotl debreceni Nagytemplomban ülészezett, ahol Kossuth is volt valamikor, s akinek helyét üresen hagyták. Oda csak egy csokor virág került. Talán vörös rózsa... , Az öt demokratikus párt képviselői jöttek össze, a kommunisták, a szociáldemokraták, a parasztpártiak, a kisgazdapártiak és a polgári demokraták. Én is felszólaltam, a parasztság politizálásáról beszéltem ... Ezen az ülésen mindenki tenni akart valamit, tudtuk, a háború hamarosan véget ér és nekünk erre fel kell készülnünk. Beszéltek ott a földreformról, az újjáépítésről és az új kultúráról is. Egy mondat erejéig még témát váltunk. — Miért politizált? — kérdem. — A politika nekem olyan volt, mint a levegő. Jóllakni nem lehet vele, de élni sem lehet nélküle ... S. Z. A könyvet, melynek címe: „A debreceni föltámadás” 1947-ben adta ki Paál Jób és Radó Antal. Két, a maga korában ismert riporter, aki felismerte: még azon frissiben meg kell örökíteni az utókor számára azokat a debreceni napokat, amelyeknek sodrában egymást követték az akkor jelentéktelennek' tűnő epizódok, amelyek azonban együttvéve történelmi napokká, az új Magyar- ország születésének korszakos jelentőségű eseménysorozatává álltak össze. Időpont: 1944. december 21. A téli napforduló napja. Csökkenni kezd a sötétség és növekedni kezd a fény. A mai olvasó számára kissé talán túl pátoszos, de a hangulatot híven megőrző beszámoló: „A város képe ezen a történelmi napon szokatlanul ünnepélyes volt. Nemcsak a házakon lengett nemzetiszínű lobogó, hanem a villamosokat is apró magyar zászlókkal díszítették fel, a pályaudvaron, a Bika előtt és az ősi református kollégiumnál Árpád-sisakos, fehér kesztyűs rendőrök teljesítettek szolgálatot. Az oratórium karzatáról nemzetiszínű drapériák és szőnyegek omlottak a földig, két Bocskai- hajdú szoborként állott az elnöki emelvény két oldalán, a karzatokat pedig zsúfolásig megtöltötték a kálvinista Róma csizmás cívisei. A középerkélyen honvédtisztek egyenruháján szikrázott a reflektorok fénye, és a szabadság- harc történelmi országgyűlésének emlékére Kossuth Lajos helyét hatalmas virágcsokor jelölte meg. A padsorokban pedig egymás mellett sorakozott a püspök és a munkásember, professzor és egyszerű falusi földmíves. A teremben valami megmagyarázhatatlan, szívet szorongató, áhitatos hangulat. Történelmi percek következnek ... Vásáry István, az Előkészítő Bizottság elnöke pontosan két órakor elfoglalja helyét az elnöki emelvényen. Egyszerre felhangzik a Himnusz ... A fekete embererdő mint egyszál ember áll fel a padsorokban és megha- tottan, könnyes szemmel énekli a magyar nemzet imádságát. Eltűnnek a pártkeretek, nem alakul balvagy jobboldal: a szabad Magyarország éneke zeng az ősi kollégium történelmi oratóriumában.” Révai József, a szegedi Délmagyarország- ban megjelent cikkében szögezte le, hogy „nem volt még népképviseleti testület Magyarországon, mely több joggal vallhatta magát az állami főhatalom birtokosának”, mint az összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az ideiglenes nemzetgyűlés által megalakított kormány az átfogó, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének útját kijelölő politikai álláspontot vallotta magáénak. A legkülönbözőbb pártállású politikusok fogadták el azt a kommunista álláspontot, ame-' lyet Gerő Ernő, az Ideiglenes Nemzetgyűléssel és kormány- alakítással kapcsolatos munkák központi szervezője az előkészítő megbeszéléseken úgy fejezett ki, hogy „osztály, párt és társadalmi különbség nélkül kell az országot tömöríteni”. Debrecenben 1944. december 2I-én és 22-én az egész ország nevében szóltak, holott hazánk jelentős részén ekkor még a német megszállók és nyilas banditáik voltak az urak. Az első törvényjavaslat előadója, Balogh István szegedi alsóvárosi plébános volt, akit — mint valamennyi nem helyben lakó küldöttet — a szovjet hadsereg által rendelkezésre bocsátott teherautón vittek képviselővé választása után Debrecenbe. A parlamentek életében szokatlanul, szózat formájában kívánta az Ideiglenes Nemzetgyűlés még az Ideiglenes Kormány megalakítása előtt álláspontját leszögezni: „Sorsunk nehéz, de hittel hisz- szük: lesz magyar újjászületés! . . . Demokratikus Magyarországot akarunk! Nem szabad többé megismétlődnie, hogy a magyar népről megkérdezése nélkül döntsenek olyanok, akik egy emberöltő alatt két ízben kormányozták összeomlásba az országot. Magyarország a nép országa legyen! Szabadságot, széles körű demokráciát biztosítunk a dolgozó tömegeknek, hogy megvédhessék érdekeiket és hallathassák szavukat az ország ügyeinek eldöntéséről.” A szózatot — a vita után, amelyben először szólalhattak meg negyedszázad után kommunista képviselők — az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyhangú lelkesedéssel, közfelkiáltással fogadta el. És már jócskán sötét volt, amikor a képviselők elindultak vissza szállásukra. A debreceni főutcán ott világított a négy ívlámpa, amelyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés - összehívásának előestéjén állítottak helyre. lubileumi kötet a negyvenedik évfordulón Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Kossuth Kiadó most jelentette meg, s eredeti formájában először adja közre a négy évtizedes dokumentumokat. A nagy események krónikájaként a kötet közli az Ideiglenes Nemzetgyűlés első és második ülésének jegyzőkönyvét, az Ideiglenes Nemzeti Kormány nyilatkozatát és ennek első visszhangjait. A kötetet az események megértését segítő jegyzeték egészítik ki.
