Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15. Kelet-Magyarország ü Csukák nyomában — Ha másutt sehol« de itt bizonyára lesen áll a csuka — mondja magának a horgász, amint felér a holtág „gazos vé­gébe”. Aztán csendesen odaállítja ladikját egy vízben ázó fűzbo­kor mellé, hogy kétoldalt a gallyas, ritka nádas búvóhelyek a keze ügyében legyenek. És máris repülnek az eleven Kishallal csali­zott „szerelvények”, talán éppen a csuka orra elé ... Mindig a zsákmány a fontos...? A nagy horgászkalandok leírá­sa úgy kezdődik, hogy készülő­dik a horgász nagy reményekkel. Aztán kapásra vár a vizen fe­szült izgalommal. És már fá­rasztja is a karikába hajló bot a nagyszerű zsákmányt. Pe­dig nem mindig így megy a do­log. A készülődés, a várakozás izgalma ugyanaz. De bizony sokszor marad üres a szák, vagy éppen csak egy keshedt, sovány csuka árválkodik a tartóban hazafelé és csak a csalódás a horgász útitársa. Alig volt már novemberből, amikor a felidézett régi élmé­nyekkel teli gépkocsink elin­dult az egykor híres csukás víz felé. Bár rossz előjelekkel, mert egész napos esőt ígért a sötét­szürke ég. Az sem volt vigasz­taló, hogy csípős északnyugati szél verdesett a bánatos színű felhők közé. A helybeli kezdet sem volt biztató. Marasztaló sár­ban végigjártuk a szövetkezet valamennyi állattenyésztő bázi­sát, míg ráakadtunk ladiktulaj­donos barátunkra. Jól benne jártunk már a délelőttben, mire a batyuk, botok, kishalas ved­rek a kölcsönkért ladikba ke­rültek, velünk együtt. És — sze­rencsére hátszéllel — nekivág­tunk a jó négykilométeres holt­ág kacskaringóinak. A gárdomi nagy kanyar után kiröppentek két cimborám bun­kerjei, hogy menet közben is átfésüljük a vizet. Kilométere­ken át eredménytelenül. Pedig valaha egy-egy felfelé útban is öt-hat csuka került a ladik fe­nekére. Az évekkel ezelőtt nö­vényevőkkel telepakolt víz szin­te halottnak tűnt az egykori csodálatos holtágdzsungelhez ké­pest. Eltűntek a parti nádasok, semmivé lettek a tökleveles sá­vok, amikben egykori szinte méterenként „buggyant el” egy- egy lesben álló csuka a ladik jöttére. A holtág évekkel ezelőtt csukákkal teli végében távolról úszkáló vadkacsaesapatnak tűnő nádbokortorzsák, környezetet pusztító, hatalmasra nőtt amú- rok garázda étvágyának nyomai. A partszélen halott fák csont­váz ágai között fütyült a szél és félelmetesen zúgatta a közeli Nyárszeg erdejét. A néha zápor­rá buzduló novemberi eső pedig megállás nélkül verdeste a mor­cosán bugyborékoló víztükröt mindenfelé. Vigasztalásunk né­hány 15—20 dekás dúbél (sügér — a szerk.) merítette víz alá az úszókat. De csuka sehol. — Elég volt — mondtuk szinte egyszerre három óra tájt és visz- szafelé, szembeszélnek fordítot­tuk ladikunk orrát. És akkor kezdődött meg a küzdelem az őselemmel. Aki evezett már vi­haros széllel szemben, a part­szélbe húzódva küzdve minden méterért kilométereken át, az tudja, milyen ez a viadal. Ami­kor több mint egy órás csata után korom sötétben, ázottan, sárosán, átizzadt gúnyában, visz- sza-visszacsúszva felkecmereg- túnk a kikötőhely partján, egyi­künk sem kesergett. Csukák nél­kül is elégedettek voltunk. Szép nap volt, embert próbáló. Talán sokezer éve élt őseinktől örö­költük ezt a szinte vad, semmi akadályt nem tekintő zsákmány­űző ösztönt, ami nem tekint se perzselő forróságot, se zivatart, semmiféle zimankót. Hiszen a természetnek részei vagyunk és anélkül, hogy bántalmaznánk, igyekszünk kiállni minden pró­báját. Persze, hogy nem ment el a kedvünk pár nap múlva újra nekivágni újabb horgászösvé­nyeknek — most már a kedves szatmári tájon. A szomszédban volt már december, de olyan veröfényes nappal köszöntött a gyarmati téglagyáriak híres csu­kás vize, mintha nem is téli zimankó közeledne. Keszegcsa­patok bandáztak sütkérezve a víz színén és semmi jel sem ígérte, hogy a csukák majd ép­pen a horogra tűzött kishalun­kat fogják választani. Kifelé tartó szándékunkat mintha meg­érezte volna egy sovány, életunt csuka, hogy mégis adjon ne­künk egy szerény névjegyet a tő. — Majd a Túron — jelöltük meg az újabb próbálkozás he­lyét. De ahogy Kömörőnél, ahol az országút mellé simul az öreg Túr, megláttuk a kávészínű, feláradt vizet, már tudtuk, hogy erre sem igen kerül szákba egyetlen túristvándi, kömörői csuka sem. És mozdulatlanok maradtak az úszók Penyige alatt, a Szenke vizében is. Pedig mi­lyen szép nap volt! Rózsaszín lényben nézték magukat a Szenke tükrében Penyige falu- széli házai, a korai alkonyban mozdulatlanul álltak a nádfal előtt a horgászladikok és — mint később megtudtuk —, nem messze mögöttünk, a Tapolnok felduzzadt vizében akkor szákolt egy tíz kilósnál nagyobb csukát valamelyik horgászcimboránk. — Nem a győzelem, a részvé­tel a fontos — vigasztaltuk egy­mást a versenysport világától el­tanult tréfás magyarázkodással és máris elkezdtük tervezni a következő részvételt, ami majd meghozza talán a győzelmet is. Kép és szöveg: Pristyák József keramikus 230 éve 1754. decem­ber 15-én született. 1785 körül megalapította Budán a harmadik magyarországi fajanszüzemet. Gyártott majolikaedényeket, ke­ménycserép- és fajansztárgya­kat, finom kőedényeket. Mun­kássága során . .. folyt, a sor­rendben beküldendő vízsz. 1. (zárt betűk: F, T, L, M, O, E, K) és függ. 12. (zárt betűk: K, H, L, M, E, Z) sorokban. Bekül­dendő még a függ. 14. sor is, mely annak a helynek a nevét rejti, ahol a XVIII. szd. végén megalapította fajanszgyárát (zárt betűk: SZ, Á). Vízszintes: 12. Egykori magas török tiszti rang. 13. József Attila- és SZOT- díjas írónk. 15. Egyszerű érzést, hangulatot könnyed, rendszerint énekelhető formában kifejező, a nép ajkán keletkezett, vagy köl­tő tollából való, rövid lírai köl­temény. 16. Kétjegyű mással­hangzó. 18. Gabona, vagy fű vá­gására, felszedésére használt me­zőgazdasági eszköz. 20. Nikkel vegyjele. 21. Épület alkotórésze. 23. -val, -vei németül. 24. A ban­tuk egyik törzse. 26. József Attila- dijas író, kritikus, műfordító utó­neve kezdőbetűjével. 28. Kétsze­res Kossutb-díjas zeneszerző, zongoraművész. 29. Egykori elő­kelő családoknál alkalmazott for­maruhás inas. 30. Magyar Tudo­mányos Akadémia. 32. A társada­lom tagjai számára kötelező ma­gatartási szabályok összessége. 33. Mister. 34. Afrikai főváros. 36. Jószívű. 37. Becézett Anna, fonetikusan. 38. Forró égövi, ék­telenül pusztító viharos forgószél! 38. Lábaihoz. 40. Közepén szab! 42. Nem lakott bútorozott szoba. 44. Szovjet repülőgéptípus. 45. Adnak neki. 47. Becézett dedó. 48. Sírással jár. 50. Hasonló, a megítélés szempontjából azonos. 52. Zenetörténészünk volt, a Ki Mit Tud-ok zsűritagja. 53. Szov­jet történész (1875—1955). 54. ... és contra. 56. Lett vala. 57. Zeneművek elején olvasható rö­vidítés. 58. Kihegyezett csattanójú karcolat. 60. Strázsa. 61. Folyó Romániában. 63. Átalány. 65. Angol világos sör. Függőleges: 2. Számnév. 3. Lantál vegyjele. 4. Kereskedelmi kifejezés: -tói, -tői. 5. Titkon figyel. 6. Elektro­mosság. 7. Nem fér bele több. 8. Ételízesítő névelővel. 9. Pali egynemű betűi. 10. Osztrák és NSZK-beli gépkocsik jelzése. 11. Kétarcú ókori római isten. 17. Pacsirta. 19. Tudós. 21. Hőmérsék" let mértékegysége. 22. LYJ. 24. Lárma. 25. Igazolatlanul van távol, 27. Szín is, név is. 30. ... és a varázsló, Mann-regény. 31. Er­délyi városból való. 34. Kokárda darab! 35. Hódolatban van! 36. Nyelvtani fogalom. 41. Elhunyt Kossuth-díjas, kiváló művész operaénekesünk (Imre). 43. Bika­vadító szín. 45. Kórus. 46. Ame­rikai költő, novellista (1809— 1849). 48. Főzelékféle. 49. Azono­sak. 51. Eseményekről naponta vezetett feljegyzés. 54. A Duna bal parti mellékvize. 55. M-mel az elején játékos. 58. Hím állat 59. Kilencszáznegyvenkilenc ró­mai számmal. 60. Disznót vá­gott. 62. Tulium vegyjele. 63. Perui gépkocsik jelzése. 64. Elás egynemű betűi. 65. Azonosak. (N. I.) A megfejtéseket december 24- ig keu beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GADUNK EL! December 1-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése: ... rendszerbe foglalta a színek és formák ki­fejező értékét, hangulati jelenté­sét. Nyertesek: Légrády Józsefné, Puskás Sámuel, Suták Mihályné, Ujfalussy Istvánná nyíregyházi Fodor Jenőné fehérgyarmati, Ba­logh Béláné ibrányi, Zemlényí Miklósné mátészalkai, Gajdos Sándor nagydobosi, Vogler Udo- né nyírbogdányi és Sári Gábor tiszavasvári kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Gondolatok A vízben hallgat a hal, a földön lármáznak az állatok, a levegőben énekel a ma­dár. Az ember pedig magában hordozza a tenger hallgatá­sát, a föld lármáját és a le­vegő zenéjét. (Rabindranath Tagore) □ A megegyezés hídja nem lehet felvonóhíd. (Urszula Zybura) □ Ha a feketét fehérnek akar­juk látni, előbb el kell vesz­tenünk az összes többi színt. (Wojtek Bartoszewski) □ Amikor a buta ember os­tobaságot csinál, mindig az­zal magyarázkodik, hogy ez a kötelessége volt. (Shaw) □ Kinyitod a szemed, és azt hiszed, már látsz is. ( Goethe) □ Óvakodj attól, aki az erényt szereti, de az erényeseket nem. (Agrippa) □ Ha gondolkodni akartok — — álljatok meg. (Ókori maxima) Az, ami pozitív, már adott. A mi dolgunk csak a tagadás marad. (Franz Kafka) □ A szerelem olyan tűz, ame­lyet azért gyújtunk magunk­ban, mert azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket: nem lehet elviselni azt, ha nem szeretnek. (Witold Gombrowicz) □ Egy több emberből álló bi­zottság megalakítása még nem elég ahhoz, hogy éhből az alkalomból eszükbe is jus­son valami. (Ludwik Hirszfeld) □ Jaj annak, akiről, túl sokat beszélnek. (Diderot) □ A vetkőző nő a férfit is kivetkőzted józanságából. □ Az időhöz mérten, amed­dig az ember él, az órák min­dig túl drágák. □ Próbálja csak meg, hogy egy nőt a hallgatás leplével borítson be. (Ford. Köller Ágnes) A jövő turistája. (Szabó Csaba rajzai) Kép szöveg nélkül. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS FŐMÉRNÖKI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. a nyíregyházi sütőipari vállalat (Mártírok tere 9.) pályázatot hirdet főmérnöki munkakör betöltésére. A vállalat B kategóriájú. A megyei tanács vb. mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztály irányítása alá tartozik. Fizetés: megegyezés szerint. Pályázati feltételek: — egyetemi (vegyészmérnöki, vegyipari és élelmiszeripari gépész szak) végzettség, — középfokú politikai képzettség, — 5 éves vezetői gyakorlat, — 3 évi termelésirányítói, szervezői tevékenység, vagy — főiskolai (sütő-, malom-, édesipari gyártó szak) végzettség, — középfokú politikai képzettség, — 10 éves vezetői gyakorlat, — 5 évi termelésirányítói, szervezői tevékenység. A pályázat tartalmazza a pályázó eddigi szakmai, vezetői tevékenységének részletes leírását. A pályázathoz mellékelni kell: — önéletrajzot, — egyetemi, vagy főiskolai végzettséget tanúsító oklevél hiteles másolatát, — három hónapnál nem régebbi keletű hatósági erkölcsi bizonyítványt. A pályázat benyújtásának helye: Nyíregyháza, Mártírok tere 9., a vállalat igazgatója címére. A pályázat benyújtásának határideje: 1984. december 30. ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Az ÉPI-TEK Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat a forgalmazását beindította. FORGALOMBA HOZ: — falazóanyagokat, — szigetelőanyagokat, — burkolóanyagokat, — betonacélokat, — hidegen, melegen hengerelt árukat, — fenyő fűrészárukat. Már most ajánlunk B 30-as téglát 9580,— Ft/1000 db egy­ségáron, 1985-re téglaféleségekre előjegyzést felveszünk. A vásárolt árut hazaszállítjuk Volán-díjszabás mellett. Ér­deklődni: a vállalat Tünde út 4. sz. II. em. (SZÁÉV köz­ponti telep.) Számlázás, előjegyzés-felvétel a helyszínen hétfőtől pén­tekig, 7,30—11,00-ig. Minden vásárlót szeretettel vár az ÉPI-TEK. (2089) Olajkályha- tulajdonosok, figyelem ! 1985. március 30-ig DÍJMENTESEN elvégezzük minden közület, vagy magánszemély tulajdonában lévő olajkályhában az energiatakarékos üzemeltetéshez szükséges vizsgálatot és beszabályozást a készülék típusától és gyártási évétől függetlenül. Tiszavasvári, Tiszalök, Tiszadada, Tiszadob és Tiszaeszlár községekben. A fenti munka megrendelhető: Építő és Szolgáltató Szövetkezet Szolgáltatóházában, Tiszavasvári, Kossuth út 19. sz. Telefon: 54. (2135)

Next

/
Oldalképek
Tartalom