Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

Nyíregyháza művészei a debreceni országos tárlaton A Szaboics-Szatmár megye által alapított különdíj nyertese Szabó Tamás A nagy tor című műve. Debrecen felszabadulásá­nak és az Ideiglenes Kor­mány megalakulásának 40. évfordulójára Szabolcs-Szat- már megye is elküldte köve­teit a VIII. Debreceni Orszá­gos Tárlatra. A pályázatra beadott közel 500 műből a zsűri 200 elfogadása mellett döntött s biztosította a tárlat sokszínűségét s részben szá­mot adott a képzőművésze­tek területén napjainkban uralkodó irányzatok, törek­vések hazai vonatkozásairól. A kiállítás csak részben te­matikus, nem sok mű fejezi ki népünk békevágyát, a ha­ladó múlt megbecsülését, de igyekszik megküzdeni elvont fogalmakkal s újszerűnek vélt technikai megoldások­kal. Kizárólag Szabolcs-Szat- már megyére irányítva fi­gyelmünket megállapíthat­juk, hogy Nyíregyháza vá­ros hét művészének 25 mű­vével a tárlat méreteinek vi­szonylatában, méltóan kép­viseltette magát. Konstruktív tömörség, a képfelület és a plasztikai elemek sajátos összetűzése jellemzi Tilless Béla elvont megoldásokkal megszerkesz­tett mindkét nonfiguratív művét, a „Memento I—II”-t. A komor fogalmazás, a mély­re hangolt színek a múlt megrázó árnyai elleni tilta­kozás szimbólumaiként is ér­telmezhetők. Ugyancsak elvont figurális kompozíciók Balogh Géza színekben igen gazdag, szin­te fluoreszkáló kolorittal elénk tárt „Egymás mellé” és „Tetteink” c. akvarelljei, me­lyek szerkezeti struktúráját, tényszerűségét rajzi eszkö­zökkel, tussal és krétavona­lakkal is hangsúlyozza. A kiállítás rendezői erőtel­jes manuális tusrajzzal in­dították el a tárlat grafikai sorozatát, mégpedig Soltész Albert „Hegyek alján” c. mű­vével, ahol balladás tömör­séggel mutatja be a hegyal­jai világot. A fény és ár­nyék expresszív viaskodása , fokozza a kép hangulatát s visz életet és mozgást, ele­venséget a műbe. A két kis paraszti figura szervesen il­leszkedik a rajz centrumába. A vibráló fehér foltok há­rom helyen is ellenpólusként ritmikusan követik egymást. E méreteiben is figyelmet ébresztő grafika meglep a manualitás közvetlenségének melegével, a színek érzetét is felkeltve a szemlélőben. Színekben gazdag s szer­kezetileg jól megfogalma­zott mű Berecz András „Szigligeti Vénusza”. Kolo- ritja szépen s játékosan kö­veti a kép meseszerű világát. Méltán mondhatjuk, hogy a tárlat egyik legszebb darab­ja. E pasztell lírai hangula­tot hordoz, átköltve absztra- háló elemekkel. A kép fel­építése a hideg és meleg szí­nek egyensúlyára alapozott. A női test szervesen illesz­kedik a környezetbe. — Se­bestyén Sándor bronz plasz­tikáit Radnóti emlékezeté­nek szánta. A „Der springt noch auf” modern hangvé­telű, kis méreteiben is mo­numentalitást éreztető plasz­tika. Szabó Tamás budapes­ti művész alumíniumból és fából ötvözött szobrai, a „Nagy tor” és „Ha lebben a függöny” elnyerte a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nács különdíját. E kettős szobormű tematikája azon­ban magyarázatra szorul, szimbolikája is nehezen kö­vethető. A grafikák, rajzok, réz­karcok, metszetek, temperák és szitanyomatok az I. eme­leti könyvtári folyosórészlet falán kaptak helyet, vala­mint két vitrinben az érmek és plakettek. Az egyik tárló­ban Tóth Sándor bronz pla­kettjeivel szerepel. Bocskai. Apafi és I. Rákóczi György portréit részletező gondos­sággal mintázta meg, törté­nelmi hagyományainknak megfelelő látással, hátolda­lukon virtuóz címer- és be­tűkompozíciókkal. — Sebes­tyén Sándor szobrász az ér­Laptársunk a Hajdú-Bihari Napló XI. 30., pénteki szá­mában a VIII. Debreceni Or­szágos Tárlatról ír. Megtud­juk, hogy ötszáznál több be­küldött alkotásból a zsűri 194 tárgyat tartott a Kossuth egyetem díszudvarában kiál­lításra méltónak. A követke­ző bekezdésben közli a díja­zottak névsorát, egy személy, Szabó Tamás szobrászmű­vész és az adományozó, a Szaboics-Szatmár megyei Ta­nács, mint díjalapító kivéte­lével. December 4-én, a tár­lat megnyitásáról készült kép és tudósítás ismét elfelejt­kezik a díjazottak felsorolá­sánál megyénkről és Szabó Tamásról. Az Ideiglenes Kormány megalakulásának és Debre­cen város felszabadulásának évfordulójára meghirdetett országos kiállítás — mely a szakma és a tárlatlátogatók egybevágó véleménye alap­ján sokkal jobb az előző tár­latoknál — meghirdetésekor a Szaboics-Szatmár megyei Tanács tízezer forintos díjat alapított azzal a céllal, hogy megyénk művészeit is inspi­rálja az országos seregszem­lére. Megyénkből hét mű­vész 25 alkotással vett részt a tárlaton, megjegyzem, hogy mesek között is szerepel Radnóti emlékére mintázott sorozatával. „A tájra rásüt a hold” mindössze 6 cm-es ér­me, de parányi mérete elle­nére is jut hely a részlete­zésre. A haláltáborok bor­zalmaiba beleötvözte az őr­tornyok, a szögesdrótok és a hold vízióját is. — A vitrin­ben Berecz Andrásnak egy bronz érmét is láthatjuk, a gyűjtő útján gyalogló Kodály emlékét idéző bronzával, öt plakettel szerepel a nyíregy­házi Nagy Lajos is, Flora, Pomona és Lesbia aktjaival. Az almát tartó Pomona Sza­bolcs megye hírét messze földön is megalapító gyü­mölcsnek, az almának állít klasszikus ihletésű emléket. De sorozatában ezenkívül két figurális jelenettel is talál­kozunk. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a szabolcsiak helytállóan s magas száza­lékarányban szerepeltek ezen az országos tárlaton s a kiál­lított darabok sajátos szín­foltját alkotják a művek ösz- szességének. A kiállítás de­cember 26-ig tekinthető meg a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem díszudvarán. Dr. Tóth Ervin Hajdú megyéből 19 művész ugyancsak 25 tárggyal szere­pei a tárlaton, holott a Hajdú megyei képzőművészek szá­ma majdnem négyszerese a szabolcsiaknak. Megyénk művészeinek jó szereplését bizonyítja, hogy Tilless Béla, Nagy Lajos, Sebestyén Sán­dor és Balogh Géza (sor­rendben) díjazási javaslatot is kaptak a zsűriben. Saj­nálatos tény, hogy a díjala­pítót elfelejtette meghívni a tárlat szervezője és rendező­je, Debrecen város Tanácsá­nak művelődésügyi osztálya a zsűribe. Sajnálatos, hogy adminiszt­ratív hiba miatt Szabó Ta­más, a Szaboics-Szatmár me­gyei Tanács díjazottja nem kapta meg a meghívást és az értesítést díjának átvételére a szervezőktől. Természetes, hogy van sok­sok véletlen, megértem, csak az nem megy a fejembe, hogy a Napló hírközlője miért nem olvasta el a tár­lat katalógusának negyedik oldalát, ahol a hatodik sor­ban szerepel: „Szabó Tamás szobrászművész, a Szaboics- Szatmár megyei Tanács kü- löndíja, tízezer forint.” (T. S.) Helyesbítés helyett Két bemutató egy hét régén Jelenet az Ördögök című drámából. (Cs. Együd Klára felvétel Nagyüzem volt december 8- án és 9-én a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színházban. Szombaton a nagy színpadon Kolozsvári Papp László Édes otthon című abszurd komédiá­ját mutatták be, vasárnap es­te Stúdió színházat avattak az épület új szárnyában, Doszto­jevszkij Ördögök című regé­nyének színpadi változatával. Gazdag hétvége volt, s ami külön örömöt okozott: a társu­lat szinte valamennyi színé­szét játszani láthatta, aki mindkét este színházba ment. Nem kis dolog két ilyen sok munkát és alapos elmélyülést igénylő darabot szinte egy­szerre bemutatni; vizsgázott a színház, a művészek és a mű­szak, s bizonyította érettségét a még mindig fiatal társulat. Ennyit bevezetőnek, s most lássuk a medvét. Az Édes otthon ősbemutató volt. Kolozsvári Papp László első darabjának első bemuta­tója. Meglehetős várakozás előzte meg a regényeiből, el­beszéléseiből már ismert író színpadi művét. Abszurd ko­média — mondogatták. — Pa­rabola — vélték mások — melynek igazi értelme a lát­ható cselekmény fölött lebeg. Nos, hogy mi lebeg, s mi nem, ez itt a kérdés. Az alapszituá­ció ugyanis rendkívül egysze­rű, „a napi hírek szintjén is igaz, valóságos, tipikus”, ahogy a műsorfüzet is írja. „Egy nyájas, ravasz, jócskán idős asszony, aki saját kertes ház­zal rendelkezik, boszorkányos ügyességgel védi ki ifjú és fe- déltelen vetéíytársai támadá­sát, s végleg magához láncolja hithű albérlőjét, az immár középkorú férfit.” Ez ami lát­ható és leírható. Ami ezen túl van (lásd: parabola) leírhatat­lan. A kritikus nézi az elő­adást, gyanútlanul és beava- tottan, mint akit már nem ér­het meglepetés, balról egy rendkívül csinos hölgy ül, oda is kell néhány pillantást vet­ni, aztán egyszercsak kattan valami, mint az időzített bom­bában a visszaszámláló szer­kezet, s vége a nyugalmas polgári műélvezetnek. Ki ez a Babus néni és ki a Júlia, aki baltát hoz neki? Ki Antal és ki Ildikó? Hűha — mondja magában a kritikus — és mégegyszer hűha. „Azt a szenteltvíztartóját neki!” Eb­ben a Babus néni által rend­ben tartott kertes házban bé­gát, sommásan egysíkúvá vál­nak a figurák hordozta „nép­jellemek”, s a szituációk, amik közöttük kialakulnak, lehet hogy a megfelelő pontokon igazak, - ám összességükben erősen vitathatók. Ennek következtében cseng hamisan a befejezés is a mo­solygó halottakkal, s Babus néni mennybemenetelével. A szintén abszurd, s bizo­nyos értelemben példakép Mrozek Nyílt tengerében a tu­tajon hánykódó három férfi egyetlen ismert történelmi személyiséggel sem helyette­síthető be minden kétséget ki­záróan, ezért emelkedik a ba- gatell történet fölé, s tud bár­mikor s bárhol bekövetkezhe­tő (!) történelmi, ha úgy tet­szik hatalmi szituációt ábrá­zolni. Nem véletlen, hogy az elő­adás stílusában is eklektikus. Máthé Eta és Schlanger And­rás, akik abszurdot játszanak úgy, ahogy az a „nagykönyv­ben meg van írva”, csak még- jobban, Szigeti András közép műfajú drámát játszik nem túl meggyőzően, s ráadásul mást az első, s megint mást a második felvonásban. Varjú Olga Molnár Ferencet, a kel­leténél is harsányabban, Hartmann Teréz pedig valami francia szalonvígjátékot idéz macskaléptekkel, kissé kénye­sen. Léner Péter igen látványo­san, jó értelemben teátrálisan rendezte meg az előadást. A darab hibáit kiküszöbölni ért­hető módon nem tudta, amit tehetett: sok humorral, színe­sen pergő ritmussal, látha­Vend András dramaturg közreműködésével állított sz padra, s melyet élvezetes megjeleníteni nem közön: ges rendezői feladat. Salam Suba Lászlónak sikerült v ráló, feszültségekkel teli, a I mórt is biztos kézzel adagi előadást teremtenie. Saját egyéni stílusú, jó rendező, kiválóan játszó szereplők lálkozása a Stúdió Színi első bemutatója itt, a „ha pályán”. Különösen megka volt a színészek nem mindt napi módon kidolgozott játé és fölényes szövegtudása, ar vei a nézőket elkápráztat! (Súgóra itt nemigen szám hattak.) A mélységesen sz de nehéz irodalmi alapan3 kemény műhelymunkával v hatott ilyen oldottá, hogy sz te ott, előttünk születtek rr a szavak. Míg az Édes otthe ra a stíluskeveredés volt jellemző, az Ördögökre egység. Huszonegy színész köztük az ősszel szerződött f talok — építette fel ezt a te mint háromórás darabot ú hogy az ember azt hihette: c évek óta együtt dolgozó tár: latot lát, s egy réges-rég ki lelt sokadik előadást. Az izgalmas cselekmé nem mondhatom el, ahhoz dalak kellenének. A reg« megszerezhető, elolvash: Nem sorolhatom fel az öss színészt sem, csupán né nyat, akik valami miatt ki nősen figyelemre méltc Csikós Sándor legnagyi alakítása ez, amióta ismerj Rendkívül súlyos egyéni: Az Édes otthon című abszurd játék egy jelenete. (Csutkái Csaba felvétele) ke van, sőt béketábor. — Itt népeket személyesítenek meg a hősök, s elkezdődik a lázas behelyettesítés. Csakhogy. Amit parabolá­nak nevezünk — hogy tudni­illik a színpadon látható lát­szólag bagatell történetnek van egy másik síkja, ami a lé­nyegesebb, általánosabb, s megfejtése különös szellemi izgalmat okoz — akkor iga­zán jó, ha az alapcselekmény önmagában is megáll, amit pe­dig meg kell fejtenünk belőle eléggé általános, hogy minden korban, s helyszínen érvényes legyen. Mert abban a pillanat­ban, amikor arra kell rájön­nöm, hogy Júlia = Európa, Antal (a Szózat dallamával is megtámogatva) = Magyaror­szág, (tovább hadd ne sorol­jam), az a bizonyos második réteg elveszti általános igazsá­tóan nagy szeretettel segítette színre a Nyíregyházán debü­táló színpadi szerzőt, akinek lesz még alaposabban végig­gondolt darabja is, mert egyébként erős tehetségéből telik. Lebegjen példaként előtte Örkény Pistije a vérzi­vatarban, melyben nem mu- szály mindent megfejteni, mé­gis maradéktalan élmény. Másnap az Ördögök. A ka­maraterem két végét építet­ték ki játéktérnek, közte a lejtős híddal, mely az ősi ja­pán színház „virágos útja” is lehet. Salamon Suba László rendező, népes szereplőgárdá­jával nagyszerűen játszotta be ezt a teret, ötletei kifogyha­tatlanok, nemcsak a térszerve­zésben, hanem a szituációte­remtésben is. Mert az Ördö­gök: regény, sőt nagy regény, melyet Kompolthy Zsigmond hallatlan ritmusérzékkel megjelenítő erővel. Síi Ottó sokszínű, mélyen emb s humora kiapadhatat Mátrai Tamás jó színész 1 egy kicsit talán visszafoghs indulatait. Juhász György most mutatkozott be. iga; nem fog „beskatulyázódni’ hős szerepbe. Annál sol erősebb karakter. Vitai Anc sötét Fegyenc Fegykája, St ner Ottó filozófusa, Ver Emmy eszelős lánya, Kor pay Vali és Mester Edit alakjai határozott vonalú, az árnyalatokra is ügyelő lekrajzok. Jó az anarchi: csoportja. Általában jól ve a rendező a tömegjelenete Remek színfoltja az előa< nak Hetey László kormán; ja s Gados Béla részeges pitánya. Ennyi fért ezútta még annyi: mindkét előai meg kell nézni. Az Ördöge ha lehet, többször is. Mester At JflH HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom