Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. november 13. Lázár György moszkvai tárgyalásai Magyar—indokínai kapcsolatok ja ä® E ■■mwB W II Crlavll@ M agas rangú tanácsko­zás színhelye az ^eti­óp főváros: Addisz- Abebában tartja csúcskonfe­renciáját az afrikai egység­szervezet. A pánafrikai tes­tület ezúttal huszadik alka­lommal rendezte meg tanács­kozását, hogy jó néhány ál­lam- és kormányfő jelenlété­ben megvitassa a fekete föld­rész előtt álló legsúlyosabb problémákat. Legalább is ez a deklarált szándék. Az AESZ elmúlt években összehívott csúcsér­tekezleteit ugyanis nemegy­szer az jellemezte, hogy a gazdasági, politikai, nemzeti­ségi vallási és nyelvi szem­pontból oly megosztott konti­nens valamelyik aktuális vál­sága bizonyult erősebbnek a közös gondoknál, s megaka­dályozta, hogy a szervezet hatékonyan foglalkozhasson a tagállamok összességét alap­vetően érintő kérdésekkel. Akadt olyan esztendő, amikor a szembenállás, az előzetes közvetítő kísérletek kudarca miatt nem is sikerült össze­hívni az 51 résztvevő ország képviselőit. Ilyen ütközőpont volt például a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (SZADK) máig sem megol­dott ügye, az a messzeható ellentéteket kiváltó vita, hogy az egykori spanyol—szaha te­rületén felszabadító harcot folytató és független államot kikiáltó Polisario teljes jogú tagja lehet-e az 1963-ban lét­rehozott szervezetnek. Tavaly pedig a csádi konfliktus, a polgárháborús ellenfelek és diplomáciai támogatóik körül kavargó szenvedélyek nyom­ták rá bélyegüket az akkor ugyancsak Addisz-Abedában megrendezett találkozóra. Hasonló ütközőpontoktól őszintén szólva nem mentes a mostani tanácskozás sem. Zaire például a hétfői ünne­pélyes megnyitó előtt nem sokkal jelentette be, hogy felfüggeszti résztvételét az AESZ munkájában, ha vég­legesítik a SZADK tagságát. A kontinens legnépesebb ál­lama, Nigéria viszont vasár­nap úgy döntött, hogy elis­meri a Palisario mozgalom köztársaságát, sőt, elengedhe­tetlennek nevezte jelenlétét az értekezleten. Nem kevés bizonytalanság jellemzi a hét végén befejeződött francia és líbiai csapatkivonás ellenére a csádi helyzetet sem. És sorolhatnánk tovább a fekete kontinens válságtérsé­geit, a megoldatlan közel-ke­leti krízistől kezdve a Magh- reb-térségben uralkodó fe­szültségig, az angolai, mo­zambiki és Szomáliái harcok­tól, Namíbia önállóságának problémájáig, vagy a dél-af­rikai fajüldöző rendszer szé­gyenfoltjáig. Azok a politiku­sok, akik az AESZ tevékeny­ségének javításán fáradoz­nak, abban bíznak, hogy a mostani konferencián ezek a kérdések kerülnek előtérbe az ellentétek kiélezése, a meddő viták szaporítása he­lyett. Ezt indokolnák — a politikai megfontolások mel­lett — a súlyos gazdasági körülmények is. Elszomorító adat, hogy az 500 millió afri­kai jelentős része napjaink­ban is szembe kell, hogy néz­zen az elmaradottság, a nyo­mor rémével. A világ legel­maradottabb országainak két­harmada a fekete földrészen található. A házigazda Etiópia épp e hónapokban küzd a hatalmas területein pusztító aszállyal, de a statisztikák szerint Afrika 26 országában összesen mintegy 150 millió embert fenyeget az éhínség Az ő érdekükben is remélhe­tő, hogy az Addisz-Abeba-i találkozón a közös nehézsé­gekkel való szembefordulás szándéka juthat érvényre. (Folytatás az 1. oldalról) lejtjük azt az önzetlen támo­gatást, amit az élet újrakez­déséhez kaptunk a Szovjet­uniótól. Szocialista építőmunkánk­ban ma is kiemelkedő szere­pe van annak, hogy eszméink és céljaink azonossága alap­ján állandóan fejlődik, az élet minden területén egyre tartalmasabbá válik orszá­gaink együttműködése, erő­södik és mind bensősége­sebb lesz a magyar és a szov­jet nép internacionalista, test­véri barátsága. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa hétfőn a Kremlben ebédet adott Lázár György tiszteletére. Az ebéden Nyiko- laj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Lázár György pohárkö­szöntőt mondott. A szovjet kormányfő el­mondotta : — Országaink vezetésének képviselői között minden ta­lálkozás újabb előrelépés a gyümölcsöző szovjet—ma­gyar viszony fejlődésében, kifejezése a testvéri kapcso­lataink és sokoldalú együtt­működésünk további szélesí­tésére és elmélyítésére irá­nytűié kölcsönös törekvésnek. — Mai találkozónkon át­tekintettünk egész sor fontos kérdést országaink gazdasági együtműködésének további elményítésével, a következő öt évre szóló népgazdasági tervek koordinálásával kap­csolatban. Pontosan megha­tároztuk együttműködésünk fejlesztésének számos fontos irányát, látjuk azokat a konk­rét feladatokat, amelyeket együttesen nagy eredménnyel fogunk megoldani a két or­szág népgazdasága, a kommu­nista és a szocialista építő­munka ügyének javára. — Meggyőződésünk, hogy nem sok idő elteltével meg­állapodásaink új egyezmé­nyekben, a 2000-ig érvényes gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési prog­ramban öltenek testet. A továbbiakban a szovjet kormányfő egyebek között ki­fejtette: Jövő tavasszal, az egész haladó emberiség megemlé­kezik a fasizmus felett ara­tott győzelem 40. évfordulójá­ról, amely győzelemben a szovjet nép döntő szerepet töltött be. A jövő év jubile­umi év a testvéri Magyaror­szág számára is. Az ország­nak a fasizmus alól való fel­szabadítása óta eltelt negy­ven évben az élet minden te­rületén gyökeres változások mentek végbe, amelyek sok kimagasló eredményt hoz­tak. Ezek Magyarország mun­kásosztálya, szövetkezeti pa­rasztsága és dolgozó értelmi­sége nagy erőfeszítéseinek eredményei, s bizonyítják forradalmi élcsapatuknak a Magyar Szocialista Munkás­pártnak helyes politikáját. Válaszbeszédében Lázár György a munkalátogatásra szóló meghívást és a meleg fogadtatást megköszönve át­adta a Szovjetunió Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a test­véri szovjet népnek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya és népünk szívből jö­vő jókívánságait. A továbbiakban elmondta: — A mostani találkozóra is azzal a megbízatással érkez­tünk, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség múlt évi szovjetunióbeli látogatá­sakor született megállapodá­sok szellemében újabb intéz­kedéseket kezdeményezzünk országaink közelebbi és távo­labbi időszakára szóló együtt­működésének elmélyítésére. A nemzetközi helyzetről szólva Lázár György kije­lentette, hogy a Magyar Nép- köztársaság, akárcsak a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösség többi országa, alapvető feladatának tekinti a szocia­lista építőmunka békés feltételeinek biztosítását. Végezetül Lázár Gy/örgy hangot adott annak a meg­győződésének, hogy a Moszk­vában hétfőn megtartott szí­vélyes légkörű tárgyalások pártjaink és népeink akara­tának megfelelően újabb ösztönzést adnak testvéri ba­rátságunk erősítéséhez, gyü­mölcsöző együttműködésünk további elmélyítéséhez. Lázár Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökét hétfőn a Kremlben fogadta Konsztan- tyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke. A szívélyes és elvtársi lég­körű megbeszélésen a felek nagyra értékelték a két párt, a két nép és a két ország kapcsolatainak jelenlegi színvonalát. Az időszerű kül­politikai kérdések megvita­tása során Lázár György és Konsztantyin Csemyenko ki­fejezésre juttatták eltökélt­ségüket, hogy a jövőben is a szocialista közösség tagál­lamai egységének és össze- forrottságának erősítésére, a szocialista országok sokolda­lú, gyümölcsöző együttmű­ködésének továbbfejlesztésé­re törekszenek, és erőfeszí­téseket tesznek annak érde­kében, hogy megvalósuljon a testvéri országoknak a nem­zetközi helyzet egészségeseb­bé tételét célzó irányvonala. Lázár György és Konsz­tantyin Csemyenko megbe­szélései megerősítették az MSZMP és az SZKP, a ma­gyar és a szovjet kormány teljes nézetazonosságát vala­mennyi megvitatott kérdés­ben. Délután a moszkvai ma­gyar nagykövetségen Lázár György átnyújtotta Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa első elnökhelyet­tesének, külügyminiszternek a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászló­rendjét, amellyel őt az El­nöki Tanács a magyar és a szovjet nép testvéri barát­ságának elmélyítése, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemeinek elis­meréseként, 75. születésnap­ja alkalmából tüntette ki. A kitüntetést átadva a Mi­nisztertanács elnöke többek között elmondta: — Ez a kitüntetés mély megbecsülésünket és tiszte­letünket fejezi ki ön iránt, akinek neve elválaszthatat­lanul összeforrott a Szovjet­unió békeszerető lenini kül­politikájával, a tartós béke, a népek.szabadsága, függet­lensége és társadalmi hala­dása ügyével. — Népünk őszinte elisme­réssel adózik az ön több mint negyedszázados ered­ményes tevékenységének, amelyet a szovjet diplomá­cia vezetőjeként fejt ki az élet minden területére kiter­jedő magyar—szovjet együtt­működés elmélyítéséért és népeink barátságának erősí­téséért. Lázár György végezetül tolmácsolta Andrej Gromi­kónak az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanáos jókí­vánságait, s külön Kádár Já­nos személyes üdvözletét. Munkalátogatását befejez­ve Lázát György, a Minisz­tertanács elnöke a kíséreté­ben levő személyekkel egvüti hétfőn elutazott Moszkvából. A tárgyalásokról közle­ményt adtak ki. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke hétfőn este hazaérkezett Budapestre. Csernyenko-könyv Amerikában A Szovjetunió a jó kapcsolatokért száll síkra A Szovjetunióra és az Egyesült Államokra különle­ges felelősség hárul azért, hogy a Földön béke legyen, hogy minden ország békében élhessen és dolgozhason — állapítja meg Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke annak a könyv­nek az előszovában, amelyet az amerikai Praeger kiadó jelentetett meg „A szovjet— amerikai kapcsolatok — Kosztantyin Csemyenko cik­kei és beszédei” címmel. — E kérdésben — írja a szerző — nem szubjektív kí­vánságról van szó, hogy va­laki vállalja vagy ne vál­lalja magára ezt a felelőssé­get, azt lehet mondani, így rendelkezett a történelem. Innen ered a mi figyelmünk, és hozzátenném, megfontolt megközelítésünk mindaz iránt, ami meghatározza or­szágaink kapcsolatait, ami elősegítheti azok javulását. — Remélem — — állapítja meg a szerző —, ez a könyv valamelyest segít önöknek megérteni, hogy a Szovjet­unió miképp latja a béke ügyét, mire törekszik, miért száll síkra. — Nehéz megérteni azok logikáját, akik azt mondják: a feszültség fennmaradása a Szovjetunióval való kapcso­latokban állítólag elkerülhe­tetlen, majdhogynem sors­szerű dolog, és hogy az Egye­sült Államok — úgymond — semmit sem veszít általa. Az önök hazájában vannak olyan emberek is, akik azt állítják, hogy általában véve nem ellenzik a Szovjetunió­hoz fűződő normális kapcso­latokat, s a Szovjetunióval való tárgyalások, sőt a fegy­verzetkorlátozási megálla­podások mellett vannak. Eh­hez azonban — mondják ők — az Egyesült Államoknak erősebbnek kell lennie a Szovjetuniónál. Ez természe­tesen nincs így — mutatott rá Csemyenko. — A katonai fölény elérésére való törek­vés és a felek nemzetbizton­ságát érintő kérdésekkel kap­csolatos becsületes, érdemi tárgyalások — egymással összeegyeztethetetlen dolgok. A féktelen fegyverkezési ver­seny, annak a világűrre is való kiterjesztése — végső so­ron az Egyesült Államok sa­ját biztonságát fenyegeti. — A katonai fölény meg­szerzésére irányuló próbál­kozások tarthatatlanok, ve­szélyesek, s megnehezítik kapcsolatainkat. Amikor el­lenben mindkét fél készséget mutatott arra, hogy betartja az egyenlőség és egyenlő biz­tonság elvét, és ezen az ala­pon jutottak kölcsönösen el­fogadható, egyebek között fegyverzetkorlátozási meg­állapodásokra, megváltoztak, jobbra fordultak országaink kapcsolatai — emlékeztetett Konsztantyin Csemyenko. Az SZKP KB főtitkára ki­fejezte reményét: az ameri­kai olvasók — miután megis­merkedtek a háború és a bé­ke kérdésében elfoglalt szov­jet állásponttal, a konkrét szovjet javaslatokkal, meg­győződnek arról, hogy a Szovjetunió az egyenlő és az Egyesült Államokkal való lehetőség szerint jó kapcso­latokért száll síkra. A Szov­jetunió azt kívánja, hogy a kérdések széles körében meg­állapodások szülessenek az Egyesült Államokkal. — Jó lenne, ha javaslatain­kat tárgyilagosan, bármiféle előítélet nélkül értékelnék. Előítéletek, illetve az igazság megismerésére való törekvés hiánya sohasem hoztak sem­mi jót, napjainkban pedig a legsúlyosabb következmé­nyekkel járhatnak — hang­súlyozta Konsztantyin Cser- nyenko. Indokína, ahová ázsiai kőrútjának második felében látogat el Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, közel van: a magyar közvélemény, amely évtizedeken keresztül követte csodálattal és együtt­érzéssel a vietnami, laoszi, kambodzsai nép harcát a nemzeti egységért, független­ségért, a szocializmus építé­séért, s velük együtt örült az imperializmus fölött aratott győzelmeknek, joggal érzi így. A földrajzi távolság so­hasem volt akadály a kap­csolatépítésben, a tevékeny szolidaritásban. A vietnami hazafiakkal a politikai kapcsolatok folya­matosan fejlődtek. Az 1954- es genfi egyezmények meg­kötése után három évvel, 1957-ben Budapesten fogad­tuk Ho Si Minh elnököt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának el­nökét, majd Münnich Fe­renc, az MSZMP PB tagja, miniszterelnök vezetésével 1959-ben utazott magyar kormányküldöttség Hanoiba. 1972-ben Fock Jenő minisz­terelnök vezetett oda magyar párt- és kormányküldöttsé­get, 1973-ban Pham Van Dong miniszterelnök vezeté­sével viszonozta ezt a vietna­mi fél, 1975 októberében Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja KB első titkára járt fővárosunkban. Mindkét nép számára emlékezetes szere­pet játszott a magyar részvé­tel a vietnami nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ságban 1973 és 1975 között, a vietnami nép győzelmét meg­előző időszakban. A kétoldalú kapcsolatok fontos része a kölcsönösen előnyös gazdasági csere és együttműködés, ugyanakkor lényeges eleme az internacio­nalista segítségnyújtás. Ma­gyar segítséggel épül az öt- verezer orsós Hué-i fonoda, a tervek között szerepel egy gyógyszergyár felépítése, a mezőgazdasági együttműkö­dés kibővítése, a vietnami bauxitkutatásban való rész­vétel. A gazdasági együtt­működésben kulcsszerepet tölt be a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság — e szerv feladata felkutatni a két ország eltérő jellegű gazdasági adottsá­gainak megfelelő együttmű­ködési formákat, kidolgozni azokat a módszereket, ame­lyekkel hatékonyabbá lehet tenni a kooperációt, a beru­házásokat. Az 1984. évi árucsere-for­galmi és fizetési jegyzőkönyv 23 millió rubel értékű és 13 millió rubel értékű vietnami szállítást irányoz elő. Ez mintegy 30 százalékos növe­kedést jelent a tavalyihoz ké­pest, s tekintettel a vietnami termelési kapacitás korláto­zottságára, az ott sem isme­retlen energia- és nyers­anyagproblémákra, figyelem­re méltó eredmény. Fontos területe kapcsola­tainknak az oktatás és a kul­túra, nem utolsó sorban 250 vietnami ösztöndíjas kikép­zése a magyar egyetemeken. Az élénk szakszervezeti kap­csolatok keretében a SZOT több vietnami kisüzem meg­nyitásának költségeit fedez­te, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság is számottevő értékű segélyt küldött a Vietnami Szocialista Köztársaságba. Több iskola, egy gyár és egy termelőszövetkezet testvér- kapcsolatot tart fenn vietna­mi partnerével. Laosszal 1962-ben jött lét­re a diplomáciai viszony, azonban főleg a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság 1975 decemberében történt kikiáltása után sokasodtak meg a két ország közötti kapcsolatok. 1976-ban Kay- sone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, miniszterelnök ve­zette a hazánkba látogató párt- és kormányküldöttsé­get, hat évvel később ugyan­csak ő tett Budapesten nem hivatalos látogatást. Kül­ügyminiszterünk 1982-ben viszonozta laoszi partnere 1981-es budapesti útját. A Laosznak nyújtott ma­gyar internacionalista segít­ségről két nagy objektum ta­núskodik: a Sé Sang Sói fo­lyó fölött átívelő 105 méteres Phalane-i híd az ország déli részében, amely 1983 márciu­sában készült el, továbbá az épülő 70 ágyas vientianei gyerekkórház. A magyar egyetemeken 140 laoszi diák tanul, a magyar nép, a szak- szervezetek szolidaritási gyűjtéséből élelmiszerek, gyógyszerek, sportfelszerelé­sek érkeztek a távoli ország­ba. A századunk egyik legször­nyűbb nemzeti tragédiájából kiemelkedő Kambodzsai Nép- köztársasággal — bár már 1956-ban diplomáciai kapcso­lat létesült — az 1979 januári fordulat óta váltak szorossá kötelékeink: öt éve működik nagykövetségünk Phnompen- ben. Heng Samri, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt KB mai főtitkára, az állam­tanács elnöke 1980 novembe­rében járt hazánkban, idén júliusban pedig Chan Sy mi­niszterelnök vezetett hazánk­ba párt- és kormányküldött­séget. Hazánk áruszállításokkal segítette a polpotista népir­tás következtében gazdasági­lag is súlyos helyzetbe került országot, pénzügyi segítséget is nyújtott, az idei árucsere­forgalmi tervek azonban a majdnem 10 millió forint ér­tékű magyar exporttal szem­ben már csaknem 8 millió forint értékű importot is elő­irányoznak. Lehetséges az együttmű­ködés a kukorica- és szója- termelés, valamint a bútor- gyártás területén, a gumi­iparban. Egyelőre' 10 kam­bodzsai ösztöndíjas tanul fel­sőfokú intézményeinkben. Az egész magyar nép ügyé­vé vált a Kambodzsában az Országos Béketanács szerve­zésében, a Magyar Szolidari­tási Bizottság támogatásával, a KISZ KB építési irodájá­nak kivitelezésében, a ma­gyar fiatalok által épített ezerfős Kompong Kantoüt-i árvaház — ez mintegy bete­tőzi a kambodzsai nép javá­ra különböző magyar társa­dalmi szervezetek által indí­tott szolidaritási akciókat, gyűjtéseket. Az „évszázad botránya” Ausztriában? H arald Ofner osztrák igazságügy-miniszter sze­rint „az évszázad botránya”, hogy az ország áramtermelő vállalatai hosszú évek óta villa- mosenergia-hiányról beszéltek, pedig hiányról szó sem volt, sőt — nyerészkedési meggondolásokból — növe­kedett a túltermelés. A szabadság párti miniszter va­sárnap azt követően nyilatkozott a tv-ben, hogy a saj­tónak kiszivárogtatták az áramtermelő cégek egy bizal­mas feljegyzését, amely arról beszélt: Ausztriában túl­termelés van villamos energiából, ezért — hogy tart­hassák az árakat — a villanyfűtés elterjesztése érdeké­ben kell reklámot csinálni. Az ügy országos feltűnést kelt, annál is inkább, mi­vel a villamos energia ára Ausztriában magas és a szol­gáltató vállalatok éppen a napokban jelentették be, hogy 1985 elején újebb, ezúttal tíz százalékos tarifa- emelést terveznek. Idén, a forgalmiadó emelésével, már amúgyis drágult az áram. A környezetvédő mozgalmak, amelyek eleve ellenzik új hő- és vízierőművek építését, most parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését igénylik a botrány kivizsgálására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom