Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-13 / 266. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. november 13. Lázár György moszkvai tárgyalásai Magyar—indokínai kapcsolatok ja ä® E ■■mwB W II Crlavll@ M agas rangú tanácskozás színhelye az ^etióp főváros: Addisz- Abebában tartja csúcskonferenciáját az afrikai egységszervezet. A pánafrikai testület ezúttal huszadik alkalommal rendezte meg tanácskozását, hogy jó néhány állam- és kormányfő jelenlétében megvitassa a fekete földrész előtt álló legsúlyosabb problémákat. Legalább is ez a deklarált szándék. Az AESZ elmúlt években összehívott csúcsértekezleteit ugyanis nemegyszer az jellemezte, hogy a gazdasági, politikai, nemzetiségi vallási és nyelvi szempontból oly megosztott kontinens valamelyik aktuális válsága bizonyult erősebbnek a közös gondoknál, s megakadályozta, hogy a szervezet hatékonyan foglalkozhasson a tagállamok összességét alapvetően érintő kérdésekkel. Akadt olyan esztendő, amikor a szembenállás, az előzetes közvetítő kísérletek kudarca miatt nem is sikerült összehívni az 51 résztvevő ország képviselőit. Ilyen ütközőpont volt például a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (SZADK) máig sem megoldott ügye, az a messzeható ellentéteket kiváltó vita, hogy az egykori spanyol—szaha területén felszabadító harcot folytató és független államot kikiáltó Polisario teljes jogú tagja lehet-e az 1963-ban létrehozott szervezetnek. Tavaly pedig a csádi konfliktus, a polgárháborús ellenfelek és diplomáciai támogatóik körül kavargó szenvedélyek nyomták rá bélyegüket az akkor ugyancsak Addisz-Abedában megrendezett találkozóra. Hasonló ütközőpontoktól őszintén szólva nem mentes a mostani tanácskozás sem. Zaire például a hétfői ünnepélyes megnyitó előtt nem sokkal jelentette be, hogy felfüggeszti résztvételét az AESZ munkájában, ha véglegesítik a SZADK tagságát. A kontinens legnépesebb állama, Nigéria viszont vasárnap úgy döntött, hogy elismeri a Palisario mozgalom köztársaságát, sőt, elengedhetetlennek nevezte jelenlétét az értekezleten. Nem kevés bizonytalanság jellemzi a hét végén befejeződött francia és líbiai csapatkivonás ellenére a csádi helyzetet sem. És sorolhatnánk tovább a fekete kontinens válságtérségeit, a megoldatlan közel-keleti krízistől kezdve a Magh- reb-térségben uralkodó feszültségig, az angolai, mozambiki és Szomáliái harcoktól, Namíbia önállóságának problémájáig, vagy a dél-afrikai fajüldöző rendszer szégyenfoltjáig. Azok a politikusok, akik az AESZ tevékenységének javításán fáradoznak, abban bíznak, hogy a mostani konferencián ezek a kérdések kerülnek előtérbe az ellentétek kiélezése, a meddő viták szaporítása helyett. Ezt indokolnák — a politikai megfontolások mellett — a súlyos gazdasági körülmények is. Elszomorító adat, hogy az 500 millió afrikai jelentős része napjainkban is szembe kell, hogy nézzen az elmaradottság, a nyomor rémével. A világ legelmaradottabb országainak kétharmada a fekete földrészen található. A házigazda Etiópia épp e hónapokban küzd a hatalmas területein pusztító aszállyal, de a statisztikák szerint Afrika 26 országában összesen mintegy 150 millió embert fenyeget az éhínség Az ő érdekükben is remélhető, hogy az Addisz-Abeba-i találkozón a közös nehézségekkel való szembefordulás szándéka juthat érvényre. (Folytatás az 1. oldalról) lejtjük azt az önzetlen támogatást, amit az élet újrakezdéséhez kaptunk a Szovjetuniótól. Szocialista építőmunkánkban ma is kiemelkedő szerepe van annak, hogy eszméink és céljaink azonossága alapján állandóan fejlődik, az élet minden területén egyre tartalmasabbá válik országaink együttműködése, erősödik és mind bensőségesebb lesz a magyar és a szovjet nép internacionalista, testvéri barátsága. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa hétfőn a Kremlben ebédet adott Lázár György tiszteletére. Az ebéden Nyiko- laj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Lázár György pohárköszöntőt mondott. A szovjet kormányfő elmondotta : — Országaink vezetésének képviselői között minden találkozás újabb előrelépés a gyümölcsöző szovjet—magyar viszony fejlődésében, kifejezése a testvéri kapcsolataink és sokoldalú együttműködésünk további szélesítésére és elmélyítésére iránytűié kölcsönös törekvésnek. — Mai találkozónkon áttekintettünk egész sor fontos kérdést országaink gazdasági együtműködésének további elményítésével, a következő öt évre szóló népgazdasági tervek koordinálásával kapcsolatban. Pontosan meghatároztuk együttműködésünk fejlesztésének számos fontos irányát, látjuk azokat a konkrét feladatokat, amelyeket együttesen nagy eredménnyel fogunk megoldani a két ország népgazdasága, a kommunista és a szocialista építőmunka ügyének javára. — Meggyőződésünk, hogy nem sok idő elteltével megállapodásaink új egyezményekben, a 2000-ig érvényes gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési programban öltenek testet. A továbbiakban a szovjet kormányfő egyebek között kifejtette: Jövő tavasszal, az egész haladó emberiség megemlékezik a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójáról, amely győzelemben a szovjet nép döntő szerepet töltött be. A jövő év jubileumi év a testvéri Magyarország számára is. Az országnak a fasizmus alól való felszabadítása óta eltelt negyven évben az élet minden területén gyökeres változások mentek végbe, amelyek sok kimagasló eredményt hoztak. Ezek Magyarország munkásosztálya, szövetkezeti parasztsága és dolgozó értelmisége nagy erőfeszítéseinek eredményei, s bizonyítják forradalmi élcsapatuknak a Magyar Szocialista Munkáspártnak helyes politikáját. Válaszbeszédében Lázár György a munkalátogatásra szóló meghívást és a meleg fogadtatást megköszönve átadta a Szovjetunió Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét, a Magyar Népköztársaság kormánya és népünk szívből jövő jókívánságait. A továbbiakban elmondta: — A mostani találkozóra is azzal a megbízatással érkeztünk, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség múlt évi szovjetunióbeli látogatásakor született megállapodások szellemében újabb intézkedéseket kezdeményezzünk országaink közelebbi és távolabbi időszakára szóló együttműködésének elmélyítésére. A nemzetközi helyzetről szólva Lázár György kijelentette, hogy a Magyar Nép- köztársaság, akárcsak a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa, alapvető feladatának tekinti a szocialista építőmunka békés feltételeinek biztosítását. Végezetül Lázár Gy/örgy hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a Moszkvában hétfőn megtartott szívélyes légkörű tárgyalások pártjaink és népeink akaratának megfelelően újabb ösztönzést adnak testvéri barátságunk erősítéséhez, gyümölcsöző együttműködésünk további elmélyítéséhez. Lázár Györgyöt, a Minisztertanács elnökét hétfőn a Kremlben fogadta Konsztan- tyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. A szívélyes és elvtársi légkörű megbeszélésen a felek nagyra értékelték a két párt, a két nép és a két ország kapcsolatainak jelenlegi színvonalát. Az időszerű külpolitikai kérdések megvitatása során Lázár György és Konsztantyin Csemyenko kifejezésre juttatták eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocialista közösség tagállamai egységének és össze- forrottságának erősítésére, a szocialista országok sokoldalú, gyümölcsöző együttműködésének továbbfejlesztésére törekszenek, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megvalósuljon a testvéri országoknak a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét célzó irányvonala. Lázár György és Konsztantyin Csemyenko megbeszélései megerősítették az MSZMP és az SZKP, a magyar és a szovjet kormány teljes nézetazonosságát valamennyi megvitatott kérdésben. Délután a moszkvai magyar nagykövetségen Lázár György átnyújtotta Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, külügyminiszternek a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, amellyel őt az Elnöki Tanács a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának elmélyítése, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemeinek elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából tüntette ki. A kitüntetést átadva a Minisztertanács elnöke többek között elmondta: — Ez a kitüntetés mély megbecsülésünket és tiszteletünket fejezi ki ön iránt, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájával, a tartós béke, a népek.szabadsága, függetlensége és társadalmi haladása ügyével. — Népünk őszinte elismeréssel adózik az ön több mint negyedszázados eredményes tevékenységének, amelyet a szovjet diplomácia vezetőjeként fejt ki az élet minden területére kiterjedő magyar—szovjet együttműködés elmélyítéséért és népeink barátságának erősítéséért. Lázár György végezetül tolmácsolta Andrej Gromikónak az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanáos jókívánságait, s külön Kádár János személyes üdvözletét. Munkalátogatását befejezve Lázát György, a Minisztertanács elnöke a kíséretében levő személyekkel egvüti hétfőn elutazott Moszkvából. A tárgyalásokról közleményt adtak ki. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn este hazaérkezett Budapestre. Csernyenko-könyv Amerikában A Szovjetunió a jó kapcsolatokért száll síkra A Szovjetunióra és az Egyesült Államokra különleges felelősség hárul azért, hogy a Földön béke legyen, hogy minden ország békében élhessen és dolgozhason — állapítja meg Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke annak a könyvnek az előszovában, amelyet az amerikai Praeger kiadó jelentetett meg „A szovjet— amerikai kapcsolatok — Kosztantyin Csemyenko cikkei és beszédei” címmel. — E kérdésben — írja a szerző — nem szubjektív kívánságról van szó, hogy valaki vállalja vagy ne vállalja magára ezt a felelősséget, azt lehet mondani, így rendelkezett a történelem. Innen ered a mi figyelmünk, és hozzátenném, megfontolt megközelítésünk mindaz iránt, ami meghatározza országaink kapcsolatait, ami elősegítheti azok javulását. — Remélem — — állapítja meg a szerző —, ez a könyv valamelyest segít önöknek megérteni, hogy a Szovjetunió miképp latja a béke ügyét, mire törekszik, miért száll síkra. — Nehéz megérteni azok logikáját, akik azt mondják: a feszültség fennmaradása a Szovjetunióval való kapcsolatokban állítólag elkerülhetetlen, majdhogynem sorsszerű dolog, és hogy az Egyesült Államok — úgymond — semmit sem veszít általa. Az önök hazájában vannak olyan emberek is, akik azt állítják, hogy általában véve nem ellenzik a Szovjetunióhoz fűződő normális kapcsolatokat, s a Szovjetunióval való tárgyalások, sőt a fegyverzetkorlátozási megállapodások mellett vannak. Ehhez azonban — mondják ők — az Egyesült Államoknak erősebbnek kell lennie a Szovjetuniónál. Ez természetesen nincs így — mutatott rá Csemyenko. — A katonai fölény elérésére való törekvés és a felek nemzetbiztonságát érintő kérdésekkel kapcsolatos becsületes, érdemi tárgyalások — egymással összeegyeztethetetlen dolgok. A féktelen fegyverkezési verseny, annak a világűrre is való kiterjesztése — végső soron az Egyesült Államok saját biztonságát fenyegeti. — A katonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozások tarthatatlanok, veszélyesek, s megnehezítik kapcsolatainkat. Amikor ellenben mindkét fél készséget mutatott arra, hogy betartja az egyenlőség és egyenlő biztonság elvét, és ezen az alapon jutottak kölcsönösen elfogadható, egyebek között fegyverzetkorlátozási megállapodásokra, megváltoztak, jobbra fordultak országaink kapcsolatai — emlékeztetett Konsztantyin Csemyenko. Az SZKP KB főtitkára kifejezte reményét: az amerikai olvasók — miután megismerkedtek a háború és a béke kérdésében elfoglalt szovjet állásponttal, a konkrét szovjet javaslatokkal, meggyőződnek arról, hogy a Szovjetunió az egyenlő és az Egyesült Államokkal való lehetőség szerint jó kapcsolatokért száll síkra. A Szovjetunió azt kívánja, hogy a kérdések széles körében megállapodások szülessenek az Egyesült Államokkal. — Jó lenne, ha javaslatainkat tárgyilagosan, bármiféle előítélet nélkül értékelnék. Előítéletek, illetve az igazság megismerésére való törekvés hiánya sohasem hoztak semmi jót, napjainkban pedig a legsúlyosabb következményekkel járhatnak — hangsúlyozta Konsztantyin Cser- nyenko. Indokína, ahová ázsiai kőrútjának második felében látogat el Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, közel van: a magyar közvélemény, amely évtizedeken keresztül követte csodálattal és együttérzéssel a vietnami, laoszi, kambodzsai nép harcát a nemzeti egységért, függetlenségért, a szocializmus építéséért, s velük együtt örült az imperializmus fölött aratott győzelmeknek, joggal érzi így. A földrajzi távolság sohasem volt akadály a kapcsolatépítésben, a tevékeny szolidaritásban. A vietnami hazafiakkal a politikai kapcsolatok folyamatosan fejlődtek. Az 1954- es genfi egyezmények megkötése után három évvel, 1957-ben Budapesten fogadtuk Ho Si Minh elnököt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökét, majd Münnich Ferenc, az MSZMP PB tagja, miniszterelnök vezetésével 1959-ben utazott magyar kormányküldöttség Hanoiba. 1972-ben Fock Jenő miniszterelnök vezetett oda magyar párt- és kormányküldöttséget, 1973-ban Pham Van Dong miniszterelnök vezetésével viszonozta ezt a vietnami fél, 1975 októberében Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja KB első titkára járt fővárosunkban. Mindkét nép számára emlékezetes szerepet játszott a magyar részvétel a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban 1973 és 1975 között, a vietnami nép győzelmét megelőző időszakban. A kétoldalú kapcsolatok fontos része a kölcsönösen előnyös gazdasági csere és együttműködés, ugyanakkor lényeges eleme az internacionalista segítségnyújtás. Magyar segítséggel épül az öt- verezer orsós Hué-i fonoda, a tervek között szerepel egy gyógyszergyár felépítése, a mezőgazdasági együttműködés kibővítése, a vietnami bauxitkutatásban való részvétel. A gazdasági együttműködésben kulcsszerepet tölt be a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság — e szerv feladata felkutatni a két ország eltérő jellegű gazdasági adottságainak megfelelő együttműködési formákat, kidolgozni azokat a módszereket, amelyekkel hatékonyabbá lehet tenni a kooperációt, a beruházásokat. Az 1984. évi árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyv 23 millió rubel értékű és 13 millió rubel értékű vietnami szállítást irányoz elő. Ez mintegy 30 százalékos növekedést jelent a tavalyihoz képest, s tekintettel a vietnami termelési kapacitás korlátozottságára, az ott sem ismeretlen energia- és nyersanyagproblémákra, figyelemre méltó eredmény. Fontos területe kapcsolatainknak az oktatás és a kultúra, nem utolsó sorban 250 vietnami ösztöndíjas kiképzése a magyar egyetemeken. Az élénk szakszervezeti kapcsolatok keretében a SZOT több vietnami kisüzem megnyitásának költségeit fedezte, a Magyar Szolidaritási Bizottság is számottevő értékű segélyt küldött a Vietnami Szocialista Köztársaságba. Több iskola, egy gyár és egy termelőszövetkezet testvér- kapcsolatot tart fenn vietnami partnerével. Laosszal 1962-ben jött létre a diplomáciai viszony, azonban főleg a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság 1975 decemberében történt kikiáltása után sokasodtak meg a két ország közötti kapcsolatok. 1976-ban Kay- sone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, miniszterelnök vezette a hazánkba látogató párt- és kormányküldöttséget, hat évvel később ugyancsak ő tett Budapesten nem hivatalos látogatást. Külügyminiszterünk 1982-ben viszonozta laoszi partnere 1981-es budapesti útját. A Laosznak nyújtott magyar internacionalista segítségről két nagy objektum tanúskodik: a Sé Sang Sói folyó fölött átívelő 105 méteres Phalane-i híd az ország déli részében, amely 1983 márciusában készült el, továbbá az épülő 70 ágyas vientianei gyerekkórház. A magyar egyetemeken 140 laoszi diák tanul, a magyar nép, a szak- szervezetek szolidaritási gyűjtéséből élelmiszerek, gyógyszerek, sportfelszerelések érkeztek a távoli országba. A századunk egyik legszörnyűbb nemzeti tragédiájából kiemelkedő Kambodzsai Nép- köztársasággal — bár már 1956-ban diplomáciai kapcsolat létesült — az 1979 januári fordulat óta váltak szorossá kötelékeink: öt éve működik nagykövetségünk Phnompen- ben. Heng Samri, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB mai főtitkára, az államtanács elnöke 1980 novemberében járt hazánkban, idén júliusban pedig Chan Sy miniszterelnök vezetett hazánkba párt- és kormányküldöttséget. Hazánk áruszállításokkal segítette a polpotista népirtás következtében gazdaságilag is súlyos helyzetbe került országot, pénzügyi segítséget is nyújtott, az idei árucsereforgalmi tervek azonban a majdnem 10 millió forint értékű magyar exporttal szemben már csaknem 8 millió forint értékű importot is előirányoznak. Lehetséges az együttműködés a kukorica- és szója- termelés, valamint a bútor- gyártás területén, a gumiiparban. Egyelőre' 10 kambodzsai ösztöndíjas tanul felsőfokú intézményeinkben. Az egész magyar nép ügyévé vált a Kambodzsában az Országos Béketanács szervezésében, a Magyar Szolidaritási Bizottság támogatásával, a KISZ KB építési irodájának kivitelezésében, a magyar fiatalok által épített ezerfős Kompong Kantoüt-i árvaház — ez mintegy betetőzi a kambodzsai nép javára különböző magyar társadalmi szervezetek által indított szolidaritási akciókat, gyűjtéseket. Az „évszázad botránya” Ausztriában? H arald Ofner osztrák igazságügy-miniszter szerint „az évszázad botránya”, hogy az ország áramtermelő vállalatai hosszú évek óta villa- mosenergia-hiányról beszéltek, pedig hiányról szó sem volt, sőt — nyerészkedési meggondolásokból — növekedett a túltermelés. A szabadság párti miniszter vasárnap azt követően nyilatkozott a tv-ben, hogy a sajtónak kiszivárogtatták az áramtermelő cégek egy bizalmas feljegyzését, amely arról beszélt: Ausztriában túltermelés van villamos energiából, ezért — hogy tarthassák az árakat — a villanyfűtés elterjesztése érdekében kell reklámot csinálni. Az ügy országos feltűnést kelt, annál is inkább, mivel a villamos energia ára Ausztriában magas és a szolgáltató vállalatok éppen a napokban jelentették be, hogy 1985 elején újebb, ezúttal tíz százalékos tarifa- emelést terveznek. Idén, a forgalmiadó emelésével, már amúgyis drágult az áram. A környezetvédő mozgalmak, amelyek eleve ellenzik új hő- és vízierőművek építését, most parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését igénylik a botrány kivizsgálására.
