Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1984. november 10. KésmOl a tixonegyadlk Másként írnnk ezután? Beszélgetés Fábián Pál egyetemi tanárral A helyesírás — latinosán mondva az ortográfia — egy nyelv szavainak írását, elválasztását, az írásjelek használatát stb. szabályozza, mégpedig úgy, hogy a történelmi előzményeket is figyelembe veszi. Ami a magyar írás központi „megre- gulázását” illeti, az nem nagyon régi időre, egészen pontosan az 1832. évre nyúlik vissza, amikor is a Magyar Tudós Társaság — a Magyar Tudományos Akadémia elődje — rendszerbe foglalta, miképpen kerüljenek papírra a megörökítendő mondatok. Idő múltával természetesen ez az előírásgyűjtemény is módosult. Az 1954. évben már a 10. kiadása jelent meg A magyar helyesírás szabályainak. Azóta új kiadás nem jelent meg, csak a 10.-nek újabb és újabb, változatlan lenyomatai, összesen 23, kb. kétmillió példányban. Az MTA Helyesírási Bizottsága most látta elérkezettnek az időt arra, hogy megalkossa a legújabb, immár a 11. kiadását A magyar helyesírás szabályainak. — Miért éppen most vált időszerűvé a helyesírási szabályzat 11. kiadásának megjelentetése? — manapság oly népszerű „intézmény” a diszkó. — Nyelvtudományunk hogyan és miben lépett előre? — Fontos eseményként említhetem meg, hogy elkészült a Magyar Tudományos Akadémia új nyelvtana, megjelent a nagy értelmező szótár és 1954 óta számos új kutatási módszer, irányzat jelentkezett; ezek időtálló eredményeit természetesen szintén figyelembe vettük az új szabályzat megszövegezésekor. — A közönség igényei miért nőttek meg? — Egyre több azoknak a száma, akik szabatosan akarnak írni, s ehhez jól kidolgozott, összecsiszolt szabályrendszerre van szükségük. Tudni kell egyebek között azt, hogyan írjuk helyesen az intézmények neveit (ezek, mint köztudomású, igencsak megszaporodtak), s ugyanígy kell a tüzetes eligazítás a földrajzi nevek írásához, hiszen azok megint csak igen változatosan alakultak. Ilyenformán: bo-dza, menedzser. Eddig ugyanis — ellentétben a többi kétjegyű betűvel — a dz és a dzs magánhangzók között az előző sor végén „hagyta” az első betűjét (bod-za, mened-zser). Most ezt a következetlenséget kiigazítottuk. — Más módosulás? — A 11. kiadásban figyelembe vettük a magyar nyelvben végbement fogalmi tömbösödéseket. Míg az 1954- es szabályzat szójegyzékében a bekötő út, a duzzasztó gát, az üdítő ital stb. típusú szó- kapcsolatok különírva szerepelnek, most ezek összeíródnak; bekötőút, duzzasztógát, üdítőital stb. Valamivel több kettős szóalakot fog helyesnek elismerni a szabályzat; egyaránt írhatjuk: arrább vagy arrébb, mienk vagy miénk, a levő vagy lévő stb. (Eddig csak az arrább, a mienk, a levő formát „ismerte el” a szójegyzók.) És még egy fontos engedmény: a már elterjedt szokás elismeréseként így is írhatjuk az úgynevezett szóösszevonásokat: Mavad, Ofotért stb. A betűszók — például a MÁV, a SZOT — írásmódja azonban továbbra is változatlan marad. Kérdésünkre dn Fábián Pál egyetemi tanár, az MTA Helyesírási Bizottságának társelnöke válaszol. — Egy ilyen újabb iránymutatás mindig akkor szokott megfogalmazódni, ha anyanyelvűnk állapota, nyelvtudományunk fejlettsége, illetőleg a közönség óhaja elvárja. Ez a hármas kívánalom most egyszerre jelentkezett, ezért hát nem halaszt- hattuk tovább A magyar helyesírás szabályainak újbóli megjelentetését. — Kérem, foglalja ösz- sze, hogyan módosult a magyar nyelv állapota a szabályzat legutóbbi kiadása óta. — Az 1954-es szabályzat szójegyzéke, joggal mondhatni, szinte teljesen elavult. A számítógépek használatával, a televíziózás, az űrkutatás rohamos gyorsaságú elterjedésével stb. rengeteg olyan új szó, szóösszetétel került bele nyelvünkbe, amely korábban ismeretlen volt. Ezeket természetesen össze kellett gyűjtenünk, hogy beépíthessük őket példatárunkba. Gazdasági életünk megint csak számos, eleddig nem használt kifejezést hozott divatba. A szórakoztató ipar szintén, amelyben — hogy egy példát is említsek — Milyen munkálatok előzték meg a 11. kiadást? — 1973-tól 1979-ig tartott az előkészítő szakasz. A helyesírási hizottság ez alatt a hat év alatt minden kérdéskört megvizsgált, és a közönségtől beérkezett számos észrevételt is mérlegelte. A szabályzat és a szójegyzék szerkesztését 1981 tavaszán kezdtük meg. Ez a nagy munka ért most véget, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1984. április 24-én megadta az engedélyt a 11 kiadás közrebocsátására. — Mindezek után nyilván jogos a kérdés: milyen újdonságokkal szolgál majd helyesírási szabályzatunk legfrissebb kiadása? — Ügy szoktam mondani, hogy az az újdonsága, hogy nincs újdonsága! Ellentétben a régebbi szabályzatokkal, amelyek helyesírási rendszerünket több vonatkozásban is módosították, ez a 11. kiadás a hagyományőrzés jegyében készült. Csák egyetlen komolyabb változtatást hajtottunk végre. Nevezetesen: a dz és a dzs egységes hangokat jelölő többjegyű betűk (akár a cs, az sz stb.), ezért a sorvégi elválasztáskor ezután mindig együtt maradnak. — Az új kiadás szerkezete, nyelvezete? — A szabályok rendszerezésekor arra törekedtünk, hogy könyvünk didaktikusabb, tanulhatóbb legyen. A szövegezéskor pedig az volt a célunk, hogy a szabályokat mindenki megértse, aki az általános iskola • nyolcadik osztályának megfelelő műveltséget szerzett. Célunk ez volt: tanítva szabályozni! Ezért aztán a szabályokat rendre megokoljuk, magyarázatokat fűzünk hozzájuk. — Befejezésül még csak annyit, hogy A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását mikor veheti kézbe az olvasó? — A szedés, a korrektúrázás munkája véget ért, a Kossuth Nyomda szeptember végére elkészült a maga vállalt munkájával. Most már az Akadémia Kiadó és Nyomda a gazda, ott gondozzák tovább az anyagot, ott fogják kinyomni is. Remélem, Í985 első hónapjaiban (egy kis késéssel korábbi terveinkhez képest) a könyvesboltok polcain lesz a 11. kiadás. Akácz László A művésztanár Plesniyy Károly életműre Nevét a szakma az egész országban ismeri, hiszen a textil- a gobelinművészet egyetemi tanáraként az Iparművészeti Főiskolán számtalan tanítványt nevelt, akik alkotásaikkal sok helyütt jelen vannak. 1930- ban született Zsigárdon. 1953-ban szerzett diplomát Schubert Ernő tanítványaként a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mindvégig közéleti szerepet is betöltött festő-texti'les pályájával párhuzamosan. 1980- ban nevezték ki az Ipar- művészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárává, kitüntették a Mun- kácsy-díjjal, 1980-ban érdemes művész lett. Üjab- ban kisméretű textilképekkel kísérletezett, amelyek már tanítványaira várnak, hogy elképzeléseit folytassák. Képünkön: AKT című műve. Áz évet ajándékozónál Hogyan lehet élft ajándékba adni valakinek, amely elveszett volna! Ennek, ahány sérült gyermek, annyi története van. A nyíregyházi tanítónő — L. Nagy Lászlóné — tizenhárom éve tanít az általános iskola korrekciós osztályában. Olyan gyermekek tanulnak itt, akik valamilyen lelki, idegrendszeri sérülés; fejlődési rendellenesség miatt árnyaltabb, az átlagostól eltérő bánásmódot, tanulási tempót kívánnak. Akikkel egyénileg kell a nevelőnék foglalkozni, és „rászabni” az elsajátítandó ismereteket... Megtanítani őket a közösségben való viselkedés elemi szabályaira. Fogódzókat adni a továbblépéshez. — Sajnos, sok téves nézet él az emberekben, a szülőkben, olykor a nevelőkben is a korrekciós osztályokban tanuló gyermekekről. A legfontosabb, amit szeretnénk, ■mint tévhitet eloszlatni; ezek a gyermekek ugyanolyan tantervi követelmények szerint haladnak, mint a többi osztályban tanuló első osztályos gyermek. Mi az eltérő? Az ütem, a haladás mértéke és a nevelési, oktatási módszerek. — A lényeges különbség az, hogy nálunk egy osztályban nem lehet több tizenöt gyereknél. Éppen azért, hogy mindenkivel .egyénileg foglalkozhassunk. Ezeknek a gyermekeknek . szükségük van erre, hogy egy óv után felzárkózhassanak a többi, hasonló korú társaikhoz és úgynevezett normál második osztályban folytassák majd a tanulást. A tanítónő, ző hájlama, nagy-nagy gyermek- és szakmaszeretete tart a korrekciós osztályban, a tizenhárom évig tartó nevelőmunkáról, emlékeztetőül, amolyan naplót is vezet. Valószínű azért is, hogy erőt, bizakodást merítsen a közös fáradozással elért eredményekből. Adatokkal, tényekkel bizonyítja, hogy a korrekciós osztályokban tanult gyermekek többsége különösebb gond nélküL tovább mégy a „rendes” második osztályba. S ha nem is lett a gyermekék többségéből kiváló tanuló, megállják a helyüket . .. A kis saját statisztika szerint a gyermekek 91,6 százaléka továbbjutott. A többség a „rendes” második osztályba, egy kisebb részük rendes első osztályba — náluk a korrekciós év iskolaelőkészítőnek számít, — míg a kevesebb hányad a kisegítő iskolába került át, mert gyógypedagógiai képzésre szorulnak. Értelmi fogyatékosok ... De ők vannak a kevesebben, akiknek gondosabb „szűrővizsgálattal”, eredetileg is a gyógypedagógiai intézetben .kellett volna elelkezdeni a speciális képzést. Nem panaszként, nem bántó szándékkal mondja ezeket, hanem a gyermekek érdekében. Nem is időzik ennél, sokkal jobban szeret a napi munkáról, e különlegesen szép, de különlegesen nehéz hivatásról epizódokat felidézni, amelyről a külvilág keveset tud. Még iskolán. tantestületen belül is. Azt tudják, hogy iskolaotthonos tanítási módszer szerint halad a munka, a gyermekek egész napos oktatása, a figyelem ébren tartása, a kedv és hangulat formálása nemcsak nagy türelmet, igen sök ötletet is kíván a pedagógustól. És amit délelőtt „felépített” az egyik nevelő, azt csak tovább építheti délután a váltótárs, különben kezdődik minden elölről. Egyébként is mindig minden kezdődik elölről. — Ezeknél a gyermekeknél nincs egyszer és mindenkorra elvégzett, befejezett munka. Minden nap megerősítést, buzdítást várnak. És meg is kell kapniuk, mert jobban szomjasak a megértő, emberi szóra, a bátorításra, mint a többiek. Nálunk játékosabban, sok-sok manipulációs eszközzel, módszerrel lehet egy-egy apró sikert is elérni, amire aztán építhetjük a következő feladatot. Egyébként ta ntá rgy cs opo rtos módszerrel tanítunk, amit általában korszerű lehetőségnek tart a pedagógia, nálunk pedig, egyenesen szükséges az egymáshoz íkapcsolódó ismereteket ezzel a módszerrel összefogni. Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően. — Az is szép a mi munkánkban, hogy a pedagógus sokat emlegetett módszertani szabadsága szinte teljes. Válogathat a neki tetsző és szimpatikus módszerek, eszközök sorában. Egy a fontos: az eredményesség. A szülőkkel is életszerűbb kapcsolatra van szükségünk. Ez nélkülözhetetlen ... Lassan oszlik t\ői télét, a félelem a szülőknél, amikor megtudják, hogy gyermeküket korrekciós osztályba javasolják. A fogalom, hogy „korrekciós” sok ember fejében összekeveredik a másik, lényegesen különböző fogalommal: gyógypedagógiai „alany”. Ezt a beidegződést — ami téves — nehéz megszabadítani ettől a buroktól. Később is, amikor már itt tanul a gyermek, nem maradhatnak válasz nélkül az aggódó, olykor kételkedő szülők. Épp a legutóbb is volt egy kis kellemetlensége a korrekciós osztályok tanulásáról — mondta a tanítónő. — Tévesen jelent meg az újságban egy mondat, az állt benne, hogy a korrekciós osztályban a normál tantervűtől eltérő képzés van. Valójában pontosan ugyanaz a tanterv érvényes itt is, csupán az ütem, a módszer, a csoport létszáma különbözik a „sima” elsősökétől ... — A szülők nagyon érzékenyek az ilyesmire és meg is kérdezték, most is az igazamit én mondtam a szülői értekezleten, vagy az, amit az újságban olvastak. Nem az újság mentségére mondom, de olykor a pedagógus kollégák között is akad, aki nem tudja hová tenni a korrekciós oktatást. S ők is úgy vélik, itt valamilyen csökkentett tantervi követelmények szerint halad a tanulás ... A valóság pedig az. amit az imént is elmondtam ... Milyen ára van a nevelő, a gyermek, a szülő részéről a felzárkóztatásnak? Erről csendes szóval beszél a tanítónő, nem szeretné, 'ha bárki is úgy vélné, sajnáltatni akarja magát, vagy az ilyen osztályokban dolgozó tanítókat. Nem szent, nem csinál emberfeletti dolgokat. Egyszerűen alkalmazkodni tud egész lényével a sérült gyermekek lelkivilágához. Erős a beleélő képessége ... Akad olyan gyermek is. aki félévig meg se szólalt, csak suttogott, a másik nem volt hajlandó felállni, a harmadik a lépcsőtől irtózott, a negyedik minden frontátvonuláskor egyszerűen félretette a kiadott feladatot, és nem lehetett zokon venni tőle. Türelemmel ki kellett várni, amikor újra képes folytatni a rajzolást, a betűvetést. Ezt egy „normál” első osztályban nem teheti meg a nevelő. De egyeseknél a dühkitörés, a „hiszti” sem ritka, s a tanítónő okos, határozott, higgadt viselkedése tudja csak lecsillapítani... De eddig mindig sikerült. Igaz vitt már haza kék foltokat is a lábán, de erről senki nem tudott. Még a családja, pedagógus-pszichológus férje és két tanárnő lánya sem. — Mégis, bármilyen fárasztó és külön bérezést nem kapunk érte, érdemes fáradozni ezekért a gyerekekért. Bárhogyan ís van, ajándékba kapnak egy évet, ami különben elveszett volna az életükből. Vagy egyszerűen másként alakult volna az életük, ha nem fogjuk meg a kezüket és nem vezetjük át őket megértéssel, türelemmel azokon a kis akadályokon, amikről ők nem tehetnek.- A sérülések okai nem ők,, hanem egy születés elŐtí,’ alatt, vagy később „szerzett” károsodás, vagy elváltak a szüleik és emiatt történt a lelki sérülés. Mindig tudom, melyik gyermek volt előző nap láthatáson. Ekkor sokkal nehezebb bánni velük. És nekem Sell igazodnom a gyermekhez ... Az ajándékba adott évek 2S des munkása igazi nevelői lélektani érzékkel, optimizmussal lassan másfél évtizede, hogy kézen fogva tovább vezeti a korrekciós osztályokban tanuló gyermekeket. Bizakodást önt a szülőkbe, tiszteletet ébreszt a munka iránt a nevelőtársakban. Nemsokára nyugdíjba megy. Lelkünkre kötötte, ne róla, hanem a gyerekekről és a szülőkről essék szó írásunkban, ő semmi olyat nem tesz, ami nevelői hitvallását meghaladná. S egyébként is, szeretné nyugodtan befejezni immár több évtizedes pedagógus munkásságát, a tőle idegen önreklámozás nélkül. — A folytatás. Hogyan alakul a gyermekeink további sorsa a „rendes” iskolai osztályokban? Nem marad-3 egy láthatatlan bélyeg a homlokukon, ha kitudódik, hogy az első osztályt a korrekciós csoportban végezték. Ez nagyon aggasztó és nagy felelősséget ró valamennyi nevelőre, szülőre. Semmilyen jelzést nem teszünk a gyermek értesítő könyvecskéjére, lapjára, nem szabad feltüntetni, hogy korrekciós osztályban tanult, a mi osztályainkat is, akárcsak a többieket, az ABC betűivel jelölik. De nagyon szeretném hinni, hogy egyetlen gyermekünknek sem fog törést okozni, s nem fogják éreztetni vele, az első osztályt hol végezte ... Egész munkánk, legfőképp a gyermekek talpon maradása múlik olykor egy elhamarkodott megjegyzésen, egy felszínes, bántó kifejezésen, ami reméljük nem hangzik el sehol... Nem vehetjük vissza a gyermekeknek adott éveket .., Pál! Géza Dúsa Lajos: JSfyolCSOTOS Fenyeget a fenyves erdő homályával összezártan. Ráng a szívem, mint lőtt állat sorsom riadt mellkasában. Hívlak ordas mosolyommal, fogam villog rád fehéren. Bárány voltam szebb koromban, s késekkel ront ránk az éden. o LÁTOGATÓBAN KM hétvégi melléklet
