Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
ARA: 1,80 FORINT 1984. november 7., szerda XLI. évfolyam. 262. szám OKTÓBER FÉNYEI Írta: Biró Gyula, az MSZBT főtitkára atvanhét esztendeje immár, hogy messze világítanak október fényei, hogy az alkotó, gondolkodó, a haladásért, az emberiség jövőjéért felelősséget érző emberek vigyázó szemüket Moszkvára vetik. Ami a polgári forradalmak korában Batsányiéknak és társaiknak szerte a világon Párizs volt, az hatvanhét esztendeje a haladás híveinek — Moszkva. És így nem meglepő, hogy november hetedikét, amely egy ország sok-sok nemzetiségének ünnepe, saját ünnepükként köszöntik a dolgozók Keleten és Nyugaton, Északon és Délen. Mi teszi nemzetközivé Lenin októberét? Mindenekelőtt az, amit — odahaza teremtett. 1917. november 7-én az ősi Petrográdban — Lenin városában, amely immáron az ő nevét viseli — a városi proletár, a falvak muzsikja, a hadsereg idegen érdekekért frontra küldött katonája, a tengerekről jött matróz, az egész nép azért támadt föl, fogott fegyvert, kelt harcra a bolsevikok hívó szavára, hogy a saját soraán gyökeresen javítson. Ügy, ahogy a kommunisták hirdették, ahogy a lánglelkü forradalmár, Lenin tanította: alapjában felforgatva a világot, véget vetve a tőke, a nagybirtok, a bankok uralmának, új rendet, új hatalmat teremtve: a munkásosztály hatalmát, amely képes merőben újfajta és jobb élet lehetőségét megteremteni az akkori Oroszország elmaradott népeinek. Ma, amikor a Szovjetunió a világ sorsát befolyásoló, mindenki által elismert igazi nagyhatalom, szinte anakronisztikus már azokról az időkről, az első évek, évtizedek nélkülözéseiről és küzdelmeiről beszélni. Mert vérben és verejtékben született meg ez a hatalom: küzdve az elmaradottsággal és harcolva az első perctől támadó ellenséggel, amely kívülről és belülről egyaránt igyekezett csírájában elfojtani a forradalmat, meggátolni a néphatalom kibontakozását. Mi teszi nemzetközivé a Nagy Októbert? Elsősorban az, hogy egy el- t maradott országból a világ í élvonalába kerülő nagyhata- ! lom, egy elmaradott népből | kultúrában, életvitelben, fel- | szabadultságban világszínvonalra emelkedett, öntudatos ■ nép lett: íme, ilyen perspek: tívát kínál a szocializmus. Október fényei — a fejlő■ dés, a haladás fényei. A Nagy Október nyitotta úton megtett hatalmas léptek a még elnyomott, elmaradott népek jövőjének távlatai. Ami a Szovjetunióban a több mint hat és fél évtized alatt végbement, reménység mindazoknak, akik még a tőkés hatalom megdöntése, a fejlődés új útja előtt állnak. És ez nem forradalmi kard- csörtetés, nem régi és elhibázott elméletek újrafogalmazása. A marxisták—leninisták sohasem voltak a forradalom exportjának hívei, de Juhász Gyula szavaival: „a forradalmak nem kérnek útlevelet”. A népek, ha úgy látják, úgy érzik, hogy van lehetőség jobb, értelmesebb életre, csak éppen alapjaiban kell felforgatni a saját világukat; megteszik azt maguktól is. Ez a fejlődés természetes rendje. És ha azt mondtuk: a Nagy Október nyitotta, út vérben és verejtékben kezdődött, mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy a szocializmushoz vezető út nem kötelezően egyforma, hogy másképpen, békésen és nyugod- tabb körülmények között is el lehet jutni az új társadalom diadaláig. S a harcok foka, hevessége mindig attól függ, milyen ellenállást fejt ki, milyen nemzetközi háttérrel rendelkezik a reakció, a tőkés rend híveinek tábora. A Szovjetunió népeinek véres küzdelmek során kellett megvédeniük az új rendet. A szovjethatalom ellen — az egykori cári tábornokok, az új rend legkülönbözőbb ellenségei mellett — tizennégy tőkés ország intervenciós seregei is fegyvert fogtak. S az akkor még magányos szigetként álló szocialista ország népének fiatal fegyveres ereje megbirkózott velük. A korszerűtlen fegyverek tűzerejét megsokszorozta az új világért élni-hal- ni kész, az igazságuk erejében bízó emberek akarata, harci kedve, elszántsága. Velük voltak a polgárháború és az intervenció frontszakaszain a volt hadifogoly internacionalisták, közöttük — nem kis büszkeségünkre — százezernyi magyar. A szovjet államra a polgárháború óta is többször támadtak fegyverrel. A legsúlyosabb megpróbáltatás 1941- ben érte, amikor a német fasizmus tört rá, mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozva. És a szovjet hadsereg a nép erejére, elszántságára támaszkodva, a hátország hősiességét maga mögött tudva végül is diadalmaskodott a betolakodókon. Saját hazáját felszabadítva tovább űzte, kergette az ellenséget, szabaddá tette országok sorát, felszabadította a mi szép hazánkat is. Kerek negyven esztendővel ezelőtt történt: 1944. szeptember végén kezdődött meg hazánk felszabadítása, hogy azután 1945. április 4-re szabaddá legyen az ország. Ezzel nemcsak a náci uralomtól szabadultunk meg, hanem lehetőségünk nyílt arra, hogy a tőke hatalmától is megszabaduljunk. Ugyanúgy, mint ahogy 1917-ben az orosz proletár, s ahogy 1919-ben — ha csak 133 napra is — a magyar dolgozó már megszabadult. És a mi népünk — a munkásosztály, s az illegalitásból napfényre lépő kommunista párt szabadító harcai adta lehetőséggel. Politikai küzdelmekben — de vértelenül, békés úton — birtokba vettük a hatalmat, a munkásé lett a gyár, a bánya, a munkásállam szavatolja, hogy a tőke többé úr rajtunk nem lehet. Véget ért az ezeréves per, a paraszté lett a föld, amelyet ma már önkéntes egyesülésekben, szövetkezetekben művel meg. A dolgozók fiai bevették a tudás várát, s meghódították az értelmiségi pályákat, a tudományt, a technikát, a művészetet... Mindent úgy, ahogy annak idején Október fiai tették. Ügy — és mégis másként. Hiszen a szocializmushoz vezető utak nem mindenütt azonosok, mi ezen utak különbözőségét, a nemzeti sajátosságokhoz alkalmazását nemcsak elfogadjuk, hanem nagyon is természetesnek tartjuk. Mint ahogy azt is, hogy a cél: a szocializmus. S hogy aki szocializmust akar, aki haladást akar, s tegyük hozzá: aki békét akar a földön, az csakis Október vakító fáklyáját követve érhet célhoz. t orunkban, amikor az erőegyensúly . és a békés egymás mellett élés lenini politikája - alapján kivívott enyhülést ismét hidegháborús veszélyek fenyegetik, megnyugtató, hogy mi olyan szövetségi rendszer tagjai lehetünk, amelynek fő erejét a világ egyik legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg adja. A Szovjetunió nem csupán a felszabadító, nem egyszerűen a szocializmus békés építését biztosító védőpajzs, hanem mindenekelőtt hűséges szövetséges, barát. Hihetetlen széles skálán él és sokszínűén jelen van népeink érzésvilágában az immár történelmi mércével mérhető magyar—szovjet barátság. Ennek a barátságnak egyik letéteményese a felszabadulás 40. évében ugyancsak negyvenedik születésnapját köszöntő Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A Magyar- Szovjet Művelődési Társaságból kinőtt politikai tömegmozgalom nemes feladata s célja a két ország, a két nép barátságának további mélyítése. I Ez a barátság, együttműködés, testvériség természetes velejárója mindennapjainknak, az élet valamennyi területén. A negyven esztendeje szabad magyar nép igaz szívvel, szeretettel, internacionalista barátsággal köszönti az idősebb testvért a hatvanhetedik évfordulón, amelyet — együtt a haladó emberiséggel — a saját ünnepének is tekint. Gaál Béla felvétele VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I + -k + * X Dicsőség : f © + + ¥ í november £ f * t hőseinek! * : í f ¥ t * *■ ¥
