Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. november 4. Tv, Patyolat, óra a szakember szemével A lakosság sem angyal A javító-szerelő szolgálta­tásokhoz műhely, gép, szer­szám és jó szakember kell. no meg egyenletes alkat­részellátás, különben a megrendelők reklamálnak- Némely tekintetben a szervi­zek megyénkben sem fejlőd­tek olyan mértékben, aho­gyan nőtt a tartós fogyasztá­si cikkek kínálata, eladása. A szakemberek is panasz­kodnak: sok az indokolatlan hiba, amelyek elkerülhetők volnának, ha az emberek job­ban törődnének a drága pén­zen vásárolt tárgyakkal. Amikor körülbelül két év­vel ezelőtt a HIREX Híradás- technikai Vállalat megkezdte működését 26 szakember el­helyezését szolgáló, mintegy 150 négyzetméternyi terület­tel csökkent a műhelyré­szük. Anyaggal, műszaki fel­szereltséggel sem álltak vala­mi jól. Ennek ellenére sem csökkent a szolgáltatásuk színvonala, sőt bevezették a gyorsszolgáltatást. Alkatrész nélkül? Gondot okoz viszont — s ez olykor határidőcsúszással jár — az akadozó alkatrész- ellátás, hogy például a hőtá­rolós kályhákhoz nehezen jutnak alkatrészhez, vagy a hűtőszekrényhez szükséges kompresszorhoz, vagy a szí­nes televízió javításához kép1 csőhöz — említette Csizmánk József a HIREX Vállalat igazgatója. Elmondta továb­bá, hogy erőszakos rongálások miatt is sok dolguk akad oly­kor. Például van aki a hű­tőbe befagyott húst késsel szabadítja ki, miközben ki­szúrja a mélyhűtőt. Vagy sokszor hozzák a fiatalok a rádiót, magnót. Az érzékeny, finom műszereket mindenki kezelte. Némelyik horpadt, törött. Reklamáció forrása olykor, hogy sokan többet várnak a készüléktől, mint amire képesek. Van aki szo­baantennával akarja a színes televízióját működtetni, s pa­naszkodik, hogy rosszak a vé­teli viszonyok. Szombaton nem mennek... Sok tragédia származik a pb-gázkészülékek helytelen használatából. Ezek javítását Műhelyben az elromlott tv és rendszeres felülvizsgálatát is a HIREX végzi, csakhogy a rendelet szerint ma már a készüléktulajdonosoknak kell ezt kérniük. Sokan elmu­lasztják pedig ha megreped a gumicső, a tömítések tönkre­mennek nagy bajok forrása. Az első tavaszi, vagy hűvös őszi napon elárasztják a Pa­tyolat-szalonokat kabátokkal, kosztümökkel, ballonokkal, bundákkal. Fél évig benne áll a piszok, nehezebb kitisz­títani. Ilyenkor megy a haj­rá, ami a minőség rovására mehet, csúszik a vállalási ha­táridő és a megrendelő a Pa­tyolatot szidja. Amint Bajáik Andrásáé a Nyírségi Patyolat Vállalat fő­mérnöke elmondta, évek óta azonos műszaki és személyi feltételekkel dolgoznak, vi­szont jóval több munkát kell végezniük, mint korábban. Bővültek szolgáltatásaik, a 31 állandó felvevőhelyeiken, és 61 községben járnak heten­ként, ahol úgynevezett mozgó átvevőhelyeik vannak. Márci­us, április, valamint szeptem­ber, október, november hó­napokban kénytelenek olykor éjszakai műszakokat is beik­tatni, mert duplájára növek­szik a forgalom. Általában pénteken rohanják meg a szalonokat, holott szombaton­ként is nyitva vannak, akkor pedig jóval kisebb a forga­lom. Baj van az ébresztőórákkal Amikor beköszönt a strandszezon, az órajavítók már tudják, napokon belül elárasztják őket, mert az órák nem szeretik a vizet. A VAGÉP Vállalat üzemigazga­tója Vinnai József elmondta, hogy szeptember elején az első tanítási nap előtt, tucat­jával hozzák a csörgőórát. Mihamarabb kérik a javítá­sát, mert különben a szerviz lesz a hibás, ha a gyerek el­késik. Az évtizedekkel ezelőtt 3—4 személlyel indult órajavító műhelyben, 1980-ban mér negyvenen dolgoztak. 1979- ben bevezették az ékszerjaví­tást is, és hozott anyagból újakat készítenek, gyűrűket, fülbevalókat. Meg kellett a szakmai feltételeket teremte­niük a kvarcórák javításához is. Soltész Agnes Új kiadvány Képeskönyv Nyíregyházáról Rendkívül szép, ízléses ki­vitelű, gazdag tartalmat nyúj­tó fotóalbum jelent meg „Nyíregyháza” címmel a vá­ros felszabadulásának negy­venedik évfordulójára. A könyvet — amely hamarosan kapható lesz — a Nyíregyhá­zi Városi Tanács V. B. mű­velődésügyi osztálya adta ki ötezer példányban, a Nyír­egyházi Kiskönyvtár sorozat számaként. A több száz fekete-fehér és színes fényképet közreadó közel 170 oldalas album Váci Mihály sorait idézi mottója­ként Nyíregyháza lakóiról, akik „most lehetőségeikhez mérten, szerényen, de megha­tó céltudatossággal álmod­ják, tervezik és formálják nyírfák fehérjétől, homok aranyától, akácok virágjá­tól, rozstábláktól sugaras- derűs, fiatal városukat” Szép képsorok adóznak a város múltjának, a még lát­ható régi utcáknak, neves la­kói szobrainak, emlékművei­nek. Megmutatják a képek azt, ami megőrzendő, ma­radandó és azt, ami — a vá­rosépítés előrelépése nyo­mán — hamarosan már csak a múltőrző fénykép jóvol­tából marad fenn az utókor­nak. A fotók nagy többsége a mai, korszerű Nyíregyhá­zát, a város ipari, kommuná­lis, művelődési életének rep- rezentálását vállalja, leltár­ba veszi városunk értékeit, szemmel (a fényképezőgép objektívjével) is látható kin­cseit. Az album bevezetője a szerkesztők, alkotók önval­lomását és ajánlását is meg­fogalmazza : „Képesköny­vünk a teljesség igénye nél­kül mutatja be Nyíregyhá­zát, lakóinak életét. Tiszte­lettel ajánljuk mindazoknak, akik részt vettek mai arcu­latának formálásában és továbbra is közreműködnek városunk építésében. Egy­úttal szeretettel ajánljuk vendégeinknek, azt kíván­va nekik, hogy érezzék jól magukat mindanyiunk sző­ke városában”. Ez utóbbiakra, az idegenekre gondolva ké­szült a bevezető az anyia- nyelven kívül német és orosz nyelven is. Méreggel kínálta... Segítsünk rajtuk! A megyénkben élő mint­egy háromezer moz­gássérült túlnyomó része szerencsére nem ma­gatehetetlen. Dolgozik, ta­nul, bevásárol, hivatalos ügyeket intéz, művelődik, szórakozik. Mindezt termé­szetesen az egészségesek­nél jóval nehezebb meg­tenniük, s még inkább azt, ha a megszokott' korhűidéi­től távolabbra, más telepü­lésre széréthehék eljutni. Helyzetük megkönnyíté­sére kíván a Mozgássérül­tek Szabolcs-Szatmár me­gyei Egyesülete elkészíteni egy speciális útikalauzt. Az önállóan és országos kiad­vány részeként is megjele­nő tájékoztatóban pontos információt adni arról, hol, melyik létesítményben van lehetőség a tolókocsival való közlekedésre, illetve van-e lift, a lépcsőn kocsi- feljáró, korlát, az épület közelében mozgássérültek számára fenntartott parkí­rozóhely. Az útikalauz elkészítésé­hez több mint nyolcvan in­tézménynek, vállalatnak küldött ki felmérőlapot az egyesület, a rendelkezésük­re álló egyetlen címlista, a telefonkönyv alapján. Bizo­nyos, hogy a kabalási sza­badidő-központhoz hasonló­an nincs telefonja megyénk­ben több olyan létesít­ménynek, amelyet a moz­gáskorlátozottak is igénybe vehetnének. A korántsem függetlenített apparátussal, hanem munka, család mel­lett társadalmi munkában tevékenykedő egyesület ve­zetői kérik tehát mindazo­kat, akikhez nem jutott el ilyen adatlap, tájékoztatá­sukkal viszont segíteni tud­nának, jelezzék. (A moz­gássérültek megyei egyesü­letének címe: Nyíregyháza, Felszabadulás u. 5. Tele­fon: 11-989.) Megjegyezzük, hogy a ko­csifeljáró nélküli magas járdák, lépcsősorok, az üz­letekhez vezető rövid utat gyakorta feleslegesen meg­hosszabbító kacskaringók „világában” ez a legkeve­sebb, amit a mozgássérül­tek sorsának, helyzetének megkönnyítéséért ki-ki te­het. K. K. A fiatalember rettenetes kínok között halt meg. Az orvosok azt mondták, halálát veseelégtelenség, keringési elégtelenség, s az ezek követ­keztében fellépő agyvizenyő okozta. Azt is megállították, hogyha a fiatalember valami­lyen csoda folytán életben marad, ami ezután követke­zett volna, az már aligha ne­vezhető emberi életnek. Pe­dig a fiatalember mindössze egyetlen kortyot ivott. Ez okozta a nagy kínokat, ez okozta egy nap alatt a halá­lát. Sör helyett itta meg... Az eset előzménye még a tavaszra nyúlik vissza, ami­kor Pintér József 52 éves nyíregyházi lakos kapott va­lakitől egy sörösüveg ólom- tetraetilént, amit oktánszám- javítónak ismernek kevesek. A pincében tartotta egészen a nyár elejéig, amikor sógo­rának kocsijából elfogyott a benzin. Pintér azt javasolta neki: elég ha normál benzin­nel tölti meg a tankot, önte­nek majd hozzá ebből az ok- tánszámjavítóból, s olyan lesz, mintha szupert tankolt volna. A tankolás megtörtént, de amikor az oktánszámjavítót öntötték a tankba, belesett az üveg teteje is. Pintér egy sö­röskupakkal zárta le az óiom-tetraetilént tartalmazó üveget, s betette a garázsba, ahol egy csomó sör volt, hogy meg tudja kínálni azokat, akik építkezésében segíte­nek. Ilyen segítőtárs volt P. Zoltán 28 éves fiatalember. Napközben is iszogattak a sörből, s este, amikor befe­jezték a munkát, Pintér is­mét kínálgatni kezdte a sört. Közben kezébe került az ok­tánszám javítót tartalmazó üveg is, s mivel a kupak azo­nos volt, nem vette észre a cserét, felnyitotta ezt a pa­lackot is és odaadta P. Zol­tánnak. A fiatalember egyet­len kortyot ivott, aztán — mivel úgy érezte, hogy ben­zin volt — sós vizet kért, hogy azzal mossa ki a gyom­rát. Ivott, ki is hányta, de továbbra is nagyon rosszul érezte magát, ezért Pintér kocsiba ültette és be akarta vinni a kórházba. Útközben enyhült a fiatalember fájdal­ma, s azt mondta, nem lesz most már semmi baj, vigye őt inkább Pintér haza. Méreg, ajándékba Éjjel a fiatalember újból nagyon rosszul lett, ezért fe­lesége bevitte a kórházba, reggel pedig be akarta vinni azt az üveget is, amiből fér­je előző nap ivott. Amikor Pintér ezt megtudta, szólt fe­leségének, hogy dobja a W. C.-be, így csak később talál­ták meg a rendőrök, s tulaj­donképpen mire kiderült, hogy P. Zoltán mit ivott, ak­korra már végzett is vele a méreg. Mindez június 3-án délután történt. Alig temették el a fiatal­embert, június 6-án a kisvár- dai kórházba szállítottak be egy demecseri asszonyt, aki két nap múlva meghalt, ö egy kólásüvegből kortyolt egyet, mert azt hitte, hogy meggylé, ám kiderült, hogy ebben az üvegben is ólom- tetraetilén volt, amit fia ka­pott ajándékba, mert az or­szágúton felvett egy autó­stopost. És akik kiloptak? A két tragikus esetet már nem lehet meg nem történt­té tenni, minthogy azonban a halált gondatlanság okozta, bűnvádi eljárást indítottak két vétkes éllen. Pintér Jó­zsefet 10 hónap szabadság- vesztésre és 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, Tuza József demecseri lakosra 6 hónap szabadságvesztést szabtak ki. Pedig nem csak ők voltak a bűnösök. Többet érdemelnek azok, akik a nyírbogdányi gyárból kilop­ták, majd elajándékozták azt a mérget, amelyik ellen az orvostudomány mai állása szerint nincs orvosság. A szabadságvesztés végre­hajtását mindkét esetben fel­függesztette a bíróság, mert aligha lenne súlyosabb letöl­tése, mint a lelkiismeret-fur- dalás, hiszen Pintér a barát­ját, Tuza pedig édesanyját veszítette el gondatlansága miatt. Másoknak — a gyári tolvajoknak és az ilyen aján­dékot elfogadóknak — talán figyelmeztető lehet. (balogh) Panoráma N a nem — mondtam magamban —, ez nem lehet igaz. A megálló­ba panorámabusz ér­kezik, szép piros, belül hát- rahajthatós ülések, mint a re­pülőn, elöl a felcsapható szék az idegenvezetőnek, aki bi­zonyára csinos lesz és barna, vagy hosszú hajú, fekete (a szőke valahogy nem az ese­tem), megáll majd az ajtó­ban, kecsesen a műszerfalnak támaszkodik és elkezdi: „Az Üjváros, ahol most vagyunk, a XX. század nyolcvanas éveiben épült, neokubista stí­lusban (kubus = kocka), vi­szonylag szerencsésen vészel­te át a történelem viharait, csak az ablakokról hullik a gumitömítés és az ajtókról a kilincs, de mi ez a felrob­bantott magyar várakhoz ké­pest . . .” Am idegenvezető nincs. (Pedig már egy szőkével is kiegyeznék.) A busz ugyan­is 5/A-as, reggel háromne­gyed 8 van, és a pilótaüléses csodajármű a megszokott csuklós helyett jött. Így ter­mészetesen más a helyzet: nem kirándulni megyünk, ha­nem dolgozni. S milyen so­kan is dolgozunk mi, annak ellenére, hogy a rossz nyel­vek mást mondanak. Ezt csak most látjuk, amikor „lapjával” kell állnunk és egymás lábán, a széksorok közti szűk folyosón. Ha szabad kérnem a Volán számítógépét, „aki” a járato­kat elosztja: maradjunk a régi sárga csuklósnál. Igaz, hogy nem lehet hátrahajtani az ülést, de olyan jó megáll­ni a „forgóban”, így regge­lente. A saját lábunkon. Mester Attila A „Leg"-díj ürügyén A lehető legőszintébben gratulálhatunk annak a piricsei férfinek, aki a televízió szerda esti műsorában, az együgyű re­kordok felállítói között „Leg” érmet kapott: boros- és sö­röspalackok száját püfölte és néhány nekifutással kiütötte az üvegek alját, hogy azután szerte-széjjél ömöljön, cső- , rogjon a szesztartalom. Gra­tulációmat a piricsei presz- szósnő férje (amint ez kide­rült a műsorban) azzal ér­demli ki, hogy az ő produk­ciója volt az egyetlen, társa­dalmiig is méltányolható, hasznos vállalkozás. Ezúton kívánom, hogy a piricsei nyertes fejlessze, tökéletesít­se tudását, sőt, lépjen fel rendszeres vendégszereplő­ként kocsmáink, italboltjaink vendégei között: üsse-verje az alkoholos üvegek száját, csorogjon mindenütt a padló- re a szesz. Ezzel is kevesebb jut torokra, gyomorba, agy­ba. (Nem lehetne tömeghob­bivá fejleszteni ezt a palack­verő játékot?) (szilágyi) Fele áron K italálták az 50 százalé­kos árleszállítást azok, akiknek dízel- motoros járművük van. Már régen nem a 8 fo­rintos gázolajat veszik töb­ben, hanem a félárú fűtőola­jat, amellyel ugyanolyan jól elmegy a maszek tehertaxi, a kerti munkagép. Így aztán a fűtésre adott állami támoga­tás százezrei javarészt az ő zsebükbe vándorol, hiszen alig vannak már, akik olaj­kályhát használnak. Pedig van egy módszer — több szomszédos országban használják —, ami elejét ve­szi a visszaélésnek. Megfestik a fűtőolajat, s akinek ellen­őrzéskor ilyent találnak az üzemanyagtartályában, az te­temes bírságot fizet. Ezzel ta­lán teljes áron vissza lehetne hozni a „spórolósok” ügyes­kedésének kárát, (lb) Előadások a szabályzókról Több szakíró-olvasó talál­kozót tartanak, a változó közgazdasági szabályozók jobb megismertetésére a kö­vetkező hetekben a megyé­ben. A Magyar Közgazdasá­gi Társaság megyei szerveze­tének pénteki, szakosztályi titkári megbeszélésén hatá­rozták el, hogy a gazdag programmal elébesietnek a megnövekedett érdeklődés­nek, támogatást adnak a szakembereknek a felkészü­lésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom