Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

1984. november 23.

Kelet-Magyarország

3

Mennyit ér egy jó beszélgetés?

Meósuk a fél megye

SOKSZOR LEÍRTAK MÁR, hogy egy parlamenti beszámolónál többet ér, egészen pontosan izgalmasabb lehet egy, a folyosón, a szünetekben készített tudósítás. írom mindezt a Mátészalkai Sütőipari Vállalat fiataljainak tanácskozásáról, előrebocsátva, hogy valóban nem az ifjúsági parlamentről írt beszámoló ez, hiszen bármennyire is igaz, hogy a sütőipariak munkáját naponta fél me- gyényien „meózzák”, hogy jó vagy rossz munkájuk a mindennapom közérzetünk, mindaz, amiről ezen a parlamenten szó volt, részleteiben aligha érdekli az' olvasót. Azt, hogy milyenek a fiatalok, a tanácskozás hangulata mondja el. Hiszem, remélem, hogy nemcsak erről az egy parlamentről.

SZÁMOK: a vállalat különböző telephelyem tíz hasonló beszélgetésre került korábban sor, a tizenegyediken 18 fiatal küldött találkozott. Köztük olyanok. akik bár egy vállalatnál dolgoznak, most látták egymást először. Korábban 211-en vették részt a telephelyi tanácskozáson, 49-en kértek szót közügyben. A vállalat 583 dolgozója közül 361-en 30 éven aluliak. Közülük 4-en főiskolát, 71-en középiskolát, 198-an szakmunkásképzőt, 86-an általános iskolát végeztek, Ennél alacsonyabb képesítésű segédmunkásuk nincs. A dolgozó fiatalok közül 44-en vállalati segítséggel tanultak, 8-an jelenleg végzik a marxista esti egyetemet. A fiatalok közül 59-en kaptak eddig valamilyen kitüntetést, 1982- ben 140-en, 1983-ban 146- an, 1984-ben 159-en jó munkájukért jutalmat. A vállalat telephelyein 4 KISZ- alapszervezet van (több helyütt ezt a létszám nem teszi lehetővé).

Nyilvánvaló: a kétszeres kiváló 1984. évi első háromnegyed évi eredményeivel a kiváló cím elnyerésére ismét esélyes vállalatnál értéke, rangja van a fiataloknak. Jól képzettek, nagy részük van abban, hogy idén 10 új terméket kezdtek gyártani, hogy a fejlesztések során érkező gépek, eszközök, az új technológiák hamar befogadásra találnak.

HANGULATOK: várni

lehetett volna, hogy az egymásnak idegen fiatalok nehezen oldódnak majd fel, hogy a sok másféle gond elkülönít és nem összehoz.

Olvasztó Miklós, igazgató:

— Sokat járok kint, átnéztem a korábbi ifjúsági parlamentek anyagát. Ügy készültem erre az alkalomra, mint egy várhatóan jó termelési tanácskozásra. Sok minden épül nálunk a

fiatalokra, a műszakiakra éppen úgy, mint a szakmunkásokra. Elméletileg jól képzettek, érzékük van minden újhoz. Társadalmi megítélésük olyan, ahogyan dolgoznak. Bizonyos, hogy a gyárvezetés csak úgy és akkor lehet elégedett, ha a vállalaton belül jó fiatalnak lenni.. .

TÉNY, hogy a parlament nem tartotta a parlamentá- lis formákat. A közös dolgokról való beszélgetéssé lett. Nem zárták le a hozzászólásokat, hanem az előadó rögtön válaszolt, a kérdező kérdezhetett újra.

Schvarczkopf Jánosáé, KISZ-titkár:

— Nem arról van szó,

hogy aki akart, nem panaszkodott, reklamált bért, beosztást, vagy bármi mást. Az volt a jó, .hogy együtt tudtuk- látni ezt az egészet. A gyárat és önmagunkat a gyárban. Kiderült: van

olyan hely, igaz, ritka, olyan idős „szaki”, ahol a fiataloknak nem segítenek. Az egész vállalat érdeke, hogy ez változzon.

— Más: nyíltan lehetett arról beszélni, hogy az egyik helyen sok a túlóra, a másik helyen kevesen vannak, a harmadikra egy rádiót kérnek, a negyediken munkaruhát, az ötödiken azt panaszolják, hogy elhanyagolt az ebédlő, a hatodikon járművet kérnek a közös kirándulásokhoz, a hetediken azt sürgetik, hogy legyen egy közös ifjúsági bizottságunk, a nyolcadikon azt, hogy alakítsunk ki egy klubot magunknak . . .

— Folytathatnám, de sokáig tartana. A fontos az, hogy egy beszélgetés is elég volt jó néhány ilyen panasz elintézéséhez, hogy a parlament után már az ott megígért helyiség rendbe hozását, és a klub programját, az ott tartható telephelyi találkozókat tervezhettük. Mindehhez hozzáteszem, hogy elhangzott egy csomó munkaszervezési, technikai, fiatalt és idősebbet egyformán érdeklő javaslat is. Nagyon féltem a parlamenttől és nagyon örülök most.

A hangulathoz tartozik még valami: egyöntetű véleménye volt a fiataloknak, hogy kár, hiba, vétek, ha a következő hasonló tanácskozásra várni kell talán évekig.

KÉRDEZHETIK MOST,

hogy miért érzem fontosnak, megírni valónak egy vállalat egy ifjúsági parlamentjét? Nos, azért, amit az igazgató valahogy így fogalmazott: Azért volt jó a tanácskozás, mert bebizonyosodott, hogy őszinteségre a fiataljaink őszinteséggel felelnek. Nem felnőtte- sen, de felnőttséget érő komolysággal.

Bartha Gábor

A HAFE nyíregyházi gyárában porszórásra alkalmas festő- berendezést gyártanak a békéscsabai testvérvállalat részére. Morauszki Imre, Zsíros László és Papp János az előkezelőt szereli. (Jávor László felv.)

A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezetben konfekcióüzemet létesítettek, amelyben a Nyírség Ruházati Szövetkezet részére bérmunkában dolgoznak. A háromhónapos betanulási idő alatt otthonkákat és széldzsekiket készítenek. (Jávor László felvétele)

Az első év tröszt nélkül

Hegfejelt nyereség

FINISBEN

A KENYÉRGYÁR ÉPÍTÉSE

Próbagyártás

decemberben

Nem illik szeszesekről írni. Akik túlzottan fogyasztják, azokat joggal rójuk meg, s akik gyártják, azokról érdemes szemérmesen hallgatni. Hozhatnánk a magyar közmondást, miszerint „Jó bornak nem kell cégér”, de említhetjük azt is, hogy helytelen lenne az alkoholnak bármiféle reklámot csapni. Csakhogy a gyártóknál is emberek dolgoznak, akiknek a munkáját minősítik, akik eredményre törekednek. Nem mindegy, hogyan.

A Kisvárdai Szeszipari Vállalat — amelyik nem csak égetett szeszes italokat gyárt, hanem a kelet-magyarországi térség legnagyobb üdítőital-előállítója, amelynek keményítőgyára van — az idén új gazdálkodási körülmények között találta magát. Megszűnt a Szeszipari Vállalatok Trösztje, önálló gazdálkodásban kell bizonyítani a vállalat életképességét.

Több lehetőség

— Most jöttünk rá, hogy ez a módszer mennyivel jobb a tröszttől — vallja Hegedűs Ferenc igazgató. — Saját magunk állítottuk össze a vállalati és gyáregységi terveket, amelyeket előreláthatóan sikerrel teljesítünk, ezáltal több jut a bérek emelésére, a különböző fejlesztési célokra.

A számok önmagában beszédesek. A közel százmillió forintos nyereség helyett 130 milliót várnak, így a 30 millió forintos fejlesztési alapot néhány millióval megtold- hatják. A béreknél 5 százalékos emelésre gondoltak az év elején, de ennek közel másfélszeresével, 7,2 százalékkal nőhetnek a keresetek. Mindehhez persze nem a „bűvös” önállóságot kellett kimondani, hanem felderíteni azokat a vállalati tartalékokat, lehetőségeket, amelyek eredményt hozhatnak.

Az üdítőital-gyártásban például a palackozógépek teljesítménye határozza meg a termelt mennyiséget, mert a Coca-Colából, a népszerű Sztár családból minden mennyiséget el tudnak adni. A központi buzdítást, hogy a hazai alapanyagokat részesítsék előnyben az import helyett, sikerrel fogadták meg Kisvárdán. Ezt bizonyítja az erkölcsi elismerés, hiszen 1982-,ben az almával, most a meggyel nyerték el a szakminisztérium serlegét, mint a legjobb termékkel jelentkező gyártó.

Változó szerkezet

Attól sem riadnak vissza, hogy a gazdaságtalan gyártást visszaszorítsák. így jövőre Demecserben megszüntetik a keményítőszörp gyártását, amelyet elavult berendezésekkel állítottak elő a Szerencsi Cukorgyárnak. A társcég, a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat veszi át a szállítást, megszabadítva a igyárt évi 5—6 millió forintos veszteségtől. Tárgyalnak a Corvital és a szőlőcukorgyártás átadásáról is, hiszen ehhez az alapanyagot Dunántúlról, Ászárról kell szállítani.

A mérleg másik oldalán viszont ott található a de- mecseri gyár legfontosabb terméke, a búzakeményítőgyártás, valamint az itt kinyert vitális glutin, amely tőkés exportra kerül. A holland partner másfélszer any- nyit vett át az idén, mint tavaly, s a vállalat az export- növelés minden előnyét élvezi.

S itt már érdemes túllépni a tröszt megszűnésének tényén, s megszívlelni az igazgató szavait:

— Nem lehet a vállalati önállóságot kivirágoztatni, ha a gyárak nem kapják azt meg.

így már érthető, hogy Demecserben Soltész Béla főkönyvelő így fogalmaz:

— Az idén olyan új érdekeltségi szabályzat készült a vállalatnál, amely jobban serkenti a gyáregységeket a gazdálkodásra. Nem a terv túlteljesítése, hanem a nyereségcentrikus gazdálkodás került előtérbe.

Az evet úgy indították, hogy a gyáregység készített egy tervjavaslatot, a vállalati központban szintén meghatározták a legfontosabb

tennivalókat. Ezután ültek össze a helyszínen, hogy közös nevezőre jussanak. Végül pedig a társadalmi fórumokkal, a dolgozókkal is megtárgyalták, hogy mindenki lássa a maga lehetőségeit, tennivalóit.

— Az idén 13 500 tonna búzalisztet dolgozunk fel, ezért számít sokat az eredményességben, hogy a búza- keményítő-üzem fajlagos kihozatalát növeltük a feldolgozás mennyisége melett — folytatja Soltész Béla.

Felkészült

szakemberek

Bár a tröszt megszűnése igazán csak a vállalati irányításban, utasítások, kívánalmak elmaradásában < jelentett változást, mégis akadt több olyan tényező, amiben figyelembe kellett venni a társvállalatokat is. Az export-import koordinálásában a Szeszipari Szolgáltató Vállalat működik közre — az igazgatótanács utasításai alapján. A szabadegyházi fo- lyékonycukor-gyártó beruházás adósságterheiből valamennyi vállalatnak át kellett venni egy részt. Az ellátás fenntartása megkívánja, hogy egymás termékeit is forgalmazzák a vállalatok.

— És bizakodva nézzük az új gazdasági szabályozókat — fejezi be a beszélgetést Hegedűs Ferenc igazgató. — Felkészült, fiatal szakgárdánk van, amelyik már most felméri, hogy a maga vonalán mit kell változtatni ahhoz, hogy jövőre ismét eredményes évet zárjunk.

Lányi Botond

— A sört már behűtöttem — mondta a fiatal Müller- mann-né és gyertyát gyújtott a gazdagon megterített asztalon. Müllermann úr bíráló szemmel figyelte az előkészületeket.

— Biztosan meg lesz velünk elégedve — mormogta.

Ekkor megérkezett a várt vendég.

— Ugye, eszik velünk egy uzsonnát? — mosolygott mézédesen a háziasszony.

— Előbb megcsinálom, amit kell — mondta a szerelő, és félretolta a házigazdát, aki miatt nem tudott hozzáférni a fűtőtesthez.

— Talán egy kis zenét? — kérdezte udvariasan a házigazda és odament a lemezjátszóhoz.

— Amikor dolgozom, jobban szeretem a csendet — válaszolta a szerelő és gyorsan munkához látott. Néhány perc múlva elkészült, és Müllermann úrnak már csak annyi dolga maradt, hogy aláírja az elismervényt.

— De most aztán leül velünk enni — mondta nyomatékkai a háziasszony.

— Nem érek rá, még sok

megrendelésem van — mondta a szerelő, és sietve gyömöszölte be táskájába a szerszámokat.

— De talán egy jelképes borravalót csak nem utasít vissza — igyekezett Müllermann a kezébe nyomni egy bankjegyet.

— Téved, Müllermann úr, én a munkámat végzem, nekem ezért nem kell külön pénz — hárította el őt a szerelő és megindult az ajtó felé. Ez már több volt a soknál. A háziasszony hisztérikusan felzokogott, a férj pedig karon ragadta a szerelőt: — Azonnal elteszi!

A szerelő alig tudta magát kiszabadítani.

— Na, jól van — MüllerFinishez érkezett Nyíregyházán az új kenyérgyár építése. A legfrissebb esemény, hogy november 20-án, kedden áram alá helyezték az épületet. Már. megkezdődött a szakemberek felkészítése is a nagy értékű gyártósorok kezelésére. Ezen a héten hétfőn 7 pék utazott a Debreceni Kenyérgyárba az új technológia tanulmányozására. ők egy héten át ismerkednek a tudnivalókkal. Hazatérésük után újabb csoport indul a Hajdú megyei Sütőipari Vállalat kenyérgyárába. December első napjaira összesen 18-an ismerkednek meg a kenyérgyári technológiával. Az új nyíregyházi gyárban december elején kezdődik a próbagyártás. A debreceniek segítő- készségét mutatja, hogy néhányon itt lesznek és segítenek majd a Hajdú megyei pékek közül a próbagyártás első napjaiban.

RAK AM AZ:

Porleválasztók

Júniusban kezdték meg Rakamazon, a Fa- és Fémipari Szövetkezetben porleválasztók gyártását, a Csősze- relőipari Vállalat megrendelésére. összesen 3 berendezést gyártottak mintegy 2 millió forint értékben, melyeket el is küldtek a megrendelőknek. A berendezéseket azonban nem itthon, hanem külföldön: az NDK- ban szereli be a CSŐSZER végleges helyükre. A raka- maziak jövőre mintegy 10 millió forintos megrendelésre számítanak porleválasztók gyártására.

mann nehezen lélegzett —. igaza ixin, túl keveset adtam! — és egy nagyobb bankjegyet húzott ki a pénztárcájából.

— Tehet egy szívességet a borravalójával! — a szerelő most már valóban ideges lett, és a kilincs után nyúlt. Müllermann-nak elakadt a szava, de csak egy pillanatra.

— Micsoda szemtelenség — mondta szinte elkékülve, fiatal felesége pedig pityer- gett:

—• Ez valami sötét alak lehet! — és drámaian széttárt karokkal elállta az utat a bejárati ajtó felé. Müllermann eközben egy klasszikus nelsonnal tette mozgásképtelenné a szerelőt, akinek minden erejét össze kellett szednie, hogy elsuttoghassa ezeket a szavakat:

— Na, jó, nem bánom, adja ide! — Betette a pénzt a pénztárcába és kifutott a folyosóra.

— Na, ugye mondtam! — Müllermann elégedett volt. — Ez a fickó csak arra várt, hogy minél többet kapjon!