Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
1984. november 21. Kelet-Magyarorszäg 3 Felelősséggel a közösségért tgy pedagógus pártalapszervezet beszámoló taggyűléséé Aligha mondható simának, gondtalannak az út, amelyet az utóbbi években megtett a megyeszékhely egyik pedagógus pártalapszervezete. Hatalmi villongások, intrikák csorbították a tantestületi egységet, a munkahelyi légkört, amely a partszervezet egységére is kihatott. Jobb híján a műtétre emlékeztető beavatkozás segített. Az iskola szakmai és politikai vezetése, megszabadulva a bizalmatlanság, áskálódás légkörétől, folytatta az érdemi munkát. Műszeresarafok Hándokról A Mándoki Fa- és Vastömegcikk-ipari Szövetkezet csavarüzemében hiánycikknek számító műszercsavarokat készítenek nagy szériában. Lénárt Erika gép segítségével rová- tol, Béres László üzemvezető a termék minőségét ellenőrzi. (Elek Emil felvétele) Napcsapda a Sirokkón Á megtakarítás egymillió kilogramm fűtőolaj Látni a jovot O ptimista a tervező. Nem hivatalból az, hanem azért, mert látja a gondokat és tudja, milyen úton lehet eljutni a megoldásig. Hétfőn este a Rádiónapló műsorában Faluvégi bajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke fogadta a riporterek és a hallgatók, telefonálók kérdéseit a gazdasági tervezésről. Nehéz témáról, bonyolult kérdésekről szólták emberközelben másfél órán keresztül. Nem szakembereknek, hanem rádióhallgatók százezreinek lehetett beszélni arról, miként alakult a magyar gazdaság az utóbbi hónapokban. Jó volt megtudni, hogy azök az erőfeszítések, amelyek az egyensúly megőrzését, a fizetőképesség fenntartását szolgálták, nemcsak erkölcsi sikerként Iföny- velhetők el, hanem olyan tettként, amely a jövőben, a gyorsabb előrehaladás lehetőségében adja meg értelmét. Amikor fél évvel ezelőtt a megyei pártbizottság a mik- roeléktronika meghonosításának szükségét felvetette, sokan kétkedtek, hogy az iparilag nem mindenben fejlett Szabolcsban miért éppen a legújabb technikáról szólnak. Most a miniszterelnök- helyettes arról beszélt, hogy egyes kulcsiparágakban igenis szükséges a nagyobb figyelem, az állami támogatás ahhoz, hogy Magyarország ne maradjon el a világ élvonalától. S ebben az új befogadása mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni az elért technikai szint megőrzését sem. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a tervezők világosan látják: nem elég a legjobb számítás sem az íróasztalok mellett, ha azt az élet nem igazolja később. Ehhez pedig — az előrelátáson túl —a követelményeket kell igazítani a tervben megfogalmazott célokhoz. S iitt eljutunk a közös felelősség kérdéséhez is, hiszen látjuk, hogy én, te, mindenki szükséges ahhoz, hogy munkálkodjunk a tervek valóra váltásán. «u l A másfél óra a rádió mellett széles tájékoztatást adott, még ha a hosszú műsoridőben esetleg elkalandozott is a figyelem. A műsorkészítők talán ezért akartak a második részben a szinte mindenkit érintő lakásépítésről beszélni. Ám így eléggé elkanyarodtak az eredeti gondolattól, ami a Rádiónapló egységes felépítését rövidítette meg. Mostoha tárgyi, elhelyezési körülmények között, de megújult szakmai tudással, a nyíregyházi Szamuely Mező- gazdasági Szakközépiskola tantestülete mind figyelemre méltóbb, országosan és me- gyeileg is elismert eredményeket ért el. Ezt legjobban a tanulói teljesítmények jelzik — és az iskolai élet légköre. Ennek a nevelői hátországnak csendes, de hatásos formálója az iskolai pártalapszervezet, amely hétfőn este tartotta az ötéves munkát összegező beszámoló taggyűlését. Három intézmény Tarosa Bálint, aki a vezetőség beszámolóját ismertette, már az elején szóvá tette a pártalapszervezet egyik sajátosságát; két, illetve három intézmény kommunistáit egyesíti. Ügy mondta, a kényszer szülte az egyesülést az élelmiszer-ipari szakmunkásképző intézettel és a Pe- tőfi-kollégiummal. (Ez utóbbiból jelenleg nincs párttagjuk.) Mind a három intézménynél kicsi volt a párttagság létszáma az önálló pártéletre. A városi pártbizottságot az is vezette az egyesülésre való ösztönzésben, hogy egymást erősítve jobban talpra tud állni a mező- gazdasági szakközépiskola pártcsoportja. S az együtt munkálkodás valóban dicséretes eredményeket hozott. Hangulat, közérzet Az élelmiszer-ipari szakmunkásképző intézetben — mint erről a taggyűlésen az igazgató, Ádám József szólt — örvendetes, hogy bevezették a negyedik — a molnár szakma — oktatását, de minden szakon nehéz a felsőfokú élelmiszer-ipari szakoktatók megtartása, mert másutt jobbak az anyagi lehetőségek. Öröm a saját kollégium — és konyha — a tanulók csaknem fele a bentlakásos intézményben él, de a jövendő munkások szellemi és testi pallérozása nem gondtalan. Nagy erőfeszítésekkel jár — és olykor csekély eredményeket hoz — a tanulók érdeklődésének felkeltése a szabad idő tartalmas eltöltése iránt. Ez néha kedvét szegi a nevelőknek. Mit tehet ez ügyben — és hasonlókban — a pártszervezet? Mint a felszólalásokból kiderült, nagyon is sokat. Nem látványosan persze és nem úgy, hogy átvállalja a szakmai vezetők munkáját. Elsősorban a munkahelyi közösség hangulatának, közérzetének formálásával, a valós problémák érzékelésében lehet hasznos partnere a szakmai vezetőknek. Erről tett említést az egyik felszólaló, Tóth Imrévé, aki a mezőgazdasági szak- középiskola szép tanulmányi eredményeit — a közismereti tárgyakban a gimnáziumokat is zavarba hozó eredményeit — annak tulajdonítja, hogy nyugodt légkörben dolgozik a huszonöt tagú tantestület. Az emberek szeretnek együtt lenni — fejezte ki a tantestületi közösség kötődését egymáshoz és ^z iskolához Gyöngyösi Mátyás igazgató. Külön öröm, hogy a tanárok szakmai, politikai és általános műveltségét az önképzés, továbbképzés révén megnyitották. Nagyobb felelősség Milyen kérdések kerültek szóba a pártéletről? Tovább szükséges erősíteni a pártcsoportok mindennapos tevékenységét. Nem a sűrűbb ülésezéssel, előírt napirendekkel, hanem áz életszerű kérdések megválaszolásával. A pártcsoportok vezetőinek kiválasztása így még nagyobb felelősséget ró a párttagságra, a vezetőségre. Szó volt, mégpedig kritikusan és önkritikusan a pártépítésről, az utánpótlás neveléséről is, amit az eltelt időszakban az előírt követelmények — fiatal, nő stb. — is nehezítenek. De az alól mégsem menthetik fel magukat a kommunista közösség tagjai, vajon a szakközépiskolában tanuló negyedikesek között — mivel lehetőség van 18 éves kortól a tagfelvételre — miért nem próbálkoztak a párttaggá neveléssel. Erre a beszámoló sem adott választ, vajon szemléletbeli okai lehetnek, vagy nem találtak erre megfelelő fiatalt... Az egyik felszólaló, Weisz János a pártegység korábbi lazulásainak tanulságaira figyelmeztetett, ami hosszú távra szól, nem mintha újra lennének ilyen jelek, de a pártegység nem egyszer és mindenkorra lezárt, bevég- zett dolog. A számvetés életszerű, úgy is mondhatjuk, szűkszavú volt, pátosz és általános szólamok nélkül. Munkamegbeszélés, ahol azt kutatták a résztvevők, mi a közös, mi az eltérő tennivaló és milyen legyen a folytatás ... Páll Géza Itt Szabolcs-Szatmárban évente 1900—2100 órát süt a nap. Óriási mennyiségű energia ez, amelyet az ember a mezőgazdasági termelésben, a növénytermesztésben is csak töredékében hasznosít. Pedig ez a legolcsóbb, a leg- kimeríthetetlenebb energia- forrás. Minderre másutt is. mások is rájöttek és csupán egy a sokezer próbálkozás közül az, amit a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat ót újítója kíván megvalósítani A napenergiát — a nagy levelű dohányoknál, a természetes szárítás körülményei között — ősidőktől hasznosítják a dohánytermesztők. A virzsinia szárítása viszont mesterségesen, szárítókamrákban, nagy mennyiségű tüzelőolaj felhasználásával történik. Mivel az olaj drága, a termelés költségét nagymértékben növeli, a fel- használás mértékének csökkentése nem első alkalommal téma az újítóknak. Sikert értek el többek között a programvezérlésű fűtés- szabályozóval. A napcsapda azonban egészen más. Az öt újító: Lukachich Iván gépészmérnök, Keresz- tury Attiláné gépésztechnikus, Vály András osztályvezető, dr. Kerekes Benedek gépészmérnök és Nagy József szakfelügyelő, egy olcsó, ugyanakkor igen hasznos módszert találtak ki. Rájöttek, hogy a Sirokkó TDO dohányszárítók közel vízszintes tetősíkja alkalmas a napsugárzással érkező energia összegyűjtésére. Ezek után már csak azt kellett megoldani, hogy az összegyűjtött hőt valamilyen rendszerrel átadják a szárítást végző levegőnek. Ehhez szerkesztettek egy berendezést. A kiegészítő berendezés egy sepciálisan kialakított, több utas rendszerű napcsapda, amelyet a dohányszárítók tetején helyeznek el. A felszerelt készülék kényszer- áramlás útján beszívja a külső levegőt, ez a napsütés mértékétől függően felmelegszik és ez az előmelegített levegő áramlik a szárítótérbe. Az olajfelhasználás mértéke azáltal csökken, hogy kevesebb energia.: szükséges a már meleg levegő felfűtésére. De mi van akkor, ha nem süt a nap, például borult időben vagy éjszaka? Ezzel kapcsolatban is végeztek kísérleteket. A napcsapda borult időben avagy éjszaka tetőszigetelő. A felszerelt berendezés javítja a tetőszigetelés hatásfokát, a kamrában felfűtött meleg levegő haszontalan el- illanását akadályozza meg. Ez is része az energiamegtakarításnak. Mindezek után lássuk a napcsapda hasznát. A dohánytermesztő gazdaságok 748 Sirokkó TDÖ típusú szárítókamrát üzemeltetnek, ebből 500 a szabolcsi gazdaságokban van. A kísérletek azt mutatták, hogy az újítás alkalmazásával legalább 15 százalék energia takarítható meg. Más szóval egy-egy szárítókamránál — 10 fordulót figyelembevéve — 1200—1500 kilogramm fűtőolajjal kell kevesebb a szárításhoz. Ez összességében több mint 1 millió kilogramm olaj, amelynek értéke 10 millió forint körül van. A berendezések értéke így egy szezonban megtérül. Az újítók, a napcsapdát szabadalmaztatják. S. E. (lányi) A nyíregyházi ÉPSZER leányvállalat szolgáltatóüzemében transzformátortartályokat gyártanak. Képünkön; Horváth Balázs a hegesztési varratokat munkálja meg. (cs.) Szovjet megrendelésre készítenek 65 ezer pár férfimokasz- szint a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben. Zakhar Istvánná a mokasszinek felső részeit tűzi. (Császár Csaba felvétele.) A pámmal a tó partján álltunk. Ügy száz méterre tőlünk egy nő úszott, valamit kiabált, és a karjával hadonászott. Rögtön lehetett látni, hogy a legkisebb érzéke sincs az úszáshoz. Nem tudja ugyanis, hogy úszni és integetni — fölösleges energiapocsé- kolás. A parton összeverődött tömeg érdeklődve szemlélte a produkciót. — Nézd csak, fiacskám — mondja az apa —, milyen pocsék hajfestéket gyártanak nálunk. Egyre világosabb lesz a haja. A nő artikulátlan hangon kiabált. — Nem gondolod, fiacskám, hogy segítségért kiabál? — Nem hiszem, most már egészen összehangolt a kézmunkája. Ekkor egy testes hölgy szólalt meg: — Hol az úszómester? — Elment valahová — felelték többen. — És az a másik, az a szőke? — érdeklődött tovább a testes hölgy. — Valóban szőke volt — válaszolt apám. — Kár, hogy tegnapelőtt belefulladt ... Egy férfi leült a part menti homokba, és elkezdte fűzni a cipőjét. — Be akar ugrani? — hallatszott valahonnan. — Micsoda jótétlélek! A férfi nem szólt semmit, csak a lyukas zokniját takargatta esetlenül. — Ne szégyellje, csak se- lejtet gyártanak! — így az apám. — Ne zavarja már, hadd vetkőzzön, hadd ugorjon be minél előbb a fuldoklóhoz! — kiabált a kövér hölgy. — Engedjenek! Mit akarnak? Hova ugor jak?! —ordított a férfi, miután rájött, hogy mit kívánnak tőle. A tömeg fenyegetően közelebb lépett. — Azonnal ugorj be, te huligán, meg hippi! — De könyörgöm, én nem tudok úszni ...!!! — Akkor miért vetted le a cipőd? — Egy kavics volt benne. — Hazudik, hazudik! A vízbe vele! — Mentsd meg azt a nőt, te gazember! Megfogtuk, meghimbáltuk, és bedobtuk a tóba. Ha tényleg nem tud úszni, ez jó lecke lesz neki. Mert valamikor el kell kezdeni... Saiga Attila fordítása
