Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. október 3. I Fejlesztésre nincs pénz, de... Szolgáltatni pedig kell Egy kicsit csüggedten fogadott Sze- lestei Péter, a vegyesipari szövetkezet elnöke. Tudta, hogy miről szándékozom érdeklődni. Nemrég tárgyalta a tanács a szövetkezet szolgáltató- munká j át — és bizony nem a leghízelgőbb vélemények hangzottak eL... Lássuk előbb, mivel is foglalkozik a szövetkezet a szolgáltatásiban. Az autójavító részlegben kis Polskit vesznek szemügyre. S itt elmondja a tanulságos esetet: volt egy emberük, aki értett is ezekhez — de végtelenül lusta volt. Így, a szó szoros értelmében! Megesett, hogy szunyókálva lelték rá a munkapad mellett. .. — Most némi segítséget jelent, hogy a nemrég nyílt HIREX-szervizzel „összedolgozunk”, ők segítenek a munkában. Reméljük, hogy a jelenleg katonai szolgálatát töltő fiatal szakmunkásunk leszerelése után megoldódnak ezek a nem kis vihart kiváltó gondok... Az órajavítássai nincsenek baj ok, annál inkább fejtörést okoz viszont a lábbeli javítás helyzete. Egy nyugdíjas és egy teljes munkaidős cipész dolgozik a kis műhelyben, s ősszel-télen bizony nem győzik a munkát. Ami a legnagyobb baj: nincs utánpótlás! — Az általános iskolákban is jártunk nem egyszer: kértük a pedagógusokat, hogy pórbáljanak ide irányítani Honnan a veszteség? Rossz az alkatrész- ellátás Csóka Imre ma éppen a naményi műhelyben dolgozik — holnap már útnak indul a körzet községeibe. szakmát tanuló fiatalokat. Nem sikerült — egyetlen jelentkező sem volt. — A számok mögött igen sok a gond — mondja az elnök. — Igaz, rendelkezésünkre állnak az alapvető gépek, berendezések, de nincs például megfelelő diagnosztikai műszerparkunk, hiányzik a fékpad is. Most persze, mondhatják: miért nem vésziünk? A válasz sajnálatosan egyszerű: mert nincs miből ... A fejlesztésre nincs pénzünk. — A másik nagy gondunk az alkatrészellátás. Ezzel viszont újat nem mondok, mert másutt is hasonló a helyzet. Az általunk javított gépkocsikhoz — Lada, Skoda, Wartburg, Trabant — a fontos alkatrészeket az állami kereskedelemben ritkán kapjuk meg és sajnos* ismert dolog: tudnak végezni — alig van kifogás. Két év alatt mindössze két reklamáció volt — s mindkettőt rendezték a megrendelő megelégedésére! A háztartási gépek, rádí- ók-tévék javítása sem mentes a gondtól. Itt sem ritkaság az alkatrészhiány, de ennél jóval nagyobb probléma a hosszú javítási idő. „Kiszálló műszerészek11 — öt szakemberünk van, és ők nem csak Vásárosna- ményban dolgoznak, A hét négy napján „kiszálló műszerészként” a körzet falvai t járják. A bejelentéseket a községekben összegyűjtik, ehhez levelezőlapokat rendszeresítettünk már hosszú ideje. A kis rádiók javítása háromnégy hétig is eltart, a tévéket igyekszünk hamarabb megcsinálni, mert tapasztalataink szerint ezt sürgősebbnek tartják a megrendelők. Nagy gondunk viszont, hogy hűtőgéphez és automata mosógéphez nincs megfelelően hozzáértő szakemberünk... Lépni kell Miképp lehetne javítani a jelenlegi áldatlan állapota-' kon? — Előre kell bocsátanom: pénzünk nincs. Fejlesztési alapunk minimális, a szolgáltató tevékenység vesztesége miatt nincs mód beruházásokra. Mégis szeretnénk lépni. Egy fékpadot mindenképpen beszerzünk az autójavító műhelybe, veszünk egy C0- mérőt is — remélj ük, mindezekhez kapunk KFA-köl- csönt. Ami pedig a részlegek munkáját illeti: szeretnénk átalánydíjas üzemeltetésűvé alakítani ezeket. Sajnos, a dolgozók nem túlzottan lelkesednek az ötletért — egyelőre. Mindenképpen megismertetjük velük ezt a rendszert, s reméljük, kedvet kapnak hozzá. Így talán csökkenthető majd a hibák száma, és a legközelebbi, tanács előtti beszámolónk nem lesz ilyen lehangoló ... Autószerelő és füllyukasztó Hol vannak a mesterek? Csaknem száz kisiparos dolgozik Vásárosnaményban, közülük ötvenegyen űzik fő- foglalkozásban szakmájukat, harminchármán másodállásban váltattak ipart, tíz idős ember pedig' nyugdíjaséveit használja föl arra, hogy ne merüljenek feledésbe a soksok esztendő során szerzett tapasztalatok. A főfoglalkozású kisiparosok közül huszonketten ipari jellegű szolgáltatással foglalkoznak — háztartási gépeket szerelnek, órát javítanak vagy éppen gépkocsikat. Tizennyolcán vannak, akik építenek — pontosabban az építőipari ágazatba sorolják őket. Azért e kitétel, mert hiszen ide tartoznak például a szobafestők vagy a burkolok is — márpedig az ő munkájuk nemcsak abból áll, hogy új házakban dolgoznak, ha-' nem kisebb megrendeléseknek is szívesen eleget tesznek. Hét főállású kisiparos foglalkozik fuvarozással — vannak köztük persze már olyanok is, akik nem puszta „lóerővel” dolgoznak, hanem gépkocsival szállítják a lakosság által megrendelt árut vagy anyagot. A negyedik kategória a legszínesebb — az úgynevezett személyi szolgáltatások köre. Van állatpreparátor, fényképészmester, füllyukasztó és (nagyon is fontos foglalatosság egy nem teljesen közművesített területen): illemhelytisztító, pontosabban annak tartalmát eltávolító. i Hasonló a megoszlás aránya a mellékállású kisiparosok között is, a nyugdíjasok között pedig hat iparos, három kőműves és egy szállító- fuvarozó van. Szépnek tűnik e lista, de bizony vannak hiányosságai. Autószerelő kettő van a városban, karosszériás egy, és ipart váltott egy autóápoló is. Sajnos, ez kevés, jóval több az igény. Aztán ide sorolhatjuk a férfiszabó szakma hiányát — aki ruhát akar csináltatni, vagy éppen igazíttatni, gondban van Namóny- ban. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs közel- távol egy fogműves kisiparos! Aki fogpótlást akar (pontosabban kell neki), az bizony sokat utazhat, amíg ez sikerül. Tavalyig volt ugyan egy szakember a városban, de mátészalkai lévén, hazaköltözött... Végül még egy nagy hiány: nincs cipész. A lábbelik javítására csupán a vegyesipari szövetkezetben vállalkoznak, de ott is csak „másfél” emberrel. A két idős cipészmester egyike ugyanis már nyugdíjas, — s bizony társa is közelít e korhatárhoz... • Több kellene a jó szakemberből a körzet csaknem háromtucat fálvába is — nehezen tudnak embert fogni a helyi tanácsok, annak ellenére, hogy adókedvezménnyel és más módon is segítik a vállalkozókat. Felavatott verebek Kilencven elsős, azaz „veréb” vált gimnáziumi polgárrá Vásárosnaményban a II. Rákóczi Ferenc középiskolában az elmúlt hét végén. Délelőtt játékos verseny- feladatokat oldottak meg, amelyben szerepelt tollgyűjtés és csip- csip vár építése. Ezt követően mondta ki felavatásukat a „bölcs bag* lyok” tanácsa, amelynek tagjai a KISZ-bizottság idősebb diákjaiból kerültek ki. — Inlileuii lövészverseny I ^ I A Fegyveres Erők Nap- 1 ja és felszabadulásunk negyvenedik évfordulója alkalmából jubileumi lövészversenyt tartott a i 1 vásárosnaményi KISZ- ( l bizottság és a helyi i MHSZ. A hetven részt- i vevő közül első lett az \ MHSZ, második a láda\ gyár, harmadik az Ifjú 9 Gárda csapata. Egyéni- m ben Kiss László, a váro- \ si tanács dolgozója volt 1 \ a legeredményesebb. | A járműtulajdonosok örömére Új szerviz, autósbüfé Mint az épület homlokzatán látható felirat mutatja: a járműtulajdonosok örömére új szerviz nyílik Vásárosnaményban. A 41-es út mentén a városba forduló kanyarnál épült föl a tágas műhelykomplexum, ahol hat kisipari műhelyt és egy kis autósbüfét szándékoznak kialakítani. Egyelőre nincs „telt ház” mert nem találtak még minden szakmára vállalkozót. Autószerelő már jelentkezett, hamarosan meglesz az ifjú szakembernek a mestervizsgája is, és gyakorolhatja az ipart. Van már gépjármű-villamossági szerelő, gumijavító és karosszéria- lakatos is. Ami hiányzik: fényező, esztergályos — és a büfés. (Bár ez utóbbi nélkül a munka még mehet.) Mint Tárkányi Attila a körzeti KISZ-csoport titkára elmondta, megtörtént a műhelysor műszaki átadása szeptember első felében, jelenleg a hiánypótlási munkákat vég* zik az építők. A tervek szerint e hónap végén megnyílnak a ma még zárt műhelyajtók, és fogadják a javításra váró járműveket. Az épület meglehetősen távol került az úttól, mivel kötelező védőtávolság szabott. így az előtte fekvő terület üres — ezt is felhasználják azonban. Az elképzelések szerint jövő tavasszal már itt rúghatják a labdát szabad idejükben a város kisiparosai és több üzem fiataljai. Társadalmi munkát szerveznek ugyanis, s ebből kiveszik részüket a városi üzemek is a vállalkozó iparosok mellett. Az oldalt összeállította: TARNAVÖLGYI GYÖRGY Kék köpenyek sűrű forgataga, iskolatáskák, bevásárlószatyrok, vidám szavak, napsütés. Délután két óra a város szivében — nagy tömeg várakozik a buszmegállóban. Élvezve az október eleji verőfényt, lassan ballagok — megszólít egy régi ismerősöm. Szót váltunk erről-arról, csöndesen peregnek a mondatok, amikor hirtelen megáll a beszédben. — Odanézz — fogja meg a karomat. — Azt a sárga épületekét a buszmegállóban. — Jó az, ha nem ilyen szép az idő — mondom tétován, mivel egyelőre nem tudom, mire is akar kilyukadni. — De bezzeg eső- ben-hóban... — Igen. igen — vág közbe türelmetlenül. — De nézd csak meg jobban. Mégpedig úgy, hogy azt is lásd, ami mögötte van. Ezeket a gyönyörű új épületeket. Hát nem szemrontó ez a műanyag micsoda ilyen környezetben? Ide illik ez? Most már nem csak nézek — Iátok is. Látom, hogy a színpompás emeletes házak, a szépen kialakított üzletportálok előtt bizony nem valami szemet gyönyörködtető a minden bizonnyal ideiglenesnek szánt kis „váróterem”. Igaz, azt is tudom — s mondom is beszélgető- társamnak —, hogy nem jut a város pénztárából mindenre, ráadásul egyszerre. De egyet kell értenem azzal: jó volna mielőbb egy tetszetős, ide illő buszvárót kialakítani. a magánkereskedőknél ezek többnyire ímegtalálhaitók . . . Ezért vagyunk kénytelenek sokszor elküldeni a megrendelőt: ha tud, vásároljon alkatrészt, s mi beépítjük. őszinte az elnök, széttárja a karját. Ahogy mondják: „Ez van . ..” Másutt kellene intézkedni ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok... Ennek ellenére a szerviz munkája ellen — már amit el — Gépjárműjavítást vállalunk, rádiók, tévék, háztartási gépek javítását, van egy órásműhelyünk, egy kis cipészműhelyünk és üvegezést, képkeretezést is végzünk a lakosság számára. Ez az öt terület azonban sajnos, nem egyforma súlyú. A szövetkezet kimutatásai érdekesek: a szolgáltatásból származó termelési érték évről évre növekszik. Ma körülbelül 13 százalékot képvisel a javítás-szolgáltatás aránya. Ennek ellenére e munkájuk veszteséges ... — A többi tevékenységünknek kell ellensúlyozni a veszteséget, mely évente 300— 400 ezer forintra rúg. Ennek ellenére természetesen nem adjuk fel, hagyjuk abba a szolgáltatást, hiszen a lakossági ellátásra szükség van. Nézzük egy kissé részletesebben a gondokat-bajokat. A gépjárműjaivítás termel a legtöbbet — tavaly közel 2 és fél millió forintra rúgott az összeg, idén ennél magasabb várható. S ebben — mint a részlegvezető megjegyezte — még nincs benne az a munka, amit házon belül végeznek, a szövetkezet tizenöt járművén.
