Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

Kelet-Magyarorazág 1984. október 10, 4 * TELEX Nemzetközi űrhajózási konferencia színhelye a svájci Lau­sanne. (Kelet-Magyarorszag telefotó) Westmoreland tábornok perel „Könnyű győzelem” PAKISZTÁN AZ ATOMFEGYVERÉRT Az IPA indiai hírügynök­ség értesülése szerint Pa­kisztán és a nyugatnémet OTRAG-cég között titkos üz­let jött létre, A szerződés szerint az OTRAG — amely korábban a Dél-afrikai Köz­társaságnak szállított raké­tafegyvereket — most Pa­kisztánnak szállít majd nagy mennyiségben nyugatnémet gyártmányú, atomtöltetek hordozására is alkalmas, kö­zepes hatótávolságú rakétá­kat. HŐSÉG A CHALLENGEREN Kedden reggelre a földi irányítóknak sikerült módo­sítani a meghibásodott mes­terséges hold működését. A műhold ismét biztosítja a rendszeres összeköttetést a Challenger űrrepülőgép és a Föld között. A kozmikus szerkezet a szakértők szerint napfoltkitörés következtében hdbásodott meg. Nem sike­rült kijavítani viszont a Challenger léghűtésében ke­letkezett hibát. Bár éj-jel va­lamelyest csökkent a hőmér­séklet a kabinban, kedd reg­gelre már ismét harminc fok körüli meleget mértek az űr­repülőgépen. BALNAVÉSZ Legalább száz bálna ve­tette magát partra a hét vé­gén az Egyesült Államok at­lanti-óceáni partvidékén, a Massachusetts állambeli Cape Cod félszigeten. Néme­lyikük hatméteres, egyton- nás példány. Szinte mind­annyian elpusztultak, a még életben maradottakat pedig a helyszínre érkező tudósok szabadították meg a haláltu­sa kínjaitól. Szakértők szerint a jelen­ség nem számít ritkaságnak, ugyanis a viharban a bál­nák gyakran elvesztik tájé­kozódóképességüket és part­ra vetődnek. Most azonban a tenger csendes volt, s így a jelenségre nincs magyarázat. ÜJ ANGOL TÁMASZPONT Mint az mauritiusi forrá­sokból indiai újságírók szá­mára ismeretessé vált, Lon­don erőltetett ütemű katonai célú építkezésbe kezdett az Indiai-óceán térségében. A földrajzilag a Chagos sziget- csoporthoz tartozó és Mauri- tiustól erőszakkal elszakított Boddam szigetén óceánjáró hadihajók és tengeralattjá­rók befogadására alkalmas korszerű kikötő épül. Különleges polgári per kez­dődött kedden a New York-i bíróságon: a vietnami hábo­rú egykori amerikai főpa­rancsnoka, William Westmo­reland nyugalmazott tábor­nok indított rágalmazás miatt pert a CBS amerikai televí­ziós társaság ellen. Westmo­reland nem kevesebb, mint 120 millió dollár kártérítést követel a társaságtól amiatt, hogy egy 1982-ben sugárzott dokumentumfilmben azt mondták róla: tudatosan meghamisította a vietnami szabadságharcos erőkről be­érkezett hírszerzési adatokat. A fillm szerint Westmore­land fenn akarta tartani a „könnyű győzelem” látszatát és ezért kisebb adatokat kö­(Folytatás az 1. oldalról) sokban ügyfélszolgálati iro­dát hoztak • létre, nyújtott ügyfélfogadást tartanak, s ja­vult a munka tartalmi szín­vonala is. Ezt jelzi, hogy a határozatoknak mindössze egy százalékát fellebbezték meg. Szólt. a gondokról is. Köztük említette, hogy még mindig előfordul harminc- napon túli ügyintézés, s ezen sürgősen változtatni kell. Javult, de nem kielégítő az állampolgári fegyelem, ámít abban mérnek le, hogy a ta­nácsok határozatainak nem mindig sikerül érvényt sze­rezni. Csökkent az engedély nélküli építkezések száma, de a környezetvédelemben hatá­rozottabb fellépésre van szükség. Az önkormányzati jelleg leginkább a megyei tanácson növekedett, amelynek oka, hogy a helyi tanácsoknak nincs, illetve nem sok lehető­ségük van önálló gazdálkodá­si döntésekre, hiszen köz­pontilag szabályozzák, hogy milyen pénzt mire lehet fel­használni. Ez nem serkentett a saját bevételek növelésére, mert ha az nőtt, akkor csök­kent a központi támogatás. zölt Washingtonnal a Dél- Vietnamban harcoló szabad­ságharcosok létszámáról, mint amilyeneket saját hír­szerző apparátusa jelentett. A filmben ezt maguk az egy­kori felderítő tisztek mond­ták el. A másfél órás doku­mentumfilmben a vezető ri­porter, az amerikai televízió­zás egyik legismertebb sze­mélyisége, Mike Wallace „összeesküvésnek” nevezte a tábornok magatartását, ami sok ezer amerikai katona éle­tébe került. Az amerikai köz­vélemény csak akkor tudta meg, hogy milyen erősek a felszabadító csapatok, amikor bekövetkezett a nevezetes „Hold-újévi offenzíva”, 1968 tavaszán. Ma, amikor az igények nö­vekednek, a pénz pedig nem, nagy terhet jelent a taná­csoknak a települések fej­lesztéséről gondoskodni. En­nek ellenére a megye VI. öt­éves tervét is sikerül teljesí­teni. Jó eredmények várha­tók a lakásépítésben, a víz- művesítésben. az iskolaépítés terén, de jó eredmény, hogy sikerül a megyében lévő épü­letek megóvására is a koráb­biaknál nagyobb gondot for­dítani. Jónak értékelte a megyei tanácselnök a tanácsok koor­dináló tevékenységét, amely a társadalmi szervezetekkel, az illetékességi területükön működő gazdasági szerveze­tekkel kialakított jó kapcso­latokból is lemérhető. A két napirend vitájában szót kért dr. Tar Imre, Gilá- nyi János, dr. Kulin Lászió­né, Kelemenné Balogh Kata­lin, Hornyák Tiborné, Széles Lajos, Biró Miklós, Hosszn László és dr. Borbély Gyula. a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezető­helyettese. A képviselők ezt követően az országgyűlés őszi üléssza­kára készültek fel. A lúdtalpas nemzedék Puha talpakon vonulnak fiatalok százezrei — egyene­sen a komoly egészségügyi problémák sűrűjébe. Azok­ról van szó, akiknek lábáról le nem jön a tornacipő. Tor­nacipős nemzedék — mond­ják sokan, holott egy nem­zedékeinél is többen van­nak azok, akiknél minden­napos viselet a tornacipő, ami sportorvosi, ortopéd szakorvosok szerint három súlyos egészségi károsodást okoz: lúdtalpat, viszeret és a test egész izomzatúnak az elernyedését. Aki hosszasan tornacipőt , visel, elveszíti egyenes test­tartását. A jó tornacipő egy bizonyos célt szolgál, sa­rokrésze tökéletesen van ki­képezve, talpa azonban pu­ha, vagyis a sarok jól érzi magát, de a lábfejnek nincs tartása. A talp ide-oda csú­szik a cipőben, ez megeről­teti a lábszárizomzatot, s a tornacipő viselője görnyedt testtartást vesz fel — mond­ják az ortopédok, miköz­ben tisztában vannak azzal, hogy egészségügyi érvekkel nem tudják levetetni a tor­nacipőt — erre csak egy merőben új divathullám lenne képes. A tornacipő mindennapos viseletként az Egyesült Ál­lamokban terjedt el és on­nan indult el győzelmes út­jára a hatvanas években. Az amerikai diákok már az ötvenes években fehér vá­szon torna- és teniszcipők­ben — úgynevezett surra- nókban — jártak. A „sur- ranónak” tilos volt tisztá­nak lennie, az új pár cipőt be kellett avatni. A hatva­nas években a sportcipő számtalan fajtája jelent meg és jött divatba, rózsa­színűtől a hupikékig a szín­skála minden elképzelhető árnyalatában, egészen a kockás cipőkig. Neves művészek tették szalonképessé a tornacipőt. Woody Allen elegáns szmo­kingot és fekete színű fehér fűzős sportcipőt öltve kísér­te el a Fehér Házban meg­rendezett táncmulatságra Betty Fnrdot az egykori „First Ladyt,’ Truman Ca­pote tornacipőben járta vé­gig mozgalmas életét. .4 filmsztár .Robert. Redfort is kedveli, és még Howard Hughes-ről a titokzatos mil­liárdosról is tudni lehetett, hogy több pár torncaipője van. New York utcáin meg­szokott látvány a kifogásta­lanul öltözött diplomatatás­kás üzletember — tornaci­pőben. Férfiak és nők egyaránt kedvelik, a szülők ráadják az éppenhogy állni tudó kisgyerekekre. A hagyomá­nyos cipőipar persze nem nézi ezt jó szemmel, Ame­rikában kampányt is indí­tottak, figyelmeztetve a szü­lőket, miféle egészségügyi károsodást okoz, ha kisgye­rekek fejletlen lábát torna­cipőbe bújtatják. Ám hiába minden figyelmeztetés, egészséges avagy sem, a tor­nacipő mindenki számára kényelmes, így aztán szerte a világon milliók viselik. Pillér Istrii cikksorozata 1944. október 19. évfordulójáé: Horthy lelkiismerete... Verőfényes napra virradt 1944. október 15-én Buda­pest. A város a háborúban már megszokott vasárnapi képét mutatja. Az újságok el­ső oldalán a hadi jelentések, amelyekből — fogalmazóik minden igyekezete ellenére, hogy győzelemnek tüntessék fel a vereségeket — kitűnik, hogy a szovjet csapatok már a magyar főváros felé köze­lednek. Makó, Szeged már a szovjet csapatok kezén van, Debrecen körül pedig páncé­loscsata tombol, amelynek ki­menetele aligha lehet kétsé­ges. Sztálingrádtól jutottak idáig a Vörös Hadsereg egy­ségei, miért éppen a Horto­bágyon sikerülne feltartani őket? Budapesten ezen a napon még nagyon kevesen tudják, hogy az ország tulajdonkép­pen már kilépett a háború­ból. Egy fegyverszüneti kül­döttség, amelyet Horthy Mik­lós kormányzó Faragho Gá­bor vezérezredes, egykori moszkvai katonai attasé ve­zetésével küldött a Szovjet­unióba, négy nappal előbb, Moszkvában Molotov szovjet külügyminiszter lakásán alá­írta az ideiglenes fegyver­szüneti megállapodást. Gróf Teleki Géza, a Jugoszlávia megtámadásakor öngyilkossá lett miniszterelnök fia, a kül­döttség egyik tagja pontosan feljegyezte az időpontot. Es­te 7 óra 57 percet mutattak az órák. Az okmány orosz nyelven íródott. Francia for­dítást mellékeltek. Molotov türelmesen várt, amíg a ma­gyar delegáció átolvassa a szöveget. Az aláírások előtt Faragho tintával odaírta: „Magyarország kormányzójá­nak megbízottjai: vitéz Fa­ragho Gábor vezérezredes, Szent-Iványi Domokos rend­kívüli követ és meghatalma­zott miniszter, Teleki Géza egyetemi nyilvános tanár”. Teleki Géza feljegyzései szerint az aláírás után a szovjet tárgyaló partnerek szinte kicserélődtek. Kuznye- cov vezérezredes, a szovjet vezérkari főnök helyettese, aki az október elsején Moszk­vába érkezett magyar delegá­ció valamennyi tárgyalásán részt vett, odament a ma­gyar tábornokhoz, megölelte és testvérnek nevezte. Mo­lotov, — aki akkor a szovjet vezetés második emberének számított — mosolygott és kezet rázott a magyarokkal. — Most már szövetségesek vagyunk! — jelentette ki. A küldöttség azonnal táv­iratban értesítette a budai várat, hogy az aláírás meg­történt. Az előzetes titkos táviratváltások alapján a kormányzónak az lett volna a dolga, hogy azonnal, szem­beforduljon a németekkel. A moszkvai tárgyalások nyo­mán a szovjet hadsereg két- három napra megállította a frontot, hogy a kormányzó Budapest alatt összegyűjthes- se csapatait. Horthynak azon­ban esze ágában sem volt eleget tenni e megállapodás legfontosabb, s az ország szá­mára sorsdöntő pontjának. Amint akkori külügyminisz­tere, Hennyey Gusztáv ve­zérezredes, később, az emig­rációban leírta: „Lelkiisme­reti problémát jelentett a kormányzó számára a Német­országgal fennálló szövetségi viszony felbontása. Sohasem állott szándékában, hogy ka­tonai akciót indítson Német­ország ellen, ezt előttem több alkalommal is kijelentette”. Negyedszázad politikai tör­ténete mutatja, hogy Horthy­nak egyáltalán nem, vagy nagyon sajátosan működött a lelkiismerete. Mindenesetre miközben a szovjet katonai parancsnokság az előzetes fegyverszünetnek megfelelő­en parancsot adott csapatai­nak, hogy „semmiféle továb­bi előremozgást külön intéz­kedésemig ne folytassanak”, az ő csapatai ellenlökésekkel kísérleteztek. És, bár tudo­mása volt róla, hogy a fegy­verszünet bejelentése eseté­re a nyilas pártba tömörült szélsőjobboldali banditák, né­met katonai támogatással a hatalom átvételére készülnek, még arra sem adott paran­csot, hogy megbízható csapa­tok védelmébe helyezze ma­gát. Körülbelül abban az idő­ben, amikor a budai várba beérkezett a fegyverszünet megkötését tudtul adó moszk­vai távirat, a hitlerista tit­kosrendőrség figyelő szemeit kijátszva, egy szociáldemok­rata és egy kisgazdapárti politikus jelenik meg a kor­mányzónál. Szakasits Árpád és Tildy Zoltán az ország hitlerista megszállása óta il­legalitásban él. Ott alakul meg a Magyar Front, amely szeptember 20-án memoran­dumot juttatott el a kor­mányzóhoz, aki aztán a ve­zérkari főnökét, Vörös Jánost bízta meg a kapcsolat felvé­telével. Vörös közölte: a kor­mányzó kész kiugrani, s megkérdezte: mi támogatást kaphatna az ország népétől, a munkásságtól, a paraszt­ságtól? A Magyar Front ve­zetői 'azt válaszolták: min­den támogatásra számíthat, ha fegyvert ad. Hiszen fegy­vertelenül mit tehetnének az altig felfegyverzett megszál­lók ellen? Horthy a személyes megbe­szélésen azonban egy szót sem hajlandó szólni a mun­kásság felfegyverzéséről. Amikor Szakasitsék előadják a Magyar Front elképzeléseit, Horthy elkezd a földreform­ról beszélni, amiről most nincs nem is lehet szó. Olyasféle földrefórmtervet ad elő amely a nagygazdák paradicsomává változtatná Magyarországot. Már az or­szág földjén tombol a hábo­rú, s Horthy azt magyaráz­za, hogy a nagybirtokokat szerinte is le kell bontani, de vigyázni kell. Háromszáz—öt­száz holdas birtoktesteket képzel el, s aztán mindenféle öntözőcsatornák építéséről fecseg. Szakasitsék többször közbe akarnak szólni, de ha Horthy egyszer elkezd be­szélni, lehetetlen félbeszakí­tani. Végül csak rátér a találko­zó tulajdonképpeni tárgyára. Figyelmezteti a Magyar Front vezetőit, készüljenek, mert kedden, október 17-én beje­lenti, hogy kilép a háború­ból. S amikor a munkásság­nak adandó fegyvert rekla­málja a héttagú küldöttség, Horthy azt válaszolja, hogy a szervezés most van folyamat­ban, s időben értesítést küld, hogy mikor és hol vehetik át a fegyvereket. Másnap délej/átt Horthy parancsára Vattay altábor­nagy hívatja Utassy Loránd ezredest, aki a Honvédelmi Minisztériumban teljesít szolgálatot. A katonai iroda főnöke tájékoztatja: az oro­szok kívánsága, hogy egy ma­gas rangú tiszt utazzon Sze­gedre, találkozzék Mali- novszkij marsallal, a szovjet frontparancsnokkal. Utassyt délután hat órakor igazítja el Csatay Lajos és Vörös Já­nos. Nem mondják meg Utassynak, hogy a fegyver­szüneti egyezményt már megkötötték. Igaz, ők. sem tudnak róla. Utassy rövid, de velős parancsot kap: vegye át a szovjet katonai parancs­nokság, illetve a szovjet kor­mány kívánságait, 's azt je­lentse a várban. Utassy el is jut Malinovszkijhoz, s csak ott derül ki: Horthvék ismét csak taktikáznak. Utassynak semmiféle felhatalmazása nincs a tárgyalásokra, s mint a Honvédelmi Minisz­térium hadifogolyosztályának vezetője, tájékozatlan minden jelentős katonai kérdésben, így nem tud válaszolni Ma- linovszkijnák legfontosabb kérdésére sem: mennyi idő­re van szükség ahhoz, hogy a magyar csapatok szembe­forduljanak a németekkel. Az akció részleteiről sem tud tárgyalni. Annál is inkább tisztában vannak saját elgondolásaik minden apró részletével a németek. Elhatározott dolog, hogy Horthyt felcserélik Szá- lasival, s a nyilasokat jut­tatják hatalomra. A hitleris­ták számára azonban most sem lényegtelen a látszat megőrzése, s olyan megol­dást keresnek, hogy a kor­mányzó, mint alkotmányos tényező, hajlandó legyen szentesíteni a német fegyve­rekkel végrehajtott nyilas puccsot Következik: 2. Csak „alkot­mányosan”. Képtávírón érkezett Csád középső részén egy­re nagyobb éhínség pusz­tít. A képen éleimiszerse- gélyre várakozó asszonyok és gyermekeik látható. (Keiet-Magyarország tele­fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom