Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

8 Keltt-Migyuomác 1984. október 7. Labdarúgó NB I A labdarúgó NB I szombati 6. fordulójában öt mérkőzésre ke­rült sor. köztük a Ferencváros— Videoton és a Rába ETO—Újpesti Dózsa rangadókra. Békéscsabán pedis az újoncok csatáztak. A bajnoki forduló ma három talál­kozóval folytatódik, az MTK-VM a Pécsi MSC-t, a Vasas a Tata­bányai Bányászt, a Zalaegerszegi TE pedig a Budapesti Honvéd gárdáját fogadja. A szombati eredmények: Haladás VSE-Csepel 1:0 (0:0), Békéscsaba—Eger SE 2:1 (1:0), SZEOL AK—Debrecen 1:1 (1:0), Rába ETO—O. Dózsa 0:3 (0:1), Ferencváros—Videoton 0:1 (0:0). (-----------------—-------------------­Élete első hivatalos mérkő­zését hamis igazolással játszot­ta a marcali ificsapatban. Ak­kor még nem töltötte be a 13. életévét. Kellett viszont egy középcsatár, igy az alig 12 esztendős siheder a meccsre teherautón utazva szorgalma­san magolta a születési ada­tait. Ez idő tájt az alakulóban lévő balatonkereszturi fel­nőtt (!) tizenegyben is ját­szott! Előfordult, hogy a ro­busztus védők között ügyeske- dő gyerkőc egymaga hat gólt rúgott! Amikor később leiga­zolták Marcaliba az ifikhez, eleinte ott is csak némi kegyes csalás árán játszhatott ... Bene Feri futógyorsasága, erőszakossága, eredményessé­ge olyannyira kitűnt a vele egykorú, vagy idősebb srácok közül, hogy első ifiévének vé­gén négy mérkőzést már a Marcali felnőtt gárdájában ját­szott! Akkor fejezte be az ál­talánost. „FIGYELJENEK A GYEREKRE” És mivel bátyja akkor már Kaposvárott a Dózsa játékosa­ként koptatta a gimnázium padját, nem okozott különö­sebb gondot annak elintézése, hogy öccse is Somogyország fővárosába kerülhessen diák­nak. Egy évig hol az egyik, hol a másik klubban gyako­rolt. A vége persze az lett. hogy a rendkívül népszerű Ki­nizsihez (a mai Rákóczi előd­je) került. Csak éppen eleinte ott sem játszhatott! Mivel még nem töltötte be a 16. évét, nem kaphatott a felnőttek között játékengedélyt. 1960 őszén a harmadik fordulótól végre megkezdhette a gólgyártást a felnőttek között. Akkor még nem sejtette, hogy a Kinizsi korábbi edző­je, Avar István, az egykori újpesti válogatott csatár már leadta a jelzést a Megyeri út­ra: figyeljenek erre a gyerek­re, mert kivételes adottsággal áldotta meg a természet: gólt tud rúgni! — Az utolsó pillanatig této­váztam. Mit tegyek: menjek a Dózsába, vagy maradjak Kaposvárott? Minden a ked­ves vidéki városhoz kötött, ugyanakkor izgatott, vajon mire lennék képes olyan nagy csapatban, mint a Dózsa. Így lett Bene Ferenc az Új­pesti Dózsa játékosa. Elrabolták Benét! Az első hallásra teljes képtelenségnek hangzó mondat hasított bele az újpesti öltöző nyugodt csendjébe 1961 augusztusának elején, néhány nappal a baj­noki rajt előtt. . . Pontosan így történt. Két kaposvári futballvezető, a Be­ne szülőkre hivatkozva, Ferit karonfogva kisétált az edzőtá­borból ... — Az az igazság, hogy ne­kem akkor kifejezetten tetszett az „elrablásom”. Szerettem volna visszamenni Kaposvárra, ahol biztonságban éreztem ma­gam, ahol dédelgettek, ahol biztos volt a helyem a csapat­ban! De amikor egy-két nap múlva hazakerültem Kereszt- túrra, apám villámgyorsan megérttetté'velem: ha az em­ber az aláírásával valahová elkötelezte magát, akkor nincs helye az érzelgőségnek. így /------------------------------------------------------- A Keszthelyen az NYYSSC Szombaton reggel meglehe­tősen ideges állapotban talál­tuk Dalnoki Jenőt, az NYVSSC labdarúgócsapatának vezető edzőjét... Aztán megtudtuk az okot: — Nagyon gátolta a Keszt­hely elleni mérkőzésre törté­nő felkészülésünket az, hogy Szikszal péntek délután(!) be­jelentette: orvosnál járt, aki idegi fáradság miatt kéthe­tes pihenőt rendelt el neki. így teljesen más összetételű védelmet kell kiállítanom, erre hét közben nem készülhettünk fel! Eszenyit pedig elvitte az ifjúsági válogatott, s beteg Krizán és Balogh is ,.. — A mi gyakorlatunknak el­lent mond az, hogy Szikszai nem a mi orvosunkkal közölte, hogy beteg — mondta Csonka Zoltán, az NYVSSC labdarú­gó-szakosztályának elnöke. A korábbi sok-sok sérülés miatt ugyanis elrendeltük, hogy a csapat mellett dolgozó orvosnak, aki egyébként minden délután ott van a fiúk között, min­denről tudnia kell! — Szakosztályunk kétéves programot dolgozott ki az NB I-be való visszakerülésre. Most a csapatépítés fázisában va­gyunk, melynek kevésbé lát­ványos része az erkölcsi ala­pok megteremtése is. Az a fel­fogás, ami korábban volt, az I. osztályban bukásra kény­szerítette együttesünket. Min- dent megteszünk ezért a vál­toztatásért és Ígérjük, hogy következeteseik leszünk. Még ak­kor is, ha ez a csapat szerep­lésére átmenetileg negatív ha­tással lesz, vagy egy-két lab­darúgónak a pályafutása be­fejezését jelenti! Dalnoki Jenő tizennégy lab­darúgót tudott csak magával vinni Keszthelyre. A névsor: Rabcsák, Szobonya, Cséke, Gi­ron, Varga J. (a remek formá­ban játszó hátvéd egyébként péntek éjjel apa lett: felesége egészséges kislánynak adott életet a nyíregyházi kórház­ban), Moldván, Pólyák, Kö­kény, Kiss, Vágó, Csehi, Varga A., Szécsi, Buzsik. A Keszthely—Nyíregyháza ta­lálkozót — 14,00 órakor kezdő­dik a Balaton-parti városban — Kaibás vezeti, a két partjel­ző pedig May és Komáromi lesz. A további mai NB II-es talál­kozók: Salgótarján—Szolnok, SzekszáTd—Volán SC, Sopron —Diósgyőri VTK, Bakony Ve­gyész—Ózdi Kohász, Kazinc­barcika—Tapolca, Baja—Siófok, 22-es Volán SE—Hódmezővásár- hely, Vác—Nagykanizsa, Du­naújváros—Debreceni Kinizsi. J aztán szépen jelentkeztem Új­pesten. Ahol elfogadták az in­dokaimat. Amikor láttam, hogy senki sem csinál ügyet az esetből, megnyugodtam. GERD MÜLLERHEZ HASONLÍTOTTAK Néhány nap múlva az Esti Hírlapban vastagon szedett be­tűkkel: ,,A 16 és fél éves Be­ne vezeti a Dózsa csatársorát a párizsi Racing ellen”. Aztán elkövetkezett az első bajnoki — Benét a külföldi hírességek közül csupán Gerd Müllerhez tudnám hasonlítani. Tetszett, hogy minden gondolata a gól. Nem kereste a „kötényt” adá­sának lehetőségét, csak azzal törődött, hogy lőhessen. És lőtt is! Tipikus befejező csatár volt. Kovács Imre véleménye: — Feri bizonyos értelemben kilógott a sorból profi menta­litásával, ellenvetést nem tűrő fegyelmezettségével. Ami per­Lehet-e ülve röplabdázni? Pirenon, Nyíregyháza... A háló alacsony, a játékot ül­ve játsszák. De ami a mozgal­masságot. változatosságot, a meg­kívánt ügyességet illeti, nincs különbség a ..rendes” és az ülő röplabda között. S aki a moz­gássérültek csapatának jó han­gulatú edzését figyeli a Ságvári- telepen lévő 7. számú áltagos iskola tornatermében, azzal z érzéssel áll fel a nádról, hogy valami nagyon fontos, támoga­tandó dolgot látott. Gál János, a mozgássérültek egyesülete sportklubjának veze­tője. játékosa és mindenese leg­először is örömmel újságolta, hogy csütörtök (október 4-e) óta már neve is van a klubnak: Pi­renon, Nyíregyháza. Az első pil­lanatra tán furcsának tűnő el­nevezés első tagja arra a deb­receni vállalatra, pontosabban nyomdára utal, ahol sok moz­gássérültet foglalkoztatnak. s amelyik cég szintén mozgássé­tam sportszerűtlennek! Ugyan­is az utolsó két évben már alig-alig engedtek játszani. ... a bajnoki vacsorán Hólya István, az Újpesti Dózsa ügy­vezető elnöke a sok vihart megélt harcos legnagyobb megrökönyödésére bejelentet­te: Bene Ferenc visszavonult a labdarúgástól! Bene elment a Volán se­be játszani, ahol ötven mécs­esén tizennyolcszor zörgette meg az ellenfelek hálóját. Az ő remek szereplésével jutottak Egy kis eligazítás. Tartja: Szalai Erika. rült igazgatójának, dr. Gere Kál­mánnak jóvoltából, anyagi tá­mogatást nyújt a klub működé­séhez. Ebből viszont következik: a csapatnak debreoeni tagjai is vannak, akik hetente kétszer ide­járnak át edzésekre, és termé­szetesen a csapattal utaznak a mérkőzésekre. A megalakulás körülményei­ről. a klub eddigi életéről Gál János így számolt be: — Idén májusban Kéninger Pistával elmentünk Miskolcra, hogy megnézzük az ülő röplab­da nemzeti bajnokság ottani for­dulóját, és megbeszéljük az or­szágos szövetséggel, hogy miként vehetnénk részt mi is a bajnok­ságban. A beszélgetés eredménye­ként hamarosan ott is voltunk Pécsett a Sopiane Kupán, ahol számunkra meglepő módon, két mérkőzést meg is nyertünk. Le­győztük a nagykanizsaiakat, és a Csehszlovákiából érkezett Fisén csapatát. Jól szerepeltünk atléti­kában is. A csapat már játszik a baj­nokság Keleti csoportjában, ed­zőjük is van. mégpedig szak­képzett. Szalai Erika személyé­ben. Ogy tűnhet tehát, hogy rév­be értek. De komoly gondok is vannak. Ezekhez elöljáróban annyit, hogy megyénkben mint­egy kétezer a mozgássérültek száma, s a nyilvántartások sze­rint tetemes részük sportolhatna is. — Asztalitenisz, úszás, céllövé­Gál János, az elnök-mindenes. szét. sakk szerepel egyebek közt terveink között — mondja az el­nök. mindenes Gál János. — £s szeretnénk, ha minél többen je­lentkeznének nálunk, sőt az sem lehetetlen, hogy a sportolni vá­gyó mozgássérültek javasoljanak új testedzési ágakat. Rendkívül fontos lenne, ha minél többen élnének a lehetőséggel. De ha már a támogatásnál tartunk, el kell mondani, hogy például a re­pülőgépes szolgálat, ahol többen is dolgozunk, sokat segített, csakúgy, mint Horváth László tanár úr a Krúdy gimnáziumból, aki társadalmi munkában vezet­né az atléták edzését, vagy Sze­kér László, a tanárképző főisko­láról. A csatár életreiéiye Részletek a Bene Ferencről megjelent új sportkőnyvből meccs. A negyedik fordulóban a Pécsi Dózsa ellen a Megyeri úton, mindjárt be is rúgta el­ső NB I-es gólját Danka háló­jába. És utána az első méltató sorok a Népsportban: „Újpesten bemutatkozott egy nagy tehetségű csatár: Bene. A kis Bene az első perctől kezdve magabiztosan mozgott a pályán, bátran vállalkozott egyéni megoldásokra, cselekre, lövésekre is. Nem kétséges, hogy Bene személyében nagy reményekre jogosító középcsa­tára van az O. Dózsának 1” A húszesztendős magyar csa­tárcsillag a tokiói olimpián pa­rádés teljesítményt mutatott. Bene Ferenc, az olimpiai tor­na gólkirálya egy csapásra fel­hívta magára a világ labdarú­gó-szakembereinek figyelmét. Áradozott róla a szaksajtó. A spanyol El Mundo Deportivó odáig ment, hogy kijelentette: „Bene mindent egyesít magá­ban : Hidegkúti tisztánlátását, Puskás lövőkészségét, Kocsis fejjátékát és Czibor gyorsasá­gát.” Immár tizennyolc esztendeje annak, hogy a liverpooli aré- * nában a magyar válogatott olyan játékot produkált a két­szeres világbajnok Brazüia el­len, amely után még a felet­tébb mértéktartó Barőti Lajos is azt nyilatkozta: „Ezzel a győzelemmel végre átléptük az aranycsapat árnyékát! A 3li­es győzelmen túlmenően ennél többet akkoriban aligha lehe- f tett elvárni a magyar nemzeti tizenegytől. Bene Ferenc pedig ragtapasszal szorosan rögzített térdgumival a lábán élete egyik legjobb — ha nem a legjobb! — teljesítményét nyúj­totta Albert Flóriánnal együtt. Kétszer hívták meg az Euró- pa-válogatottba, ott lehetett a világ legjobbjai között Gento (Real Madrid) és Uwe Seeler (Hamburger SV) búcsújátékán is. S játszott 38 találkozón a finn I. osztályban — profiként — 38 meccset, és tizenhatszor ott is eredményes ve i! Barőti Lajos mondta: sze a többieknek időnként el­lenszenvesnek is tűnhetett. IUovszky Rudolf szavai: — Öriási erényének tartot­tam, hogy sohasem mérlegelte a csínt, nem félt, nem húzta vissza a lábát! Ráfogták, hogy önző. Szerintem ez nem igaz! Egy előretolt csatárnak igenis be kell fejezni az akciót! Aki a nagy helyzetekben mindig odalöki társa elé a labdát, az gyáva... SZOMORÚ BÜCSÜ... Bene Ferenc 1975 őszén szép csendben, szinte észrevétlenül kezdett búcsúzkodni. Elkezdő­dik életében a bizonytalanság, a kétkedés korszaka. Hol csa­tár, hol középpályás. Hol meg csak kispados. — Nem azt vitattam, hogy Törőcsiknek, vagy Feketének helye van-e a Dózsában! De harminckét éves fejjel tartot­tam magam még annyira jó futballistának, hogy ne kelljen hétről, hétre a kispadon kupo­rognom, jobb esetben a tarta­lékcsapatban zöldfülűek között erőlködnöm a hátsó pályán, a sártengerben. El akartam men­ni Debrecenbe, ahol Dunai An­tival ketten sokat tehettünk volna, hogy hosszú idő után visszatérjen a DVSC az élvo­nalba. Engem azonban nem engettek el. Azt hajtogatták, szükség van rám. Ezt tartót­fel a közlekedésiek az NB I- be! De ő már nem játszott az élvonalban a közlekedésiek kék-fehér mezében, visszament Újpestre — technikai vezető­nek. Másfél évig tartott ez a számára semmilyen állapot. S akkor elment 37 évesen profi­nak — Finnországba. — A szerződésem értelmében a két teljes bajnoki évre ösz- szesen kaptam 60 ezer finn márkát. Ez átszámítva hozzá­vetőlegesen 460 ezer forintot jelent. Ezenkívül a Sepsi még fizetett az aláírásomért 15 ezer dollárt, amelyből a Dózsa tizet, én ötezret kaptam. A hazatérést követően 39 évesen újra a Volán SC-ben játszott, ismét az NB II-es baj­nokságot nyert gárda tagja volt, s most a Kecskeméten játszik a területiben. Nem tud elbúcsúzni a futballpályától... Új arc a piros-kékaknél A magas, barna, jókötésű fiú beállósként tűnt fel, majd jobb­hátvéd poszton találta meg a he­lyét. Szobonya Józsefről van szó, a Nyíregyházi VSSC 24 esz­tendős játékosáról, aki végigjár­ta a „fociranglétrát”. Encsről — kis kerülővel — Szabolcsba ve­zetett az út. Száznyolcvan centiméternél magasabb, de félszegen ül le a székre. Arcán meglepetés tük­röződik: „Miért kellett nekem bejönni Dalnoki Jenő bácsi szo­bájába ...” Amikor megtudja — zavarba jön. Bizonyosan sokan nem tudják, de Jóska tényleg ilyen. A pá­lyán alig hallani a hangját. Ne­hezen indul a beszélgetés. Az­tán elkezdi: — Igaz, ami igaz: én sem gon­doltam volna egykor, hogy az NYVSSC igazolt játékosa le­szek ... A „Spariba” azért jöt­tem játszani, mert hívtak. — Mikor kezdett futballozni? — Viszonylag későn, jóformán az általános iskola után. Tizen­öt éves koromban az Encsi Me- dosz együttesénél lettem igazolt játékos. A Borsod megyei baj­nokság „B” csoportjában ját­szottunk, ott debütáltam. Innen Hejőcsabára, majd Kazincbar­cikára kerültem. összesen 44 NB II-ős mérkőzésen szerepel­tem a Vegyész csapatában, ed­zőmnek, Frenkó Lászlónak so­kat köszönhetek. A másfél éves katonáskodás alatt a Honvéd Papp József SE játékosa vol­tam. Onnan vezeteti az út a Nyírség központjába. A bajnokság kezdetén beállí­tását még nem látta indokolt­nak Dalnoki Jenő. „Hadd gyűjt­se az erőt a fiú”. Aztán ... Vá­cott bemutatkozott. — Józsi, készülj! — Te Jössz ... Csak semmi izgalom. Szünet után az ifjúsági válogatott Kri­zán helyét foglalta el a csa­patban. Ettől kezdve sorrend­ben hét találkozón szerepelt a piros-kékek között. — Hogy tetszik Nyíregyháza? Családommal együtt jól érez­zük magunkat. — Milyen játékosnak tartja magát? — Nem vagyok tökéletes, sokat kell még tanulnom. — Miben kell fejlődnie? — Elsősorban technikai téren és fejjátékban. Most már komoly szálak fű­zik Nyíregyházához, s azt tart­ja talán sehol sem szeretik úgy a labdarúgást, mint itt az or­szág északkeleti csücskében. Kovács György II Kelet­magyarország Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi nana utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47, 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: (73) 495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hlrdetésügybem: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapikézbesítő postahivataloknál és a kézbesí­tőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni elő­fizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzílnk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. IS. Felelős vezető: Jäger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom