Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

2 Kelet-Mag7*rorazág 1984. október 7, Tisztelgés Körösi Csorna Sándornak Á tanár, aki stoppal járta meg Indiát Cincog az expresszáru Július 16-án indult el és szeptember 24-én szállt le Pesten egy kamionról. Az Olt völgyére jött végig, este 9-re ért Szegedre. Onnan nem volt vonat haza Nyír­egyházára. Ezért hát tovább folytatta a stopot Budapes­tig, hogy az első vonattal Nyíregyházán legyen. Kind­rusz Pál, a 19-es iskola ma­tematika—fizika szakos taná­ra szeptember 25-én, pont­ban reggel 8 órakor belépett a tanterembe. A gyerekek felálltak, ő meg csak annyit mondott: megjöttem. 25 ezer kilométer volt a háta mö­gött, amikor felírta az első matematikapéldát a táblára. Az elsőt, ebben a tanévben. Hatalmas át volt Az iskola igazgatójától ér­deklődöm felőle. — Itthon van, megjött — mondja —, igaz, hogy jócs­kán lekéste a tariévnyitót, de ez legyen most a legkevesebb. Hatvanhat nap alatt járta meg Indiát, és emléket állí­tott az iskolánknak. — A Körösi Csorna Sándor Úttörőcsapat emléktábláját vittem el a nagy magyar uta­zó darzsilingi sírjára — mondja Kindrusz Pál, a vilá­got látott tanár. — Szép, po­lírozott réztáblát készítet­tünk, -s azt írtuk rá, hogy: „A, tudósra; a hazafira em­lékezünk, a Körösi Csorna Sándor Úttörőcsapat. Nyír­egyháza, 1984.” — Hatalmas út volt, hogy szánta rá magát? — Évek óta terveztem már. Családi alapon spóroltuk ösz- sze a pénzt, hogy elegendő valutát vehessek az útra. De nem is ez volt a lényeges, hanem a felkészülés. Osztály­kirándulásokat szerveztem, harminckilós hátizsákot ci­peltem, hogy szokjam a meg­terhelést. Nem kértem anya­gi támogatást senkitől, ez az én magánvállalkozásom volt. Közvetlenül indulás előtt ke­resett meg Jaczkó Pál, a 17-es iskola igazgatója, mert nekik is van Körösi Csoma-őrsük, s adott tizenöt tekercs színes diát, hogy fényképezzek. Ennyi volt a „külső támoga­tás”. Cserében az ő emlék­szalagjukat is feltettem a sírra. Mindanütt segítették — Hogy indul el egy ma­gányos utazó, ha története­sen az indiai szubkontinens túlsó végébe igyekszik? — Farmerben, pólóingben és szandálban. Isztambulig vonattal könnyű. Odáig min­den magyar elmerészkedik. Isztambultól Teheránig ki­álltam a parkolók elé és ma­gyar kamionokat stoppoltam. Saját felelősségükre vittek, mert nekik stopost fölvenni nem szabad, ám amikor meg­mondtam hová készülök, in­kább vállalták a következ­ményeket, de felvettek. — Belegondolni is merész egy ilyen útba. Nagy Sándor haddal ment Kelet felé, még­sem ért el odáig ... — Az emberi segítőkészség legszebb példáival találkoz­tam. A magyar követségek mindenütt' meghívtak, hogy igazi ágyban alhássák egy éjszakát. Az Espahanban dol­gozó magyarok a dunaújvá­rosi Rend György kezdemé­nyezésére gyűjtést indítottak, hogy Iránban biztonságos he­lyeken szállhassak meg. Ta­lálkoztam egy lengyel bioló­gus expedícióval a pusztaság közepén. Főtt étellel kínáltak Kindrusz Pál, a nyíregyházi zsilingben. meg, s az autóból jeges gyü­mölcsszörpöt vettek elő. Kö- zel-távol nem volt emberi település. Á kinyitott hátizsák — Térkép segítségével iga­zodott el az ismeretlen tája­kon? — Idehaza nem tudtam elég nagy léptékű, használható térképet beszerezni. Később kint vettem, s aztán már könnyebb volt. Mielőtt elin­dultam, megnéztem egy fil­met. Sárosi Ervifi készített egy tv-sorozatot, Körösi Cso­rna Sándor útját járták vé­gig Sáfrán Józseí operatőr­rel. Ezt néztem meg Buda­pesten, házi vetítésen, hogy tudjam: merre menjek. Dél­után kettőtől hatig néztem a filmet. Este 11-kor indult a vonatom Isztambul felé. — Nem félt egyedül? — Bombayben zsebtolvajok forgatták ki a hátizsákom zsebeit. Szervezett akció volt, összeszokott kis , társaság. Csúcsforgalomban, a buszon kettő jelzett, hogy leszáll, hárman meg akadályozták úttörők emléktáblájával Dar­őket. A tumultus és huzako­dás után láttam, hogy a zsá­kom minden zsebe nyitva van. A Körösi Csorna emlé­kére készült alpakka százfo­rintos tűnt el, amit ajándék­nak szántam. Gondolom meg­lepődhettek, amikor kiderült, hogy ez a pénz nem fizető- eszköz. Büszke az őrs — Végül is eljutott a sír­hoz ... — Tovább is szerettem volna menni, föl a Himalájára, a kolostorhoz, ahol Körösi Cso­rna Sándor az angol—tibeti szótárt írta. Erre már nem volt időm, de nem baj. Még egyszer visszamegyek. Kindrusz Pál, a közismer­ten piros iskolának nevezett intézmény matematika—fi­zika szakos tanára megkezd­te a tanévet. A gyerekek tud­ják, hogy milyen utat tett meg a nyáron. Az őrs büsz­ke, hogy emléktáblájuk ott van a Magyar Népköztársa­ság márványtáblája mellett, melyet nemrég helyeztek oda a Körösi Csorna Sándor-em- lékév alkalmából. M. A. Posta, csomiagfelvevő pult, nagy kerek számlapú mér­leggel. Mögötte raktár, benne csomagok. Egy sarokban elektromos hősugárzó, rajta a cím: Püspökladány. Mel­lette két demizson, valószí­nűleg musttal töltve, mert annak van most a szezonja. Mi mindent adnak fel az emberek? — érdeklődtünk Harsányi Bálintné osztály­vezetőtől és Szilágyi Erzsé­bet előadótól, akiknek ez a „birodalmuk”. „TÖRÉKENY” ALSÖNEMÜ — Estig lehetne beszélni róla — mondja Harsányiné. — Már el is ^határoztam egyszer, hogy fel fogom je­gyezni a meghökkentő fur­csaságokat. — Kérhetnénk mutatóba néhányat? — Egyszer jött egy cso­mag, az volt ráírva, hogy kolbász, expressz, gyorsan romló. Megemeljük, hát csörög, s üvegszilánkok hull­nak ki belőle. A tartalma ugyanis egy bőrkeretes fali- tükör volt. Egy másik cso­magra viszont, melyben csip­kés női fehérneműk voltak, kénytelenek voltunk rára- g asz tani a piros TÖRÉKENY cédulát, mert — ki tudja milyen okból — ezt kívánta az ügyfél, és megfizette a különkezelési felárat. — Egérszag van — jött egyszer a raktáros. — Be ké­ne szerezni néhány egérfo­gót, mert kárt tehetnek a küldeményekben. — Nem tehettek, mert ők is be vol­tak csomagolva. Egy nyír­egyházi tenyésztő küldte rendszeresen a debreceni egyetemnek — kísérleti cél­ra — a cincogó expresszárut. — Hát még a varjú! — mondja Szilágyi Erzsébet, aki kártérítési ügyekkel foglal­kozik. Bejött valaki rekla­málni. Az volt a csomagjára írva, hogy bontott, hízott ka­csa. Már el is képzelte az ízletes vasárnapi ebédet. Ám amikor kibontotta a csoma­got, egy nagy lőtt varjú „né­zett vele szembe”. Azt hitte, a posta viccelte meg, aztán kiderült, hogy egy vadász Valamikor 1969-ben kezdődött, amikor Hamza József és Tintér Magdolna élettársi közösségre léptek. Két év múlva anya­könyvvezető előtt is szentesí­tették együttélésüket és azóta hat gyermekük született. Hamza jól keresett: kocsirendező volt Záhonyban és Fényeslitkén, kap­ták a családi pótlékot, ám a gye­rekek olyan elhanyagoltak vol­tak, mintha nem lett volna ke­reső a családban. Hol volt, hol nem volt mit enniük, nem jár­tak iskolába se, s Hamza csak akkor szerzett róla tudomást, amikor a mulasztásokért 14 ezer forint bírság összegyűlt, s mivel képtelen volt ennyi pénzt kifi­zetni, 6 napra elzárták, s a vas­út megszüntette miatta a mun­kaviszonyát. Hamza megtalálta a mód­ját, hogy miatta ezután se le­gyenek otthon anyagi gondok: alkalmi munkát végzett, napi 250—300 forintot is megkeresett, de az asszony ezután sem törő­dött semmivel. Nem gondozta a gyerekeket, pedig közülük ket­tő még nem érte el az iskolás kort sem, putrivá romlott laká­suk állapota, s mivel asszonyt legjobban a szórakozás érdekel­te, a házastársi teendőkről is a férj gondoskodott. Nem hogy férje keresetét nem osztotta be, már előre elköltötte: kölcsönö­ket vett fel, amiről a férj nem is tudott. A férj tűrt a gyermekek miatt, de március 17-én az asszony el­költözött egy másik férfihez. Nemcsak együtt laktak, hanem bűncselekményeket is követtek el, s amikor új választottját a rendőrség letartóztatta, meggon­dolta magát és visszaköltözött a férjéhez. Hamza visszafogadta, mert egyedül nemigen volt ké­pes keresni is, meg hat gyerme­kéről gondoskodni is, s néhány barátja adott vissza valami régi ugratást. KRIMIBE ILLŐ ESET Krimibe illő eset a sír­kövesé, aki négy-öt kártérí­tést vett fel összetört már­ványlapjaiért. Feltűnt a pos­tának ez a rendszeresség. Faragott márványlapok men­nek a Dunántúlra — min­dig egy címre —, s törötten érkeznek oda. Végül vizsgá­lat derített fényt az ügyre: a sírköves eleve törött táblá­kat adott fel a vaskos kár­térítés reményében. A rend­őrségnek volt módszere ar­ra, hogy megállapítsa: a tö­rési felületek sokkal régeb­biek, mint a feladás kelte. Itt az ősz, megindultak az alma- és krumpliküldemé­nyek. Az emberek nehezen értik meg, hogy húsz kilónál nehezebb csomagot nem vesz fel a posta. — Ki kell szednünk a fö­lösleget iitt a mérlegen, amit sokan itt akarnak hagyni, hogy ők ugyan nem cipelik vissza. Rábeszéljük őket, hogy vigyék el. Végül is nem nyithatunk zöldségboltot. PÄLINKAILLATÜ BARÄTFÜLE Még egy-két érdekesség: a demizsonokat nem szabad színig tölteni, mert kilövik a dugót, s ez igen nagy csábí­tás arra, hogy valaki meg­kóstolja tartalmukat — eset­leg fenékig. Ha átható pálin- kaiillat lengi be a raktárt, vagy a postakocsit, azért rendszerint a kiskafonáknak küldött csomagok felelősek. Ezekre ugyanis — érthető, de meg nem engedhető okból — nem írják rá, hogy a sült csirke és barátfüle között egy üveg jóféle tarpai vegyes la­pul. Lapul persze, amíg ösz- sze nem törik, mert az ter­mészetes, hogy a TÖRÉ­KENY felirat sincs rajta, ne­hogy gyanút fogjon a • pa­rancsnok. Mi mindent adnak fel az emberek? A szabályos cso­mag három oldalélé nem ha­ladhatja meg a 250 centimé­tert. De hogy ezeken belül mi van, néha a legszárnya- lóbb fantáziát is meghaladja. (ma) napig úgy tűnt: visszaáll közöt­tük a harmónia. Két—három nap múlva Ham- záné újból idegen férfiakkal is­merkedett, sőt egyik ilyen ,.tes- li-lelki” barátját még nővére lakásán is vendégül látta. A fér­fi részeg volt már, s amikor ha­zaindult, megkérte Hamzánét, kí­sérje el egy darabig, nehogy meg­támadják. Az asszony eleget tett a kérésnek, s a Sorompó utca felé menő út kereszteződésig kí­sérte. Hamza József este vízért in­dult el, s amikor a kúthoz ért, meglátta, hogy felesége egy ide­gen férfivel ölelkezik. Megvár­ta, míg elbúcsúznak, s akkor ment felesége elé. Megkérdezte tőle, hogyan gon­dolja így tovább az együttélést, de az asszony durván elküldte a férjet, s közölte nem hajlandó vele egy úton hazamenni sem. Mivel Hamza haza akarta vinni a csaknem részeg feleségét, nem hagyta ott első szóra. Ekkor az asszony a zsebéhez kapott és ebből lett a baj. Rendszeresen hordott ugyanis magánál kést és többször is megtámadta vele férjét. Hamza ijedtében előkapta és megszúrta az asszonyt. A sé­rülés súlyos volt, de szerencsére egy hónapon belül meggyógyult. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa Hamza Józsefet életve­szélyt okozó testi sértés miatt másfél év börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Ja­vára értékelték, hogy hat kis­korú eltartásáról gondoskodik, megbánta cselekményét, s hogy felesége magatartásán felhábo­rodva, bizonyos mértékig ijedsé­gében követte el tettét. Az ítélet első fokon jogerős. (b) Kirakat ■ nyíregyházi Kossuth tér — megyeközpon­tunk központjának központi köztere — a legkevésbé sem impozáns es­ténként. Takarékos világunk* ban nem a fényárt, nem a harsogó reklámokat hiányo­lom, mindössze azt, hogy legyen otthonosabb a tér. Tudom, a közeljövő sétáló­teret, autók, motorok nélküli korzót varázsol ide, s ez biztató. Tudom, hogy a ta­nácsi épületkozmetika miatt átmenetileg el kell viselni a fa- és fémállványzatot, mint az esti sétát tarkító akadály- pályát. Sem a városlakó, sem a hozzánk látogató idegen szá­mára nem vonzóak a Kossuth téri kirakatok. Az egyikben cipők halvány megvilágítás­ban, a másikban zárak, va­sak, szerkezetek — különö­sebb dekoratőri megerőltetés nélkül. Halvány az egyéb­ként impozáns Csemege ABC esti fénye is. A legsötétebb körítésben az írott kultúra üzlete, a könyvesbolt kira­kata áll. Egyszóval: Kossuth terünk több törődést érdemel. Miért névtelen? K özügyben írt cikkem­re reagált levelében egy kedves olvasónk. Nevét nem írta alá, s emiatt ki is menti magát: 4 ,.Elnézést kérek az aláírás hiányáért, de közismert va­gyok, és nem szeretném, hogy ismerőseim szereplési vággyal gyanúsítanak.” Sajnos vitába szállók a le­vélíróval, mert rendkívül so­kat segített volna az ügynek, ha konkrét. Ügy vélem, a levelet közéleti fűtöttséggel írta, mert ha tollat fogott, írógéphez ült, akkor ezt a köz épüléséért tette. Amit leír, abban ráadásul igaza is van. De akkor — miért nem vállalja véleményét név­aláírással is? A névtelen levél írója két­ségkívül úgy véli, hogy véle­ménye a fontos és nem a személye. Ezúttal a levél több okos, érdekes, megfon­tolandó véleményt fogalmaz meg Nyíregyháza fűtéséről, igaz, ezekről lapunkban mi magunk is többször írtunk. A levél néhány részletével szívesen vitába szállnék, de névtelén szerzővel magam sem vitatkozom szívesen. (szilágyi) Optimisták M ézem a Szabolcs Cipő­gyár Kossuth téri üz­letének kirakatában a felírást, amely szerint szeptember 4-től átalakítás miatt zárva tartanak és a nyitás előrelátható időpontja október 2. Az üzletben költői rendetlenség (így van ez minden átalakításkor), em­bert nem látok, s a helyzet egyáltalán nem olyan, hogy a bolt október 2-án nyisson. Már csak azért sem, mert október 4-et írunk. Értem én az üzlet vezető­jének jótékony „fogását”, amellyel befolyásolni akar­ták az építőket, a határidőt. Csakhogy, mint már annyi­szor mások, most is, ők is túlzottan optimistáknak bizo­nyultak. Az öv O któber közlekedésbiz­tonsági hónap. Hal­lom a rádióból (a pes­tiből), hogy most az­tán valóban komolyan ve­szik majd a biztonsági öv használatát, s a kétszáz fo­rintos büntetésekkel is rá akarják szorítani az embere­ket az öv bekapcsolására, saját épségük féltésére. Nyíregyháza, október 2-án. Elindulunk a Kossuth térről a Tanácsköztársaság téren át a Dózsa György úton az Északi körútig. Kollégám­mal számoljuk a szembejö­vőket, hányán jönnek, s há­nyán használják a biztonsági övét. A temető előtt abba­hagyjuk a számolást és ösz- szegzünk. Negyvenhat ko­csival találkoztunk és hét­ben csatolták be az övét. Ez az arány bizony elszo­morító. Akkor is az lenne, ha októbert nem neveznénk ki közlekedésbiztonsági hó­napnak. (Kopka) A tábornok dedikál Volt katonái, beosztottjai és tiszttársai körében dedi­kálta néhány -napja új könyvét Hódosán Imre, nyugállományú vezérőr­nagy, az egyik nyíregy­házi alakulat könyvtár- szobájában. A könyv T egy új sorozat első darabja, melyet ezekkel a szavakkal indított útjára a Zrínyi Ka­tonai Kiadó: „Élmények, gondolatok... A kötetben azok a hivatásos és nem hi­vatásos katonák szólalnak meg, akik századunk kato­nai eseményeiben, a Magyar Néphadsereg megszervezé­sében, fejlődésében kima­gasló szerepet játszottak, illetve a szemtanú bizo­nyosságával mondhatják el a néphadsereg történetének egy-egy érdekes epizódját. Az Élmények és gondola­tok memoársorozat Hódo­sán Imre Cselédkönyvtől a tölgyfalombig című em­lékiratával indul.” Hódosán Imre a Viharsa­rok szülötte, szegénypa­raszti sorból küzdötte fel magát. Életútja egy időben V _____________________ Nyíregyházára kanyaro­dott, ám a legfőbb, ami miatt ez a könyv is meg­született, az a 37-es buda­pesti forradalmi ezred helytállása az 1956-os ellen- forradalom idején, mely­nek ő volt a parancsnoka. Ezredét 56-ban először a dunai jeges ár tette pró­bára, októberben pedig felvezényelték Pestre, s mindjárt a főváros bejá­ratánál, a Határ útnál harc­ba keveredett az ellenforra­dalmi bandákkal. Hódosán tábornok a jó kiképzésnek és a viharsar­ki szellemnek tulajdonít­ja ma az ezred kiváló, meg­ingathatatlan helytállását a munkáshatalom vívmá­nyai mellett. Ám az ese­mények láncolatából kide­rül, hogy a kommunista tiszt erélyes parancsnoklá- sa, és „éles helyzetben” is megmutatkozó harcászati szakértelme nélkül a bajai alakulatból nem lett vol­na az ami: a kitüntető ne­vet viselő. 37. budapesti forradalmi ezred. (m) ____________J Egy család drámája

Next

/
Oldalképek
Tartalom