Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. október 5. Köpeczi Béla beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ta: ma a megfelelő korosz­tályú gyermekek 96 százalé­ka végzi el az általános is­kolát, 78 százaléka szerez bi­zonyítványt középfokon, vagyis szakmunkásképzőben, szakközépiskolában, illetve gimnáziumban. Nőtt a felső­fokú iskolai végzettségűek száma. A rádió műsora min­den otthonba eljut, a televí­zió-előfizetők száma elérte a 2,9 milliót. A lakosság vásá­rolta könyvek értéke 1983- ban 3,1 milliárd forint volt, átlagosan egy-egy lakosra 7—8 kötet jutott. Jelentősen nőtt a múzeum- és a kiállí­táslátogatók száma és tavaly már meghaladta a 18 milliót Ellenben stagnál a színhá­zak látogatóinak, az amatőr­mozgalom résztvevőinek, a könyvtárakba beiratkozók- nak, a koncertlátogatóknak a száma, s a tíz évvel ezelőt­tihez képest visszaesett a mozilátogatók, a szakkörök száma. Emelkedett viszont az ismeretterjesztő előadásokon résztvevők aránya, gyarapo­dott a hanglemezkiadás és -vásárlás 1981-es statisztikai adatok szerint a közönség ér­deklődésének homlokterében a rádióhallgatás, a tévénézés, a könyv-, az újság- és a fo­lyóirat-olvasás áll. A közművelődésben tapasz­talható fejlődés tehát számot­(Folytatás az 1. oldalról) fellelhető nehézségek, a kereslet-kínálat esetenkénti kedvezőtlen alakulása, az egyes területeken jelentkező hiányok állnak objektív okok­ként a nyerészkedési törek­vések mögött. — A jogtalan nyerészkedé­si törekvések visszaszorításá­nak természetesen a jog nem lehet kizárólagos eszköze. Csak a társadalom komplex módszerű, ideológiai, gazda­sági, etikai, jogi stb. eszkö­zökre támaszkodó erőfeszíté­sei hozhatnak eredményt. A továbbiakban többek kö­zött hangsúlyozta: a jogalko­tásnak elsődleges feladata, hogy a nyerészkedést meg­könnyítő egyes joghézagokat, vagy jogszabályi kibúvókat jogszabály-módosítással, illet­ve új jogszabály létrehozásá­val megszüntesse. A jogalko­tó szervek azonban ezt a fel­adatukat csak akikor tudják jól ellátni, ha megfelelő és gyors információkat kapnak a jogalkalmazó szervektől, vagyis ha jó az együttműkö­dés e két csoport között. tevő, a mennyiségi adatok azonban nem feltétlenül utalnak a minőségre — mu­tatott rá a miniszter. Nem hagyható figyelmen kívül hogy a felnőtt lakosságnak csaknem 34 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, s számos fia­tal hagyja abba általános is­kolai tanulmányait. Részben a jövedelmi viszonyok alaku­lása, részben az elhelyezke­dési lehetőségeit kiszélesedé­se miatt a fizikai dolgozók gyermekeiket zömmel a szak- oktatási intézményekbe kül­dik, és kevésbé a felsőokta­tásiakba. A társadalmi igaz­ságosság és a tehetségek he­lyes kiválasztása azt kíván­ja, hogy a fizikai dolgozók gyermekei nagyobb számban végezzenek felsőfokú stúdi­umokat. Az iskolai végzett­ség ugyanis — a tapasztala­tok és a vizsgálatok bizony­sága szerint — meghatározza a kulturális érdeklődés jelle­gét és intenzitását. Ez is amellett szól, hogy művelő­déspolitikánk középpontjába az oktatást kell állítanunk — hangsúlyozta. A terjesztett kultúra minő­ségéről szólva kifejtette: az általános és a szakmai mű­veltség tartalma és szemléle­tté korszerűbb lett. Az általá­nos és a középiskolákból ki­kerülő fiatalok tudásszintje azonban gyakran még nem kielégítő. Ez a rossz tanítási — A már bekövetkezett jogsértések szankcionálása a jogalkalmazó szervek felada­ta. Fontos, hogy minden egyes jogterület valamennyi eszközét hatékonyan és ösz- szehangoltan használjuk fel a jogsértések szankcionálásá­ra. Szólt a legfőbb ügyész ar­ról is, hogy a gazdálkodás új formái következtében a gazdálkodáson belüli verseny kiéleződése, a magánerőnek a gazdasági élet vérkeringésébe való fokozottabb bevonása, a kiskereskedelmi és vendég­látóipari üzletek szerződéses üzemeltetése a Visszaélések szaporodására adott lehetősé­get, a jogszabályok kijátszá­sára nyújtott alkalmat és erő­sítette a munka nélküli ha­szonszerzésre irányuló törek­véseket. A spekulációs,. nye­részkedési törekvések egyre gyakoribb módja az állami kereskedelmi üzletekben, a BÁV-nál történő értékesítés. Egyre gyakrabban jelentkező elkövetési mód a magán-kis­kereskedők viszonteladói te­vékenysége. A keresett cik­módszereknek és szükséges erőfeszítés hiányának is tu­lajdonítható — tette hozza. Jellemző kulturális életünkre, hogy az elmúlt évtizedben egyre fokozódó igény mutat­kozott a szórakoztatás külön­féle formái iránt, s ezt a szükségletet gyakran az érte­lemnek és az ízlésnek tett en­gedmények árán elégítettük ki. A továbbiakban kitért a kultúra támogatásával össze­függő kérdésekre. Rámuta­tott: ha együtt vizsgáljuk á tudományos kutatást, az ok­tatást, a művészeti tevékeny­ségeket és a közművelődést, akkor az utóbbi években az összköltségvetés 8—9 százalé­kát, az itthon felhasznált nemzeti jövedelem 6—7 szá­zalékát fordítottuk kultúrára. Az UNESCO-statisztikák sze­rint ezekkel az arányokkal az országok középmezőnyé­ben helyezkedünk el. Köpeczi Béla a továbbiak­ban részletesen foglalkozott a közművelődési munka több, az előrelépés szempontjából különösen lényeges területé­vel, összefüggésével. Egyebek mellett kitért az amatőr mű­vészeti mozgalom helyzetére, a felnőttoktatás továbbfej­lesztésének lehetőségeire, a közművelődési intézmények gazdálkodási rendszerének ta­pasztalataira, s a kultúra- közvetítő munka személyi feltételeire. keket nagy tételben felvásá­rolják az állami kereskede­lem boltjaiban és saját üz­letükben felárral értékesítik. Az ilyen nyerészkedő maga­tartás ellentétes a magánke­reskedelem gazdasági funk­ciójával is. Jelentős helyet kapott a legfőbb ügyész beszédében a munkakerülő életmód elleni küzdelem fontossága, amely­nek megfékezésére új jog­szabály- van születőben. A vállalati és szövetkezeti szakosztályban tevékenyke­dő jogászoknak ezután dr. Nigriny Elemér igazságügyi minisztériumi főtanácsos tar­tott előadást munkajogunk időszerű kérdéseiről, a pol­gári jogi szakosztály jogászai az ingatlanforgalom jogi kér­déseiről hallgattak előadást dr. Kovács Lászlótól, az Igaz­ságügyi Minisztérium főosz­tályvezető-helyettesétől, az ál­lamigazgatási szakosztály pe­dig a tanácsi igazgatásban je­lentkező új feladatokról és hatáskörökről hallhatott dr. Uttó Györgytől, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetőjétől.------------------ — A Gömbös Gyula-szobor fehér márványtömbje nemcsak egy akar- nok ember emlékműve volt, de egy egész korszak jelké­pévé is vált. A néhai mí- r niszterelnök csodálta Mus- i solinit, s ő volt az első kor- mányfő, aki hivatalos láto- t gatást tett a hatalomra ke- f rült Hitlernél. A K. P. Ka­I tonai Bizottsága már szep­tember végén utasította Fe­hér Lajost, hogy a vezetése alatt álló partizáncsapatok egyikével hajtson végre tá­madást a Gömbös minisz­terelnök Döbrentei téri fe­hér márvány szobra ellen. Az akciónak demonstratív, figyelemfelkeltő szerepet szántak. Bizonyítani akar­ták, hogy élnek és működ­nek az ellenállás erői. v Az akció végrehajtását Fehér Lajos a Marót fedő­nevet viselő csoportra bízta. Ennek vezetője Padányi Mi­hály („Marót”) mérnökhall­gató volt, aki ma a Magyar Antifasiszta Ellenállók Szö­vetsége elnöke. Hozzá tár­sult „Véső”, azaz Egri Já­nos vegyészmérnök és Ja- nikovszky Béla („Ostor”) orvos. A partizánok október első napjaiban kapták meg az akcióra szánt robbanóanya­got. A terepet gondosan fel­derítették, kidolgozták a megközelítés, a végrehajtás, és a visszavonulás mozzana­tait. Nagy forgalmú helyről volt szó, ahol a, legkisebb hiba is végzetessé válhatott volna. Már az akció idő­pontját is kitűzték, sőt, a helyszínre is kivonultak, amikor megérkezett a kom­munista párt tiltó határo­zata. A K. P. kezdeményezésé­re a Magyar Front ezekben a napokban memorandumot juttatott el Horthyhoz, amelyben az uralkodó osz­tályokat együttműködésre hívta fel egy németellenes fordulat esetére. A demok­ratikus pártok joggal vélték úgy, hogy a kiugrás esetén a kormányzó kezében levő hadsereg, a tisztikar, az ál­lamgépezet bekapcsolódása döntő fordulatot hozhat, ígéretet kaptak arra is, hogy a munkásság részére fegyvereket adnak A Gömbös-szobor elleni akció ezt a kapcsolatterve­zést zavarhatta volna meg, ezért helyes döntés volt a robbantás leállítása. Néhány nappal később azonban ki­derült, hogy a horthysták fontosabbnak tartják osz­tályérdekeiket, mint a nem­zet jövőjét. Fehér Lajos ír­ja: „Néhány napra rá pa­rancsot kaptam: haladékta­lanul fel kell robbantani a Gömbös-szobrot". A válasz­tás október 6-án este 8 órá­ra esett. Ez a nap volt Gömbös halálának 8. évfor­dulója is. A terepet Egri derítette fel, miközben Padányi egy Hegyvem éve Sőriémt Akció este nyolckor Az Erzsébet-híd budai hídfőjének északi oldalánál egy szerény emlékkő található. A járókelők alig veszik észre, pedig a kis márványlap históriás időket idéz. Tizenkét évvel az események utáfi, 1966. október 6-án avatták fel, hogy ezzel jelöljék meg a Gömbös-szobor helyét, ami el­len a kommunista partizánok 1944. október 6-án rob­bantásos akciót hajtottak végre. Ennek most van a 40. évfordulója. A 35 EVES NDK-BAN Két világrendszer halárán Magyar kar­mesteri pálca is hozzájárul ahhoz, hogy az NDK születése idei 35. évfor­dulójának ün­nepségsorozatai minél emléke­zetesebbek le­gyenek. A nagy múltú és nagy hagyományú berlini Schaus- pelhaus újbóli megnyitása ugyanis akkora esemény az NDK állampol­gárai számára, mint nekünk volt e napok­ban az Állami Operaházé. Az egykor nem­zeti színház jellegű drámai színházat a há­ború pusztítá­sai után hosszú évek munkájá­val hozták helyre erede­ti stílusában, impozánsan res­taurált kör­nyezetben, hogy most, az ünnepet hétéin a berlini filharmoniku­sok állandó otthonává adják át. A megnyitó hangversenyt követő koncertek sorában két estén át föllépnek a buda­pesti szimfonikusok is: Ko­vács János vezényletével. A zene közös nyelvén sok ország művésze szólal meg itt, az NDK fővárosában. Talán nem tűnik túlságosan erőitetetnek, ha ezt némi­képpen az új államiság, a szocialista német állam jel­képének is tekintjük. Szép jelképének. Az NDK napjainkban már 131 országgal tart fenn diplo­máciai kapcsolatot. — Ez nem önmagától ala­kult így — emlékeztet rá Berlinben, a külügyminisz­tériumban tett látogatásom alkalmával Klaus Steinhofer, a szomszédos országok (mely­be hazánk is ^tartozik) osz­tályvezetője. — Ezért be­csüljük nagyra a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág, köztük a Magyar Nép- köztársaság aktív támogatá­sát, sok éven át mind a mai napig tanúsított szolidaritá­sát. Mindegyik testvéror­Fiatalok tüntetése az NDK-ban, a békéért, biztonságért. bevezető szággal azonosan magas szin­tűek a kapcsolataink és ered­ményesen fejlődnek, de első helyre a Szovjetuniót tesz- szük, amellyel a legátfogób- bak és a legmagasabb ren­dűek. Ügy véljük: az NDK jelenlegi nemzetközi elisme­rése egyben a szocialista kö­zösség közös győzelme. Lé­tünket már nem vonják két­ségbe, s az NDK nemzetközi helyének elismerése jut kife­jezésre több államfői, kor­mányfői találkozóban a tő­kés országokkal is. Klaus Steinhofer hozzátet­te még: a szocialista orszá­gok támogatása mellett az NDK helyéhez, szerepéhez jelentősen hozzájárult, hogy stabilan fejlődött és születé­sétől kezdve aktív békepoli­tikát folytatott. Kijelentette azonban, hogy vannak még olyan erők, amelyekkel ko­moly vitát kell folytatni. Ezért kellett későbbi idő­pontra halasztani Erich Ho- necker tervezett látogatását az NSZK-iba, ahol egyébként 18 év óta először fordul elő, hogy egy kancellár — ez esetben Kohl — olyan gyűlé­sen vegyen részt, amely re- vansisita szellemben jön ösz- sze. — Ki csodálkozhat azon — jelentette ki Klaus Steinho­fer —, hogy ilyen látogatás, amely a béke és biztonság je­gyében állott, most nem jött létre. Az az álláspontunk — amit nem lehet kétségbe von­ni —, hogy nincs nyílt német kérdés. Amíg csak lehetséges volt, támogattuk az egységes Németország gondolatát. Nem mi választottuk ketté Német­országot, hanem az imperia­lizmus, a saját ambiciói ér­dekében. így jött létre a két német állam és nem két ál­lam Németországban. Ez ma már történelem és nálunk szocialista nemzet van kiala­kulóban, amely nem vonja kétségbe a II. világháború nyomán létrejött határokat. Hogyan alakulnak a két né­met állam közti további kap­csolatok? — erre ^ kérdésre a következő választ kaptuk: — Ezek a kapcsolataink be­ágyazottak a mindent átfogó béke kérdésébe. Éppúgy be­lesoroljuk ebbe az NSZK-t, mint más tőkés országot. Nincs külön kapcsolat, nem is akarjuk, hogy ilyen legyen, vagy ahogyan az NSZK re- vansista körei szeretnék, bel- német kapcsolat alakuljon ki. Az NDK—NSZK közötti alap- szerződés szerint kell kölcsö­nösen tevékenykednünk, mert csak akkor következhet­nek be észlelhető javulá­akasztófaszerű léccel a szo­boralak lábához helyezte a robbanótöltetet a már sis­tergő gyújtózsinórral. Az akció végrehajtását Jani- kovszky Béla biztosította. A robbanást megelőző vissza­vonulásra már alig néhány percük maradt. A detonáció a büszke márványszobrot a csizmánál leszakította talapzatáról, a test lezuhant, darabokra tört. A környék messze fe­hérlett a márványtörmelék­től. A főkapitányság politikai osztálya Cser István fel­ügyelő vezetésével több mint 100 detektívet vezé­nyelt a tettesek nyomába. Az összetartás című lap így kezdődik, de másként vég­ződik című cikkében teljes leszámolást követelt az el­lenállókkal. A „Magyaror­szág” is hasonló hangot ütött meg: „eljött az ideje annak, hogy a belső vörös frontot tökéletesen és gyö­keresen felszámoljuk’’ — írta a lap. M aróték tette történelmi jelentőségűvé vált. Az akció jeladássá vált. „A szó itt már a fegyvere­ké!" — hirdette a K. P. röp­lapja. Még kilenc nap volt hátra a Horthy-proklamá- cióig. sok. Sajnos napjainkban en­nek sok minden ellentmond az NSZK-ban. Márpedig kü­lönös mértékben nagy a fele­lősségünk, mivel a történe­lemben már két alkalommal indult ki innen világháború. Kötelezettségvállalásunk min­dent megtenni azért hogy ez soha többé ne ismétlődhes­sék meg. Mint tudjuk: az NDK va­lóban mindent meg is tesz érte. Tanúsítja ezt tárgyalá­si készsége különféle fóru­mokon és szembeállása a fegyverkezési hajszával. „Jobb tízszer tanácskozni, mint egyszer lőni” — ezt az elvet hangoztatták beszélgetésünk alkalmával is a minisztéri­umban. Ezt szolgálja a kato­nai stratégiai egyensúly fenntartása. „A történelmi tapasztalatok azt mutatják — mondották —, hogy a szocia­lizmus ellenségei minden gyengeségünket azonnal ki­használni igyekeznek és az imperializmus mindenütt, ahol lehet, illetve azt hiszi, hogy lehet, katonai erőszak­kal lép föl. Mi nem kívántuk a rakétákat, de e felismerés és a tényleges helyzet miatt vált elkerülhetetlenné, az egyensúly biztosítására”. Sokoldalúan érezheti a támogatást az NDK vezetése. Nemcsak azokban a tünteté­sekben, széles körű demonst­rációban, amelyek — különö­sen tavaly — lezajlottak Ber­linben és a megyeszékhelye­ken a béke megvédése mel­lett. hanem az NDK állam­polgárainak mondhatni fol- lyamatos megnyilvánulásai­ban. Akár arról van szó, hogy gyűléseken juttassák kife­jezésre véleményüket, akár arról, hogy a mindennapi munkában bizonyítsák. Más­ként hogyan is lett volna el­érhető, hogy az NDK alapí­tásának évében elért 24,1 mil­liárd márka nemzeti jöve­delem (amely egyébként a háborús következményeket magán viselő feltételek kö­zött igen figyelemreméltó volt) azóta csaknem kilenc­szeresére, évi 210,1 milliárd márkára nőtt. Ez azt is je­lenti, hogy az egy lakosra számított nemzeti jövedelem háromszor nagyobb a nemzet­közi átlagnál. Ebből következően állan­dóan javultak a lakosság élet- körülményei, így .például csak tavaly 197 ezer lakást adtak át és 1990-.re minden ház­tartásnak önálló lakást kí­vánnak nyújtani. Növekszik Ugyanakkor a családok fel­szereltsége műszaki fogyasz­tási cikkekei: száz háztar­tásból már csak egynek nincs hűtőgépe és hétnek televízi­ója, személygépkocsija pedig 42-nek van. Kiragodott példák csupán természetesen ezek. Mégis jelzik — cseppben a tenger­ként —, hogy jubileumi esz­tendejében békében, barát­ságban, növekvő jólétben él az az állam, amelyről tavaly decemberi berlini látogatá­sakor így beszélt Kádár Já­nos: „Az első német munkás­paraszt állam létrejötte és fejlődése, Marx és Engels szü­lőföldjén, Európa második világháború utáni történel­mének kiemelkedően fontos tényezője. A szocializmus út­ján járó Német Demokrati­kus Köztársaságnak a két világrendszer határán jelen­tős szerepe van a béke és biztonság megőrzéséért, a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egymás mellett éléséért ví­vott küzdelemben.” Lőkös Zoltán (Vége) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom