Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-05 / 234. szám
1984. október 5. Kelet-Magyarország 3 Beszílgetés % kereskedelmi kanara lötitkárával A Magyar Kereskedelmi Kamara észak-alföldi bizottságának nyíregyházi elnökségi ülésén tartott előadást a közelmúltban ILőrincze Péter a 'kamara főtitkára. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, bogy a területi munkáyal kapcsolatban néhány kérdést feltegyünk Mi sem természetesebb, hogy mindenekelőtt Szabolcs-Szatmár aranyáról. az almáról érdeklődtünk. — Jelentős piacok vannak még feltáratlanul. El tudom például képzelni, hogy Dél- kelet-Ázsáa fizetőképes országai megvennék az almánkat. Nemrég voltam Szingapúrban és a térség más jelentős mezőgazdasági importőr országaiban, így tudjuk: biztosan helye lenne az almánknak is az ottani piacok választékában. Persze ez nagyrészt a minőség kérdése. — És a szállítási távolság? — Bécsben Argentínából származó starking mosolyog a kirakatban, igaz meg is kérik az árát. Hozzá kell azonban tennem, hogy mindenekelőtt a biztos szovjet kapcsolat ápolására van szükség, és abban még akadnak feladatok. A kamara partnerszervein keresztül szakmai tanácsadó munkájával mindenképpen segíteni igyekszik. — Miképpen talál erre módot? — Óriási értéknek tartjuk a piaci információt az almánál is. Meglehetősen hosszú az út, amely a termelőtől a külpiaci fogyasztóhoz vezet. Ez még nem is lenne baj, a gond ott található, hogy nehezen jut visz- sza a fogyasztó véleménye és igénye a termelőhöz. Feladatunknak tekintjük, hogy kamarai csatornákon, területi bizottságainkon keresztül minél több piaci információt juttassunk el tagvállalatainkhoz. — Találkozik ez a szándék megfelelő fogadókészséggel? — Feltétlenül. Egy bizonyos szinten a termelőnek is meg kell tanulnia külke- reskedni, rá kell érezni a piac változásaira. A külkereskedelmi szakismeret, a használható információ maga is termelőerő. — Mit tart a legfontosabbnak a területi munkában? — Területi bizottságaink az adott régióban önállóan gyakorolják a kamarai funkciókat, az érdekképviseletet, érdekközvetítést és az érdekegyeztetést. Sok olyan, a vállalatokat érintő kérdés van, amely a térségben dől el, gondolok a településfejlesztésre, az infrastruktúrára, a lakossági ellátás fejlesztésére stb. Kívánatos, hogy tagvállalataink területi bizottságainkon keresztül ezen döntések előkészítésében részt vegyenek. Évente észak-alföldi bizottságunk több, mint negyven rendezvényt tart. vagyis majdnem minden hétre esik egy. Nemcsak ilyen úton van egyébként módja a tagvállalatok szakembereinek hasznos tudnivalókra szert tenni. — Tervezünk speciális tanfolyamokat is, többek között éppen külkereskedelmi jellegűt szeretnénk Debrecenben megszervezni, ahova a szabolcs-szatmáriakat is várjuk. Kapcsolatainkon keresztül közreműködünk a tájegység termékeinek külpiaci értékesítésében is, a közelmúltban kaptunk éppen érdeklődést a Biogal Hélia D krémjére Szingapúrból. — A tanácskozást megelőzően megyei vezetőkkel tárgyalt, összegezné tapasztalatait? — Szóba került a határ menti kereskedelem, amely jelentősen enyhítene bizonyos termékek értékesítési gondjain. De akár almáról, akár burgonyáról esik szó, vagy éppen káposztáról, amiből úgy hallom, szintén szépen termett, egy valamit hiányolok. Nagyon alacsony a feldolgozottsági fok. Ennek növelésével pedig csökkenne az értékesítés sebezhetősége, javulnának a termékek piaci kilátásai. Esik Sándor Évente 20 ezer tonna korom érkezik hazánkba a Szovjetunióból gumiipari feldolgozásra. Az igen fontos és kényes alapanyagból a következő ötéves terv idején 6—7 ezer tonnával nő a behozatal. A vasúti kocsikban, zsákokban vagy gumikonténerben szállított korom átrakása, majd a gyárakba történő fel- használása sokszor környezetvédelmi gondot is okozott, mert a legkisebb szakadás Az acélszerkezetet kivitelező Gép- és Felvonószerelő Vállalat hat, egyenként 300 köbméter befogadóképességű sílót állított fel a korom tárolására. (Gaál Béla felvétele) esetén is a környéket elárasztotta a könnyű szellőre útra kelő korom. A Taurus Gumiipari Vállalat 1982-ben döntött úgy, Tuzsér határában megépít egy koromfogadó állomást. Az ipartelep létesítésére 120 millió forintot irányoztak elő. A kivitelezéshez a Keletmagyarországi Állami Építőipari Vállalat fogott hozzá fővállalkozásban. Az ipartelepre vezették a széles nyomtávú vasútvonalat, megkezdték a kiszolgáló és szociális létesítmények építését. A gyorsabb munkát gátolta, Hat év jellemző adataiból rru*t •• 1 71 fi iukor az olyasokról A mátészalkai husi eldolgozó üzemben műszakonként kétszáz sertést vágnak és dolgoznak fel. (cs) Ilyenkor az ősz beköszöntésekor megnő a könyvek, az olvasás becsülete. Nyári adósságaink, olvasásra váró könyvek, folyóiratok sürgetik ilyenkor, hogy kézbe vegyük őket. Sokszor ez a véletlenek játékából válik valóra, sokszor az olvasás szakemberei, a bennünket diszkréten a háttérből, a kulisszák mögül „irányító” könyvtárosok hívják fel a figyelmünket, mit érdemes elolvasni, mit lenne már-már bűn, nem elolvasni .. . Vitatkoznak is a könyvtárosok, rólunk, olvasókról. Közben igyekeznek minél többet megtudni érdeklődésünkről, műveltségünkről, olvasói szokásainkról, foglalkozásunkról, korunkról, lakhelyünkről. Minden fontos fogódzót megragadnak, hogy tisztában legyenek azzal, kiket is kell ellátni a könyvtárakban, kik veszik igénybe leggyakrabban a szolgáltaié sokat, mennyiben kell változtatni a könyvtári munka rendjén, szokásán. Sok minden kiderül rólunk olvasókról a megyei könyvtár egyik elemzéséből, amely az utóbbi hat év jellemző adataiból igyekszik kijelölni a könyvtárosok tennivalóit. Megtudjuk, hogy a megyei könyvtár olvasóit — az országosan emlegetett elnőiesedés még nem jellemzi. Valamivel több a beiratkozott férfi olvasó, mint a nő. Más kérdés — jegyzik meg a könyvtári szakemberek —, hogy a nők többször megfordulnak a könyvtárakban, így valószínű valamivel rendszeresebb és elmélyültebb olvasók, mint a férfiak. Érdemes a foglalkozási ágazatokra is figyelmet szentelni, ugyanis a foglalkozás szerinti megoszlás mutatói bizonyos értelemben a struktúra változását is jelzik. Az 1978— 83 közötti időszakban növekedett a beiratkozott munkásolvasók aránya, akiknek egy- harmada szakmunkás. A betanított és segédmunkások aránya tavaly kétszerese volt az előző évinek. Jó lenne persze tudni, hogy az olvasói létszám magával hozta-e azt is, hogy több könyvet olvasnak el a munkások, mégpedig az értékesebb művek közül. Bizonyos, hogy a mennyiségi gyarapodásnak vannak minőségi következményei is, ám a könyvtárosok megfogalmaznak egy igen fontos motívumot is, ami persze nemcsak a munkásokra érvényes. Nevezetesen azt: a nagy könyvtárak nem eléggé vonzóak, mert „elszemélytelenedésükkel nem jelentenek vonzerőt a meghittebb környezetet, a személyes kapcsolatot igénylő embereknek”. Igaz, a könyvtárosok itt elsősorban az idősebb olvasókra gondoltak. Tanulságos az életkori sajátosságokat is mérlegre tenni. A. megyei könyvtár olvasói közül minden második tanuló, többségükben közép- és főiskolás, míg a szakmunkástanulók aránya csupán 2,7—3 százalék. Időszerű az ebből levont következtetés, amely szerint javítani szükséges a kapcsolatot a szakmunkásképző intézetekkel és könyvtáraikkal. Azért is, mert az ott lévő könyvtárak zsúfoltak, egy részük nem alkalmas a könyvtári szolgáltatások bővítésére. — Neve? — Kőmíves Kelemen. — Ez a brigádja? — Ez. — Miért csak tizenegy ember? — Munkaerőhiány van kérem. — Szocialista brigád? — Még nem. — Tehát a szocialista címéri küzd? — Nem egészen így ált a helyzet, ugyanis mi fél véka aranyért és fél véka ezüstért jöttünk volt megküzdeni.- — Azt majd meglátjuk. Egyelőre teljesítményben fognak dolgozni. Fel kell építeniük az ebédlőt és a mosdót. —De mi Déva várát jöttünk építeni... — Hagyják már azt a Déva várat. Még ki sincs tűzve az alapja. Azt se tudjuk, hol kell felépíieni. — Hát Déván, gondolom.. Nemegyszer vitatéma az is, nem olvas eleget az értelmiség, holott ez csaknem mindennapos követelmény lenne a szellemi munkát végzőkkel szemben. Persze itt is óvakodni kell a túlzó követelményektől. Ennek ellenére a megyei könyvtár tapasztalatai jók, a megyeszékhelyen élő pedagógusok 22—23 százaléka, az óvónők 35—38 százaléka beiratkozott olvasója a megyei könyvtárnak. Emelkedett a műszaki értelmiség és közgazdászok aránya is. Az értelmiség szemében nőtt a könyvtár presztízse. Az értelmiségi olvasók aránya ugyan alig haladja meg a munkásokét, de egyenletesen emelkedik. Nem öncélúan „vizsgálnak” berniünket a könyvtárosok. Kidolgozták az utóbbi hat év tapasztalatait, felhasználva a következő időszak tennivalóit is..Ebben az egyik folyamatos munka a meglévő szolgáltatások jobb népszerűsítése, a könyvtár- közi együttműködés, az országos nagy könyvtárak szolgáltatásainak ismertetése. Azaz a könyvtár jó értelembe vett önrekiámozása — az olvasók érdekében. Páll Géza — Az még egyáltalán nem biztos. Amíg a település rendezési terve nincs jóváhagyva, addig semmi se biztos. — S mikor lészen jóváhagyva? — Azt csak a nagy isten tudja. — Szép. Akkor mi fordulhatunk vissza. — Ne menjenek el már, jó emberek! Kezdjék el a munkát, s aztán Déva várával is majdcsak lesz valami. — És ha kihúzzák a költségvetésből, mert olyan időket élünk? — Akkor legfeljebb befalazza az asszonyt a mosdóba a csap alá. Nem mindegy magának? A pré- j mium ugyanannyi. — Na jó. Meggyőzött, maradunk. Hát aztán tégla van-é elég? — Mondja, Kőmíves Kelemen szaktárs, szereti maga a feleségét? — Hát úgy módjával. — Akkor ne firtassa a téglát, hogy nincsen. Legalább addig is boldogan élnek ... Mester Attila fejtés részletes technológiájáról csak 1983 augusztusában döntöttek. A Bühler-Miag- cég mechanikus elven működő koromlefejtő, szállító és bemérő rendszerét vették meg aminek révén teljesen zárt rendszerben fogadják a speciális vasúti kocsikban érkező kormot. Az eredeti elképzelés szerint tartályautókban szállították volna az anyagot az egyes gumigyárakba és más felhasználókhoz, azonban a közúti szállítás energiaigénye miatt végül is a konténeres, illetve zsákos továbbítás mellet határoztak. Ez újabb beruházásokat igényelt a fogadóknál is, valamint 1200 konténert szükséges beállítani, s normál vasúti pályát is építettek Tuzséron, ahol daruval a konténereket felrakják. így a Taurusnak összesen 250 millió forintba kerül a teljes beruházás, amelynek a befejezése lényegében szeptember végére megtörtént. A koromfogadó állomás üzemeltetéséhez hatvan ember szükséges. A 2,5 köbméteres konténerek megtöltése mellett 5 és 20 kilogrammos polietilén zsákokba csomagolják a kormot a kisebb felhasználók részére. L. B. Vízre várva P usztulnak természeti értékeink. A hír mindig lesújtó, különösen az, ha egy természetvédelmi területről, jelen esetünkben a szatmár-beregi tájvédelmi körzetből érkezik. Korábban lapunk is foglalkozott már a Túristvándi alatti legelő, a Rókás tölgyfáival, melyeket a fagyöngy szipo- lyoz, s néhány éve van már hátra a nagyari Petőfi-fá- nak is. Most meg Csaholtról, Sonkádról érkezett a szomorú híradás, miszerint szárazon kopog a Túr Vadregényes holtágainak medre, csak itt- ott csillog még víz a mélyebb kanyarokban. Pedig milyen csodálatos, az ország egyik legszebb tája ez a vidék, otthont adva seregnyi védett növénynek, állatnak. Ám víz nélkül...! A vidra, a vadmacska, a fekete gólya már rég elmenekült. E siralmas állapot hosszt! évek következménye, oka a régóta tartó szárazság. Fokozatosan zsugorodtak össze a holtágak, s most érkeztek el az utolsó előtti órához. Szerencsére, még nem az utolsóhoz, hiszen még lehetne segíteni, ha vizet szivaty- tyúznának a szomjas medrekbe. Túlságosan sok pénzbe nem is kerülne, hiszen az élő Túr csak néhány méterrel folyik távolabb tőlük, ahonnan két-három szivaty- tyúval néhány nap alatt pótolhatná az ember a természet „mulasztását”. A terület jelenlegi gazdája, a mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság, valamint a csahold és a kölesei termelőszövetkezet. Ha ők hárman összefognának, természetesen a Felsö- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság támogatásával, szakmai tanácsaival, minden bizonnyal meg tudnák menteni e ritka természeti kincset, kincseket. Most, tél előtt — mikor az új Túrban is rengeteg a víz — még néni»'lenne késő a segítség. Igaz, a medrek feltöltése nem jelentene anyagi hasznot a gazdaságoknak. Ám növelné a nagyüzemek eddigi rangját, emelné tekintélyét a környéken élők, a kirándulók szemében. Már csak ezért is megérné az összefogás. Nem beszélve a megmentett természeti értékekről. Balogh Géza Környezet- kímélés is Koromfogadá állomás Tozsérai Kereskedő (emelők Sertéshús Szálkáról