Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
1984. október 31 Kelet-Magyarország 3 Bejelentők — inkognitóban ÉVENTE 200 EZER körüli beadvány érkezik a közérdekű bejelentések és panaszok kivizsgálására hivatott szervekhez, s első pillantásra meghökkentően nagy ez a szám. Olyan nagy, hogy óhatatlanul arra kell gondolnunk: nem alaptalan az állítás, hogy az alaptalan vádaskodásra sokan hajlamosak kis hazánkban. Végtére is ennyi bejelentés aligha lehet megalapozott. A legtöbb tennivalót a népi ellenőrzés szerveinek adják az ilyen bejelentések — ügyforgalmuk hatvan százalékát teszik ki —, s körülbelül ugyanilyen arányban megalapozottnak is bizonyulnak. Ám azok többségét sem a rágalmazó kedv vezeti, akik állításai nem igazolódnak. A közérdekű bejelentők többsége a nevét adja a bejelentéshez, s ezt aligha tenné, ha rosszhiszeműen járna el. A népi ellenőrzéshez érkező névtelen bejelentések száma tíz év átlagában 25—32 százalék között van, de még ezek nagy részéről is kiderül, hogy volt bennük igazság. Mert — bár ezt sokan kifogásolják — ezeket is kivizsgálják, ha komolynak látszanak. Akik ezt szóvá teszik, azzal érvelnek: a névtelen bejelentés megvetendő, becstelen dolog, aki igaz ügyet képvisel, nem folyamodnék ilyen eszközhöz. Szerintük az anonim leveleknek a szemétkosárba kellene kerülniük. Miért nem kerülnek oda? Elsősorban azért, mert névvel vagy anélkül, de a közérdekű bejelentő valóban a közérdeket szolgálja, amikor -felhívja a figyelmet egy-egy visz- szás társadalmi jelenségre. Mire irányulnak ezek a bejelentések? Nos, tekintélyes részük az áruellátás hiányosságaira, ebben a körben a vásárlók megkárosítását, főként a hiánycikkekkel történő manipulációkat teszik szóvá. Mostanában sokan tesznek bejelentést magánkereskedőkre, fuvarosokra és TÜZÉP-dol- gozókra, akik egymással ösz- szejátszva felvásárolják az építőanyagokat, így azokhoz csak drágábban, illetve csúszópénz ellenében juthatnak az építkezők. SOK BEADVÁNY JELZI, hogy az emberek érzékenyen reagálnak a beosztással, funkcióval való visszaélésre, a kárt okozó, felelőtlen gazdasági döntésekre. A beadványok írói gyakran kifogásolják a lakáshiánnyal összefüggő üzelmeket, újabban szaporodik az olyan bejelentések száma, amelyek szerint a szolgálati lakást olcsón megvásárolhatja a bentlakó, s arra is volt már példa, hogy a vásárló a potom pénzért kapott lakást eladta, s máris más helységben kapott újabb szolgálati lakást. Többen teszik szóvá, hogy átláthatatlan, avagy igazságos sorrendben történik-e a telefonigények kielégítése. Mások arra figyelnek fel, hogy fejlődő községekben az utak, közművek építése egyszeregyszer furcsa módon abba az irányba halad, amelyre a fejlesztés irányát kijelölő helyi vezető háza van, s ott abba is marad. Aligha vitatható, hogy az ilyen és ehhez hasonló bejelentések névaláírás nélkül is közérdekűek. Ami nem azt jelenti, hogy a névtelen levélírók mindegyikének szeme előtt a köz szolgálata lebeg. Alattomos, nyilvánvalóan rágalmazó beadványok is akadnak szép számmal. Ám a közérdekű bejelentések kivizsgálására hivatott szervek jól tudják, hogy nem a rossz szándék a legjellemzőbb ok, amely miatt a bejelentők egy része a névtelenség ködébe burkolózik. Gyakoribb, hogy a bejelentő annak a bosszújától tart, aki ellen a bejelentés irányult. NYOMÓS ÉRV A NÉVALÁÍRÁS mellett, hogy a bejelentő nevét csak akkor fedik fel, ha nyilvánvalóan és teljes egészében alaptalan, rosszhiszemű volt a bejelentése. Más esetben csak akkor, ha a vizsgálat érdeke ezt megkívánja — például szükség van a bejelentő tanúskodására —, illetve csak abban az esetben, ha a bejelentő nem kifogásolja nevének felfedését. A közérdekű bejelentő üldözője ellen büntetőeljárás is indulhat, s a munkajog is többféle módon védi a bejelentőt. Nem véletlenül, hiszen a bejelentők nem kis hányada függő viszonyban van azzal, akire felhívta a hatóságok figyelmét. Ennek ellenére nincs miért csodálkozni, hogy nyilvános rosszallásban senki sem részesíti azokat, akik az ismeretlenség homályába burkolóznak. Végtére is eléggé különbözőképpen értelmezhető a szabály, hogy mikor kell és mikor nem kell titokban tartani a bejelentő személyét, s a különböző szervek gyakorlata mutat is eltéréseket. E tekintetben a népi ellenőrzés szervei a legkövetkezetesebbek, valószínűleg ezért is érkezik hozzájuk tekintélyes számú közérdekű bejelentés. Az is tény, hogy egy-egy ügy kivizsgálása és lezárása után sokan fordulnak újabb bejelentéssel a vizsgálatot folytató szervhez, amely szerint nincs maradásuk a munkahelyükön, mégis egy kezünkön megszámolhatjuk, hányszor indult eddig büntetőeljárás a közérdekű bejelentő üldözője ellen. OLCSÓ TANULSÁG volna, ha mindebből arra jutnánk: ne menjen a napra, akinek vaj van a fején. Feltehetően helyesebb azt szorgalmazni, hogy a közérdekű bejelentőket az eddiginél is határozottabban és következetesebben bástyázzák körül a jogi garanciák, végtére is szükséges, hogy félelmek, gyáva megfontolások nélkül mindenki vállalkozzék a közérdek szolgálatára, aki úgy érzi, hogy figyelem felhívásával tehet valamit közállapotaink javulásáért. Sz. K A bér, a lakás, meg a „leles“ Lippa Ilona: — Tegnap ilyenkor még nagy izgalomban voltam. Talán érthető is, hiszen pontosan egy esztendeje, októberben kaptam meg a párttagsági könyvemet. Izgatott, hogy most miről lesz szó. Ez volt az első alaposabb eszmecsere. Velem a tsz párt- titkána, Görög Istvánná és Szép László, a pártvezetőség tagja beszéltek. Két kötetlen beszélgetés hangulatából szeretnék visszaidézni pillanatokat. Talán kiderül az is, feleslegesen drukkolt Lippa Ilona üvegműves, a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz és a METRIMPEX üzemének ifjúmunkásnője. A másik beszélgetés egyik résztvevője Kató Ferenc, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat fiatal .esztergályosa volt. Ö olyan fontos jelenségekre figyelmeztette partnereit, hogy joggal várja: azok bekerülnek az év végi párttaggyűlés beszámolójába is. — Szinte valamennyiünk legégetőbb gondja a lakás és ami ezzel összefügg, az elért életnívó megtartása. A lakásgondot szóivá tettem az ifjúsági parlamenten is. Bár átütő változás még nem történt, reményeink növekedtek, ugyanis a tsz lakásépítési alapot biztosít, melyet 1985 végéig kell létrehozni. Korlátozott mennyiségben adnak telket is. így támogatják a családalapítókat. Ez már valami. Ilonka ezután így vallott: — Elmondtam azt is, hogy a betanított ifjúmunkások egy részénél tapasztalható bizonyos türelmetlenség. Egy év uitán már annyit szeretnének keresni, mint az idősebbek, Én megértem, hogy a 17 forintos órabért keveslik, de ahhoz, hogy többre jussanak, többet is kell az asztalra tenniük. Ezért tanulni kellene, szakmunkásvizsgát tenni. A tanuláshoz viszont nem sok kedvük van. Nos, ezen kellene átsegíteni őket. Kértem a párttitkárt és az ÜVIT vezetőit is, segítsenek ennek megoldásában. Csak úgy tud az üzem is a növekvő exportkövetelményeknek eleget tenni, ha javítja a minőséget. Ez viszont képzettebb szakmunkásokat követel. — Kértem, szervezzünk tanfolyamot. Biztosítsanak tanárokat, szakoktatókat, gondoskodjanak helyiségről és a szükséges felszerelésekről. Végül is kellemes beszélgetés volt. Remélem haszna lesz hamarosan ... Ilonka elmondta: jó a kapcsolat az üzemiben a vezetőikkel. Naponta szóvá teheti gondját-baját és ha olyan, segítenek rajta. Érthető, a beszélgetés fonala most nem is annyira az egyéni gondok körül bonyolódott, inkább az üzemben dolgozó közel száz, harminc éven aluli fiatal problémáit érintették. B eugrottunk Globulka asszonyért, hogy magunkkal vigyük Pa- taszonskiékhoz, ahol névnapot ünnepeltek. Globulka asszony éppen a tükörben nézegette az orrán a pattanást. A pattanás nagy volt és csúnya. Solowiejczyk asszony megjegyezte: — És ez még csak a kezdet. Majd meglátod, mi lesz belőle egy pár nap múlva! — Éppen most nőtt ki — mondta Globulka asszony —, de így mégsem akarok Pataszonskiéknál mutatkozni. — El kellene menned orvoshoz — mondta Bez- palczyk. — Vagy egy kozmetikushoz — mondta Koszon, a költő. — Inkább orvoshoz — mondta a társaság egy másik tagja. — A pattanásokkal nem szabad tréfálni. Ha, még nagyobb lesz, forradás maradhat a helyén. — Nem is áll neked olyan rosszul ez a pattanás — próbálta menteni a helyzetet egyikünk, de a többiek nem értettek vele egyet. — Menj orvoshoz vagy próbáld meg te kinyomni — tanácsolta Solowiejczyk asszony. — A fene egye meg, hogy éppen akkor kellett történnie, amikor Pataszonskiéknál névnap van. Holnap pedig Zlewékhez vagyok meg- híva vacsorára. Ekkor valaki bejött a lakásba. Lunia asszony volt az a szomszédból. Rögtön megértette, miről van szó. — Pattanás? Azt el kell tüntetni, akárhogy is. Elővett egy kis pudert, összekeverte krémmel, beleszórt egy kevés lisztet is, azután ezzel a keverékkel bekente a pattanást. — Volt pattanás, nincs pattanás! — mondta vidáman. — Tényleg, egyáltalán nem látszik! — örvendezett Globulka asszony. — Hát ez megvolna. De mi lesz holnap? — Majd lesz valahogy! — mondta Lunia asszony. — Ez most egyelőre jól van így, holnap pedig kenje be még vastagabban! Ezzel kiment a lakásból, Globulka asszony pedig öltözködni kezdett. — Ez a szomszédasszony kozmetikus? — kérdezte Koszon, a költő. — Lunia asszony? — csodálkozott Globulka asz- szony. — Nem, társadalmi munkás. ■Egy kicsit zavarban voltunk. Tulajdonképpen buta kérdés volt. Hiszen gondolhattuk volna! A Szpilkiből fordította Lipcseyné Bánfalvi Júlia kát nagy áldozattal saját erőből építette. — Vártam a beszélgetést, amely őszinte volt és szinte baráti. Minden kényes kérdés terítékre került Biró Ferenc párttitkér, Juhász János pártvezetőségi tag és közöttem. Kató Ferenc munkájával elégedett a pártvezetőség. — Én viszont szóvá tettem: a pártvezetőség több gondot fordítson a személyes példamutatás megkövetelésére. Előfordul ugyanis, hogy párttag munkások fegyelmezetlenek. Ilyenkor a többiek azonnal megjegyzik: „nekik szabad?” Bár sokat javult a minőségi munka is, mégsem lehetünk elégedettek, ha a tőkés piacon helyt akarunk állni a jövőben. Mi szerszámokat gyártunk. Csak kimondottan kifogástalan szerszámmal lehet kiváló export- terméket gyártani. Szóvá tette az esztergályos a pontatlanságok, a minőségi kifogások okainak hátterét is. — Nagyon fontos, hogy a dolgozók pihenten érkezzenek a munkahelyre, s ne igyanak meg előtte egy-két felest. Sajnos, megtörténik ez is. Kató Ferenc esztergályos. 1978 óta tagja a pártnak, 69- től KISZ-tag, most 31 éves. Nős, van egy kisfia. LakásuKészül a búza ágya A tiszalöki Szabadság Termelőszövetkezetben 1100 hektáron vetnek őszi búzát. A szövetkezet földjein dolgozó vetőbrigádok már elvégezték az őszi munka jelentős részét. 70 hektáron került földbe a búzaszem. <Császár Csaba felvétele) Egyre kevesebb a pihenten munkába álló munkás is. Dolgoznak a gmk-ban, vállalnak munkát otthon, van háztáji, ott is segítenek. Itt meg minőségi munkát követelünk. Ezekről beszélgettünk őszintén és próbáltuk keresni a kiutat közösen. Szerintem úgy lehetne változtatni, ha a pénzét itt keresné meg a munkás az üzemben elsősorban, s nem kellene vállalnia más munkát. Kötelességük a pártalap- szervezetek vezetőségeinek odafigyelni a beszélgetéseken elhangzó javaslatokra, észrevételekre. Ezek ösztönöznek érdemi vitára és segíthetik, hogy helyi, konkrét párthatározatok szülessenek a gondok megoldására. Farkas Kálmán F ellendülőben van megyénkben a juh- tejtermelés, -felvásárlás. A Szabolcs megyéi Tejipari Vállalat anyagilag több mezőgazdasági nagyüzemet segített és segít, ebben. így az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek egy részében a gyapjú és a juhhús termelése mellett a juhtej- értékesítés is jövedelem- forrássá vált. Ma már az utóbbira csak a juhok gépi fejősével van lehetőség, azonban a juhfejő gép vásárAz idén 100 ezer, jövőre egymillió liter luhtej megyénkből lására a szövetkezetek a fejlesztési alapjukból nem tudtak pénzt áldozni. Ezért — mint azt dr. Cservenák Ernő, termeltetési és fel- vásárlási osztályvezető elmondta — a tejipari vállalat a múlt évben fejőgép vásárlására több állami gazdaságnak és tsz-nek adott át 150—150 ezer forintot. Az eszköz megvételéhez szükséges további öszeget (a fejlesztési alapjukból) a tejtermelők biztosították. Ennek révén már tavaly két állami gazdaságban és két termelőszövetkezetben indult meg a juhok fejése. A termelőknek a kapott 150 ezer forintot vissza kellett fizetniük, de nem a fejlesztési alapjukból, hanem a gép árát a tejipari vállalat a juh- tej felvásárlási érából vonogatta le. Mindezek eredményiéként a tejipari vállalat már az idén a négy juhtejtermelő gazdaságtól várhatóan 100 ezer liter juhtejet vásárolhat fel. Nemrégen a tejipari vállalat változtatott a támogatás módján. Most már a termelőknek nem ad pénzt juhfejőgép-vásár- lásra, hanem a gépeket maga veszi meg és azokat használati díj ellenében kiadja a gazdaságoknak. Ez előnyös a partnereinek is, hiszen ahhoz, hogy fejőgéphez jussanak, a fejlesztési alapjukból egy forintot sem kell költeniük. Az efféle támogatás révén 1985-ben harminc mezőgazdasági nagyüzem fog a tejiparnak mintegy egymillió liter juhtejet értékesíteni. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat egy liter juhtejért 20 forint körüli összeget fizet. A felvásárolt tejet a hajdúböszörményi tejüzembe szállítják, ahol a juhtejből sajtokat gyártanak, melyek nagy részét exportálják. Év végén a juhtej-óité- kesítő gazdaságok a tejipari vállalat által elért exportfelár felét is megkapják. (cselényi) Üvegműves lány és esztergályos javasolja... Kató Ferenc esztergályos. láppá Ilona üvegműves.
