Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-26 / 252. szám

1984. október 26. Kelet-Magyarország 3 Hátrányoldó — Most nem kockáztatnám meg ugyanazt a sebességet — lavíroz a megszáradt kerék­nyomok között Gaál György. — Az utak minőségére vál­tozatlanul kényesek vagyunk, de az idei őszön úgy a nya­kunkra gyűlt a munka, hogy örülünk, ha azzal meg tu­dunk birkózni, — szabadko­zik, magyarázkodik az elnök. — Jön vagy tíz milliméter eső, végigküldjük rajta a gré- dert, ismét olyan lesz, mint a parancsolat. Már zöldéit Szavai hitelét igazolják a mintaszerűen elmunkált táb­lák, amelyek mellett elhala­dunk. Október 23-án már ki­álltak a vetésből a gépek, teljesen optimális időben ke­rült földbe a mag, és tíz na­pig sem tartott a négy IH 6200-asnak a munka. Egy jó kis csapó eső is idejében lá­togatta meg a csoroszlyák nyo­mát, és a csaknem ezer hek­táron majdnem egyszerre bújnak elő az apró zöld szö- gecskék. Minden remény megvan rá, hogy kiváló kon­dícióban megy télbe az állo­mány. Szükség is van rá, mért ezen a vidéken öt ton­na alatt nem nagyon dicse­kednek a búzaterméssel. A Keleti-főcsatorna állja utunkat, járunk egyet a töl­tésen, innen messze ellátni. — A túlparti területen csak takarmányt termelünk — mutat vendéglátóm a nád bu­gái fölött a zöldellő legelőkre. — Itt is gondoskodnunk kell azonban állandó friss takar­mányról, — fordul a közeli hodály irányába, amely mel­lett friss vetés gyapjasodik. — A birkának mindig vetünk téli legelőt, legtöbbször ro­zsos bükkönyt, mint most is ezt a 89 hektárt. Nagyon meghálálja. Különben nem is tudnánk megvalósítani a folyamatos elletést. Gazda­ságtól an dolog a régi mód* szer, amellyel hónapokig üresen állnak az anyák. Lát­ja, itt most is téblábol egy sereg tejesbárány — mintha tavasz lenne. Az időjárás felől akár le­hetne is, mert a nap vakító­an tűz, és melegével a kabát alá tolakszik. Egyre maga­sabbra hág, jimint a cukor­répa tömb mellé érünk. Ke­vés a mozgás, renden hever a kiásott „édesgyökér”. Újra ütemesen — A 274 hektárnak még a felét sem ástuk ki, és nem is nagyon igyekszünk vele, azért ilyen néptelen ez a munka­hely, — tájékoztat Gaál támogatás ÉLNEK-E A GYÁMÜGYI és rendszeres nevelési segé­lyek elosztásának lehetőségé­vel a helyi tanácsok, fel­használják-e a hátrányos helyzetben élő kiskorúak kö­rülményeinek javítására a rendelkezésre álló kereteket? — ezekre kereste többek kö­zött a választ az a NEB-vizs- gálat, amit az illetékesek részvételével nemrégiben vi- tattak meg. A népi ellen­őrök négy városban és tizen­egy községben szereztek ta­pasztalatokat a témában. A helyszíni vizsgálatok azt mutatták, hogy a szakigaz­gatási szervek szinte mara­déktalanul felhasználták a rendszeres és rendkívüli gyámügyi segélyekre terve­zett összegeket a pótkere­tekkel együtt, mely fedezte a vizsgált települések egy ré­szénél a szükségleteket. A se­gélyekről ugyanakkor el­mondható, hogy csak pilla­natnyilag enyhítik a csalá­dok anyagi nehézségeit, de nem oldják, nem oldhatják meg a problémákat. Az el­múlt évben megyénkben mintegy hatszáz kiskorú ré­szesült rendszeres nevelési segélyben, a rendkívüli se­gélyt pedig közel háromezer gyermek után fizették ki. A családokra jutó átlag 800— 1600 forint körül mozgott, míg a veszélyeztetett kisko­rúakra fordított pénz nem érte el a nyolcszáz forintot. A SEGÉLYEK IRÁNTI KÉRELMEK több mint a fe­lét maguk a szülők adják be a tanácsokhoz. A kezdemé­nyezések másik csoportja, az összes kérelmek mintegy egy­negyede az oktatási intézmé­nyek ifjúságvédelmi felelő­seitől fut be a szakigazgatási szervekhez. A segélykérelmek elbírálásához részletes kör­nyezettanulmány készül. Kö­rültekintően megvizsgálják milyen szociális körülmények között él az illető család, mi­ért szorulnak rá az egyszeri illetve a rendszeres anyagi támogatásra. A segélyek oda­ítéléséről a gyámhatóságok határozatban értesítik a ké­relmezőt. Ám az előkészítő el­járástól az odaítélésig olykor hosszú hetek telnek el. A kiutalt rendkívüli segé­lyekről a tanácsok zöme ér­tesíti a szülők munkahelyé­nek szakszervezeti bizottsá­gát. Jó, ha a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek mi­nél szélesebb körben tudo­mást szereznek a családok gondjairól, nagyobb és ered­ményesebb lehet a segítség is. A rendszeres nevelési se­gélyek az érintett családok­nál lemérhető pozitív válto­zásokat eredményeznek. A rendkívüli segélyek felhasz­nálása változatos képet mu­tat. Néhány településen a ta­nács közvetlenül tanszereket, ruhát, cipőt, élelmet vásárol, de van arra is példa, hogy a teljes összeget átutalják az oktatási intézményekhez, me­lyek abból fedezik a veszé­lyeztetett gyermekek óvodai, .napközi' otthoni étkeztetését. R. G. A BEAG kisvárdai gyárában tölcséres hangsugárzóhoz fó­liából membránt is készítenek. Képünkön: Gyüre Sándorné. (Elek Emil felvétele) Nemrég állt üzembe az új szárítótorony, amely a saját ter­mésen kívül a szomszédos Tiszalöki Állami Gazdaság kukori­cáját is megszabadítja a felesleges víztől. A kisebbik képen Szabad László a műszereket ellenőrzi. (Cs. Cs. felv.) György. — Volt ugyan egy kis ijedség a gyárban az elején, hogy nem lesz elég répa, és feloldották a napi behordható .kontingenst, de most ismét visszatértek az ütemezésre a melegre fordult idő miatt. Nem lehet még tá­rolni, mert befülled. — Érdemes, vagy nem ér­demes manapság ezzel a nö­vénnyel foglalkozni? — kí­vánkozik ki a kérdés, mert a szakmai közvélemény meg­lehetősen megosztott a gazda­ságosságot illetően. — Nyolcvanegy-nyolcvan- kettőben volt az igazi kon­junktúrája — hangzik a vá­lasz. — Meg is lovagoltuk, akkor, könnyűszerrel jutot­tunk a nagy értékű gépek­hez, és hatalmas nyereségre tettünk szert. Akár hálátlan­ságnak is lehetne nevezni, ha most hirtelen abbahagynánk. Meg aztán hová tennénk a csak itt használható gépeket? Mire terhelnénk a gazdaság általános költségeinek azt a részét, amit az ágazat nagy­szerűen elvisel? És még va­lami: nincs még egy ágazat, amelynél veszélytelenebb az újabb konjunktúra kivárása. A cukorgyár ugyanis kizáró­lag répával megy, nem úgy mint a konzervgyár, amely­ben ha megunják a paradi­csomot, akkor váltanak pap­rikára. És ha negyven tonnán felül teremnek a táblán, 16 százalék cukorral, mint most, tisztességes jövedelmet lehet húzni vele. Megtakarították Jövedelem ... Megakadunk a szónál, ami nem is csoda, mert egy ideje e fogalom kö­rül forog a világ. Tiszadadán, éppúgy mint másutt, csak úgy lehet pluszpénzhez jut­ni, ha a költségeket faragják lejjebb, mert az értékesítési árak emelkedésétől nem le­het csodákat várni. A határ­szemle további eseményeit már mind ehhez a témához kapcsoljuk. A kukoricában járó kombájnok tíz tonna kö­rüli termést takarítanak be, és máris kapcsolódik az elem­ző mondat: ilyen átlagnál már érdemesebb a búza ro­vására növelni a területet, mert a költségek lemaradnak a termés növekedésétől. A szemközti kétszáz hektáros szántatlan tábla a virágzó eb székfűvel nem a hanyag gaz­da szégyene, hanem másfél millió forint árú műtrágya megtakarításának egyik fázi­sa. Ennyivel kell kevesebbet Tisztes nyereség — Nemcsak a pénztárcán­kat kíméljük, hanem a gépe­ket is, hajol Ismét a vetés fö­lé Gaál György. Miközben a csírát számlálja, és a beállott- ságot vizsgálja. Megmondja az okát: — Nehezen jutot­tunk hozzá, volt idő, amikor alig volt mivel dolgozni. Jó földünk van, ehhez már pon­tos eszközök kellenek. Ná­lunk a hibákat nem lehet el- mismásolni, ráfogni az idő­járásra. Nem is teszik. Gazdálkod­nak, beosztással élnek, ki­egyensúlyozottan csordogál a pénz egész évben. Nincs melléktevékenységük, meg­élnek a földből, az eszközeik­ből, tisztes nyereséget vár­nak. A megkésett időjárás miatt a lázas sürgés-forgás nem lenne meglepő sem a területen, se a telepen. Ami­kor a majorba fordul velünk a poros autó, egy pillanatra megállunk a gépműhely mel­lett. Hatalmas sárga Becker vetőgépek mellett, alatt buj­kálnak a szerelők. Már a ta­vaszi kukoricavetéshez vizs­gálják át őket. Talán termé­szetes, hogy sietségnek sem­mi nyoma. Ésik Sándor A történet igen rövid. Nem az újságírónak, hanem a magánember­nek mondták el, de mit te­gyek, ha szinte lehetetlen szétválasztani a kettőt? Meg­írom hát a történetet, aho­gyan azt elmondták, és az egészséges erkölcsi érzésükre bízom, hogy ki mit gondol felőle. Az informátor beval­lotta, hogy ő mindent leta­gad, ha „ügy” lesz a dolog­ból, ő és a munkahelye sem akar továbbra sem rossz vi­szonyt az érintett céggel, hi­szen rászorul a továbbiak­ban is. Különös helyzet. A magán­ember felháborodik, elmond egy történetet, de ugyanezt már szemből is letagadná, ha nem pletykálnia lehetne, ha­nem nyilatkoznia kellene. A közösségi indulat nyilván­való, de a lehetséges haszna elvész a rossz megszokások szövevényében. A történet: egy sürgős megrendelése volt egyik víz­ügyi társulásunknak. Hívta hát a nekik rendszeresen dolgozó építőket. Ott közöl­ték, hogy nagyon sajnálják, de a feladatot csak hosszabb határidővel tudják vállalni, nincs ugyanis a raktárukon a feladat elvégzéséhez szűk­Újra a mezei sztrádán Mezei sztrádák címmel jelent meg cikk pár évvel ezelőtt a tiszadadai Kossuth Termelőszövetkezet szé­pen karbantartott, aszfalt simaságú dűlőútjairól. Mint­ha az országúton sétakocsikáztunk volna, úgy suhant velünk a Volga. Egy korábban meglehetősen kátyúban rekedt közös gazdaság táblái között vitt az utunk, amely­nek szekere azonban hamar kikászálódott a bajokból és azóta zökkenőmentesen folytatja az útját. kiszórni, mert az okszerű is­tállótrágyázás feleslegessé te­szi. Ezt várja az ugar tábla és ezzel együtt több mint négyszáz hektár évente. Rendszerint kukorica alá. Nem véletlen a már említett tíz tonna hektáronként. Konferencia «lőtt Á békéért K inek az érdeke? Ezt a kérdést teszi fel ön­magának egy bíró, amikor ismerkedni kezd egy új per anyagával... mert mindig minden valakinek, valakiknek az érdekében tör­ténik. Az emberi életnek egyetlen olyan alkotóeleme van, ahol nem ütköznek, nem ütközhetnek érdekek, ami valamennyiünk érdeke: a béke. Ez a szó nyelvünkben négy betűből-hangból áll, ugyanannyiból, mint az élet. Amilyen közel esik egymás­hoz hangzásban és írásban a két szó — oly közeli a jelen­tésük is. A nyugodt életnek természetes tartalmi velejá­rója a béke, s a béke adja az ember életlehetőségét. Az Országos Béketanács legutóbbi ülésének — ezen az ülésen ismertették a ta­nács tagjaival és a sajtó kép­viselőivel az október 27—28- án rendezendő X. országos békekonferencia tervezett ál­lásfoglalását — első hozzá­szólója egy, már a pátriár­kák korát élő, megnyerő ar­cú ember volt, a magyar tu­domány egyik nagy öregje, Babits Antal professzor. Fel­szólalását azzal kezdte, hogy olyan ember beszél most hoz­zánk, aki a sors kegyetlen szeszélye folytán kénytelen volt átélni két világháborút, annak minden borzalmával, s kétszer látta — lényegé­ben harminc éven belül — háború által szétziláltam po­rig sújtottan az emberi civi­lizáció egyik bölcsőjét, az eu­rópai kontinenst. Lehet-e embernek neme­sebb feladata, mint megőriz­ni a békét? Ezt kérdezte a tudós. A kérdés, úgymond, költői; elhangzásakor meg- válaszoltatott, hiszen csak egy lehetséges válasz van: a béke megőrzésénél az ember­nek nincs, nem lehet neme­sebb, fontosabb feladata. A második világégés óta — sajnos — többször láthat­tuk már fenyegetettnek tö­rékeny békénket. A más né­pek elnyomására berendez­kedett társadalmi forma — ragaszkodván gyarmatokhoz, befolyási övezetekhez — új­ra meg újra fellobban tóttá a háború fáklyáját a Közel- Keleten, Afrikában, Latin- Amerikában... és napjaink­ban ismét a háborúktól leg­többet szenvedett földrész, Európa békéjét fenyegetik a területén egyre szaporodó nukleáris fegyverek. N éhány hónap, s ünne­pelni, emlékezni fog az egész világ, benne természetesen a mi orszá­gunk is. Megünnepeljük majd a fasizmus fölött aratott győ­zelem negyvenedik évfordu­lóját. Mi, magyarok, megün­nepeljük, s örülünk majd an­nak, hogy viharos történel­münknek e századbeli leg­hosszabb békekorszakát él­jük, olyan békét, amelyben szabadon alkothatunk, amely egész népünk számára te­remtette meg a felemelkedés lehetőségét, megnyitva az utat országunk nemzetközi tekin­télyének folyamatos gyara­pítása előtt. A békének nincs alternatí­vája — a béke nem helyet­tesíthető be semmi mással. A Tokajhegyaljai Borgazdaság részére készítenek több mint 11* ezer -- borospalack tárolására és szállítására alkalmas — gyűjtő- ládát a nyíregvhá/i papírgyárban. Képünkön: Németh Jánosné és Kemecsei Julianna a kotözögép mellett, (császár) séges anyag. Várni kell, a munkia különben húsz-hu- szonháromezer forintba ke­rül majd. Ebben maradtak, de dél­után csengett a megrendelő telefonja. Ugyanaz jelentke­zett, akivel délelőtt beszélt, de ezúttal már úgy, mint a cégnél működő gmk képvise­lője. Felajánlotta, hogy a kér­déses munkát 24 óra alatt elvégzik. A minőségért ter­mészetesen szavatolnak. Ár­ajánlatot is adtak. Harminc­ezer forintért, ez a maximum — de lehet, hogy huszonhat- huszonnyolcezer forintért, ez a helyi viszonyoktól függ — tökéletes munkát végez­nek. Ez történt délután. Másnap délre a kérdéses vízügyi „műtárgy” a helyén volt. A számla alatta maradt a har­mincezer forintnak, nem volt tehát túlságosan drága sem. Mondhatnám és mondtam is, hogy az történt, aminek történnie kellett. Jól járt a megrendelő, jól a késő estig, éjszakába nyúlóan dolgozó munkás, jól járt az ügy, hi­szen a sürgősség fontos volt. Miből való akkor a felhábo­rodás? Nos, a vállalatnak nem volt alkatrésze, a vál­lalatnál alakult gmk-nak volt. Honnan volt? Ugyan­abból a forrásból, ahonnan a vállalatnak lehetett volna És mi több: adott esetben bármennyire is nem igaz, a kívülálló azt is gondolhatja, hogy a vállalat raktárából került elő az a bizonyos al­katrész, hogy mégis lett vol­na, ha keresik, ha ugyanan­nak a telefonálónak ugyan­annyit érne a vállalati terv­teljesítés, mint a gmk nye­resége. F onák a helyzet és azért fonák, mert úgy beszé­lünk erről, mintha ti­losba tévednénk és marad pletykaszinten az, aminek a végére kellene járni, ha má­sért nem, hát azért, hogy jó érzéssel elfogadjuk, ha nem történt szabálytalanság, vagy okosan büntessünk, ha történt. Bartha Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom