Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-25 / 251. szám

1984. október 25. Kelet-Magvarország 3 N em is gondolnánk, milyen gazdagok va­gyunk: a legutóbb el­készült műemléki jegyzék­ben 285 szabolcs-szaitmári nevezetesség szerepel. Eb­ből 73 védett műemlék, 192 műemléki jellegzetes­ség ű, 15 pedig városképi szempontból jelentős épü­let, továbbá van még öt úgynevezett védett környe­zetünk — táj- és természet- védelmi területünk. Igen változatos képet mutat az eredeti rendeltetés szerinti felosztás: egyebek között 20 kastélyt, 16 kúriát, 5 gazdasági jellegű épületet — például malom — tarta­nak számon. Impozáns adatokkal is­merkedhettek meg a Haza­fias Népfront megyei kör­nyezetesztétikai társadalmi bizottságának tagjai leg­utóbbi ülésükön a műemlé- éceink környezetéről szóló tájékoztatóban. Kiderült azonban az is, hogy a kör­nyezetvédelemnek, műem­lékeink, értékeink megóvá­sának is megvan a maga „színe-visszája”, problémá­ja. Legalább annyi, ha nem több a gond, mint amennyi a szép eredmény . . . Itt is elhangzott, mint sok más hasonló tanács­kozáson; bizony nem büsz­kélkedhetünk azzal, hogy mindössze 17, az eredeti helyén álló népi műemlék­ről gondoskodunk. Most látszik már világosan, mennyire értelmes és szük­séges volt a felső-Tisza-vi- déki népi építészet legka­rakteresebb házait, temp­lomait szabadtéri néprajzi gyűjteményekbe, múzeum­faluba átépítve megmen­teni. Azon a helyen ugyanis, ahol most állnak, bár biz­tonságban vannak, nem le­het ugyanezt a falvakban maradt értékes házakról el­mondani. Jön az új divat, elbontják a régi szépet, ki tudja, milyen új betoncso­dák kedvéért. Ez különösen akkor bosszantja az építé­szeket, meg a jó ízlésű em­bereket, ha jegyzett, vé­dett porta mellé kerül ilyen ormótlan, emeletes giccs. A faluképek védelmében hathatósabb segítség szük­séges! Ez a környezetesz­tétikai bizottság javaslatte­vő és kezdeményező hatás­körének következtében a közeljövőben ésszerű intéz­kedések formájában vár­ható. Miként a népi műemlé­keket, a kastélyokat és kú­riákat, illetve környezetü­ket is nehéz harcok árán sikerül épségben tartani. Sokszor azonban csak a te­hetségtelen nyomait tapasz­taljuk, kiderül, hogy nem lehetetlen, amit annak ti­tuláltak. Nagyon szép pél­dákkal találkozhatunk me­gyénkben is: a gabonafor- galmi vállalat támogatja a profiljába illő védett épü­letek felújítását, őrzését, meghatározott összegek át­utalásával, műemlékvédel­mi célokra. Vagy például az anarcsi kastélyparkot is lehet említeni, melynek megmentéséhez a Szabolcs- bákai Búzakalász Tsz já­rult hozzá példamutató se­gítségével. Védett területeink na­gyobb része, közel 70 száza­léka egyházi kezelésben van, így az állam és az egyház közötti megállapo­dás értelmében a felújítá­sokról közösen gondoskod­nak. Ennek szép példája je­lenleg a nyírbátori refor­mátus templom rekonstruk­ciója. Nem pénzkérdés, mégis sok helyen tűnik megold­hatatlannak a kastélypar­kok, a jellegzetes épülete­ket körülvevő tér rendben tartása. A kastélyparkok rekonstrukciója egyébként központi keretből tervezett állami feladat, ezzel a lehe­tőségek szerint foglalkoz­nak. Arra azonban költeni sem kellene, hogy az adott települések lakói jobban magukénak érezzék értékes épületeiket és a parkok tisztaságára, a fák, bokrok, cserjék megóvására jobban ügyeljenek. Itt van példá­ul a nyíregyházi Benczúr és Bessenyei tér. Valaha ez volt az oázisa a diákság­nak, most nagyon lerom­lott állapotban vannak. Mi­ért nem vállal védnökséget egy KISZ-szervezet, segít­ve a közterület-fenntartók munkáját? V édhetjük műemlékein­ket „egyénileg” is, úgy, hogy nem dob­juk el a csikket a tájház felgereblyézett udvarán, nem viszünk haza onnan „emlékeket”. Mert nemcsak nekünk készültek a múzeu­mok, tájházak. Unokáink is látni szeretnék ... Barnásé Erzsébet Édesség — betegeknek A nagyhalászt Petőfi Termelőszövetkezet ti- szateleki édesipari üze­mében naponta 1,2—1,5 tonna diabetikus cukor­kát gyártanak belföldre és csehszlovákiai meg­rendelésre. A Diet- Drops néven forgalom­ba hozott édesség négy­féle — citrom, málna, narancs és mentol — ízesítéssel készül. Ké­pünkön: a szilikonfor- mábóí kiszedett cukrot csomagoláshoz készítik elő (Császár Csaba fel­vétele.) Kitörni a szorításból „Zöld út” a jónak j Szívmelengető példákat lehet sorolni mezőgazdasagá } üzemekből olyan gyors beruházásokra, sikeres döntések- | re, amelyek tartalmaznak ugyan némi reális kockáza- 1 tot, azonban hasznosságukról egyértelműen az eredmé- j nyék győznek meg. Bármennyire kevés a pénz mégis ! százmilliók jutnak megyénkben is beruházási célokra í évente, amikor a saját erőt és a hitelt összerakják. __________________________________________________________ Éppen a napokban tudósí­tottunk arról, hogy Nyírlugo- son konzervüzemet adtak át. A „boltban” nemcsak az ál­lami gazdaság, hanem még két termelőszövetkezet és a helyi áfész is részes. A kez­déstől, a majdani üzem terü­letén lévő nyárfák kivágásá­tól a próbaüzem indításáig alig 98 munkanap kellett. — Ugyancsak hasonló gyorsa­sággal, a szezonra kezdte meg működését a szabolcsbákat almaléüzem — szintén tu­catnyi termelő gazdaság ösz- szefogásávai. tti' 13 33 Síozos építkezések Említhetjük a tiszadobi te­henészeti telepet, ahol ezer szarvasmarhának építettek helyet igen rövid idő alatt, nem maradhat ki a Kemecse! Állami Gazdaság, ahol az ipari melléküzemág megvaló­sításának idejét ugyancsak hónapokban mérik. A világ­banki gabonaprogram kere­tében hat termelőszövetkezel 24 ezer tonna tárolóteret ala­kított vagy alakít ki, három másik gazdaságban nedves tároló építésébe fogtak, mint­egy 70 millió forintos költ­séggel. Mi az, ami közös jellemző ezekre a beruházásokra? Mi­től kaptak hamarabb zöld utat, mint mások? Ha jól megvizsgáljuk, min­den esetben szerencsésen ta­lálkozott a helyi lehetőségek további kihasználása és az országos nagy célok érvénye­sítése. Mert nemcsak üzemi gondot oldanak meg, hanem az exportot fokozzák, olyan termékeket állítanak elő, amelyre a piacnak szüksége van. Ilyen célra — még ha százszorosán is megnézik a hitelfelvétel jogosságát — mindig van pénz. S a meg­annyi kontroll elgondolkoz­tatja a beruházó gazdaságot is: csakis olyan építésbe, bő­vítésbe, korszerűsítésbe kezd bele, amelyik odafigyeléssel, becsületes munkával biztos hasznot hoz. Nem választó a határ Külön érdemes Örvendeni azon, hogy az üzemek egyre inkább felismerik közös érde­múrdekes-e az, hogy mii W\ eszik ma egy traktoros, aki húszéves, Macsuga Mihálynak hívják és cukor­répát fuvaroz. Számomra ér­dekes, kérdezem is: — Mi az ebéd? Lenéz rám az ifjúság egy megviselt MTZ fülkéjéből és a derűs, nyílt tekintetből azt olvasom ki: „mire fel!” Mi­lyen alapon és milyen jogon kérdez az idegen. De hát az illem, a kor tisztelete, avagy a jó modor kimondatja: — Nem ebéd ez, reggeli■' — De hiszen dél van. Ti- szavasváriból idezúg min­den harangszó. — Akkor is reggeli. Nem értem rá előbb. Itt akkor eszik az ember, ha szakad rá idő ... —• Igen, ez a földműves­sors, a traktorossors. De tényleg, mi a reggeli-ebéd? Az ifjú kötélnek áll és mu­tatja. Két kocka sajt, jó darab paprikás szalámi és kenyér. — Nem valami fényes la­koma ... — Van még konzerv is. Ehetnék azt is. — Mikor evett főtt ételt utoljára? — Az este. — Mit? — Mit is? Karalábéleves volt és csirkepaprikás. Be­laktam belőle. Most már így van ez, amióta traktoros va­gyok. A műhelyben ott volt üzemi koszt, itt ez van. Ne­kem jó ... Megbarátkoztunk. Illetve Macsuga Mihály barátkozott meg a gondolattal, hogy val­lani kell, m,ert kérdést kérdés követ és nincs titok sem égen, sem földön, amit ki nem le­hetne mondani. Mert miféle titok az, hogy a 115-ösben tsz-ösztöndíjjal szerelőnek tanult, hogy a télen trakto­rosvizsgát tett, hogy azóta már szántott és vetett és most répát fuvaroz. — A. műhelyben kicsi volt a pénz. Tizenhárom forint 50 fillér volt az órabérem. Itt teljesítménybérben dolgo­zom. — De hajtani kell. Megéri? —■ Meg. Tessék kiszámolni. Ügy tudom, 60 fillér egy má­zsa répa beszállítása. Csiná­lok hét fuvart és a pótkocsi­ra vagy 70 mázsa répa fér .. . Hát akkor számolok. (Nem mázsában, tonnában, a má­zsa már nem divat.) Szóval a napszám 49 tonna répa után 294 forint. Ezzel szemben az órabér tíz órára 135 forint. — Micsoda különbség. De csak a pénzért? — A pénz kell. Különben ezt a munkát jobban ked­velem. A mozgást, a levegőt, azt szeretem. — És egyszer még kom­bájnra is ül? — Remélem. — Mennyi pénze van a ta­karékban? — Nem sok. Három éve dolgozom. A fizetés egy ré­szét hazaadom, ruházkodni is kell. Mégis, mennyi a taka­rék? — Hetvenezer? Talán akö­rül. Majd most. Majd most jobban gyűlik . . . Nem voltam én kíváncsi semmi másra. Ennyire sem. Az érdekelt, mit ebédel egy traktoros. Kiderült: nem is ebédel, reggelizik. És történt mindez a tiszavasvári Mun­ka Tsz földjén, ahol 300 hek­táros a cukorrépatábla, ahol sok répa termett, és nagy ál­dás az, hogy a répaásást, -fe­jelést, -rakodást gépek vég­zik. Emberi erőre csak a kormánykeréknél van szük­ség. Seres Ernő keiket. Így eshet meg, hogy állami gazdaság és termelő- szövetkezet fog össze, vagy mint a Hajdúnánási Állami Gazdaság tedeji folyékony­mű trágya-üzeme mutatja. nem választ el a megyehatár akkor, amikor jó cél érdeké­ben érdemes az erőket össze­fogni. Ugyanis külön-külön nemigen van annyi pénzs- senkinek, hogy a még olyan jónak tűnő beruházási .is el­kezdje, minél rövidebb idd alatt megvalósítsa. Az megint dőreség, ha éve­ket vár arra, amíg a pénze összegyűl, mert lehet, hogy éppen a kedvező értékesítési alkalmat szalasztja el. Így érthető, ha a társulás, azösz- szefogás olyan felismert gaz­dasági szükségszerűség, ameiy rögtön mutatja eredményét is. Kár lenne azt emlegetni, hogy a példaként hozott be­ruházásokból több kell, s máris egy csapásra megoldó­dik a megye mezőgazdaságá­nak minden gondja. A szá­mok ismeretében ugyanis lát­ni kell, hogy az évi 1,3 mil­liárd forint mezőgazdasági beruházás (amiben új gépek vásárlásától a melioráción át az építésig minden benne ván), nagy eltéréseket takar. lóg o még jobb remenyeben Vannak olyan, tartósan gyengélkedő gazdaságok, ame­lyeknél arra sem jut elég. hogy a termelés eddigi szint­jét fenntartsák, míg mások­nál a jó üzletet a jobb re­ményében cserélik fel. Ám keresni sem kell olyan pél­dákat, amelyek mutatják: át­gondolt cselekvés, ehhez fel­készült vezetés és megfelelő munkatársi gárda rövid idő alatt is kihúzhatja a kátyúból egy-egy üzem szekerét. A Ke- mecsei Állami Gazdaság pél­dául az almatermesztést tet­te gazdaságossá, Fehérgyar­maton a sertéstenyésztő kö­zös vállalkozásnál a hízóki­bocsátást növelték a gazda­ságosság érdekében, Dombrá- don a hatékonyabb állatte­nyésztéssel válaszoltak a ne­hezebb gazdasági helyzetre. Kétségtelen, hogy szorítás­ban élnek a mezőgazdasági üzemek. Bántja őket a ter­melés költségeinek növelése, a gyenge termőhelyi adott­ság, amit csak nagyobb oda­figyeléssel, ha úgy tetszik, akkor más területekhez ké­pest több munkával lehet el­lensúlyozni. Mást viszont nem tehetnek, mint vállalják ezt a kihívást, megtesznek mindent a boldogulás érde­kében. Lányi Botond Bemutatkozás Barcelonában Gondos csomagolásban ok­tóber közepén indították út­ba az üvegszűrőket, a mini- labor szetteket, az esztraháló készülékeket, az automata bü- rettákat Nyíregyházáról Bar­celonába. Mit keresnek a hí­res spanyol városban a BEAG UNIVERSIL Gyár itthon és más külországokban már ed­dig is jó hírnevet kivívott termékei ? Régen megdőlt már az a közmondás, hogy jó bornak nem kell cégér. Élve a lehe­tőséggel, májusban ott voltak termékeikkel a Lisszabonban megrendezett vásáron, majd a kairói nemzetközi vásáron mutatkoztak be. Barcelona egy újabb állo­más. Megszondázzák a pia­cot itt is. Felmérik milyen termékek iránt érdeklődnek, milyenek az igényeik. Első alkalommal most szerepelnek Barcelonában, s egyáltalán nem mindegy, milyen lesz a premier. A jövő évi exportigényeket így is felmérik. Igyekeznek már most felkészülni a ter­melésre, hogy megalapozot­tabban és biztonságosabban tervezhessenek és kezdjék az 1985-ös esztendőt Ajtók kooperációban Bizonyára a piaci igény­nek is szerepe volt abban, hogy termelési kooperáció született ajtók gyártásáról a Fémmunkás nyíregyházi gyára és a Keiet-magyaror- szági Faipari Vállalat között. Ügy is fogalmazhatnánk, „felfedezték” azt a lehetősé­get, amit a két vállalat szel­lemi kapacitása, gépparkja, technikai adottsága, technoló­giája nyújt. Így készítik most jó együttműködéssel az acél­tokos faajtókat. Ezekben a napokban már a kétezredik acéltok elkészítését ígérik a fémmunkásbeliek a faipari­aknak. E kooperáció legfőbb elő­nyét nyilvánvalóan az épít­kezők látják. Gyártják az építőipari szövetkezetek ré­szére is, megrendelésre. E „házasság” eredménye, hogy a drága gépeket jobban kihasználják a Fémmunkás­nál és a KELETFA-náí is, munkát adnak mindkét vál­lalat kollektívájának, a Ke­let-magyarországi Faipari Vállalat importot takarít meg fenyőfűrészáruból, s egyben jövedelmező vállalkozás. S ami talán a legfontosabb: jól járnak a kislakásépítők, mert jobb minőségi ajtókhoz jut­nak. Olyan hiányt pótolnak, amelyre szükség van. Farkas Kálmán Értékeink becsülete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom