Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-24 / 250. szám

1984. október 24. Kelet-Magyarország 3 Vetés* betakarítás A jó termés titka HOL KÉT-, HOL HÁ­ROMHETES csúszásról, ké­sésről beszélnek a mezőgaz­dászok. Mármint ennyivel később értek a növények, ennyivel később kezdődhe­tett a betakarítás, a vetés. Közben az eső is hátráltat­ta a munkát. Az persze megítélés kérdése, hogy két, vagy három hét késést mon­dunk, mert ezt senki sem tudja biztosan megállapíta­ni. Az viszont tény: a ko­rábban megszokottól később takarítják be a kukoricát, a burgonyát, a cukorrépát, késik a rozs, a búza veté­se. Az egyik gazdaság fő- agronómusa fogalmazta meg, hogy amit három hó­nap alatt kellett volna el­végezni, most arra egy hó­nap van. Ebben sok igazság van. Mert október közepére más esztendőkben már elfelejtik a rozs vetését a mezőgaz­dasági nagyüzemekben, most még néhány ezer hektár hátra van. A búzának ilyen­kor van a dandárja, hiszen a szakirodalom szerint az október végéig vetett mag­ból lesz jó termés. Az idén a hetvenhatezer hektár ter­vezett területnek csak a harmadán végeztek eddig a munkával. Van még teen­dő a jól előkészített talajo­kon, s még nem beszéltünk az ősziek betakarításáról. Merthogy természetszerűleg ez is megkésett, - . A VETÉST SOK HELYEN éppen a betakarítás hátrál­tatja. Az őszi kalászosok­nak előveteménye a kukori­ca, a burgonya, a cukorré­pa, de az idén minden ed­diginél nagyobb területen vetnek búza után ismét bú­zát. Éppen ezekben a na­pokban csoportosították át a táblákat, s ebben az eset­ben fokozottan vigyáznak a gazdaságokban a fajta meg­választására, a talajfertőtle­nítésre. November elején még fognak vetni. Ezért a szokásosnál is gondosabb talaj-előkészítéssel feled­tethetik a kései vetést. Legnagyobb területen a kukorica betakarítatlan még. A nyolcvanezer hek­táron termelt növénynek csak kis hányada van mag­tárakban. Persze, most már nincs mire várni, nem lehet tovább húzni a kombájno­lást. Mindenütt elindultak a gépek, vágják az abraknak- valót. S hogy azért itt se legyen minden folyamatos, a betakarítás mértékét a szárítók kapacitása hatá­rozza meg. Még mindig jó­val harminc százalék felett van a termény nedvesség- tartalma, vagyis minden szemet szárítani kell. Egy­szerre pedig nem lehet el­vonni ennyi vizet a mag­ból, ezért kétszer is áten­gedik a szárítógépeken. Ez lassítja a kombájnok mun­káját. Habár az idén min­den eddiginél több kukori­cát tárolnak nedvesen 3 gazdaságok, s etetik így ké­sőbb az állatokkal, akkor is nagy mennyiségű termény­nyel kell megbirkózniuk. Az segítséget jelenthetne min­denütt, ha még több kuko­ricát tennének el télire ned­vesen, ami egyben a költsé­geket is csökkentené. Köz­tudott. jó étvágyuk van az olajégős szárítóknak. CSAK ÉRZÉKELTET­TÜK, milyen munka vár a mezőgazdaságban dolgozók­ra az elkövetkezendő na­pokban, a jövő hónapban. Most alapozzák meg 1985 kenyerét, takarmányát a nagyüzemekben, sok áll, vagy bukik ezen az idősza­kon. Persze, inkább ált, mert mindenütt nagy fele­lősséggel végzik a feladato­kat, látják a gazdaságok ve­zetői az előttük álló nehéz­ségeket, amit sok-sok ötlet­tel oldanak meg. Ez az, amit nem tanítanak az egyetemeken, mert azt az élet mindennapjai hozzák magukkal. Sípos Béla Az őszi nap erejét fitog­tatja. Hosszú árnyékot vet a lugas. A két öreg u kaput le­si. Csak nem jött közbe vala­mi? — a félsz belopózott a gondolataikba. — Tudod, apukám, meny­nyire elfoglaltak — mondja ki kettejük gondolatát a né­ni, s egyúttal menti is lányát, s nejét, miért késnek. Pedig a tengeritörés már nem tűr halasztást. Ha ezt a vasárnapot nem használják ki, talán ott fagy az egész. Rossz rágondolni, hogy az ezerhétszáz öllel mi lenne! A csarodai házhoz megér­keztek a vendégek. Nagy a meglepetés, hisz’ nem a gyermekek ismerős kocsizú­gása veri fel Király Elek portájának csendjét. Diákok jöttek, alig tizenhat eszten­dősek. Sok-sok kérdést fo­galmaztak meg magukban. Álmélkodik az idős asszony, vajon mire kíváncsiak ezek a gyerekek? — mert ő már csak gyereknek nézi a hosz- szúra nőtt kamaszt is. Király bácsi bólogat. Az el­múlt jdők után érdeklődnek a Namén-T/tból jött fiatalok. Na, lám esek, van, aki még kíváncsi arra, hogy Király Elek milyen mozgalmi mun­kát végzett a pártban 1950- ben. Mert hogy ö éppen at­tól az esztendőtől tagja a pártnak és jóban, rosszban kitartott mellette. Élete párja ura mögé' áll. Még ma is úgy kapaszkodik a hetvenéves, de korát meg- hazudtolóan erős férfikézbe, mint annak idején, amikor a három gyermek mellett csak benne talált támaszt. Vagy amikor karján a hathónapos Magdival, és a két nagyobbal a bunkerba siettek, férje ál­cázta rókalyukbejáratúra az oltalmat nyújtó földgyomrot. Ügy számolták, még a hu­szonöt kilós bombát is kibír­ná, olyan jó erősre építette a családfő. — Ma sem győzök érte elégszer hálát adni, hogy Csarodát elkerülte a pusztí­tás. Beregszász, majd Bereg- daróc alól jött az egyik csa­pat és Záhonynál ütköztek meg a németekkel. A másik irányból "Namény felé men­tek. Csak a rettegés maradt, meg az állandó ijedtség, hogy mi lesz, ha ötőnk közül bárki itt hagy bennünket? (Marad a tuskó] Tölgyerdő új módon Villamos motor Harmincnégy éve dolgozik a pártban Király bácsi. Volt vezetőségi tag, és mint az örökmozgó, mindig fárado­zott valamin. Szervezte a tagságot, részt vett a terme­lőszövetkezet alakításában. Jelentkezett a vásárosnamé- nyi erdészetben. Megszerette a természetet, a hajnali fel­kelést, a virágokat, a csen­det, amelyben töprenghetett gondolatain. Az erdész hu­szonhárom esztendő után in­nen jött nyugdíjba. — Fáraszt már a mun­ka — panaszkodik az idős ember. — Még ott a jószág az ólban, legyen mihez nyúlni, ha a gyerekek hazajönnek. De a kert nagy és már nem bírunk vele az asszonnyal. Eljárt az idő felettünk. Csak képzeletben repülünk mesz- szire a kis házból. ­A diákok, mint a mesél hallgatják az idős házaspár elbeszélését. Hamarosan sok­sok társuk előtt mondják el a Király család történetét. Bólint az idős ember. Úgy illik, hogy a fiatalok is meg­ismerjék, mi minden történt, amikor mai életünk született. A búcsúzást a motorzúgás zavarja, és mint menyasz- szony a vőlegényhez, úav re­pül az idős pár az érkezők felé. Megjöttek a várva várt Magdiék. Az őszi nap fényesebben sütött rájuk. Tóth Kornélia Ákos szép álmai Csendes meditáció a szerelőcsarnokban — A nehéz évekből és a háborúról csupán foszlá­nyok maradtak meg emlé­kezetemben. Ha visszagon­dolok magam előtt látom édesanyám, aki a légiriadók idején futott velem a föld­be ásott bunkerbe. Tele volt emberekkel, s emlék­szem, alig volt mit ennünk. Apám a háborúban volt, meg is sebesült a hátgerin­cén. Tőle hallottam, amikor hazajött, milyen borzalma­kat élt át — eleveníti fel emlékezetét Koczka László, a 43 éves általános lakatos, a SZÁÉV Tünde utcai gép- és járműjavító üzemének művezetője. Hétfő reggel volt, hét óra előtt néhány perccel. Csen­gettek. Ezúttal békegyűlésre hívogatott a csengő. S meg­indult az emberáradat a nagy szerelőcsarnokba. Egy szerény, sápadt arcú munkás­ember életútját ecsetelték, akit a vasasok javasoltak: képviselje Koczka László ezt a munkásgárdát és Szabol- csot az Országos Békekonfe­rencián Budapesten. Koczka László nem szokott a nyilvános szerepléshez. Életében talán ezen az októ­beri hétfő reggelein állt elő­ször ennyi emberrel szem­ben a szerelőcsarnokban. Ti­zenhét éves korától keresi kalapáccsal, vassal a kenye­rét. A híres Láng Gépgyár­ban nevelték, ott ismerkedett a szakma rejtelmeivel. Haza­hozta Szabolcsba a szűkebb pátria iránt érzett vonzalma és a család szeretete. — Tizenhét esztendeje dol­gozom a SZÁÉV-nél. Most ugyanazoknak a „fiúknak” vagyok a művezetője, akik­kel együtt kezdtünk. Elég ha a szemükbe nézek, a rezdü­lésekből olvasok, kinek mi gondja-baja van. Itt együtt sírunk, együtt nevetünk. Ta­lán el sem hiszi, amikor ott álltam előttük hétfő reggel, mégis úgy éreztem, gombóc szorítja össze a torkom, még megköszönni is alig tudtam bizalmukat — vallja a műve­zető. Felengedett benne a fe­szültség. — Néztem, figyeltem az emberek arcát, szemét. Tud­tam, hogy bíznak bennem, mégis jó érzés volt látni, amint felemelkednek a ke­zek. Az járt a fejemben: va­jon ezekben a percekben mi­re is gondolhatnak? Vajon mi vonult el Szekeres Sanyi bácsi emlékezetében, aki bi­zonyára átélte a háború bor­zalmait? Tudom, mert tizen­hat éven keresztül egymás mellett volt a satupadunk. Láttam Batai István nehéz- gépkezelő szomorkás szemeit is, aztán Tóth Bélára pillan­tottam. Tudom, nagyon sze­reti az életet és szenvedélye­sen a szakmáját. Később Lip­csei Laci tekintetét kaptam el. A lakatossal hosszú éve­kig küzdöttünk, dolgoztunk együtt. S néztem a vidám, olykor joggal korholt fiatal srácokat, s mindazokat, akik­re szép jövő vár az életben. S mégis úgy véltem, ott buj­kál szemükben a félsz: vajon mi lesz holnap?... Béke? Koczka László nős, két gyermek édesapja. Laci, a nagyobbik fiú vasas szakmát választott, harmadéves sze­relő, a kisebbik most végzi a nyolcadik általánost, az apja azt mondja, jó tanuló. — Ákosnak vágyai, szép ál­mai vannak. Nemrégiben megkérdeztem tőle, mi sze­retnél lenni fiam? Ö azt mondta: erdész. Újabban az idegenvezetői pálya vonzza. Negyedik éve tanul angolul — mondja az édesapa. Az Ákosok, Zsoltok, Istvá­nok, Máriák, Ilonkák, álmo­kat szőnek. Ismerkednek a számítástechnikával, a mik­roprocesszorok világával, s szerelmek nyílnak a szívük­ben. Családalapításra gondol­nak. — Erről néhány gondolatot imagam is elmondanék Pes­ten. Farkas Kálmán A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben több mint háromszáz hektárról kell a cu­korrépát betakarítani. A répaásó után a felszedőről pótkocsikra kerül a cukorrépa, majd vagonokban jut el a Szerencsi Cukorgyárba. (JL) Találkozókkal, művészeti együttesek fellépésével foly­tatódott kedden Nyíregyhá­zán az idősek hete. A sóstó- gyógyfürdői szociális otthon­ban a kótaji népművészeti együttes adott műsort, az oro- si öregek napközi otthonában óvodások kedveskedtek az idős embereknek délelőtt, majd délután a helyi általá­nos iskola diákjai köszöntöt­ték a napközi otthon lakóit. A nyíregyházi Csaló közi nap­közi otthonban az idős korú­ak szervezetének anyagcse­reforgalmáról tartottak elő­adást. Ifjúsági osztály, indult a napokban a 6. számú általá­nos iskolában. Ebben az osz­tályban a tizennegyedik évü­ket betöltött fiatalok tanul­nak, akik valamilyen oknál fogva abbahagyták korábban tanulmányaikat. A dolgozók általános iskolájának felsőta­gozatára közel 130 tanuló irat­kozott be Nyíregyháza külön­böző gyáraiból, üzemeiből. zás. Az öles és annál is na­gyobb fatuskók kihúzása szinte lehetetlen feladat elé állítja az erdő munkásait, ezért próbálkoztak azzal a módszerrel, hogy a tuskókat szinte a földig lemetszve — a talajban hagyják! A fiatal erdő így növekszik föl — ezért vetnek makkot ezzel a sajátos géppel: önál­ló gépsor, technológia alakult ki a kutatók-kísérletezők ke­ze nyomán: sajátos eszközzel lazítják-szaggatják a talajt a tüskök között, s ide kerül a makk. A kísérlet első fejeze­te igazolta a törekvés ered­ményeit: szép kis tölgyerdő nőtt az évekkel ezelőtt ilyen módszerrel ültetett makkból. Most azért hívták meg a be­mutatóra a másutt gazdálko­dó erdészeket — erdőgazda­sági és téesz- vagy vízügyi erdők gazdáit —, hogy ta­pasztalatokat cseréljenek a módszerről, annak másutt történő alkalmazásáról is. Hasznos vita alakult ki a találkozón, érvek és ellenér­vek röpködtek. Egyben azon­ban egyetértettek a résztve­vők : ahol csak lehetséges, al­kalmazni érdemes ezt a mód­szert. Az is kiviláglott azon­ban, hogy a gazdasági sza­bályzók még nem ismerik el kellőképpen ennek hasznát, nem ösztönzik az erdőfelújí­tást, hiszen semmiféle előnyt nem élvez az a gazdaság, ahol e lényegesen olcsóbb energia- és munkaerő-takaré­kos módon ültetik a fákat... (tgy) Fehér­gyarmatról Eredményes évet könyvel­het el Fehérgyarmaton az Ipari Műszergyár gyáregysé­ge. Az új üzemben a múlt évben kezdődött a terme­lés, idén márciusban adták át az 1700 négyzetméteres új termelőcsarnokot, s ennek révén az I—III. negyedéves termelési érték 146 millió volt, ami garanciát jelent az éves kétszázmilliós termelés megvalósítására. A hagyományos mosógép­motorok gyártása adja a leg­nagyobb feladatot Fehér- gyarmaton. Az idén 150 ez­ret szállítanak belőle a Haj­dúsági Iparműveknek. Ezen­kívül jól begyakorolták a há­zi vízellátó berendezések gyártását, amelyből tízezer készül, szivattyúból pedig évente 15 ezret adnak át a megrendelőknek. Ugyancsak az új gyár programja általá­nos rendeltetésű, kis teljesít­ményű egy- és háromfázisú motorok gyártása. Az ütemes termelésnövelés fiatal munkásokkal történt — az átlagéletkor 28 év körül van —, miközben a létszám egy év alatt 310-re nőtt. Mindez lehetőséget ad a to­vábbi fejlesztésre is. Ezen a képen vetnek. No, már megint... — mondhatja az olvasó, hiszen naponta ad hírt lapunk a mezőgazdasá­gi munkákról. De ha valaki jobban megnézi ezt a gépet, akkor szokatlannak találhat­ja — mivelhogy az is. A földbe ugyanis nem a meg­szokott vetőmag, hanem Idősek hete tölgymakk kerül a két mun­kás keze nyomán. A héten érdekes bemuta­tót szervezett a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság a szakmai egyesülettel karöltve Fehérgyarmat köze­lében. Az úgynevezett birhói erdőrészen mutatták be an­nak a kísérletnek az ered­ményét és folyamatát, me­lyet évek óta folytat a fehér- gyarmati erdészet. A szatmá­ri kötött talajon kínkeserves és energiát-időt rabló mun­ka a levágott erdők helyén az újratelepítés előtti tuskó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom