Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
4 Kelet-Msgyarország 1984. október 21. Willy Brandt, aki több latin-amerikai országot felkeresett, a képen a kubai fővárosban tart «ajtótájékoztatót ottani tárgyalásairól. (Fotó: PL — MTI) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Kádár János kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett és megkezdte tárgyalásait Mitterrand elnökkel — Napoleon Duarte salvadori elnök találkozott a szabadságharcosok képviselőivel. KEDD: Erich Honecker négynapos hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett — Nicolae Ceausescu Bonnban tárgyalt — Weinberger amerikai hadügyminiszter Izraelben, majd Ammanban folytatott megbeszéléseket fegyverszállításokról, illetve -vásárlásról. SZERDA: Konsztantyin Csernyenko interjút adott a Washington Po- nak — Leopold Gratz osztrák külügyminisztert Varsóban fogadta Jaruzelski lengyel kormányfő — Asszad szír államfő Moszkvában tárgyalt. CSÜTÖRTÖK: Tarik Aziz iraki külügyminiszter Moszkvába érkezett. — Pe- kingben megkezdődött a kínai—szovjet külügyminiszter-helyettesi tárgyalássorozat újabb fordulója. — A norvég, a brit és a nigériai olajárcsökkentés után az OPEC október 29-re rendkívüli tanácskozást hívott össze. PÉNTEK: Véget ért a Varsói Szerződés Katonai Tanácsának kétnapos szófiai ülése — Mitterrand elnök Algírba látogatott — Shultz amerikai külügyminiszter az USA tárgyalási készségéről — Thatcher—Craxi-találkozó volt Londonban. SZOMBAT: Spanyol és francia miniszterek Barcelonában a Közös Piacról és a baszk terrorizmus kérdéseiről tárgyaltak kétnapos találkozójukon — Nicaragua nem képviselteti magát a közép-amerikai államok tegucigalpai értekezletén — Tovább tart a belpolitikai vihar az NSZK-ban a Barzel-ügy miatt, Strauss beszéde Münchenben. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A tiszántúli hadművelet A 2. Ukrán Front csapatai a tervezett német támadást megelőzve 1944. október 5-én estére befejezték felkészülésüket, és másnap kora reggel támadásba lendültek a Má- ramarosi havasoktól az Al-Dunáig terjedő 850 km-es arcvonalon. Megelőzve a német „Cigánybáró” vállalkozást, megkezdődött a debreceni hadművelet. Plijev tábornok lovas-gépesített csoportja a támadás első napján áttörte a 3. magyar hadsereg hevenyészett védelmét, és október 8-án elérte a Az Ukrajnában folyt harcok térképe, valamint a Magyarországgal kapcsolatos hadműveletek általános irányai. A. hét három kérdése O Milyen visszhangja lett Csernyenko interjújának a Washington Post-ban? A szovjet—amerikai párbeszéd áttételesen, interjúk, nyilatkozatok, politikai előadások formájában folyik, mindenesetre enyhébb hangnemben, mint az év derekán tapasztalt, ellenséges hangú „retorika” után várni lehetett. Különösen fontos volt a héten Konsztantyin Cser- nyenkónak a Washington Post számára adott interjúja. A Csernyenko-interjú megjelenése után a Fehér Ház szóvivője kitérően, ha éppen nem elutasítóan szólt a négy pontról, de hozzátette, hogy az USA folytatni kívánja a Gromiko washingtoni megbeszéléseivel elkezdődött párbeszédet. Most már diplomáciai úton szeretnék feltárni az előrelépés lehetőségeit. O Mit jelenthet a számos, Európában lezajlott kelet—nyugati tárgyalás? A héten feltűnően sok kelet—nyugati tárgyalásra került sor Európa fővárosaiban. Számunkra Kádár János párizsi hivatalos látogatása tűnhetett a legfontosabbnak, már csak azért is, mert a Mitterrand elnökkei volt négyszemközti megbeszéléseken Európa szempontjából csakúgy, mint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését illetően fontos egyetértés alakult ki, ha egyes kérdésekben el is tért a két államférfi véleménye. Várkonyi Péter külügyminiszter az országgyűlésben utalt e tárgyalások jó légkörére és eredményeire, rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a kétoldalú kereteken túl nemzetközi jelentőségük van az ilyen magas szintű találkozóknak. Erich Honecker a semleges Finnországban járt a héten. Nicolae Ceausescu pedig Bonnban. Az NDK—finn tárgyalások megerősítették Helsinkinek most már hagyományosan jó kapcsolatait egy-egy szocialista országgal. A nyugati hírmagyarázók többsége aláhúzta, hogy az európai szocialista országok a feszültségek csökkentésére törekszenek, az enyhülés vissza jöttén fáradoznak, az együttműködés és a békés egymás mellett élést szorgalmazzák — saját érdekükben is. Kádár János párizsi útját kommentálva a legtöbb párizsi lap kiemelte, hogy mind a francia, mind magyar részről határozottan kifejezésre juttatták: a kelet—nyugati párbeszédet fenn kell tartani. O Lehet-e fordulatról beszélni Közép-Ameriká- ban? Kétségtelen, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor bejelentették: Napoleon Duarte salvadori elnök hajlandó eílrnenni La Pálmába, a szabadságharcosok által ellenőrzött városba, hogy találkozzék a hazafias erők vezetőivel. Amikor most a hét elején erre is sor került, rendkívüli várakozás volt érezhető, mind kormánykörökben, mind Salvador washingtoni támogatóinál. Konkrét eredmény azonban nem jelentkezett, csak homályos ígéret egy későbbi, újabb találkozóra. Legfeljebb Shultz amerikai külügyminiszter sietett üdvözölni Napoleon Duartét. hogy osztozzék „diadalérzetében”. Az bizonyos, hogy az USA kormányzatának, pontosabban az elnökjelölt elnöknek kedvező lenne, ha egy salvadori békés rendezés lehetőségére, akár .csak ideig-óráig is, hivatkozni lehetne. Honduras fővárosában, Te- gucigalpába a hét végére külügyminiszteri találkozót hívtak össze. Hajdúszoboszló—Nádudvar —Püspökladány—Karcag —Kisújszállás terepszakaszt. Az 53. hadsereg és az 1. román hadsereg erőinek egy része Csongrádtól délre és Szegedtől északra átkelt a Tiszán, és hídfőt vett birtokba a folyó nyugati partján. A 46. hadsereg Zenta-Óbecse szakaszon kelt át és létesített hídfőt a Tiszán. A 6. gárda-harckocsihadsereg támadásának kibontakozáséi azonban akadályozta az ellenség páncélos túlerejű nagyváradi csoportosításának heves ellenállása. Ebben a helyzetben Malinovszkij marsall elhatározta, hogy Plijev tábornok főerőit délkeletnek fordítva csapást mér a nagyváradi ellensége* erők hátába, és a város alá csoportosítja át Gorskov tábornok lovas-gépesített csoportját, valamint a 7. gárdahadsereget is. A német Dél hadseregcsoport vezetését különösen aggasztotta Plijev tábornok csapatainak gyors előretörése, amely nyugatról mélyen átkarolta a' 6. hadsereg Nagyvárad—Debrecen körzetében összpontosított erőit, és elvágással fenyegette a Debrecen—Szolnok fő összeköttetési és utánpótlási útvonalat. Ennek megakadályozása érdekében elrendelte. hogy Breith tábornok az 1. és 13. páncélos-, a Feldherrnhalle páncélgránátos- és a 46. gyaloghadosztályból képezett csoportosítással mérjen csapást a lovas-gépesített csoport jobb szárnyára, vágja el utánpótlási voPlijev tábornok (jobb oldalon) beszéli meg törzsfönökével. nalait, és zúzza szét a Debrecen alá kijutott erőit. Ennek következtében alakult ki a debreceni páncélos csata, amely több mint 1000 harckocsi részvételével, esetenként óráról órára változó, bonyolult helyzetben október 9-től 20-ig az erők teljes megfeszítésével tombolt. Október 9-én a Plijev-csoport 4 gárda-lovas- és 7. gépesített hadteste megkezdte az előnyomulást Nagyvárad felé, a 6. gárda-lovashadtest .pedig Debrecen ellen támadt. Másnap azonban a 13. és 1. német páncéloshadosztály Bihartorda—Nagyrábé, illetve Szolnok térségéből Püspökladány irányában napok óta erőltetett előnyomulása sikerrel járt. A két páncéloshadosztály a 6. gárda-lo- vashadtestet elvágta Plijev tábornok főerőitől, s így a Breith-csoport annak hátába került. A heves és mindkét fél részéről veszteségteljes harcokban Breith tábornok csapatai nagy erőfeszítésekkel igyekeztek megakadályozni Nagyvárad elfoglalását. Erőfeszítéseik nem jártak sikerrel, a plijevisták október 12-én teljesítették feladatukat. Másnap a Plijev-csoport a 6. gárda-harckocsihadsereggel és a Gorskov-csoporttal együtt már ismét a debreceni irányban támadt. E csapatok október 15-ig tartó harcokban szétzúzták Breith tábornok főerőit a Sebes-Körös és a Berettyó közén, majd tovább nyomultak előre, és megkezdték a küzdelmet Debrecen felszabadításáért. A küzdelem kimenetelét a IV. német páncéloshadtest október 19-én Szolnok körzetéből Debrecen irányában mért csapása nem tudta befolyásolni, 20-án reggelre a szovjet csapatok befejezték a város teljes megtisztítását az ellenségtől. A Plijev tábornok vezetése alatt egyesített két lovasgépesített csoport új feladata Nyíregyháza elfoglalása, s ezzel a Wöhler-csoport visz- szavonulási útvonalának elvágása volt. Plijev erői október 21-én benyomultak a városba, és Rakamaznál elérték a Tiszát. Másnap azonban a Debrecenből kivert csapatok és a Wöhler-csoport élén visszavonuló kötelékek támadást indítottak Nyíregyháza visszafoglalásáért. A kibontakozó elkeseredett küzdelem során a Plijev-csoportot elvágták a 2. Ukrán Front fő- eröitől, s az körülzárva harcolt 26-ig, majd a frontparancsnok utasítására másnapra virradóra kitört a bekerítésből. Wöhler tábornok Nyír. egyházán keresztül megkezdte a 150 ezer főnyi csoportjának kivonását a Tisza mögé. A Nyíregyháza térségében dúló harcok időszakában a 6. gárda-harckocsihadsereggel és a 18. harckocsihadtest- tel megerősített 7. gárdahadsereg fölszámolta a IV. német páncéloshadtest ellencsapásának következményeit, az 53. hadsereg arcvonalának teljes szélességében elérte a Tiszát, a 46. hadsereg pedig Alpár—Kiskunfélegyháza— a nyíregyházi hadműveletet Kiskunhalas—Baja szakaszon hatalmas hídfőt hozott létre a Duna—Tisza közép. Az Észak-Erdély és a Tiszántúl területén vívott harcokban a német—magyar csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A szovjet csapatok 10 ellenséges hadosztályt szétzúztak és több mint 42 ezer foglyot ejtettek. Veszteségei miatt Friessner vezérezredes a 2. magyar hadsereget már október 20-án feloszlatta, és csapatait közvetlen német vezetés alá rendelte. A 2. Ukrán Front az október 28-ig tartó debreceni hadműveletben felszabadította Észak-Erdélyt, és a Tiszántúl csaknem egész területét, ezáltal kedvező feltételeket teremtett a támadás ki- terjesztésére Budapest irányában. A debreceni hadműveletben elért sikerek október 16-a után meggyorsították a 4. Ukrán Front támadásának kibontakozását, ami a hónap végéig Ungvár— Munkács—Huszt körzetének felszabadítását eredményezte. Mindezt jól egészítette kí a 3. Ukrán Front belgrádi hadművelete, amely a jugoszláv főváros felszabadításával ért véget október 20-án. A három Ukrán Front hadműveletei tehát meghiúsították a német hadvezetés erőfeszítéseit új hadászati védelmi terepszakasz létrehozására az arcvonal délnyugati szárnyán, és a Budapest—Bécs irány lezárására. Tóth Sándor alezredes SziDdbád Ma 106 éve született Krúdy Gyula, a Nyírség nagy írója A lvinczy Eduárd vitte a prímet. Lassan, komótosan állt fel a>z asztal mellől, melyet sokan ültek körül. Megigazította a nyakkendőjét, majd végigsimított a térítőn. — Uraim — mondta kegyeletteljes hangon —, ma születésnapot ülünk. Kinin nyargalt az október végi szél, kergette a gázlámpák világította Kálilói út porát. A kocsisok fázósan húzták össze magukat a balkon, csak az utasok nóta ztak jókedvűen, míg a Koronához nem értek, ahol folytathatták a dinomdániomot. Még hallani vélték Óbudáról a kakas kukorékolását, de lehet- ' séges, hogy az őszi éjszakában ismét a vadlúdak kiáltottak a Bujtos felett, amelynek vízét útmutató gyanánt követik. Egy nő suhant el a fal mellett nesztelenül olyan tekintettel1, mintha társaságba, színházi páholy- sorba, vagy éppen Diminique úr cukrászdájába sietne. Finom kezével végigsimította arany- szőke haját és ez a mozdulata hasonlított Florentinéhez. A hölgyet — istenem — Fruzsinának hívták és megismerkedésünk a véletlen műve volt, mint legtöbbször a vaikeset indítója a szerelmi bonyodalmaiknak, — Fruzsina drágám! Szerelmem! Óh, a szerelem! Ismét megcsalnak a nők. A kapualjakban nótákat vonnak a vak hegedűsök, ugyanazokat, amelyeket a majálisi fiatal nők anyáinak húztak, amikor azok először sétáltak májusban az erdőben. A bérmálás .tömjén illatát őrző fehér harisnyák;, titkos helyükről kivillaimó szemérme- tes alsószolknyák, akár ötven l ______ esztendeje. Majd ha aludni mennek, elmondogatják egymásnak mit láttak és mit hallottak a majálison. Látták Rezeda Káz- mért, aki már elmúlt negyven esztendős. Látták, amikor Fruzsinával délután Lővasúfcra ültek, ahol csak ők voltak kettesben, die annál többen utaztak az omnibusz im per iái járni. — Uraim — mondta még egyszer, most már keményebben Alvinczy Ediuárd —, kérem önöket, álljanak fel, ürítsük poharainkat erre a nagyszerű férfiúra, mindannyiunk atyjára. — Nem kell sietni kérem — szólt egy borízű hang színtelenül az asztal homályába vesző sarkából —, egyszer úgy is meghalunk. Erre senki sem figyelt oda. Alvinczy Eduárd magasba emelte poharát, a Lámpa fényénél megnézte az aranyló bor színét, majd az asztai egyetlen üres helye felé fordulva küiörpintette a nyíri vin- kót. A többiek is ekként cselekedtek. Most mindannyian Szindbád- na, az álombéli hajósra gondoltak. Hol lehet már? Messze evezett az élet tengerén, bevetette magáit a szépas szörnyök hálójába, akikből olyan iliat áramlik, mint szénából nyári délután. — Vendelin fiam — szólt a pincér után Rezeda Kázmér. — Vendelin fiam, hozzon nekem egy húslevest hosszú tésztával a tetején apró zsírcseppekkel Amíg a levest kana-l azgatom, nem ártana egy pohár ser. Utána pedig megenmék egy fácánt gesztenyével. Mondja csak. ropogósra sült kacsát, azt tudna nekem hozni? S ne feledje barátom, a velőskoncot se, amihez kenyérszeleteket pirítsanak, mert ilyesmihez a zsemlye nem egészen alkalmas. De majd elfeledem én. A sajt, mint elővigyázatos öregember cúgos cipőben, meggondoltan ballag mindenféle ennivaló utáni. Hált ehhez tartsa magát Vendelin fiam. A Sas vendéglőben kevesen ebédeltek. Belülről hasonlítoti Krúdy Gyula (Imre György rajza) ez a Fácánra, csak attól egy kicsit nagyobb volt. Rezeda Kázmér hozzáfogott az evéshez s egyre csak Szindbád járt az eszében. Nem is ő, hanem Szindbád üllt az asztalnál és ‘ kanalazta a finom levest, harapta a ropogós fácán-- és kacsasültet. Szindbád hosszan és jóízűen tudott enni. Nem mulasztotta el a húsokat leöblögetni a habzó serrel. Az utolsó korty után kezefejével megtör ölte bajuszát, kényelmesen hátradőlt a széken. — Vendlel in fiam, fizetek — szólt Szindbád, majd felállt az asztal mellől. Kilépett a vendéglő ajtaján, apránként magára húzogatta álomködiös kendőjét. mint egy beteges hölgy és a tó irányába indult. A sétányon már gyújtogatták a lampionokat, amikor felemelkedett és alapja összeolvadt a nyíri tájjal. Sipos Béla EGY HÉT lll'i I ÍmH ívik • i «111(11111') oii i if ii» T:ii
