Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

4 Kelet-Msgyarország 1984. október 21. Willy Brandt, aki több latin-amerikai országot felkeresett, a képen a kubai fővárosban tart «ajtótájékoztatót ottani tárgyalásairól. (Fotó: PL — MTI) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Kádár János kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett és megkezdte tárgyalásait Mitterrand elnökkel — Napoleon Duarte salvadori elnök találkozott a szabadságharcosok kép­viselőivel. KEDD: Erich Honecker négynapos hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett — Nicolae Ceausescu Bonnban tárgyalt — Weinber­ger amerikai hadügyminiszter Izraelben, majd Ammanban folytatott megbeszéléseket fegyverszállításokról, illetve -vá­sárlásról. SZERDA: Konsztantyin Csernyenko interjút adott a Washington Po- nak — Leopold Gratz osztrák külügyminisztert Varsóban fo­gadta Jaruzelski lengyel kormányfő — Asszad szír államfő Moszkvában tárgyalt. CSÜTÖRTÖK: Tarik Aziz iraki külügyminiszter Moszkvába érkezett. — Pe- kingben megkezdődött a kínai—szovjet külügyminiszter-he­lyettesi tárgyalássorozat újabb fordulója. — A norvég, a brit és a nigériai olajárcsökkentés után az OPEC október 29-re rendkívüli tanácskozást hívott össze. PÉNTEK: Véget ért a Varsói Szerződés Katonai Tanácsának kétnapos szófiai ülése — Mitterrand elnök Algírba látogatott — Shultz amerikai külügyminiszter az USA tárgyalási készségéről — Thatcher—Craxi-találkozó volt Londonban. SZOMBAT: Spanyol és francia miniszterek Barcelonában a Közös Piac­ról és a baszk terrorizmus kérdéseiről tárgyaltak kétnapos találkozójukon — Nicaragua nem képviselteti magát a kö­zép-amerikai államok tegucigalpai értekezletén — Tovább tart a belpolitikai vihar az NSZK-ban a Barzel-ügy miatt, Strauss beszéde Münchenben. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A tiszántúli hadművelet A 2. Ukrán Front csapatai a tervezett német támadást meg­előzve 1944. októ­ber 5-én estére befejezték felké­szülésüket, és másnap kora reg­gel támadásba lendültek a Má- ramarosi hava­soktól az Al-Du­náig terjedő 850 km-es arcvonalon. Megelőzve a né­met „Cigánybá­ró” vállalkozást, megkezdődött a debreceni hadmű­velet. Plijev tábornok lovas-gépesített csoportja a táma­dás első napján áttörte a 3. ma­gyar hadsereg he­venyészett védel­mét, és október 8-án elérte a Az Ukrajnában folyt harcok térképe, vala­mint a Magyarországgal kapcsolatos hadmű­veletek általános irányai. A. hét három kérdése O Milyen visszhangja lett Csernyenko interjújá­nak a Washington Post-ban? A szovjet—amerikai párbe­széd áttételesen, interjúk, nyilatkozatok, politikai elő­adások formájában folyik, mindenesetre enyhébb hang­nemben, mint az év derekán tapasztalt, ellenséges hangú „retorika” után várni lehe­tett. Különösen fontos volt a héten Konsztantyin Cser- nyenkónak a Washington Post számára adott interjúja. A Csernyenko-interjú meg­jelenése után a Fehér Ház szóvivője kitérően, ha éppen nem elutasítóan szólt a négy pontról, de hozzátette, hogy az USA folytatni kívánja a Gromiko washingtoni meg­beszéléseivel elkezdődött pár­beszédet. Most már diplomá­ciai úton szeretnék feltárni az előrelépés lehetőségeit. O Mit jelenthet a szá­mos, Európában lezaj­lott kelet—nyugati tárgyalás? A héten feltűnően sok ke­let—nyugati tárgyalásra ke­rült sor Európa fővárosai­ban. Számunkra Kádár Já­nos párizsi hivatalos látoga­tása tűnhetett a legfonto­sabbnak, már csak azért is, mert a Mitterrand elnökkei volt négyszemközti megbe­széléseken Európa szempont­jából csakúgy, mint a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztését illetően fontos egyetértés ala­kult ki, ha egyes kérdésekben el is tért a két államférfi vé­leménye. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter az országgyű­lésben utalt e tárgyalások jó légkörére és eredményeire, rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a kétoldalú kereteken túl nemzetközi je­lentőségük van az ilyen ma­gas szintű találkozóknak. Erich Honecker a semleges Finnországban járt a héten. Nicolae Ceausescu pedig Bonnban. Az NDK—finn tár­gyalások megerősítették Hel­sinkinek most már hagyo­mányosan jó kapcsolatait egy-egy szocialista ország­gal. A nyugati hírmagyarázók többsége aláhúzta, hogy az európai szocialista országok a feszültségek csökkentésére törekszenek, az enyhülés vissza jöttén fáradoznak, az együttműködés és a békés egymás mellett élést szorgal­mazzák — saját érdekükben is. Kádár János párizsi útját kommentálva a legtöbb pári­zsi lap kiemelte, hogy mind a francia, mind magyar rész­ről határozottan kifejezésre juttatták: a kelet—nyugati párbeszédet fenn kell tartani. O Lehet-e fordulatról be­szélni Közép-Ameriká- ban? Kétségtelen, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor bejelentették: Napo­leon Duarte salvadori elnök hajlandó eílrnenni La Pálmá­ba, a szabadságharcosok ál­tal ellenőrzött városba, hogy találkozzék a hazafias erők vezetőivel. Amikor most a hét elején erre is sor került, rendkívüli várakozás volt érezhető, mind kormány­körökben, mind Salvador washingtoni támogatóinál. Konkrét eredmény azonban nem jelentkezett, csak homá­lyos ígéret egy későbbi, újabb találkozóra. Legfel­jebb Shultz amerikai kül­ügyminiszter sietett üdvözöl­ni Napoleon Duartét. hogy osztozzék „diadalérzetében”. Az bizonyos, hogy az USA kormányzatának, pontosab­ban az elnökjelölt elnöknek kedvező lenne, ha egy salva­dori békés rendezés lehetősé­gére, akár .csak ideig-óráig is, hivatkozni lehetne. Honduras fővárosában, Te- gucigalpába a hét végére külügyminiszteri találkozót hívtak össze. Hajdúszoboszló—Nádudvar —Püspökladány—Karcag —Kisújszállás terepszakaszt. Az 53. hadsereg és az 1. román hadsereg erőinek egy része Csongrádtól délre és Szegedtől északra átkelt a Tiszán, és hídfőt vett birtok­ba a folyó nyugati partján. A 46. hadsereg Zenta-Óbecse szakaszon kelt át és létesí­tett hídfőt a Tiszán. A 6. gárda-harckocsihadsereg tá­madásának kibontakozáséi azonban akadályozta az el­lenség páncélos túlerejű nagyváradi csoportosításá­nak heves ellenállása. Ebben a helyzetben Malinovszkij marsall elhatározta, hogy Plijev tábornok főerőit dél­keletnek fordítva csapást mér a nagyváradi ellensége* erők hátába, és a város alá csoportosítja át Gorskov tá­bornok lovas-gépesített cso­portját, valamint a 7. gárda­hadsereget is. A német Dél hadseregcso­port vezetését különösen ag­gasztotta Plijev tábornok csapatainak gyors előretöré­se, amely nyugatról mélyen átkarolta a' 6. hadsereg Nagyvárad—Debrecen körze­tében összpontosított erőit, és elvágással fenyegette a Debrecen—Szolnok fő össze­köttetési és utánpótlási út­vonalat. Ennek megakadá­lyozása érdekében elrendel­te. hogy Breith tábornok az 1. és 13. páncélos-, a Feld­herrnhalle páncélgránátos- és a 46. gyaloghadosztályból képezett csoportosítással mérjen csapást a lovas-gépe­sített csoport jobb szárnyá­ra, vágja el utánpótlási vo­Plijev tábornok (jobb oldalon) beszéli meg törzsfönökével. nalait, és zúzza szét a Debre­cen alá kijutott erőit. Ennek következtében ala­kult ki a debreceni páncélos csata, amely több mint 1000 harckocsi részvételével, ese­tenként óráról órára változó, bonyolult helyzetben októ­ber 9-től 20-ig az erők teljes megfeszítésével tombolt. Ok­tóber 9-én a Plijev-csoport 4 gárda-lovas- és 7. gépesített hadteste megkezdte az elő­nyomulást Nagyvárad felé, a 6. gárda-lovashadtest .pe­dig Debrecen ellen támadt. Másnap azonban a 13. és 1. német páncéloshadosztály Bihartorda—Nagyrábé, il­letve Szolnok térségéből Püs­pökladány irányában napok óta erőltetett előnyomulása sikerrel járt. A két páncé­loshadosztály a 6. gárda-lo- vashadtestet elvágta Plijev tábornok főerőitől, s így a Breith-csoport annak hátá­ba került. A heves és mind­két fél részéről veszteségtel­jes harcokban Breith tábor­nok csapatai nagy erőfeszí­tésekkel igyekeztek megaka­dályozni Nagyvárad elfogla­lását. Erőfeszítéseik nem jár­tak sikerrel, a plijevisták október 12-én teljesítették feladatukat. Másnap a Plijev-csoport a 6. gárda-harckocsihadsereggel és a Gorskov-csoporttal együtt már ismét a debreceni irány­ban támadt. E csapatok ok­tóber 15-ig tartó harcokban szétzúzták Breith tábornok főerőit a Sebes-Körös és a Berettyó közén, majd to­vább nyomultak előre, és megkezdték a küzdelmet Debrecen felszabadításáért. A küzdelem kimenetelét a IV. német páncéloshadtest október 19-én Szolnok kör­zetéből Debrecen irányában mért csapása nem tudta be­folyásolni, 20-án reggelre a szovjet csapatok befejezték a város teljes megtisztítását az ellenségtől. A Plijev tábornok vezetése alatt egyesített két lovas­gépesített csoport új felada­ta Nyíregyháza elfoglalása, s ezzel a Wöhler-csoport visz- szavonulási útvonalának el­vágása volt. Plijev erői októ­ber 21-én benyomultak a vá­rosba, és Rakamaznál elérték a Tiszát. Másnap azonban a Debrecenből kivert csapatok és a Wöhler-csoport élén visszavonuló kötelékek táma­dást indítottak Nyíregyháza visszafoglalásáért. A kibonta­kozó elkeseredett küzdelem során a Plijev-csoportot el­vágták a 2. Ukrán Front fő- eröitől, s az körülzárva har­colt 26-ig, majd a frontpa­rancsnok utasítására másnap­ra virradóra kitört a bekerí­tésből. Wöhler tábornok Nyír. egyházán keresztül megkezd­te a 150 ezer főnyi csoport­jának kivonását a Tisza mö­gé. A Nyíregyháza térségében dúló harcok időszakában a 6. gárda-harckocsihadsereg­gel és a 18. harckocsihadtest- tel megerősített 7. gárda­hadsereg fölszámolta a IV. német páncéloshadtest ellen­csapásának következményeit, az 53. hadsereg arcvonalának teljes szélességében elérte a Tiszát, a 46. hadsereg pedig Alpár—Kiskunfélegyháza— a nyíregyházi hadműveletet Kiskunhalas—Baja szakaszon hatalmas hídfőt hozott létre a Duna—Tisza közép. Az Észak-Erdély és a Tiszántúl területén vívott harcokban a német—magyar csapatok sú­lyos veszteségeket szenved­tek. A szovjet csapatok 10 ellenséges hadosztályt szét­zúztak és több mint 42 ezer foglyot ejtettek. Veszteségei miatt Friessner vezérezredes a 2. magyar hadsereget már október 20-án feloszlatta, és csapatait közvetlen német vezetés alá rendelte. A 2. Ukrán Front az októ­ber 28-ig tartó debreceni hadműveletben felszabadí­totta Észak-Erdélyt, és a Ti­szántúl csaknem egész terü­letét, ezáltal kedvező feltéte­leket teremtett a támadás ki- terjesztésére Budapest irá­nyában. A debreceni hadmű­veletben elért sikerek októ­ber 16-a után meggyorsítot­ták a 4. Ukrán Front táma­dásának kibontakozását, ami a hónap végéig Ungvár— Munkács—Huszt körzetének felszabadítását eredményez­te. Mindezt jól egészítette kí a 3. Ukrán Front belgrádi hadművelete, amely a jugosz­láv főváros felszabadításával ért véget október 20-án. A három Ukrán Front hadmű­veletei tehát meghiúsították a német hadvezetés erőfeszíté­seit új hadászati védelmi te­repszakasz létrehozására az arcvonal délnyugati szár­nyán, és a Budapest—Bécs irány lezárására. Tóth Sándor alezredes SziDdbád Ma 106 éve született Krúdy Gyula, a Nyírség nagy írója A lvinczy Eduárd vitte a prímet. Lassan, komó­tosan állt fel a>z asztal mellől, melyet sokan ültek körül. Megigazította a nyakkendőjét, majd végigsimí­tott a térítőn. — Uraim — mondta kegyelet­teljes hangon —, ma születés­napot ülünk. Kinin nyargalt az október vé­gi szél, kergette a gázlámpák világította Kálilói út porát. A kocsisok fázósan húzták össze magukat a balkon, csak az uta­sok nóta ztak jókedvűen, míg a Koronához nem értek, ahol folytathatták a dinomdániomot. Még hallani vélték Óbudáról a kakas kukorékolását, de lehet- ' séges, hogy az őszi éjszakában ismét a vadlúdak kiáltottak a Bujtos felett, amelynek vízét útmutató gyanánt követik. Egy nő suhant el a fal mellett nesz­telenül olyan tekintettel1, mint­ha társaságba, színházi páholy- sorba, vagy éppen Diminique úr cukrászdájába sietne. Finom kezével végigsimította arany- szőke haját és ez a mozdulata hasonlított Florentinéhez. A hölgyet — istenem — Fruzsi­nának hívták és megismerke­désünk a véletlen műve volt, mint legtöbbször a vaikeset in­dítója a szerelmi bonyodal­maiknak, — Fruzsina drágám! Szerel­mem! Óh, a szerelem! Ismét meg­csalnak a nők. A kapualjak­ban nótákat vonnak a vak he­gedűsök, ugyanazokat, amelye­ket a majálisi fiatal nők anyái­nak húztak, amikor azok elő­ször sétáltak májusban az er­dőben. A bérmálás .tömjén illa­tát őrző fehér harisnyák;, titkos helyükről kivillaimó szemérme- tes alsószolknyák, akár ötven l ______ esztendeje. Majd ha aludni men­nek, elmondogatják egymásnak mit láttak és mit hallottak a majálison. Látták Rezeda Káz- mért, aki már elmúlt negyven esztendős. Látták, amikor Fru­zsinával délután Lővasúfcra ül­tek, ahol csak ők voltak ket­tesben, die annál többen utaz­tak az omnibusz im per iái járni. — Uraim — mondta még egy­szer, most már keményebben Alvinczy Ediuárd —, kérem önöket, álljanak fel, ürítsük poharainkat erre a nagyszerű férfiúra, mindannyiunk atyjá­ra. — Nem kell sietni kérem — szólt egy borízű hang színtele­nül az asztal homályába vesző sarkából —, egyszer úgy is meghalunk. Erre senki sem figyelt oda. Alvinczy Eduárd magasba emelte poharát, a Lámpa fé­nyénél megnézte az aranyló bor színét, majd az asztai egyetlen üres helye felé for­dulva küiörpintette a nyíri vin- kót. A többiek is ekként csele­kedtek. Most mindannyian Szindbád- na, az álombéli hajósra gon­doltak. Hol lehet már? Messze evezett az élet tengerén, beve­tette magáit a szépas szörnyök hálójába, akikből olyan iliat áramlik, mint szénából nyári délután. — Vendelin fiam — szólt a pincér után Rezeda Kázmér. — Vendelin fiam, hozzon nekem egy húslevest hosszú tésztával a tetején apró zsírcseppekkel Amíg a levest kana-l azgatom, nem ártana egy pohár ser. Utána pedig megenmék egy fá­cánt gesztenyével. Mondja csak. ropogósra sült kacsát, azt tud­na nekem hozni? S ne feledje barátom, a velőskoncot se, ami­hez kenyérszeleteket pirítsa­nak, mert ilyesmihez a zsem­lye nem egészen alkalmas. De majd elfeledem én. A sajt, mint elővigyázatos öregember cúgos cipőben, meggondoltan ballag mindenféle ennivaló utáni. Hált ehhez tartsa magát Vendelin fiam. A Sas vendéglőben kevesen ebédeltek. Belülről hasonlítoti Krúdy Gyula (Imre György rajza) ez a Fácánra, csak attól egy kicsit nagyobb volt. Rezeda Kázmér hozzáfogott az evéshez s egyre csak Szindbád járt az eszében. Nem is ő, hanem Szindbád üllt az asztalnál és ‘ kanalazta a finom levest, ha­rapta a ropogós fácán-- és ka­csasültet. Szindbád hosszan és jóízűen tudott enni. Nem mu­lasztotta el a húsokat leöblö­getni a habzó serrel. Az utol­só korty után kezefejével meg­tör ölte bajuszát, kényelmesen hátradőlt a széken. — Vendlel in fiam, fizetek — szólt Szindbád, majd felállt az asztal mellől. Kilépett a ven­déglő ajtaján, apránként ma­gára húzogatta álomködiös ken­dőjét. mint egy beteges hölgy és a tó irányába indult. A sé­tányon már gyújtogatták a lampionokat, amikor felemel­kedett és alapja összeolvadt a nyíri tájjal. Sipos Béla EGY HÉT lll'i I ÍmH ívik • i «111(11111') oii i if ii» T:ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom