Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
1984. október 20. 0 VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Előnyök, protekciók Számomra ingerlő volt a minap a televízió Hét című műsorában egy főorvos kijelentése. Ezt mondta: ő nem ad borravalót sose, mégis élvezi azokat az előnyöket, amelyeket a borravalózők élveznek.! Mondta mindezt természetesen, magától értetődően. Mint akinek az előnyök járnak. A közelmúltban egy megyei értekezleten az egybegyűlt vezető beosztásúaknak a következőket mondta az előadó: „Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy vásárolni nemcsak a szövetkezetek, gyárak raktáraiban, hanem az állami és szövetkezeti kereskedelem üzleteiben is lehet. Ajánlanám, hogy ezeket részesítsék a jövőben kizárólagos előnyben.” Az ajánlás ironikusan hangzik, de előzményei vannak. Az a tapasztalás, miszerint akadnak olyanok, akik a kedvezményesebbhez, az olcsóbbhoz, a ritkábbhoz, az exportra szántához, az exportból visszama- rád thoz,- vagyis az előnyökhöz való vélt jogukat érvényesítették is. Mindig tudták, hol van a gyárakban árleszállítás, hol maradt textilvég. A hír kúszott, a kölcsö-, nösség jegyében folyt (folyik) a vásár. kölcsön ' kenyér visszajár. Vagyis az a láthatatlan egy- befonódás, mely nem elsősorban pénzben kifejezhető anyagi sikert, de mindenképpen előnyt remélt. A ma neked, holnap nekem láncolat, melynek erkölcstelenségéről a kispolgáriságról szóló vitában oly sok hangot adtunk. Majd elfelejtettük. • — A baj az, hogy igen nehéz szétválasztani azt a pontot, hogy honnan erkölcstelen valami — így jó ismerősöm, aki közismert ember. Ha - mondjuk húst veszek, nem fogom hzt mondani, hogy kérem, nekem mócsin- got adjon. De honnan tudom én azt megállapítani a magas pult mögül, hogy valóban tisztességesen jót adott, vagy kivételezetten kiválót? Márpedig ez is módja annak, hogy valaki jogtalan előnyhöz jusson. Ennél csak az rosszabb, amikor bemegyek egjí áruházba, kinézek valamit, s ekkor a részlegvezető így szól: „Tessék várni pár napot, betesszük a kedvezményes árleszállításba!” Milyen alapon? Ilyenkor dühös leszek és igen-igen sértett. Mit gondodnak rólam ? ni ma sikk. A cikk elején említett sebész orvosi státusával vívta- ki ezt az autószerelőnél. Más a kölcsönösséggel biztosítja ezt. A harmadik tisztes borravalóval (jatt!) Mások hivatali beosztásukkal, vagy csak hivataluk nevének említésével jutnak kedvezményhez. Nem igaz, hogy ,olyan .mérvű a hiány, ; hogy ez elkerülhetetlen lenne. Csak ez a módszer, a ,',’tö- ' véről” beszerzés, elegánsabb. Sokszor egyszerűen olyan, dolgokért indulnak a telefonok, amelyek a boltokban is esőstől kaphatók. — A hideg ráz, ha cseng a telefon —- így egy építőipari vezető. Kémek betonkeverőt a hét végére, néha br.igá- dostól. „Nem járnak rosszul” — így a vonal végén. Volt, aki hétköznapra is embereket akart a gép mellé. Természetesen ingyen, pár láda sör fejében. A gépért semmit, azt majd rekompenzálja a kérő. Pedig — így a vezető — legalább öt helyen lehet Nyíregyházán gépet kölcsönözni, tisztes árért. Hogy miért nem mondtam nemet? Gyávaságból. Közismert városi személyiségünk állt sorban. Hét végén, húsért. — Lehettek né- gyen-öten előtte, amikor odapattant a boltvezető-helyettes. — Tessék mondani mi kell, máris intézem! A menni készüllő megdöbbent, s felelt: — Mondom mindjárt a segédnek, hiszen azonnal odaérek! És ettől a perctől rosszul érezte magát. Tudta, a szívesség beosztásának szól, olyan előnyt akartak a számára biztosítani, jószerével rátukmálni, ami nem illette. Feltehetően — mesélte — a többi sorban állónak is sürgős volt, talán még sürgősebb, mint nekem. Honnan ez a gyakorlat? — kérdezte szinte magától, töprengve. érdek, gazdasági egység megítélése — s tucatnyi dolog állhatott az adók mögött érvként. Mindez régen szertefoszlott. A kemény gazdasági körülmények közepette aligha lehet számítani személyes alapon nyugvó előnyre. De a mítosz él. — Nézze, volt olyan „ügyfelem”, aki névnapokra egy fél intézmény számára tőlünk vitte a pogácsát, a hidegtálat. Először még számlázgat- tam ide-oda, a végén legtöbbször saját zsebből fizettem. Már azon voltam, hogy egyszer kiborulok, s megmondom, hogy ez tarthatatlan. Óva intettek. M. sokat tehet ériünk — hallatszott a válasz. Szabálytalanságok sorával fedeztük a bulikat. Hogy mi lett a vége? Ügyfelem más ügyben lebukott. Megszabadultunk tőle. Utódja nincs, talán nem is lesz. — Nézd — mondja valaki, amikor a témáról faggatom —, nem kell nagyon belemenni a dolgokba. Van eset, amikor egyszerűen nincs más kiút. Cs-ak az előny . megkeresése. Próbálj minden építőanyagot megkapni. Kíséreld meg, hogy legálisan jussál a nyáron faházhoz Ugomyán. Egyszer futkossál két hónapot parkett szegőléc után. Intézz szolgálati útón telekkönyvezési Keresd a boltokban, amit a tv-reklámban látsz. Nos, h,a minden összejön, akkor szóljál. Addig én is felveszem a telefont, bemondom először, hogy hol dolgozom, utána a beosztásomat, aztán a nevem. Tudom, hogy erkölcsiéiért' De>gyor- sabb. ^*tfrí^4.4Kaiaoai' n. : v - neifr-az » előnyök •éW.adjöá-.; • Az atiggot • legalábbis meghaladóit közül kerülnek ki. De a vélt jog, á mögöttük álló foglalkozás, intézmény neve (nem az intézmény!), esetleg személyes agresszivitásuk, e viszonosság érzékeltetése ösz- szességében hat. Szinte kényszeríti, hogy a gyakorlat ne változzék. Szívem szerint egyszer összeíratnám azt a cipő-, táska-, tolikabát-, sportsza- tyormennyiséget, amely a gyártó cégtől el se jutott a boltig, hanem még az üzem területén vándorolt az autók csomagtartójába. Számla persze volt, az összeget sem tudom megkérdőjeiezni. Egy kereskedelmi szakember: — Nézze, bizonyos mennyiség belefér még az ajándékozásba is. Van káló, van reklámcél, kóstoióailap — nem is sorolom. Hogy személyesen mi a véleményem erről? Ne kérdezze. Egy tény, az u többi időben mintha csökkenne az ilyen keresek száma. De nem vagyok túl optimista. Sok év gyakorlatát nem lehet egy-két hónap vagy év alatt felszámolni. Talán ha mi lennénk erélyesebbek. Még nem próbáltam ki, de megteszem. Van egy olyan érzésem,, hogy akikor eloszlik a mítosz. • Célba Is értünk. Mítosz. Sokan tartottak — lehet, hogy volt idő, amikor joggal — attól, hogy a nemnek látható következménye lesz. Beruházás, hitelkérelem, személyes Ijesztő, amikor az értékrend felborul, s kis és nagy egyéni érdek simán kiüti, mégpedig K. 0.~val a tisztességet. Hol kisebb haszon, hol nagyobb keletkezik nyomában. Néha a hiány kérdése oldódik meg, máskor anyagi és jogtalan erkölcsi haszon képződik. Tudunk olyan háztranzakcióról, ahol a kapcsolatok révén egymilliót lehetett keresni. Ez már nem egy harmadik, hanem negyedik gazdaság, ahol nemcsak az értéktörvényen, de még a törvényei! is tort ül láthatatlan kapcsolatrendszer. Szerencsére mind több jel utal arra, hogy az utóbbi időben kémény hangok hallatszanak e tisztességesnek nem mondható előnyök élvezői ellen. Az össztársadalmi érdeket mélyen sértő magatartásnak nemcsak halk bírálói, hanem szigorú üldözői is vannak. Mert aligha követelhet bárki rendet a pultokon és boltokban, a gyárakban és szövetkezetekben, ha nem teremtődik rend a raktárakban, a pincékben, a pultok mögött, a szívességműhelyekben. És aki azt hiszi, hogy minderről a közvélemény nem tud semmit, az téved. A hír — természetéből adódóan — nőve, bővülve terjed. S nem kímél, áldozatul szed olyat is, aki tisztességes. Néha úgy tűnik, az ilyet meg is mosolyogják, ő az élhetetlen. A vásárhelyiség — etikai magatartás Jubileumot, csendben ült évfordulót ünnepel Hódmezővásárhely. Harminc évvel ezelőtt rendezték meg az azóta oly sok vitát és elismerést kiváltott őszi tárlatok közül az elsőt. A „vásárhelyiség”, a vásárhelyi iskola azóta fogalommá lett a kortárs képző- művészetében. „Nemcsak az itt élő művészek munkáit jelölik így, hanem azt az etikai magatartást, amely a paraszti élmény megfogalmazására egyéni formát alakít ki” — írja D. Fehér Zsuzsa. Majd később: „elkötelezettséget jelent: a külső környezet és belső világ egybecsendülésé- re, vagy ütköztetésére kimunkált képi megjelenítést. Formában a szélesen értelmezett realizmus változatos eszközeinek alkalmazását”. Bár a vásárhelyi tárlatok főleg a festészetben mutatnak eredményeket, nem hiányzott, nem hiányzik az idén sem a grafika és a plasztika. A világ művészetében annyi izmus, nonfigurativitás után, újból a figuralátás, a míves- ség került előtérbe. A mindenáron újat akaró képzőművészet most mintha visszatérne a hagyományos művészethez. Talán ez a „divat” újra az érdeklődés homlokterébe állítja a vásárhelyieket is. Kurucz D. István: 'Tanulmányfejek 48-as pannóhoz Fekete Gyuía: Népek hazája nagyvilág ÍRÓI JEGYZETLAPOK A gyakorlatot az élet szülte. Az az idő, amikor sok volt a hiánycikk. Az a korszak, amikor a mainál nehezebb volt beszerezni bizonyos árut. Amikor kiderült, hogy sóik munkahelyen a vezetőnek nincs tartása, nem, tud nemet mondani. Amikor kialakult az a reflex, hogy Az ügyek, melyek itt szerepeltek, nem Rendőrségi, nem bírósági esetek. Megfékezni nem a nyomozó tudja, elítélnie nem a bírónak kell, ,Csak a megszégyenített jogtalan előnyt követelő, a visszaélő, a hivatalára hivatkozó, a vélt jogaival manipuláló szigorú leintése, igényének ki nem elégí- tése lehet a gyógymód. Bürget Lajos Minden telünk nyár valahol, másnak; minden éjszakánk nappali verőfény. Így . Kerek a világ. ★ Széljegyzet egy Petőfi-vers- hez: Legmesszebbre a határokon túlra —- a hazai barikád tetejéről látni? Igen, „az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak”, de hozzá kell ma már tennem: a szellemi szemetei is: közgonddá, közpiszokká, közsöpredékké. Csábító gondolat: a minden rendű és rangú keret- . közösségeket — mint megannyi törtet — közös nevezőre kell hoznunk, hogy ösz- szeadhassuk őket. Csakhogy ennél a műveletnél elsikkadnak olyan lényeges tartalmi és valóságelemek, melyek az új differenciálódás elemei, s főszerep vár rájuk az össze- adódás után. A menetrend a szokásos: különböznünk kell, hogy egyesülhessünk — egyesülnünk kell, hogy különbözhessünk. ★ Jóval több mint száz olyan ország van a földkerekségen, amelyre minden bizonnyal nem gondolunk, amikor évő- dünk a magunk kicsinyességén — vajon miért csak a sokkal kevesebb „nagy ország” az állandó összehasonlítási alap? Lám, egyszerű matematikai arányszámmal bizonyítható, hogy nem lehet véletlen a hasonlítgatások iránya, ha folyton a kevesebb felé, és sohasem a nagy többség felé szóródik. Vajon a kicsi ország szapora emlegetésben nem a kicsi felelősség keres igazolást? Olyasforma a népek, nemzetek, országok függetlensége is, mint az egyén szabadsága; röviden és hézagosán szólva: felismert szükségszerűség. foséin is volt, hát hogyan lehetne ma függetlenség a történeti, földrajzi tényezők — realitások. — számbavétele nélkül. Kölcsönösség, egyenrangúság, viszonosság — úgy tetszik, ezek a függetlenség nem változó, nem avuló, lényegi jegyei. Az engedményekben is, a korlátozásokban is. Amíg a bevándorlók szűrése a leggazdagabb országok elismert önvédelmi joga, addig el kell ismernünk mindenütt a világon a kivándorlók szűrésének önvédelmi jogát. Máskülönben zöld utat kap: a modern gyarmatosítás. Nem sokat ér az a távolsági humanizmus, amelynek közvetlen környezetéből — itt és most — sem együttérzésben, sem tettekben nincs fedezete. Amely csak ezer, tízezer kilométerekre hatékony, de a saját szűkebb társadalmi-hazai közegében — ahol tehát csak küzdeíem- meí, áldozatokkal, kockázatokkal együtt lehet vállalni — szinte minden érzékenysé- get-hatékonvságát elveszti. Sőt: ugyanezek között a távolsági humanisták között, akik rendre olyan gondokat vesznek a szívükre, amelyeket eleve nem vehetnek a vállukra, feltűnően sokan vannak, akik nem egyszerűen közönyösek, hanem éppenséggel türelmetlenek, elutasítók, ingerültek, ha olyan hazai gondokkal-sorskérdé- sekkel találkoznak szembe, amelyekből megszakadásig vehetnének át terhet — a vállukra is. Igaz, nem kockázat nélkül. Részlet, útinaplóból: Napról napra hetekig árad a látványok zuhataga, egyik hullám a másikat temeti, elmossa, kisimítja. Fogyasztás a látvány nekem, idegennek, habzsolja a szemem eleinte, aztán jóHakottan, eltelten csipegeti. Hová lettek az első napok emlékezetes pillanatai, nagy érzései? Meddig élmény a világjárónak az új, az ismeretlen, a látvány, és mettől kezdve csak — fogyasztás? Gyanítom, a sok utazás felületességre neveli az embert. Elmélyülésre nincs idő, a friss benyomásokra újabbak, még frissebbek torlódnak — alig hiszem, hogy ez a meriy- nyiség valaha is minőségbe csap át. A békés együttélés lehetőségeit még alig ízlelgeti a sokféleképp megosztott emberiség, és íme, máris fölrajzolódik a közeli jövő térképén a fe ipar cél lázhatat lan emberi koztúlájdon, mely a közös létérdek kényszerével már nem is csupán békét, de azon túl szövetséget, együttműködést parancsol a népeknek: egyetemes közvagyonunk. a levegő, az eltető víz — sőt a talaj, a szabad természet rombolása sem csupán beliigy. Konvergencia? Ügy tetszik, nemcsak a természet valósága, de olykora társadalom, a gazdaság valósága is tartalmazhat olyan evidenciákat, amelyeket ténynek, törvénynek kell elismerni, netán hasonló következtetéseket levonva, a kapitalizmusban és a szocializmusban egyaránt. Ütköző voltunk idáig, olykor iá küzdő felek csapásait mindkét irányból felfogó s élő tömegével fékező harmadik. Szeretnénk végre azzá válni, amire szintén predesztinál történelmi-földrajzi helyzetünk: híd és kapocs az égtájak, a világméretű áramlatok, az egymással végleg megbékélt népek között. Minket már csak ez a szerep s ez a hivatás kárpótolhatna valamelyest a történe- lemünkért. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Hézsö Ferenc: Szénagyűjtő
