Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-19 / 246. szám
1984. október 19. Kelet-Magyarország 3 HOL LEHET TAKARÉKOSKODNI? „Elkezdtek szakadozni a láncok..." Energia a háztartásban NYAKUNKON AZ ŐSZ, ITT A FŰTÉSI IDÉNY, De vajon tudunk-e fűteni? Reprezentatív felmérések tanúsága szerint, bizony nem nagyon. A hazai lakások hőmérséklete — függetlenül a család jövedelmétől — 24 °Celsius körül van. A helytelen fűtési szokások megváltoztatásával is jelentős megtakarításokra tehetnénk szert. Ha csupán egyetlen fokkal csökkenne fűtött otthonaink hőmérséklete, akkor a mérések szerint mintegy öt százalékkal kevesebb tüzelőanyag is elegendő lenne, amelynek értéke évente 2 milliárd forint, kőolajegyenértékben és világpiaci áron számolva. E megtakarítási lehetőség azért ad ki ily jelentős summát, mert a háztartások (a magángépjárművek fogyasztása nélkül) több mint egynegyedét „fogyasztják” az ország teljes energiaigényének. A lakossági energiafogyasztás az elmúlt húsz évben mintegy háromszorosára növekedett az ország energiafelhasználásában hosszú ideje a legdinamikusabban emelkedő, gyorsabb mint az iparé, vagy például a közlekedésé. A HÁZTARTÁSOK ENERGIAFOGYASZTÁSÁNAK energiahordozók szerinti megoszlása is látványosan változott. Míg a szilárd tüzelőanyagok, így a szén, a tűzifa 1960-ban még 92,6 százalékkal uralták a „mezőnyt”, addig mára ezek részesedése 50 százalék alá csökkent, 1990-re pedig várhatóan 37 százalékra zuhan. Helyettük a tüzelőolaj, a propán-bután és' a vezetékes gáz, valamint a-távhő (távfűtés és központi melegvíz-ellátás) szerepe nőtt látványosan. Különösen a gáz, mint háztartási energiaforrás lépett előre, ma 20 százalékot megközelítő a részesedése. Ez nem véletlen, hiszen köztudott: a drága olajat mindenképpen mással kell helyettesíteni. Ha pedig azt kívánjuk kutatni, vajon a háztartási energiafelhasználás mely területén érdemes takarékoskodni, mindtnekelőtt a fogyasztás szerkezetére kel! egy pillantást vetnünk. A legtöbbet változatlanul a fűtésre fordítjuk, az összes energiának mintegy 70 százalékát. Vízmelegítésre 14, főzésre pedig 11—12 százalék szolgál. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az a három terület, ahol leginkább érdemes spórolni. S nem is jó szó ide a spórolni, hiszen nyilvánvaló, nem fogkocogtató garasoskodásról van szó, sokkal inkább reálisan, ésszerűen megtakarítható forintokról. Szilárd tüzelőanyagoknál viszonylag ez nehezebb, a ma használatos kályhák hatásfoka kicsi, a viszonylag jobb, kétaknásakból nincs elegendő. Itt csak a „tüzeléstechnikai” ismeretek segíthetnek valamelyest. A nagyobb lakások, főként családi házak fűtésének komfortos 'módja, ha etázskazánokat alkalmazunk. Az újabban kifejlesztett ilyen kazánok korszerűek, a kétaknás típus hatásfoka 4—5 százalékkal jobb mint a korábbiak. A GÁZFŰTÉS, -FŐZÉS, -VÍZMELEGÍTÉS terén is van előrelépés, amelynek egyúttal a hátránya is jelentkezik: a jobb hatásfokú, kevesebb gázt fogyasztó készülékek nem olcsók, cseréjük nélkül viszont nehéz takarékoskodni. Az újabb gáz- konvektorok. hatásfoka végre jobb a korábbinál, ám jelentősebb javulás csak akkor várható, ha majd elterjednek a ventillátorós, automatikus hőfokszabályozós változatok. Jók viszont az újabb típusú gáztűzhelyek, s ez azért is örvendetes, mert ma a háztartások több mint felében már gázzal főznek, ám a ma használt mintegy 2,7 millió gáztűzhely hatásfoka még jelentősen elmarad a legfejlettebb színvonaltól. Igaz ez az átfolyó gázvízmelegítőre • is, érdekes, hogy csupán az állandóan égő gyújtóláng önmagában 10—15 százalékkal növeli az energiafogyasztást. Az olajtüzelést ugyan célszerű lenne mérsékelni, súlya azonban egyelőre elég nagy, hiszen mintegy 2,2 millió olajkályha van a háztartásokban, s hatásfokuk sem túl jó. Náluk 7—8 százalékkal jobbak az új, tipizált változatok, s még előnyösebb lesz az automatikus hőfok- szabályozóval ellátott típus. Nem esett még szó a táv- hőellátásról, valamint a villamos fogyasztókról, azon belül is fpként a villamos- fűtésről. Mindkét energiaféleségre áll: alapvetően nem a fogyasztótól függ, van-e megtakarítás. (A villamos fűtést ma már nem is szorgalmazza senki, az éjszakai árammal fűtött hőtárolós kályhák kivételével minden megoldás gazdaságtalan.) Mindezek után érdeklődésre tarthat még számot', vajon a tüzelőanyag-ellátás milyennek várható ebben a fűtési szezonban. Nos, mint az illetékesektől megtudtuk: aggodalomra alapjában véve nincs ok — bár választékgondok adódhatnak. TÜZELŐOLAJBÓL IS ELEGENDŐ VAN és lesz folyamatosan, s nincs gond a propán-bután palackos gázellátással sem. Igaz, tavaly december tájékán néhány helyen akadozott az ellátás, ám ennek oka sem a palackos gáz hiánya volt, hanem a töltőkapacitás nem bírta a néhány napra sűrűsödött csúcs-, igényt. Az esetből okulva az illetékesek több intézkedés- . sei próbálták orvosolni a panaszt. Reméljük, beválnak. i r T. P. Szegfű fólia alól A nyíregyházi kertészeti vállalatnál öt, egyenként 420 négyzetméter alapterületű fóliasátrat állítottak fel. Ezek alatt nevelik többek között az Erzsébet- napi szegfűt is. (elek) Főszereplő a felhordólánc. Cikkszáma 02—047— 75080. Ara 8840 forint. Egy kombájnhoz kettő kell. A termelőszövetkezet hat fel- hordóiáncot vásárolt és fizetett 53 240 forintot. Nem pénz. Figyelemre sem méltó kiadás akkor, ha az új felhordóláncokkal flottul mehet a kukoricabetakarítás, ha az új láncok kibírnak négy évet, mint ahogyan kibírtak négy kemény esztendőt az eredeti tartozékok is. A nyíregyházi Béke Termelőszövetkezet gépudvarában most négy kombájn és öt dühös ember áll. Október közepe van, száraz, derült az idő, a beérett tengeriben gép és ember most szépen, nagy teljesítménnyel dolgozhatna. Ehelyett „szét vannak dobva” a kombájnok. Mi történt? Major István szerelő, kom- bájnos és alapszervezeti titkár beszél: „Két napig dolgoztunk../1 — Beszereltük a láncokat és két napig dolgoztunk. Akkor elkezdtek szakadozni a láncok. De ha még csak a lánc szakadt volna el! A szakadt rész mindent összedi- rimbolt. A tengely elhajlott, a borítólemezt összetekergette. törtek a fogaskerekek is. Én már szombat óta javítom a igépem. Szombaton is egész nap ezt csináltam. Hosszú lenne minden szakmai magyarázatot leírni, hogy mi baja a felhordóláncoknak. A felhordólánc csak nevében az, amire mindenki gondol. Tóth János O lvasgatom esténként Rónay László könyvét, a Képes Gézáról írt monográfiát. Eleinte egy rám osztott halaszthatatlan munka miatt lapoztam fel, adatokra vadászva, s arra kíváncsian: hogy értékeli az irodalomtudós az értékelhetetlent, a költészet megmutatkozását a verssorok mögött. Azután már csak a magam kedvéért olvastam, meg is feledkezve a munkáról, mely halaszthatatlan volt ugyan, de nem járt elnapolásáért főbe lövés. A könyv közepe táján találok rá a Nosztalgia című vers elemzésére. Azt írja itt Rónay — szerintem nemcsak e huszonnégy soros vers, hanem az élvezhető, szerethető írásművek titkára is ráérezve —, hogy: „Egyfajta idilli életérzés vonja be ... A megtalált emberség jó ízei.” Behajtom itt a könyvet, ujjam a lapok között, nézek az ablakon át erre a panelkemény világra, s Hemingway Fiestája jut eszembe, annak is az a részlete, ahol a hősök elmennek egy hegyi patakhoz pisztrángra halászni a fontos gondolatoktól, konfliktusoktól, szikrázó összecsnlebeg a valószínűtlenül kék spanyol ég alatt. Most nem hallani a harangot ami „értem is szól”, a művész-va- rázsló gumioptikája a távolba rántja, s lebuktatja a horizont alá a hidat, amit fel kell robbantani, most Könyvheti böngészgető pásoktól terhes éjszaka után. Erről szól egy egész fejezet. A pisztrángokról, az üveg borról, amit az iszapba süllyesztenek a víz szélén, hogy hideg maradjon, s az emberekről, akik egy minden eddiginél pusztí- tóbb háború traumáját hordják magukban, de most halásznak. Egyikük hanyatt fekszik a vízparton (elképzelem), a másik kiduga- szolja az üveget (iszom vele), nap szikrázik fölöttük, s valami „idilli életérzés” előtérben csak az üveg, mögötte habzó víz, s „a megtalált emberség jó ízei”. Képes Géza egy asszonyra gondol, s közben ilyen kevésbé megmunkált — mondhatnám „laza” sorok futnak ki egyébként bazaltkemény szavakat formálga- tó tolla alól: „Képedet őrzi a szívem / mint teve gyomra a vizet — / s vár mosolyogva, szelíden / hűs illatú pálmaliget.” Ám mindezt nem a súlyos és fontos gondolatok helyett, amiket a költő hiténél és hivatásánál fogva kényszerül kimondani, hanem közben. Hogy tudjuk: most nem a törvényt faragó Isten szól hozzánk a Sínai-hegyről, hanem az, ember merengett el egy pillanatra, s dúdolni kezdett csak úgy maga elé, mintha nem is verset írna. H emingway öreg halásza nap mint nap tengerre szállt, hogy megküzdjön a Nagy Hallal. Esténként pedig amikor lepihent, aranyló partról álmodott, ahol oroszlánok sétáltak a homokban. Ezekről az „oroszlánokról” akartam írni most az őszi könyvhetek kezdetén. Művekről — mert ezekről esik kevesebb szó —, melyek sorait, részleteit „egyfajta idilli életérzés vonja be...”, mert tudni kell néha elábrándozni is, ebben a panelkemény világban. Mester Attila Öt dühös ember- a gépudvarban Állnak a kombájnok, állnak a szerelők Major István Ez a kombájnalkatrész közel egy méter széles és az U-vas idomokat a gyártók szegecseléssel erősítették fel arra a láncszerűségre, amely fogaskerék meghajtással a szerkezetet mozgásba hozza. A ferde felhordó funkciója, hogy a letört kukoricacsöveket a cséplőrészhez továbbítsa. Folyamatosan nagy a megterhelés. Nem csoda, ha egy idő után elkopik, szakad, törik a lánc. — Na de két nap után? Nézze — mondja Bognár István a szerelők csoportvezetője. — 1959-től kombájino- lok, sok gondom volt, sok problémám, de ilyen még nem. Hogy mi a hiba? Nézzünk meg egy eredeti, egy régi .láncot és ezt. A régi láncon a behordóléc alja lapos, oda illik, felfekszik a szegecselendő rész. Az új láncon a lánc köríves, nincs felfekvés, így a szegecselés gyenge, nem tart, másrészt Szinte alig van feje a szegecsnek . . . Ennyit a szakmai magyarázatból, amely a leírtaktól szemléletesebb, de írásban nem lehet azt hűen visszaadni, amit a szerelők magyaráznak. De a tény .. . — A tény az — szól Fónagy Sándor a gép javítási ágazat vezetője —, hogy nem tudunk dolgozni. Napokba telik, amíg az új láncból jó láncot csinálunk. Kombájnt var a kukorica — Hogyan? — Ügy, hogy levágjuk az összes szegecset és helyette erős csavarokkal rögzítjük a lánchoz a felhordóléceket. — Elképzelhetetlenül nagy munka ez. Több napig tart. Tessék kiszámítani egy láncon kétszer 176 rossz szegecs van és hat láncot kell rendbe hozni. A kukorica meg kint van a határban. Pazári András mondta az utóbbi megjegyzést, és ehhez fűzte véleményét Major István. — Egyetértek én az importkiváltással, fizzál, hogy amit lehet, azt gyártsuk le itthon. De ha az ipar nem képes, akkor gyártson inkább lámpaernyőt ... Négy kombájn, egy rossz, minőségében minősíthetetlen, drága alkatrész miatt napokig állt. Hogy ebbői mekkora a veszteség, csak megközelítően lehet felbecsülni. Egy- egy kombájn napi teljesítménye 10—15 hektár kukorica betakarítása. Rossz időben, sárban, fagyban kevesebb. És nem lehet tudni, októberben mit hoz a holnap, a megkésett munka milyen nehézségekkel jár majd. Ráfizet a kombájnos is, hiszen a javítással napi 200—230 forintot keres, de ha határban dolgozik 6—700 forint a napi jövedelme .. . Minek ezt tovább sorolni? De a gépesítési ágazat vezetője még mondja: — Az AGROKER, a forgalmazó nem zárkózik el attól, hogy tárgyaljon az ügyről. De rengeteg ilyen ügy van. Említsem a Hardy-tárcsát. Az eredeti, amely a burgonyakombájnokhoz kell, naponta szakad. Jó, ha egy napot ki- pír. És sok a burgonya és folyamatosan kellene dolgozni, hogy még a fagy beállta előtt védett helyen legyen a termés. Hí kerül sokba? A Hardy-tárcsát Tóth János szerelő mutatja be. Így: — Nem drága alkatrész ez, az kerül sokba, ha minduntalan le kell állni és javítani kell valami miatt a gépeket ... Ősz van. Burgonya-, kukorica-, almabetakarítás és a vetés ideje. Ki sem látszanak a munkából az emberek és dolgoznának is. Ha ez elé a lendület elé az időjárás gördít akadályt, egy szót nem szólnak. De hogy egy felhordólánc, egy Hardy-tárcsa, avagy dugatyúgyűrűk, hidraulika-szivattyúk minősége akadályozza a munkát? Ez már sok, ettől már az is dühös lesz, aki különben maga a nyugalom. Seres Ernő
