Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

1984. október 18. Kelet-Magyarország T Harsbéli krónikák Volt egymzer egy myár Szerelem Egészen különös és rend­kívüli nap volt. Már az is meglepett, hogy énektaná­runk Trilla tanár néni egész órán viccekkel szórakozta­tott bennünket, és amikor Mozartot szamárfüllel leraj­zoltuk ő nevetett a legjob­ban. Dél felé, amikor az éh­ségtől kéket, zöldet láttam, hirtelen valami zöld micso­da keringett a szemem kö­rül. Azt hittem, hogy ez is az éhségtől van. Magyará­zatára csak később jöttem rá. A nap furcsaságát bizo­nyította az is, hogy amikor hazamentem ebéd előtt, anyukám figyelmeztetése nélkül indultam kezet mos­ni. Amikor lementem a mosdóba megdöbbenve vet­tem észre, hogy a mosdó­kagylóban egy marslakó csónakázik és rámkacsin­tott. Egyébként zöld színű volt, antennái és dülledt szemei voltak. E látvány után már nem is voltam éhes. Legfurcsább az volt, hogy magyarul szólt hoz­zám. Nem hittem a fülem­nek, azt hittem halluciná- lok, és odahajoltam a mos­dókagylóhoz. Ekkor az űr­emberke felfricskázta az or­rom és becsápolt. Barátsá­got ajánlott, de megjegyez­te, hogy ilyen furcsa lé­nyekkel még nem találko­zott mint mi vagyunk. Azt mondta, micsoda világűri teremtmények azok, akik­nek még antennájuk sin­csen. Megígértem neki, hogy kapcsolatot tartunk velük. Éjszaka Bogánccsal kilopóztunk az udvarra. A kutyám a holdra vonított, én pedig a Marsot néztem. De az űremberke többé nem jelentkezett. Kár. Érdeke­sebb volt egy rossz tv-kri- minél. Horváth Mónika 5-ös iskola Sibula Gyula története avagy agy szédületes karrier meséje Előrebocsátom, hogy Si­bula Gyula alapjában véve rendes tanuló volt. Szürke kis ember a 8. B-ből, de ez csak látszat, ugyanis Sibula Gyula zseni volt, ebben csak az volt a szomorú, hogy erről csak ő tudott. Mondom Gyula rendes és szorgalmas volt, majdnem mindennap jött iskolába és általában csak a könyvét és füzetét hagyta otthon. Órákra abból a meggondo­lásból nem tanult, hogy egy zseni úgyis mindent tud. Arra azonban rájött, hogy ki kell bontakoztatnia a te­hetségét. Először az operaénekes pályára gondolt. Kezdetle­ges szárnypróbálgatásaira azonban Violin tanár úr, az énektanár — micsoda sér­tés — fülét a bottal merte összehasonlítani. Ám Sibula Gyula kedvét ez sem vette el. Hallotta, hogy nyers to­jás tisztítja a hangot, és a nemes cél érdekében a szomszéd néni tyúkketrecé­ből kilopta az összes tojást. Az operaénekesi karrier ter­vét csak az döntötte össze, hogy egyszer skálázás köz­ben Kovács bácsi, a felső szomszéd addig verte a pla­font, amíg leszakadt a csil­lár és Sibula Gyulát elsőse­gélyben kellett részesíteni Ekkor döntött, hogy ezentúl regényt fog írni. Már meg is van a címe: Nemo kapi­tány. Pár hét alatt elkészült a nagy mű, ám amikor megmutatta a magyarta­nárnőnek, az azt a kijelen­tést tette, hogy ezt a köny­vet már megírta Verne Gyula. — Hát ez egyszerűen fel­foghatatlan, hogy tudta el­lesni az én gondolatomat az a firkász. — jelentette ki Sibula Gyula és másnapra megírta a Toldit. Ezzel sem érte el a várt sikert és ezért elhatározta, hogy fes­tő lesz. Sibulának nagy vö­rös szeplői és elálló fülei voltak. Rajzórára megfestet­te az önarcképét, de a rajz­tanár sajnálatos módon egy pipacsos mezőnek nézte, aminek két szélén valami elálló micsoda van. Közben Sibula Gyula kijárta az ál­talános iskolát, majd a kö­zépiskolát. Szerény kistiszt­viselő lett. Született egy fia, ifjú Sibula Gyula, aki tud­valevőleg zseni, de ezt még csak ifjú Sibula Gyula tud­ja. Kádár Zita 5-ös iskola Tiborszálláson, a tábor­ban megismerkedtem egy elbűvölő lánnyal, összeba­rátkoztam vele, de annyira, hogy bizony szerelmes let­tem. Néhány nap múlva egy cédulát küldött, amire az volt írva, hogy „SZERETLEK”. Persze én is viszonoztam. Mikor vége lett a tábornak, * Pályázatunkra érkezett. Még júniusban történt, logy közel százan munkát /állattunk, mi mátészalkai úttörők egy gyárban. Nagyon örültünk, és kíváncsian vár­tuk, hogy mi lesz majd a dolgunk? Igaz, ami igaz, nem volt nehéz, amit ránk bíz­tak, percek alatt elvégeztük, és a nap hátralévő részében csak ültünk. Ültünk, kivéve, ha körülnézni jöttek a na­gyobb főnökök. Aztán eljött a fizetés nap­ja, és minket a semmiért ki­fizettek. Írjam, hogy örül­tünk? A harmadik héten a gyár is rájött, hogy ez így nem jó. Elbocsátottak min­szomorú voltam, de azóta is levelezünk egymással. A ta­nár bácsi is azt mondta, hogy javult a helyesírásom, mert szégyelleném, ha a le­vélben csinálnék hibát. Nekem ez volt eddig a legnagyobb égető szerelmem. Kellett is már. Jövőre tizen­egy éves leszek... Simon Sándor két, mert nem töltöttük be még a tizennegyedik évün­ket. Ezt különben korábban is tudták, mint ahogy mi is tudtuk, hogy nem az élet­korunkkal van baj. Egész egyszerűen nem tudtak mun­kát adni nekünk. Gondolom, sok gyerek élt át hasonlót, sok gyerekben keseredett meg hasonlóan az öröm. Sokan jöttünk rá, hogy mennyire nem vesznek komolyan minket. Kár. Mi szívesen dolgoztunk volna- És tessenek elhinni, hogy nemcsak a pénzért. Ignáth Ildikó gimn. I. oszt. Tábori emlék A Kelet-Magyarország mátészalkai szerkesztősége és a helyi művelődési központ riporterszakköre tagjaként meghívóit kaptam Nyíregy­házára, a Váci Mihály olva­sótáborba. A tábor egy hétig tartott, de ez a hét nap tele volt vidám és hasznos progra­mokkal. Sok mindent meg­tudtunk a költő életéről, be­szélgettünk a rokonaival, barátaival, akik még ismer­hették őt, és persze rengeteg szép verset hallottunk, és sokat olvastunk közben. Nagy élmény volt, hogy el­jutottunk Váci Mihály édes­anyja házába, megismerked­tünk a költő feleségével és Markovits Józseffel, a k.öltő barátjával. Amikor elindultam, egy kicsit bizony féltem, mert nem tudtam, hogy milyen egy olvasótábor. Azt hittem mindig csak tanulni fogunk, de kiderült, hogy erről szó sincs. Játszottunk, rajzol­tunk, énekeltünk, versenyez­tünk, kirándultunk. Jártunk Debrecenben, volt filmklu­bunk és felsorolni is sok, hogy hányféle prgramunk volt. Az egy hét úgy elrepült, mint egy pillanat. Űj, ott megismert barátaim néha ír­nak. Én is írok. Most ezt a néhány sort azért, hogy min­den gyereknek elmondjam: legszívesebben jövőre is egy olvasótáborban kezdeném a nyaralást. A Gyermekvilág ma megjelent anyagait a Ke­let-Magyarország mátészalkai riporter szakköré­nek tagjai írták. Dúsa Lajos Szamosszcgi csúfoló Leszegezték a Szamost Szamosszeggel parthoz. Azóta is ott folyik, minthogy odatartoz­ik. Ha lenne a Szamosnak harapófogója nagyot rántva köszönne Szamosszegtől: — Jóna­pot! Szamostalan Szegen lenne kalamajka, s elcsodálkozna ezen tán még Mátészalka is. úgy Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: T). 6. Morzejel. 7. Régi űr­mérték. 8. Félmúlt!! 9. Ausztráliai futó­madár. 11. Zenei félhang. 12. F'innugor nép a Szovjetunióban, de becézett női név is. 14. Rossz diák kap ilyet. 16. Hiva­talos helyiség. 18. Háziállat. 20. Időegy­ség. 21. Szintén. 22. Ama helyre. 24. Ma­gas értékű kártyalap. 25. Telepes növéhy. 27. Hallgat a szavára (két szóval). 28. Pozitív elektród. 29. Modern muzsika. Függőleges: 1. Keret. 2. Növény. 3. Előidézője, de szovjet folyó is. 4. Vés, karcol, irdal. 5. Amely dolgot. 6. Megfej­tendő (a vízszintes 1. folytatása). 18. ... muri (Móricz-mű), de svájci őskanton is. 11. Szén, nátrium vegyjele. 13. Költőféle. 14. Női név. 15. Megfejtendő (a függ. 6. sor folytatása). 17. Országos Rendező Iroda. 19. Régi, avult, antik. 21. Rizs betűi keverve. 23. Névelővel, csapadék. 24. Csonka láda! 26. Ajándékoz. 27. Vajda­rab! Megfejtendő: Nyírbátor... (vízszintes 1., függ. 6., 15.) . . . éves. Múlt heti megfejtés: Hagyományos ren­dezvénysorozatunk a NYÍRSÉGI ősz, melynek keretében került sor a BÄCS- KISKUN MEGYEI NAPOK megrendezé­sére. Könyvjutalomban részesültek: Simon Szilvia Panyola, Kun Szilvia Varsány- gyüre, Tóth József Gyulaháza, Váradi Miklós Jánkmajtis, Puki Erika Nyírtelek, Vadnay Katalin Nyíregyháza, Lakatos Marianna Kállósemjén, Rabatin László Tímár, Pivnyik István Rohod. Suták Mó­nika Kálmánháza, Pecsenye Lajos Tisza- dada. Szűcs Lajos Tunyogmatolcs, Szo- boszlai Attila Dombrád, Czövek Zoltán Kishódos és Bongrádi Ibolya Üjfehértó. Megfejtéseket csak levelezőlapon foga­dunk el. MÚZEUM VASKERÉKEN A mátészal­kai vasútállo­máson egy 100 éves mozdo’ v és egy favázas régi szalonko- csi áll. Nagyon sók látogatót csalogat ide. A riporterszak­kör tagjainak Szabó Meny­hért bácsi me­sélte el a vonal, történetét. Az ő kezdemé­nyezésére ke­rült ide ez a szerelvény. A Közlekedési Múzeum egy része ez. Ez a kocsi valami­kor bejárta egész Európát s most egy vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. Mi büszkék vagyunk rá, hogy láttuk ezt a szerelvényt. A felvételt a riporterszakkör tagjai készítették. Szabad Emese, Öpályi, 6. b. SEGÍTETTEK A SZÜLÖK A mátészalkai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolá­ban igen nagy és szép dolgok történtek. A nyári szü­netben tanáraink gondos szervezése alapján több mint kétszáz szülő vett részt a társadalmi munkában. Ki mit tudott abban segített. A sok szorgalmas szülőnek köszönhetjük, hogy fénylik a parketta, csiszoltak a pa­dok, új minták kerültek a falakra. Persze azért mi gye­rekek is részt vettünk a tantermek takarításában, szé­pítésében. Végül az évnyitó ünnepélyen kiosztották a megérdemelt okleveleket a gondos szülőknek, akiknek segítsége 300 ezer forint értékű volt. Májer András 3-as iskola, Mátészalka SZAKKÖRÖK ÓPÁLYIBAN Iskolánkban többféle szakkör működik. Az idén először a TIT szervezésében a Kis Oroszosok Baráti Köre is megkezdte működését, amin 6—7. és 8. osztályos tanulók vesznek részt. Már több éve hagyomány, hogy ugyancsak a TIT szervezésében Kis Kémikusok Baráti Köre is működik. Ezen szintén 7—8. osztályos tanulók vesznek részt. A tanulók szívesen járnak mindkét fog­lalkozásra. Szabad Melinda Öpályi MUNKASÖRÖK KÖSZÖNTÉSE Szeptember 29-e alkalmából ünnepélyes csapatos?.-, szejövetelre sorakoztak fel a Mátészalkai 2-es számú Általános Iskola diákjai. A fegyveres erők napja tisz­teletére rendezett ünnepségen, nagy szeretettel köszön­tötték a mátészalkai munkásőröket. Ezt az 5. osztályo­sok műsora követte, melyet Kaposi Lajosné tanár né­ni állított össze. A kisdobosok és úttörők akadályver­senyen vettek részt. Az egész napos program végén a pajtások megérdemelt jutalomként játékos sportve­télkedőn mérhették össze erejüket. Ignáth Ildikó Mátészalka Miénk a szó! Dolgoztam a nyáron Az édesapja rászólt: J — Ne örvendezz felesle- I gesen, te nem jössz velünk! i — De miért nem? — kér­dezte a kis nyúl. — A boltba se mentél, ide se gyere! Nyúlfi egyedül maradt a házban, összerakta a játé­kait. Elmosogatott, kitaka- ( rított. Amire visszajöttek a \ szülei csillogot-villogott a I ház. Édesapja, édesanyja l nagyon örült, hogy ilyen í rend lett egyszeriben a ház- ] ban. Meg is dicsérték a j nyúlfit. Nyúlfi pedig nem- 1 csak a dicséret miatt volt \ boldog, hanem mert felfe- ) dezte, hogy a munka is le­het őszinte öröm. \ Erdei Beatrix / Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ennek az erdőnek a közepében egy kerek házi­kó. Ebben a házikóban la­kott nyúlmama, nyúlpapa és nyúlfi. Ez a nyúlfi nagyon lusta volt. Egyszer megkér­te az édesapja: — Kisfiam menjél el a boltba sárgarépáért. Válaszolt a kis lusta: — De papa nem látod, hogy játszom. Az apja felöltözött és el­ment maga a boltba, mert nyúlfi nem ment el, akár­hogy kérte. Hazaérkezett. A boltban azt hallotta, hogy a nyúlnagymama nagyon beteg. Elmondta a nyúlpa­pa feleségének: — 1 de jó, megyünk a nagy, — örvendezett nyúlfi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom