Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-18 / 245. szám
1984. október 18. Kelet-Magyarország 3 Újfajta ingázók T alán túlságosan is sok szó esett róluk az utóbbi években. Filmek, regények, drámák, riportok igyekeztek a mélyére hatolni ennek az életformának, ami a megyénkben még Jelenleg is jó 30—40 ezer embert érint. Ingázók, akik naponta, vagy többségükben hetente utaznák lakó- és munkahelyük között, nemegyszer 4—500 kilométert is megtéve. Egy ideje azonban, mintha megfeledkeztünk volna erről a közepes nagyságú város lakosságát kitevő rétegről. Biztosan nem szándékosan, nem is azért, hogy „ha nem szálunk róluk, akkor nincsenek is”. Vannak, mégpedig a statisztikusok, munkaügyi szakemberek azt is kiderítették, hogy új vonások is tarkítják az ingázásról rajzolt térképet. Az nem új felismerési, hogy az ingázás, a maga kényelmetlenségével, hátrányaival együtt, növeli a falusi jövedelmeket. Erősíti a falvak népességmegtartó képességét, amiről annyi szó esik mostanában közéleti fórumokon és ma- gán beszélgetés éken egyaránt. Az ingázók egy^ részének szakmai és általános műveltsége az évek, évtizedek során alig-alig változik, a városi környezet műveltségét, látókört bővítő hatása ezeknél az embereknél elenyésző. Létezik viszont az ingázók között egy olyan réteg is, amely nemcsak munkahelynek, pénzkereseti helynek tekinti a várost, hanem alkalmazkodik a városi életformához, színházba, moziba, netán hangversenyre is el-eljár, megszereti az olvasást. Így az ingázók legfogékonyabb, elsősorban életkorban is a fiatal, vagy középkorosztályhoz tartozó része, hazaviszi a városban szerzett ismereteit, szokásait, életstílusát. Hozzájárul a város és a falu közötti életmódbeli és egyéb különbségek kiegyenlítődéséhez. Egy nemrég készült megyei vizsgálódás azonban arra is rámutat, hogy az utóbbi években nem a nyolc általánost nem végzettek mennek fővárosi és más távolabbi városok ipari munkahelyeire dolgozni, hanem az ingázók többsége a szakmunkásképzőt, vagy szakiskolát végzett, de a felsőfokú végzettségű szakemberek közül is 2400 a napi ingázó. . A korábbi években Sza- bolcs-Szatmár adta az ország segédmunkás-utánpótlásának egy jelentős részét. Most más a helyzet, az ingázó fizikai munkások közül a legtöbben a szakmunkások vannak — 38 százalék —, majd őket a betanított munkások követik .— 32 százalék — és a legkisebb — 29 százalék — a segédmunkások aránya. Ez amennyire jó, jnert azt jelzi, hogy a Szabolcsban élő emberek iskolázottsági szintje nem is kis mértékben megnövekedett, annyira elgondolkodtató is, hisz a szakképzett emberek ezrei hasznosítják szellem' energiájukat, tudásukat megyén kívül. Ami szintén Magyarország, itthon maradnak, sőt haza is járnak, de mennyivel, jobb lenne, ha megyén belül, helyben vagy a közeli városban, községben találnának munkát. S még egy új vonása van az ingázásnak: évek óta növekszik a szellemi foglalkozású ingázók száma. Nyíregyházáról főként Debrecenbe, Miskolcra, Budapestre járnak értelmiségiek, de akadnak távolabb dolgozó és hetenként hazajárók is. Változott hát az inágázás milyensége — így változni kell a velük való foglalkozásnak, törődésnek is. Természetes állapotnak kell felfogni, világjelenség az ingázás, de időközönként nem árt vizs- gálga'toi, milyen pozitív vagy negatív közérzetet, közhangulatot hoz a helyi társadalmi-polit ikai-köz- életi munkálkodás' számára, amiből szükséges levonni a következtetéseket és kigondolni a tennivalókat is. Páll Géza Réparemények A míg száraz volt a föld, azért nem szedtük, most pedig a sarat dagasztják néhol a Herriau francia és a magyar gyártmányú répaásó gépek. A szezon elején még gondosan, az előzetes ütemezés szerint lehetett vagonba rakni a cukornak valót, vagyis a megállapított sorrend szerint követhették csak egymást a termelő gazdaságok, most már nem. Amíg repedezett volt a föld, átlagos cukorszázalékra számoltunk, és nemrég aihogy megnyíltak az ég csatornái, ismét üdezölddé vált a levél és további gyarapodásba kezdett a gyökér, ezáltal csökkent a nagyobb gyökértömegben a cukor mennyisége. Hozzájárult ehhez, hogy tavaly ilyenkorra a dér már letarolta a lombot, napjainkban azonban a szép verőfényben bepóto- lódik az elsiratott cukorszázalék. Márpedig a gyár nem a tonnát fizeti, hanem a benne levő cukrot. És hogy folytassuk a közelmúlt és a jelen tételes összehasonlítgatásait: az ütemezésnek igen hamar vége lett, és a cukorgyár ügynökei szélvészként jár- | ták az összes partnert, jöhet akárkitől, akármennyi. A dolog háttere az volt, hogy a beérkezett mennyiség csak az indulásra volt \ ____________________________________ elég, sőt olyan kevésnek bizonyult, hogy egyik-másik gyár el sem tudta kezdeni a szezont. Akkor és most... Ha már végiggondoltuk, egy a tanulság: még jó háromnegyede a földben van a cukorrépának, vagy a földön sorakozik „renden”, ahogy a gép lerakta. Nem lehet azonban figyelmen kivül hagyni a jövő időt sem, ment máris magunk előtt láthatjuk a kabát alá is behatoló egész hetes ólmos esőket, a sarat gyúró lánctalpasokat, az állomásokon kínos keservesen zörgő felhordószalagokat, a gyötrődő tolólapos rakodókat, és nem kevésbé a nagyobb fagytól félő szakembereket, akiknek egész évi munkája mehet kárba. Cukorrépát szedni, elszállítani nagyon bonyolult feladat. Jellemző, hogy üzemszervezésből egyik próbája a gazdászjelöltek- nek egy ilyen helyzet megoldása, persze nem élesben. Hány szállító, hány szedőjármű; egy műszak, két műszak. Most ezzel a kis csúszással olyan helyzetbe került minden termelő, hogy megmutathatja jól megtanulta-e a szervezést ott az iskolapadban, vagy azóta az életben. Ésik Sándor _Ír Több mint hatezer cserépkályhát lehet építeni abból a 750 ezer csempeegységből, „A mellékutcák olykor üdébbek, szebbek, mint a főutca. Pedig akadna takaros porta, ami lakatlanul omladozik, mert elköltöztek vagy kihaltak belőle. A lakásvásárlásra azonban kevés a hitel, inkább a fiatalok az új építésébe kezdenek, ha a faluközponttól távol, félreeső helyen is akad üres telek.” Vonzó összkomfort A falvak arculatát és a lakatlanul omladozó házakban szunnyadó értékeket féltő vélemény csak azokról a településekről mondható el, ahonnan még ma is inkább elvágyódnak az emberek. A városközeli községekben fordult a kocka: a népességcsökkenés üteme mérséklődött, a lélekszám egy helyben topog. A felső-szabolcsi térségben szintén alábbhagyott a vándorlás. Kisvárda nap mint nap elérhető munkahelyet kínál, a fiataloknak meggondolandó: albérletben várják-e ki, míg megkapják a városi lakást vagy magánerőből lássanak hozzá az otthonteremtéshez. — Az igazsághoz tartozik, hogy még mindig vonzó a városi összkomfort. A fiataamelyet a Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat új kerámiaüzebirtokba a hónapok óta üresen álló házat. A vásárláshoz kapnak OTP-hitelt is. Az építési ügyek az idén kerültek hatáskörünkbe. A műszaki ügyintéző Tuzsérról jár hozzánk heti két alkalommal. Az építkezések engedélyezése, a bontások jóváhagyása a korábbinál jóval gyorsabban elintézhető. A nyár végéig tizennégy építési, tizenhárom bontási engedélyt adtak ki. Egy lakos kért lakásbővítési hozzájárulást. Több család tervezi, hogy korszerűsíti a házak fűtését, az olaj helyett olcsóbb és praktikusabb módot keresnek. — Titkon reménykedünk abban is. hátha megunják a fiatalok városon a négy falat és visszajönnek. Évekre elegendő telkünk van. A Virág utcában 22 házhelyet alakítottunk ki. Kövesút épült, a villany, a víz is ott van. A termelőszövetkezet kedvezményekkel, fuvarral segíti tagjait, az építkezőket. Barkó Lajos bízik abban is, hogy az épülő víztározó csalogat majd új letelepedőket. Rozsálypusztán évek óta nem emeltek új házat, az idén három építésébe is belevágtak. Belterületté nyilvánították az aprócska lakóhelyet, mében készítenek egy év alatt. Képünkön: Hankószki Pál és Dudás Péter mázazás- hoz készíti elő a csempéket. így adhatták ki a tanácson az engedélyt. Szabolcsveres- marton összesen tizenkét építési okmányra ütötték rá a pecsétet. Tavaly csak öt családi házhoz kezdtek hozzá, ebben az esztendőben a duplájánál is többhöz. Miért? Az okok sokfélék: megkapják a háromszázezer forintos építési hitelt, a gyerekek után járó szociális kedvezményt és a legtöbben a munkahelytől is számíthatnak támogatásra. A jövő záloga: víztározó Fogy a lélekszám. Leleszi Istvánná igazgatási előadó statisztikai gyűjtőlapról diktálja az adatokat: évente 20 —25 gyermek születik Sza- bolcsveresmarton, az elhalok száma ennél több. Az 1900-as lélekszám apadni látszik. Talán a víztározó, mely a falu határában készül, megváltoztatja a község életét. A jövő zálogaként emlegetik a vízügyi beruházást. A 370 hektárnyi vízfelület nemcsak a mezőgazdaságnak pótolhatja a hiányzó csapadékot, hanem üdülő- és kirándulóhelyként vonzóbbá és látogatottabbá teszi a környéket, irigyelt lakóhellyé a változást remélő településeket. Reszler Gábor Gépek hitelbe Ekék, talajművelő gépek, valamint különböző típusú kombájnok és adapterek álltak munkába az őszön segíteni a talaj-előkészítést és a vetést megyénkben a rákóczifal- vi Gabona- és Iparnövénytermelési Rendszerhez tartozó taggazdaságokban. Értékük jelentős összeg, több mint 24 millió forint. A hírben külön öröm, hogy azok a gazdaságok jutottak hozzá az új berendezésekhez, amelyek a kevésbé módosabb kategóriába tartoznak. A ráadás: nem kell most kifizetniük, csak az év végén, egyelőre a GITR állta a cechet. A rendszer három szervizkocsija egyébként nap mint nap úton van, járja a megyei taggazdaságokat és folyamatosan végzi az említett gépek garanciális vizsgálatait és a szükséges javításokat, alkatrészcseréket. Természetesen a garancia lejárta után is hasonló szolgáltatásban részesülnek a partnerek, amit nagyban segít a kihelyezett nyíregyházi alkatrészraktár. Több ifjúmunkás Az elmúlt három esztendő tapasztalatait, az elkövetkező időszak tennivalóit összegezte a napokban a nyíregyházi gumigyár ifjúsági parlamentje. Itt hangzott el egyebek mellett, hogy az öregnek egyébként . sem . nevezhető üzem a legutóbbi parlament óta tovább fiatalodott, ma már ezerháromszáz a harminc éven aluliak száma, s tovább javult a szakmunkások aránya, a segédmunkás fiatalok aránya nem éri el még a tíz százalékot sem. A gyárban az elmúlt három évben jelentősen, csaknem húszezer forinttal emelkedett a bérszínvonal, az idén elérik majd a 61 ezer forintot. Sokat javult az elmúlt időszakban a dolgozók lakás- helyzete. Az ipari nagyüzem most is támogatja az építkezőket, lakásvásárlókat, 1982 óta például ötmillió forintot biztosított erre a célra. Az összeget hatvankét dolgozó között osztották szét, akik közül negyvenketten voltak harminc éven aluliak. Az eredmények mellett természetesen szóba kerültek a gondok is. Javítani szükséges például a munkafegyelmet, a munkavédelmet, s nagyobb gondot kell majd fordítani a pályakezdőkre. (GB) BEÉPÜLŐ FOGHlJAK Visszavárják a fiatalokat lókat nem marasztalja a kert, nyűgnek érzik, inkább sorba állnak a lakótömbi otthonokért. — mondta Barkó Lajos, Dögé község tanácselnöke. Elég a tanácsházáról átnézni az utca túloldalára, hogy megállapítsuk: jó néhány szép házzal gyarapszik a település. A főutcán beépülnek a foghíjak. A lebontott régi ház helyén sóderhegy magasodik, a mellette levő portán az őszi napsütésben piroslanak a frissen rakott kőfalak, néhány méterrel odébb pedig láthatóan csak a külső pucolás maradt hátra. Felajánlják a tanácsnak — Akad példa arra is, hogy a tanácsnak ajánlják fe! értékesítésre lakásukat az elköltözők — folytatta a tanácselnök. — Éppen a napokban döntöttünk arról, hogy fiatal házaspár veheti Veneranda úr belépett a gyógyszertárba. — Mi tetszik? — kérdezte a patikus. — Kérem szépen — mondta Veneranda úr —, tud valamit adni fejfájás ellen? — Természetesen — felelte a patikus —, nagyon jó és hatásos tablettáink vannak. — És magának fáj a feje? — kérdezte Veneranda úr. — Nekem? — válaszolta csodálkozva a patikus. — Nem, nem fáj. — Tehát nem fáj a feje. Akkor szerencsés ember! — mondta Veneranda úr. — a fejfájás nagyon kellemetlen dolog, nem gondolja? — Egyetértek — mondta a patikus —, de ha fáj a feje, vegyen be tablettát, és túl lesz rajta. — De nekem nem fáj a fejem — mondta Veneranda úr. — Miért kéne, hogy fájjon? Kitűnően érzem magam. — Akkor mit akar? — kérdezte az álmélkodó patikus. — Miért kért tőlem fejfájás elleni tablettákat? — Dehogyis kértem én csak azt kérdeztem, van-e tablettájuk fejfájás ellen — mondta Veneranda úr —, mire maga azt felelte, hogy van. Aztán azt mondta, hogy nem fáj a feje, és mivel nekem se, hát szépen megegyeztünk. Miért kéne, hogy nekem fájón a fejem, magának meg nem? — No de ön tablettákat akart tőlem ... — hebegte a patikus. — Én semmiféle tablettát nem kértem magától — mondta Veneranda —, és mivel nem fáj a fejem, nem kell a tablettája sem, amije van, noha a maga feje nem fáj. — Nem értem, nem értem — jött ki a sodrából a patikus. — Ennek semmi köze az értéshez vagy a nemértéshez — mondta Veneranda úr —, maga viszont megpróbált engem felidegesíteni és felbosszantani, hogy aztán csakugyan megfájduljon a fejem. Hát akkor inkább elmegyek. Veneranda úr hátat fordított a patikusnak, és fejcsóválva elhagyta a gyógyszertárat. Zahemszky László fordítása Csempék az új üzemből Épülnek, szépülnek falvaink. Élénk az építési kedv, különösen a városkörnyéki településeken. Számos kedvezményt vehetnek igénybe a fiatal otthonteremtők.