Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. október 3. Dél Jemen elnöke K. Csernyenkónál ÜLÉSEZIK A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A prágai vár spanyolter­mében kedden megkezdte ülé­sét a CSKP Központi Bi­zottsága. A tanácskozást Gus­tav Husák a Központi Bizott­ság főtitkára nyitotta meg. A testület megvitatja a KB elnökségének beszámolóját a mezőgazdaság és az ország élelmezésével összefüggő más ágazatok időszerű és távlati fejlesztési feladatairól. A be­számolót Frantisek Pitra, a CSKP Központi Bizottságá­nak titkára terjesztette elő. VÁMPÍR A SÓBÁNYÁBAN Vámpírt látni a Krakkótól nem messzire lévő lengyel- országi Wieliczka ezeréves sóbányájában. A felszín alatt többszáz méterrel adják elő ugyanis az Opernstúdió Nürn­berg művészei a Vámpír cí­mű horroroperát. Az ősi bá­nya hatalmas termei megfe­lelő háttérül szolgálnak, s egyben nagyon jól kifejezik a „zsebopera” hangulatát. MAFFIÓZÓK LETARTÓZTATÁSA Huszonnyolc maffiózó ki­adását kérte Olaszország az Egyesült Államoktól a maf­fia, mindenekelőtt az illegá­lis heroinüzlet oloszországi ága ellen indított nagyszabá­sú akciójával kapcsolatban. A két ország igazságügymi­nisztere kedden hosszabb megbeszélést folytatott a szervezett bűnözés, a kábító­szercsempészet elleni közös akcióról. Az amerikai hatóságok őri­zetbe vették az Olaszország által megjelölt bűnözőket. Kiadatásukról később dön­tenek. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Ali Nasszer Mo­hameddel, a Jemeni Szocia­lista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárával, a JNDK Legfelsőbb Népi Tanácsa El­nökségének elnökével, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnö­kével. Az időszerű nemzetköz5 kérdéseket vizsgálva, Konsz­tantyin Csernyenko és Ali Nasszer Mohammed nyugta­lanítónak nevezte, hogy az Egyesült Államok vezető kö­reinek tettei, a fegyverkezési hajszát szító intézkedései, nagyhatalmi törekvései mi­att tovább éleződik a nem­zetközi helyzet. Az amerikai vezetés lépései ellentétesek a népek alapvető érdekeivel Kedden véget ért az űrku­tatás történetének leghosz- szabb űrrepülése: Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov moszkvai idő szerint 13 óra 57 perc­kor visszatért a földre a Szal- jut—7 űrállomásról. és növelik egy nukleáris hábo­rú veszélyét. A Szovjetunió határozott szándéka, hogy szembeszáll­jon a népek szuverenitása és biztonsága elleni támadások­kal, új életre keltse az eny­hülést a nemzetközi kapcso­latokban — mutatott rá a találkozón Konsztantyin Csernyenko. — A Szovjet­unió számára nincs fonto­sabb feladat, mint a világ békéjének megőrzése, ennek érdekében nem sajnál sem­miféle erőfeszítést sem. Konsztantyin Csernyenko megerősítette: a Szovjetunió­nak meggyőződése, hogy az átfogó, tartós és igazságos közel-keleti rendezés csak kollektív erőfeszítések révén, valamennyi érdekelt fél rész­vételével érhető el. Termé­szetesen részt kell vennie a rendezésben a PFSZ-nek, a Palesztinái arab nép egyetlen törvényes képviselőjének is. Űrhajójuknak, a Szojuz T—11-nek leszálló egysége a kazahsztáni Dzsezkazgan vá­rostól 145 kilométerrel dél­keletre ereszkedett a földre. Az űrhajósok egészségesek, jól viselték a 237 napos re­kord időtartamú űrrepülés­sel járó megterheléseket. 237 napi Űrrepülőm után Visszatért a Földre a Szaljut—7 személyzete Vlagyimir Szolovjov, Leonyid Kizim és Oleg Atykov szov­jet űrhajósok. A tovább élő békemozgalom A hogy én a nyugatné­meteket ismerem, i most majd tüntet­nek egy jó nagyot, aztán, mint akik jól végezték dol- 1 gukat, szépen hazamennek, s minden marad a régiben — Rolf Hochhuth, a világ­hírű nyugatnémet író az | 1983-as, milliós tömegeket . aktivizáló béketüntetések } előtt — az Élet és Irodalom- ! nak nyilatkozva — minősí­tette így a nyugatnémet bé­kemozgalmat. Nehéz lenne „igen”-nel vagy ,;nem”-mel válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon | beigazolódott-e Hochhuth borúlátó jóslata? Mert igaz, hogy a több tu­cat szervezetből álló béke- i mozgalomnak 1984 őszén nem sikerült olyan tömege­ket mozgósítania, mint egy : évvel korábban, de az is tény, hogy például a múlt hét végén Fulda hatalmas I demonstráció színhelye volt: ; 30—50 ezren tüntettek az ! amerikai rakéták folytatóla­gos telepítése és a NATO ! hadgyakorlata ellen. Az 1 1984-es békeakciók csúcs- | pontját minden bizonnyal ' az a 210 kilométeres em- '' berlánc jelenti majd, ame­lyet a tervek szerint októ­ber 20-án alakítanak ki a „munkanélküliség fellegvá­rának” számító Duisburg és az egyre növekvő katonai kiadásokat jelképező, has- selbachi rakétatámaszpont között. Egy mozgalom erejét, be­folyását és jövőjét azonban aligha lehet kizárólag a számszerűség szempontjá­ból megítélni. S a nyugat­német békemozgalom erejét bizonyítja, hogy túlélte azt a megrázkódtatást, amit a rakétatelepítés megkezdése jelentett számára. Mélyeb­ben gyökeredző, nem pedig pillanatnyi társadalmi moz­galomról van szó — ezt tá­masztja alá, hogy ez a bé­kemozgalom minden admi­nisztratív, politikai és pro­pagandanyomás, minden rá­galmazás mellett sem esett szét alkotóelemeire, miként azt a polgári sajtó oly sok­szor megjósolta. Az NSZK békemozgalma nagyobbrészt önként vállal­ta (részben rákényszerítet- ték) a polgári demokrácia játékszabályainak betartá­sát, az abból fakadó egyen­lőtlenséget, azt, hogy csak­is erőszakmentesen lép fel a világ egyik legtökélete­sebb elnyomó apparátusa ellen. Ez biztosította egyéb­ként számára példátlanul széles társadalmi — így vallási — rétegek támoga­tását is. A mostani szakaszban nyilvánvalóan a fő cél ezek­nek a végtelenül heterogén (zöld, szociáldemokrata, szakszervezeti, kommunis­ta, evangélikus, katolikus stb.) politikai színárnyala­toknak az összetartása. S ez nem könnyű feladat. ;■ Volkmar Deile lelkész, a í békemozgalom egyik fő tá­maszát képező, evangélikus szervezet vezetője, a béke­mozgalom szóvivője, példá­ul bírálta a hadgyakorlatok zavarását, akadályozását, j Ezt a világ egyetlen hadse­rege sem tűri el — hangzik | érvelése. Ügy véli, a moz- j galom befolyása csakis az i emberek meggyőzése ré- i vén növelhető. Ez az irány­zat feltehetően felül fog ke- j rekedni azzal a kisebbség­gel szemben, amely elkese­redettségében és türelmet- ! lenségében olyan akcióikra í ragadtatja magát, amelyek | csak az államhatalom sú­lyos visszacsapásait váltják ; ki. A fegyverkezési versenyt elítélő, a békés alkotómun- | kát igenlő nyugatnémet bé­kemozgalom újabb fellen­dülését szolgálhatja a no­vember 3-na tervezett de­monstráció. iparnegyed a kukoricásban Ahol másfél évtizede kukoricás ringott... A dél-schwerini műanyaggyártó gépeket előállító gyár (a Plastmaschinen- werk) madártávlatból. „Ha bekövetkeznék a világ vége, akkor én Mecklenburg- ba költöznék” — mondotta egyszer állítólag Bismarck. S miért? — kérdezték tőle. „Mert oda az is legalább har­minc évvel később jut el.” Az adoma találóan jellem­zi, hogy még a reakciós kon­zervativizmusáról hírhedt vaskancellár is milyen elma­radottnak találta ezt az észa­ki tartományt, amely ma az NDK három megyéjéből, a rostockiból, a neubranden- burgiból és a schweriniből tevődik össze. Igaz ugyan, hogy a bismarcki megjegyzés a múlt századból való, de Mecklenburg alig változott a második világháború végéig. A relatíve elmaradott mező- gazdasági területen kis ipari üzemekkel indult itt az élet 35 esztendeje, a Német De­mokratikus Köztársaság meg­alakulásakor. Aki nem tudja ezt, nem is hinné el, amikor most igen korszerű, nagy iparnegyedet járunk be Dél-Schwerinben. A névadó megyeszékhelynek a déli részén jó két évtizede még kukoricás meg szántó­föld húzódott, tehenek legel­tek. Most nyolcezer ember talál itt munkát a hidrauli­kai, a műanyaggyártó gépe­ket előállító nagyüzemben és a bőrgyárban. Ezenkívül épült a városban és környé­kén hajódarugyár, kábelgyár és több más kisebb-nagyobb vállalat. Az ipar tehát itt jóformán egyidős az NDK-val. Mint ahogyan túlnyomórészt az itt dolgozók is. A Plastmaschi­nenwerk feliratú hatalmas üzemben például (amelynek nevét műanyaggyártó gépeket előállító vállalatnak fordít­hatjuk) az átlagéletkor 33 esztendő. A munkások, mű­szakiak többsége már az NDK szülötte. Az alapkövet tizenkét esz­tendeje rakták le, s a gyár a kezdetektől mind a mai napig egyben a szocialista országok összefogásának jel­képe is. Annak idején ugyan­is építését mindenekelőtt a KGST nemzetközi beruházási bankja tette lehetővé, termé­keinek java részét — mint­egy 90 százalékát — pedig exportra gyártja. A legfőbb partner a Szovjetunió és Csehszlovákia, de természe­tesen részesülnek a többi szo­cialista országok is. — Magyarország csak sze­rény mértékben — mondta szinte mentegetőzve Klaus Butschies, az igazgatói iroda vezetője. — Nem a mi hi­bánkból, hanem azért, mert viszonylag kevés az olyan megvásárolt licenc önöknél, amelyeket ezekkel a gépekkel állíthatnának elő. Az itteni gyártmányok ugyanis — mint megtudtuk a látogatáskor — különféle fröccsöntő gépek, műanyag alkatrészeket előállító, ex­traktiv vegyi technikát ki­szolgáló berendezések és ha­sonlóak. Ezekből az utóbbi négy évben hazánk is vásá­rolt az igényeknek megfele­lően, s már 1985-re is kötöt­tünk le fóliakészítő és fröccs­öntő gépsorokat, valamint műanyag granulátot. Az el­múlt három esztendő vásárlói közé tartozott egyebek kö­zött a VSZM budapesti gyá­ra, amely különféle műanyag profilokra és csőgyártásra al­kalmas gépsorokat vásárolt, a Videoton és a kalocsai Kalo-Plastik granulálókat vett, a sóit vadkerti Jóre­ménység Szakszövetkezet pe­dig fóliagyártó gépsorokat. A Videoton nemcsak vásárló­ként jelentkezik, hanem el­adóként is. Nagy elismeréssel beszélt Klaus Butschies a kor­szerű képernyős technológiai együttesről, amelyet a Video­tonnak köszönhetnek. „A ma­Márpedig ez igen nagy szó, mivel a gyár valóban világ- színvonalon termel. Másként nem is tudna fennmaradni a nagy világpiaci konkuren­ciában. Ez arra is kényszeríti őket, hogy ne csak a legna­gyobb pontosságra, a jó mi­nőségre, hanem új megoldá­sokra is törekedjenek. Gyárt­mányaiknak jó egy harmada új, illetve továbbfejlesztett termék. Magasan kvalifikált szakemberek kellenek ehhez: ezért a 2600 dolgozóból 650 a felsőfokú végzettségű, 1700 a magasan képzett szakmunkás, 190 szerzett mester okleve­let. Csak így tudnak lépést tartani mind a szocialista, mind a tőkés piac követelmé­nyeivel, miközben nem ve­szik le napirendről a gyárt­mányfejlesztés feladatait. A hatalmas gyári csarno­kokban viszonylagosan csönd­ben folyik a munka és az ál­talában megszokottnál keve­sebb emberrel találkozunk. Érthető, hiszen magas fokú az automatizálás, sok nume­rikus vezérlésű gépet, számos helyen robottechnikát állí­tottak be. Ez hozza a na­gyobb termelékenységet, a nagyobb nyereséget. Így vált lehetővé, hogy azonos mun­káslétszámmal öt év alatt megkétszerezték a termelést. Igaz, éjszaka is világosak a nagy üzemházak ablakai, mert a legfontosabb helye­ken három műszakban folyik a munka. Sőt azt is tervezik: megbeszélik az üzemi kol­lektívákkal, hogy a drága gé­peket szombaton és vasárnap se kelljen leállítani. Hogyan fogadták, főként a fiatalok, a három műszakot? Nyilván senki sem örül, de mégis szívesen vállalják, mert érzik, hogy megfelelően tö­rődnek is velük. A több mű­szakban dolgozók ugyanis különféle előnyökben része­sülnek. fgy például rövidebh. a munkaidejük (a munkahét 40 órás), többletszabadságot kapnak, meleg ételt ehetnek éjszaka is 80 pfenningért. Az éjszakai pótlék mindenütt jár az országban, de itt még ma­gasabb órabérrel is megtol- dották. A bérezés az egész gyárban termelésorientált — tájékoz­tatott informátorunk. Az óra­bér átlaga 5—6 és fél márka, amit a teljesítménynek meg­felelően toldanak meg, erő­sen figyelembe véve a minő­séget. A műszakiak jövedel­me is megfelelő mutatóktól függ, így például a határ­idők betartásától, a hiba­mentes munkától (selejt- és utómegmunkálás nélküli ter­mékek), valamint a költség­csökkentés feladatainak tel­jesítésétől. A legkiválóbbak az év végén többletjuttatáso­kat kapnak, ami kitehet egy­havi fizetést is. „Aki magas hasznot hoz a gyárnak, az országnak, an­nak személyi haszna is kell legyen” — vallják a gyár ve­zetői. Igazukat bizonyítja, hogy a vállalat sikerrel iga­zodik a megrendelők igényei­hez, s egyre több komplex technológiai megoldást kínál­nak. Vagyis alkatrészeket, szerszámokat szállítanak a szükséges technológiához, sőt kívánságra már robottechni­kát is. Nemcsak szabványosí­tott gépeket tudnak szállíta­ni, hanem a vevő alkálmazá- si körülményeinek megfele­lően szerelik össze. Gyakran hozzájárulnak országos köz­ponti kutatási témák kidol­gozásához, megoldásához. Ezeket anyagilag külön mél­tányolja az állam, esetenként nem csekély összeggel. Elő­fordul, hogy egy-egy kiemel­kedő eredményt egy kisebb gépkocsi árával honorálják, de általában 4—7 ezer már­ka a külön jutalom. Minden­esetre ezzel is magyarázható, hogy legutóbb egy nagyon fontos kutatási eredményt két év helyett kilenc hónap alatt értek el. Most az NDK megalakulásának 35. évfor­dulójára három jelentős tu­dományos megoldást is vál­laltak, amely nagy hasznot hozhat az országnak. Lőkös Zoltán Következik: Hogy élnek Karohlék? Heti 40 órás 6+2, négyhetenként + egy szabadnap munkarendben, könnyen elsajátítható szeszgyári munkára betanítunk nőket és férfiakat. Kényelmes munkásszállást és öt-hatezer Ft/hó kereseti lehetőséget biztosítunk. Jelentkezni lehet: személyesen a munkaügyi csoportnál, telefonon a 689-460/35-ös melléken, vagy levélben az alábbi címen: BUSZESZ óbudai szeszgyára, 1033 Budapest, III. Folyamőr u. 11. (1520) A 35 ÉVES HPK-BAH

Next

/
Oldalképek
Tartalom