Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 9. HÉTFŐ: Sajtótájékoztató Moszkvában többek között az űrleszerelés kérdéseiről — Megkezdődött a NATO őszi hadgyakorlat-oro- rozata, amelyen negyedmillió katona vesz részt — Véget ért a magyar—csehszlovák külügyminiszteri találkozó, amelynek Győr volt a színhelye. . * Elhalasztották Erich Honecker tervezett bonni látogatását — Bejelentették Hágában, hogy Gromiko a közeljövőben Hol­landiába utazik — Véres összetűzések Dél-Aírikában rend­őrök és az alkotmányreform ellen tiltakozó szfnesbőrűek kö­zött. SZERDA: Cscrnyeuko az űrhajósak kitüntetésekor újból tárgyalásokra szólította fel az Egyesült Államokat — Földcsuszamlásszerű győzelmet arattak a konzervatívok a kanadai választásokon — Számos halálos áldozatot követelt a chilei rendőrterror a diktatúra elleni tiltakozási napon. CSÜTÖRTÖK: Megnyílt Addisz Abebában az Etióp Dolgozók Pártjának ala­pító kongresszusa — A brit szakszervezetek határozata köve­teli az amerikai szárnyas rakéták kivonását — Amerikai— nicaraguai tárgyalások a mexikói Manzanilloban. PÉNTEK: Az amerikai vétó megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács elítélje Izraelt a dél-libanoni megszállás miatt — Perez meg­alakította az új izraeli kormányt, amelyben tárcát kapott Sharon is — Edward Kennedy felszólította Reagan elnököt, az USA ne folyósítson segélyeket Chilének — Weinberger hadügyminiszter a SALT—1 be nem tartását szorgalmazza. SZOMBAT: Kohl kancellár befejezte norvégiai látogatását — Véget ér­tek a tokiói japán—dél-koreai tárgyalások — Egyes angol kikötőkben a dokkmunkások szakszervezetük döntése el­lenére készek felvenni a munkát. A hét három kérdése O Á Honecker-látogatás elhalasztása az euró­pai helyzet változását jelen­ti-e? Hetek óta egyebet sem tett a nyugatnémet sajtó, mint hogy azt latolgatta, lét­re jön-e a szeptember 26-ra mondott Honecker-látogatás az NSZK-ban? Nemcsak a jogos kíváncsiság diktálta a megannyi cikket, rádió- és tévékommentárt... A hát­térben olyan erők is álltak, amelyek a két német állam közötti kapcsolatok norma­lizálását csak gátolni igye­keznek. S amikor Alfred Dregger, a legnagyobb nyu- gatmémet kormánypárt, a CDU egyik felelős vezetője a lehető legfelelőtlenebbül és a lehető legudvariatlanabbul nyilatkozott a küszöbön álló Honecker-látogatásról, akkor már látni lehetett, hogy a dátum közeledtére a nyílt fellépéstől sem riadnak visz- sza azok, akiknek a kapcso­latok javítása — enyhén szól­va — nem sürgős. Az NSZK jobboldali lapjai unos-un- talan ismételgették Dregger kijelentéseit, hogy azokat még véletlenül se lehessen el­felejteni, Kohl kancellár pe­dig nem határolta el magát pártja parlamenti csoport­jának elnökétől, hanem egye­nesen azt állította, hogy a CDU teljesen egységes a né­met kérdés megítélésében. Persze, ha valaki egyálta­lán „német kérdésről” beszél (s a kancellár egy revansista szervezett gyűlésén azt is mondotta, hogy ez a kérdés „nyitott” ...), akkor pillanat­nyilag nyilvánvalóan nem mutat túl nagy készséget a két német állam kapcsola­tainak továbbfejlesztésére. S ha nincs ilyen szándék, ak­kor miről lehet tárgyalni? Ilyen körülmények között jobb a tervezett látogatást elhalasztani... Hiba lenne ebből a konk­rét és egyedi esetből az euró­pai helyzet egészének ala­kulására következtetni. Hi­szen például Bonnban a kö­zeljövőben Todor Zsivkov és Nicolae Ceausescu látogatá­sát várják, Hágában pedig bejelentették, hogy Andrej Gromiko szovjet külügymi­nisztert hívták meg hollan­diai látogatásra. A szovjet diplomácia vezetője valószí­nűleg New York-i útjáról ha­zatérőben áll meg Hágában, Gromiko ugyanis részt vesz az ENSZ-közgyűlésen, s ez alkalomból — mint ezt a State Department közölte — Shultz amerikai külügymi­niszterrel is találkozik. A Szovjetunió tárgyalásai szándékáról az utóbbi napok­ban Csernyenkónaik a Prav­dában megjelent interjúja, majd az űrhajósok kitünte­tése alkalmából elmondott beszéde tanúskodik. „Becsü­letes és komoly tárgyaláso­kat!” — így foglalta össze a szovjet sajtó is e nyilatkoza­toknak a lényegét. O Mi jellemzi a chilei el­lenállást? A jövő héten lesz az évfor­dulója annak, hogy az USA által támogatott chilei tá­bornokok összeesküvése meg­döntötte Allende elnök és a népi egység kormányának uralmát. Immár tizenegy esz­tendeje kíméletlen népelnyo­más jellemzi Pinochet dikta­túráját. Az utóbbi években az ellenállás mind szélesebb rétegekre terjedt ki, a rézbá­nyászok után a munkásosz­tály más rétegei is felsora­koztak a harcra, majd a diákok, az értelmiség, a ka­tolikus egyház soraiból is mind többen fordultak szem­be Pinochet rendszerével. Országos tiltakozó aikcióna- pot szerveztek, eddig szám szerint tizet, a tüntetők hol az egyetemekről, hol a temp­lomokból, hol a gyárakból indultak el. Jelszavuk egysé­ges: a demokráciát követelik. Most már a keresztényde­mokrata jellegű politikai csoportok is a diktatúrával szembeni ellenállásra szólí­tanak fel, s a hét közepén volt tiltakozó napot épp ezek szervezték. Pinochet válasza: vízágyuk és gumilövedékek, könnyfa- kasztógáz-gránátok és botok. De eldördültek fegyverek is... Ezért lehettek ismét halálos áldozatok, még egy francia katolikus pap is, aki Santiago egyik szegénynegye­dében élt híveivel. Elfojtani az ellenállást így sem lehet. A tiltakozó napok visszhangja messze túljut Chile határain. © Mit jelent a dél-koreai elnök japán útja? Egyre szorosabbá válik To­kió és Szöul együttműködése — ezt jelzi, hogy miután ta­valy Nakaszone személyében először látogatott japán kor­mányfő Dél-Koreába, most először Csőn Tu Hvan dél­koreai államfő látogatott Ja­pánba. A két ország viszonya korábban minden volt, csak barátságos nem: 1910-ben Japán gyarmatává tette Ko­reát, ami ellen a koreai nép újra és újra fellázadt, ezt az­tán a japán megszállók ke­gyetlenül megtorolták. A má­sodik világháborúban elszen­vedett japán vereség vetett véget Korea gyarmati elnyo­másának. A Koreai-félsziget déli részén kialakított nyu­gatbarát rendszer évtizedek múltán már kész lett a gaz­dag Japánnal való együtt­működésre, különösen amikor ezt a Dél-Koreában 30—35000 katonájával jelen levő USA is sürgette ... Mert a mostani Cson-láto- gatás Tokióban nemcsak a múlt elfelejttetését célozza. (Ezt egyébként az idős Hiro- hito császár egy nyilatkoza­tával megtette: sajnálkozását fejezte ki amiatt, amit a ka­tonái annak idején Koreában elkövettek.) Az amerikai—ja­pán—dél-koreai katonai szö­vetség egybekovácsolása te­rén a tokiói tárgyalások nyil­ván nagy előrelépést tettek lehetővé. S természetesen a gazdasági kérdések is fonto­sak voltak Nakaszone és Csőn találkozójának napi­rendjén. Dél-Korea a maga módján szintén valamilyen „gazdasági csodát” akar (és talán tud is) felmutatni, az acélgyártástól az elektroniká­ig­Akárcsak Európában, ahol a 40 évvel ezelőtti" ellenségei­ket az amerikaiak szövetsé­geseivé tették, a Távol-Kele­ten is megpróbálja az USA nemcsak a maga egykori el­lenségét, Japánt, hanem an­nak korábbi ellenségét, Ko­reát is, miután az egymás közötti kibékülésüket kivívja, a maga befolyási övezetébe vonni. Dél-Koreában azért is part­nert talál ehhez, mert a négy éve puccsal hatalomra került Csőn éppen ezzel szeretné a maga belső helyzetét is meg­erősíteni. Szemben a növek­vő ellenzékkel és például az 1988-as határidő — a szöuli olimpia előtt... Pálfy József ŰílLakjj, Siklós /Q • . János: JtCCLfó-S utolsó évei 34. — Látod, ennyi marad az egyik leg­ismertebb magyar író után — mutat Bogdánfi a fogasra és a székre. Megdöbbentő látvány volt. Néhány nappal korábban megkérdez­ték tőle, beleegyezne-e egy bronchosz- kópiai vizsgálatba? kérdéssel felelt: „Mennyibe kerül?” — „Kétszáz dinár”. — „Drága, nem kell”. Már eléggé rossz állapotban volt, és valaki megkérdezte tőle: — Lajoskám, nem akarsz hazamen­ni? — Ahaook, ahaook. Előkerült egy férfi, az osztályos or­vos. — Nem lehetne átvitetni a határon? — kérdeztem tőle. — Feltölthetném, talán kibirná Rösz- kéig. — Legalább otthon haljon meg, vala­melyik szegedi klinikán. A jelenlévők helyeseltek, csak ép­pen valamennyien tehetetlenek vol­tunk. Egy jugoszláv mentőnek kellene elvinni a horgosi átkelőig. Az orvos vállalkozott ugyan arra, hogy elkíséri. Onnan egy szegedi mentő vinne be a klinikára, ahol várnák. Nem a megmentéséről beszélgettünk, csupán arról, otthon haljon meg, a szü­lőföldbe temessék. Ki intézkedjen? Ti­zenegy órára Belgrádban várnak, ho- , gyan lehet innen telefonálni? Mire összeköttetést találunk, teremtünk, dél lesz. Megrendültén jöttem el onnan, csön­desen becsuktam a fehér ajtót, amelyen már a halál zörgetett. — Erre nei számítottam — mondtam Bogdánfinak. Szótlanul utaztunk Belgrádig. Annyi­ra foglalkoztatott' Zilahy halála, hogy bármennyire próbáltam más természe­tű gondalatokra koncentrálni, foly­ton a kamenicai gondozó szobájához jutottam vissza. Két esztendeje azt írtam róla: „Kóbo­rolsz a világban egyedül, öreg vagy már, meglep a halál egy vasúti kupéban vagy szállodai szobádban, előszedik irataidat és megállapítják: meghalt egy öreg ember, amerikai állampolgár.” (Később, a pesti temetésen a felesége, Piroska meg­jegyezte: „A maga jóslata beteljesült, úgy halt meg, mint a kivert kutya.” Saj­nos erről egyikünk sem tehet.) A szakszervezetek belgrádi központ­jában közölték, hogy Mika Spiljak Zág- zábban van. Elnézést kér, de Tito vá­ratlanul összehívta a szűkkörű vezető­séget. Biztosítanak egy repülőgépet, menjek vele Zágrábba, Spiljak egy-más- fél órára kijön a megbeszélésről. Meg­köszöntem a figyelmességüket, de nem vettem igénybe a repülőgépet. Rendkí­vüli rossz időjárási és látási viszonyok között, ködben, hegyek között repülni elég kockázatos vállakózás. Megfogal­mazott kérdéseimet otthagytam, s kér­tem, hogy a válaszokat küldjék meg szerkesztőségünkbe. A kora délutáni órákban fölkerestem belgrádi követségünket. Tóth Elek ak­kori nagykövetünk közölte, hogy Zilahy meghalt. Elmondta, hogy feleségét ér­tesítették, belgrádi hamvasztást tervez­nek, és — kívánsága szerint — ham­vait Budapesten helyezik el. Megkérte az amerikaiak engedélyét, s ha ez volt Zilahy kívánsága, akkor minden va­lószínűség szerint hozzájárulnak, hogy Budapesten helyezzék örök nyugalom­ra. (A hozzájárulást megadták, és min­den úgy zajlott le, ahogyan Tóth el­mondta. 1974. december 30-án á Far­kasréti temetőben temették el Zilahy Lajos hamvait.) Hazafelé jövet Újvidék útbaesett. Megálltam, és ismerőseimet arról kér­deztem, mit csinált április—május óta Zilahy? Kapcsolataink valahogy meg­szakadtak. Én nem kerestem. Ha ő nem érdeklődik, valószínűleg meggondolta magát, és emiatt kellemetlen lehetne számára, hogy előttem magyarázkod­jon. Beszélgetéseim alapján addig isme­retlen motívumok kerültek elő. Zilahy haldoklása a Halálos tavasz bukásával kezdődött. Nehéz volt megértenem, ho­gyan lehet egy fiziológiai folyamatot, a tüdőrákot összehozni egy pszichológiai állapottal, az életuntsággal úgy, hogy ez utóbbi legalább olyan súlyos életvesz­tő, mint a rák. Végül is az érvek és a tények meggyőztek, Zilahy akkor is meghal, ha nincsen carcinómája, leg­feljebb néhány hónappal később. (Folytatjuk) B zarándoklat napjai Hetven iszlám országból több mint 800 millió ember — a Föld lakosságának egy­ötöde — figyelme fordul ezekben a napokban a sza- úd-arábiai Mekka városa fe­lé, ahol a zarándoklat cél­pontja, a nagymecset s benne a Kába-kő áll — az utóbbi emberemlékezet óta. A mekkai zarándoklat a hitvallás — „nincs isten az istenen (Allahon) kívül és Mohamed az isten (Allah) prófétája” —, az ima, a Ra- madan-havi böjt és az adó­fizetés (ma inkább a jóté­kony célú alamizsnaadás) után az iszlám hit ötödik „pillére”. Olyan cselekedet ez, amely az iszlám hit valló­ját másoktól megkülönböz­teti, hittársaival pedig egye­síti, ésDedg — éppen a za­rándoklat idejére és helyszí­nén — származási helyi, nyelvi, szokásokban megnyil­vánuló, életkori vagy vagyo­ni különbségre tekintet nél­kül. Mekkába zarándokolni elvileg kötelessége minden muszlimnak, aki erre egész­ségileg és anyagilag képes. Idén több mint kétmillióan érkeztek Mekkába. Az iszlám hittudósok ma­gyarázata szerint a mekkai zarándoklat ezen felül az az esemény, amelynek során a hívő nemcsak hite világré­szekre kiterjedő egységét él­heti át, hanem a történelem folvtonosságát is, azt az ér­zést. hogv ősidő óta tartó és ismétlődő folyamat láncsze­me lehet. A zarándoklat ritusa a vallásalaoítás óta eltelt 14 évszázad során nemigen vál­tozott. A zarándokok az isz­lám időszámítás, a ..Hidzsra- kalendárium” 12. hónapja, a Dul-Hidzsra kilencedik pap­ján idén is összegyülekeztek a Mekkától nem messze lévő Arafat-heeven és ott-tartóz- kodtak déltől naonyugtáig. Ezzel Mohamed utolsó mek­kai zarándoklatára emlékez­tek, amikor a oróféta az Ara- fat-hegven megállva elmond­ta búcsúorédikációiát, a nőkkel való tisztelettelies bánásmódra intve a muszli- mokat. A Dul-Hidzsra hónap kilen­cedik napja idén szeptember 4-re esett. Másnap kezdődött az isz­lám ünnepi naptár legfon­tosabb eseménye, a négyna­pos Eid-El-Adha, „az áldo­zat ünnepe”. Erre az ünnepre a zarándokok az Arafat- hegyről az ugyancsak Mekka környéki Mina völgyébe vo­nultak. Hét kaviccsal megkö­vezték a „gonosz”, az ördög jelképét, majd a hagyomá­nyokhoz legjobban ragaszko­dók tevét, marhát, vagy bir­kát áldoznak. Mindez arra a bibliában is megörökített eseményre emlékeztet, hogy Ábrahám egykor hajlandó lett volna feládozni másik fi­át, Izsákot istennek, de az isten megállította kést tartó kezét és bárányt küldött a fiú helyett az áldozati oltár­ra helyezendő. Az „áldozat ünnepe” az emberáldozat ti­lalmára, közvetve a hit em­berséges, emberbaráti, türel­mes mivoltára emlékezteti a muszlimokat. Az ünnep eltel­tével a zarándokok megboroc- válkozhatnak, levághatják hajukat és körmüket — ez a zarándoklat ideje alatt tilos —, majd visszatérhetnek Mekkába, hogy még egyszer körüljárják a Kába-követ. Az Eid-El-adha az otthon­maradottak számára is főün­nep. Családi, társadalmi ösz- szejöveteleket tartanak, új, de legalábbis legjobb ruhájukat veszik fel, üdvözlő lapokat küldenek és a gyermekeket megajándékozzák. Csakúgy, mint a Mina völgyében ösz- szegyűlt zarándokok, háziál­latot áldoznak, és éppúgy, mint a zarándokok, csupán egyharmadát fogyasztják el — a többit a szomszédok és a szegények között kell szétosz­tani. Ezzel mindjárt eleget le­het tenni az iszlám másik pillérének, az alamizsnaosz­tásnak is. A .leggazdagabb iszlám országokban ez úgy­szólván „nagyipar” ma már: Szaud-Arábiában, ahol leg­alább egymillió állatot ölnek le ezekben a napokban, a kor­mány, együttműködve az isz­lám fejlesztési bankkal, hűtő­házakban helyezi el a „két­harmadrészt” majd segély­ként osztja szét idén Bangla- desben, Pakisztánban, Dzsi- butiban és Csádban. A kuva­iti kormány az állampolgá­rok adományaiból Egyiptom, Libanon, Szudán és Jordánia számára szervezi az állatok áldozati vágását. JUBILEUMI VÄSÄR A KELET ÁRUHÁZBAN! TETŐTŐL TALPIG A KELET ÁRUHÁZBÓL Szeptember 10—11-ig. MÉTA- és szabadidőruhák, átmeneti- és télikabátok cipők és csizmák bemutatója és vására. Ha a kötöttosztályon MÉTA terméket vásárol, „AEROBIK”-füzetet adunk ajándékba. A színes fotókkal illusztrált kiadvány tartalmazza a különböző gyakorlatokat és megismertet az aerobik történetével. JŐ VÁSÁRLÁST KÍVÁN A 10 ÉVES KELET ÁRUHÁZ! szelvény 10 db, 1—10-ig sorszámozott példá­nyait behozza vagy beküldi áruházunkba, szeptember 15-én sorsoláson vesz részt, ahol értékes ajándékot nyerhet. (A szelvények leadhatók a gyermekmegőrző­ben, vagy bedobhatok a nyereménygála-ládába.) (1604)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom