Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-11 / 213. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 11. Közvetett párbeszéd Gromiko—Reagan megbeszélés? Szovjet részről nincs akadály TELEX ARAFAT BAGDADBAN A Ciprus jövőjéről a héten folytatandó — megszámlálhatatlanul sokadik — konzultáció keretében Szpirosz Kiprianu és Rauf Denktas az ENSZ székházában, külön- külön fejti ki véleményét a köztük közvetítő Javier Pérez de Cuellar főtitkárnak. A Ciprusi Köztársaság államfője ugyanis nem hajlandó egy tárgyalóasztalhoz ülni a tavaly novemberben egyoldalúan kikiáltott Északciprusi Török Köztársaság elnökével, mivel nem ismeri el a szakadár képződmény létjogosultságát. Csakhogy a török fél „birtokon belül” érezheti magát Észak-Cipruson, ahol az 1974-es invázió óta Ankarából vezényelt török katonák őrködnek a mediterrán szigetország kettéosztott állapotán. A teljes és végleges megosztottság — főként gazdasági okokból — hosszú távon a török cipriótáknak sem előnyös. A mintegy 80 százalékot kitevő görög és a magát háttérbe szorítottnak érző török etnikum együttélése sohasem volt igazán felhőtlen. Amióta pedig Makariosz érsek-elnök eszményét, az egységes, független, el nem kötelezett Ciprust szétzúzta a szélsőjobboldali görög tisztek 1974-es puccsa és az ennek nyomán bekövetkezett török invázió, teljesen elkülönülten — és korántsem azonos ütemben — fejlődik Ciprus két része. Az eredetileg elmaradottabb délen, a Szpirosz Kiprianu vezette Ciprusi Köztársaságban fellendült az ipar, a kereskedelem, az idegenforgalom. A törökök megszállta északon pang a gazdasági élet, hiszen Ankara maga is pénzügyi gondokkal küzd, egymagában nem képes jelentős segítséget nyújtani a fejlesztéshez. A ciprusi görög és török fél elképzelései abban még találkoznak, hogy szövetségi államot kellene létrehozni Cipruson. Csakhogy ennek tartalmi meghatározásakor a görögök erős központi hatalomra gondolnak, míg a törökök teljesen laza és igencsak formális államkapcsolat mellett törnek lándzsát. Nem lesz hát könnyű feladata az ENSZ-főtitkárnak, ha közös nevezőre akarja hozni a két közösség elképzeléseit. A szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseiről, a két ország közötti tárgyalások lehetőségéről adott nyilatkozatot hétfőn reggel az NBC amerikai televíziós társaságnak Seorgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Kornyijenko nyilatkozatában foglalkozott a szovjet- amerikai tárgyalások lehetőségével. Elmondotta: megállapodás van arra, hogy Andrej Gromiko az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának idején találkozik Shultz külügyminiszterrel. „A múltban hagyomány volt, hogy amikor Gromiko ellátogatott New Yorkba, Washingtonba is elment, hogy megbeszélést folytasson az elnökkel. Ezt a hagyományt az elmúlt években, nem a mi hibánkból, megsértették. Ha azonban Washingtonban ezúttal úgy gondolják, hogy helyes lenne visszatérni ehhez a gyakorlathoz, akkor, azt hiszem, a mi részünkről nem lenne nehézség” — mondotta a külügyminiszter első helyettese arra a kérdésre válaszolva, hogy van-e lehetőség Andrej Gromiko és Reagan elnök találkozójára. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Végrehajtó Bizottságának elnöke hétfőn Bagdadban megbeszélést folytatott Szaddam Husszein iraki elnökkel az Iszlám Konferencia Szervezete békéltető bizottságának az iraki—iráni háború befejezése érdekében kifejtett jószolgálati tevékenységéről. Arafat, aki vasárnap érkezett a Jemeni Arab Köztársaságból az iraki fővárosba, tájékoztatta Szaddam Husszeint a Palesztin Nemzeti Tanács szeptember végére kitűzött ülésének előkészítéséről is. HAVAZÁS AUSZTRIÁBAN Nyugat-Ausztria hegyvidékén hétfőn erős havazások voltak. A völgyekben heves szél tombolt. Az ország nyugati részének hegyi útjain az autók csak hólánccal közlekedhettek. t GDANSKI FILMFESZTIVÁL Háromévi szünet után ismét megtartják a gdanski játékfilmfesztivált, a lengyel mozi- és tévéfilmek hagyományos éves seregszemléjét. Az egyhetes fesztivált vasárnap nyitották meg ünnepélyes keretek között. A seregszemlén az utóbbi három évben készült csaknem 90 lengyel film közül 27-et mutatnak be. Közöttük van az elmúlt időszak jó néhány ismert alkotása is, mint például Machulskinak, a nálunk is nagy sikerrel játszott Vabank rendezőjének második filmje, a Szexmisszió, Gradowski népszerű gyermekfilmje, a Kleksz úr akadémiája és Wajda Danton-ja. INDIAI ÁRADÁSOK Tovább árad a Gangesz az indiai Uttar Prades szövetségi államban. Az ár 150 000 lakost vágott el a külvilágtól. 121-en megfulladtak. Több város között megszakadt a vasúti összeköttetés. Bihar szövetségi államban helikopterekkel szállítják az élelmiszert és a gyógyszert a bajbajutottaknak. Párt viták A tervezett izraeli nagykoalíciós kormányalakítási megállapodás miatt kivált a Simon Peresz vezette Munkapártból egy baloldali frakció. A MAPAM Központi Bizottsága vasárnap este úgy döntött: felmondja a szövetséget, ha megalakul a Munkapártból és a Likud-szövet- ségből álló koalíciós kabinet. A MAPAM a munkapárti választási listán indult és ösz- szesen hat képviselői helyhez jutott a parlamentben. A baloldali szárny állásfoglalása előtt egy munkapárti képviselő — szintén a koalíciós megállapodás miatt — már bejelentette kiválási szándékát. összességében tehát a Munkapárt mandátumainak száma negyvennégyről harminchétre csökkent a knesz- szetbefn. A hírügynökségi jelentések szerint a kiválásokat elsősorban az idézte elő, hogy a kormányalakítási alkúk során Simon Peresz a gazdasági tárcákat a Likud-szövet- ség embereinek engedte át. Kiváltképpen az váltotta ki a baloldali munkapárti képviselők haragját, hogy a megállapodás alapján a kereskedelmi és ipari tárca élére az az Ariel Sáron kerül, aki a libanoni invázió szellemi irányítója és végrehajtója Izraelben volt. A baloldali képviselők szerint új beosztásában Ariel Sáron gyakorlatilag kezében tarthatná az ipari terjeszkedést a megszállt nyugati parton. ____________ Légitámadás Libanonban Az izraeli légierő gépei hétfőre virradóra bombatámadást hajtottak végre a libanoni fővárostól délkeletre levő hegyekben. A támadás tényét hétfőn reggel egy izraeli katonai szóvivő jelentette be Jeruzsálemben. A támadás célpontja egy háromemeletes épület volt, amelyet az izraeli bejelentés szerint a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű szervezet használt. A szóvivő közölte, hogy az izraeli gépek megsemmisítették célpontjukat és visszatértek támaszpontjukra. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. Az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint az idén ez volt a sorrendben tizenötödik izraeli légitámadás palesztin célpontok ellen Libanonban. SlLaky. & JHaio» utolsó évei 35. Minden reménye az új filmjében volt, a Halálos tavaszban. Ezzel akart még egyszer és utoljára a világ érdeklődésének középpontjába kerülni, és öregségére újra a régi Zilahy lenni. Minden pénzét erre áldozta, és ez a kísérlete csúfos bukással végződött. Ö úgy akart hazatelepülni, hogy senki előtt se legyen vitatható: az a Zilahy tért haza, aki huszonöt évvel ezelőtt elment, és nem bocsánatot kér — mert nincsen miért —, hanem egy kisebb vagyont hoz; megvalósítja, amit 1942-ben akart, alapítványt teremt. „Én nem kérni, hanem adni jöttem” — hajtogatta ezt a fölfogását, amelyet csak most, halála után értettem meg, Újvidéken. És tüskés mondatai is ott kaptak értelmet. Nem bírta elviselni, hogy megalá- zottan, üres marokkal érkezzék haza, bűnbocsánatért hajlongva lépje át a szülőföld határát. Terve, számítása összeomlott. Szinte minden energiáját, tudását erre a számára oly fontos filmre áldozta. Hogy mit jelentett a Halálos tavasz, arról egy 1969-ben (a Magyar Szó július 19-i és 20-i számában) megjelent vele készült interjúból kaphatunk képet. A lap munkatársa megkérdezte tőle, hogy mi a titka a Halálos tavasz világméretű sikerének? A válasz: „A történet egyszerűsége: egy fiú nagyon szeret egy lányt. Ennél szebb mese nincs. Igaz? ... Most megmondom, mi volt a siker titka: a regény is, a film is azzal kezdődött, hogy egy fiatalember agyonlőtte magát, s a közönség nem tudta, hogy miért. Lehet, hogy sikkasztott, lehet, hogy rákja volt, lehet, hogy megölt valakit, az olvasó és a nézőközönség túlesett az öngyilkosság kínos pillanatain, még mielőtt tudta volna, hogy a fiú kicsoda és miért halt meg. Ezután kezdődött csak a mese, s roppant feszültségben tartotta a közönséget. Megjegyzem, hogy az olaszok is megvették a filmet, de mivel Mussolini rendszere tiltotta az öngyilkosságot, ezt a gondolatot kivágták a filmből, s náluk meg is bukott.” (A fiú nem szerelmi csalódásában lett öngyilkos, hanem becsületből.) A főhős szájába adva egy mellbe vágó — egyébként az élet természetes rendjéhez tartozó — üzenetet helyez el: „mert örök törvénye az életnek, hogy a haldoklók ágyai még ki sem hültek, és már belefeküsznek az élők”. A világ azonban egy fél évszázaddal öregebb lett, a filmeket sem úgy készítik, mint a harmincas években. A témák ugyan nem változtak (sajnos), de megismételni egy világsikert aratott régit — úgy, hogy attól az újdonság varázsát várjuk —, szinte lehetetlen. Ezt elgondolni és komolyan hinni a sikerben, végzetes hiba volt. A csőd teljes képe mégsem ez. Egy megöregedett író, aki újat alkotni már nem akar, és nem is tud, s aki meglévő szellemi termékeiből sem tud már profitálni, úgy érzi, túlélte korát, saját dicsőségét, és nincsen már semmi keresnivalója a földön. Ha ezeket az eseményeket egyenként mérlegre tesszük, elképesztő súlyt képviselnek: a Halálos tavasz nem film; a Két fogoly nem lesz film; nincs már szervezni, intézkedni valója, a hazatérés teátrális lehetősége — amire számított — kútba esett.. . ezek után van-e értelme egyáltalán az életnek? A fölsorolt motívumok igazolták azoknak a véleményét, akik azt mondták, hogy Zilahy szállodai szobájában a halál már 1974 tavaszán zörgetett. Visszahúzódott mindentől és mindenkitől, és végül is elképesztő nyomorban élt egy kis hotelszoba falui között. A szállodák^ a világon sehol sem szociális intézmények, ha fizet, szívesen látott vendég, ha nem fizet, kiteszik onnan. Zilahy várta a halált, megváltóként várta, de ehelyett a szálloda igazgatója jött húsz esztendő után, és kiköltöztette a Park-szállóból. Ilyen esetekben a szentimentalizmus nem jut szerephez. Elköltözött régi helyéről, az egykori Erzsébet királynő, később Mária királynő nevét viselő, ma Vojvodina elnevezésű olcsó szállodába, amely inkább vendég- fogadó, mint mai hotel. Valaki azonban tudomást szerzett el- esettségéről és kétségbe ejtő nyomoráról, és a hír eljutott az újvidéki szerb kiadó, a Testvériség-Egység vezetőségéhez. Ók egy jelképes szerződést kötöttek vele, s akkor tetemes összegnek számító dinárt utaltak ki részére. A szerkesztő elvitte a pénzt és a szerződést, s látta, Zilahy testileg, lelkileg tönkrement. A vendégfogadó alkalmazottai széken hordták le az emeletről a földszinti portára a telefonhoz. A szerkesztő értesítette Bogdánfi Sándort Zilahy állapotáról, és mentővel bevitették Goldmann professzorhoz, aki akarata ellenére ottfogta Kamenicán a tüdőgondozóban. Ennek az ötrészes „darabnak” nincsen fináléja. Ilyen egyszerű, prózai módon fejeződik be. Gondolatait fogalmazza meg mindenki önmagának, véleménye, ízlése, érzése szerint. — Vége — GYERMEKFOGLALKOZÁSOK AZ ERMITÁZSBAN. A művészi alkotások híres leningrádi tárházának számtalan terme egyikében sajátságos kiállítási tárgyakban gyönyörködhet a látogató: a falakon gyermekrajzok, a vitrinekben agyagból és fából készült figurák. Valameny- nyi gyermekkezek' munkája. Ez a részleg az úgynevezett „Iskolai műterem”. Az Ermitázsban 25 képzőművészeti szakkörben és két klubban több mint ezer gyermekkel foglalkoznak. „Az Ermitázsban rajzolunk” elnevezéssel huszonöt éve működik speciális képzőművészeti stúdió. A klubok és stúdiók egyben sajátságos laboratóriumok is, amelyekben azt tanulmányozzák, hogy a gyermekek hogyan fogadják be a képzőművészet alkotásokat. A képen: a leningrádi Ermitázs főlépcsőjén. ETIÓPIA Küzdelem a felemelkedésért Etiópia újkori históriájának 1974 szeptembere sorsdöntő eseményeket hozott. Tíz évvel ezelőtt a haladó tisztek és a diákok eltávolították trónjáról Hailé Szelasszié császárt. A világ egyik legelmaradottabb birodalmában azóta forradalmi változások történtek. S 1984 szeptembere újabb mérföldkő az ország történelmében: szeptember 7-én összeült az Etióp Nép Dolgozó Pártjának (COPWE) alakuló kongresszusa, amelyen magyar párt- és állami küldöttség is részt vesz. A forradalom győzelme, a császárság bukásának 10. évfordulója és a marxista-leninista alapokon álló tömegpárt létrehozása ismét Etiópiára irányítja a világ figyelmét. Afrika más országaival összehasonlítva, Etiópia adottságai jóval kedvezőbbek. Igaz ugyan, hogy a földet ma még sokfelé faekékkel és hegyesre faragott botokkal művelik, de az 1975. március 4-én napvilágot látott, földreformról szóló dekrétum óta 28 ezer termelőszövetkezet alakult. A szövetkezetekben pedig nemcsak a közös gazdálkodásra szoktatták rá a parasztokat, hanem — a városokból küldött káderek révén — az írástudatlanság felszámolásának fellegváraivá is váltak. Az Ideiglnes Katonai Kormányzó Tanács, a DERG 1979-ben határozta el, hogy létrehozzák Etiópia tömegpártját. Akkoriban sokan kétségbe vonták a vállalkozás létjogosultságát, mondván: az országban rendkívül kevés az ipari munkás, s nincs megfelelően képzett t árda. amely a szervező mun- ával képes lenne megbirkózni. Nos, az elmúlt öt évben bebizonyosodott, hogy a hadsereg és a városi értelmiség úrrá lesz a feudális kötöttségeken. Tíz év alatt Etiópia óriási utat tett meg a sok évszázados elmaradottság fölszámolására. Tették mindezt rendkívül nehéz, olykor háborús körülmények közepette. Eritreá- ban a külföldről támogatott szeparatisták időről időre nagyszabású offenzívákkal hallatnak magukról, s jelentős katonai erőt kötnek le. Délen 1977-ben Szomália támadt rá a szocialista orientációjú Etiópiára, az úgynevezett ogadeni háborúnak a kubai önkéntesek beavatkozása vetett véget. Etiópia még ma is a világ húsz legszegényebb országa közé tartozik. Az utóbbi két esztendőben az időjárás ismét súlyos károkat okozott a nemzetgazdaságnak: a rendkívüli aszály következtében kipusztultak a vetések, ismét éhínség fenyegetett milliókat. Mindezek ellenére Etiópia bizakodva készül a forradalom győzelme 10. évfordulójának megünneplésére, a COPWE alakuló kongresszusára. Mengisztu Hailé Mariam. az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács elnöke — aki egyszemélyben a COPWE előkészítő bizottságának is az élén áll — a párt feladatát abban jelölte meg, hogy a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásával bevonják a dolgozó tömegeket az ország sorsának irányításába. Ez magyarázza, hogy Etiópia nemzeti ünnepén és a tömegpárt alakuló kongresszusán a legtöbb szó arról esik. miként lehet — a sajál lapasz- talatokat a történelmi tanulságokkal ötvözve — minél rö- videbb idő alatt kivezetni az országot elmaradottságából, megteremteni a soknemzetiségű állam anyagi és szellemi fölemelkedését. Gy. D.
