Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 11. Közvetett párbeszéd Gromiko—Reagan megbeszélés? Szovjet részről nincs akadály TELEX ARAFAT BAGDADBAN A Ciprus jövőjéről a héten folytatandó — megszámlál­hatatlanul sokadik — kon­zultáció keretében Szpirosz Kiprianu és Rauf Denktas az ENSZ székházában, külön- külön fejti ki véleményét a köztük közvetítő Javier Pé­rez de Cuellar főtitkárnak. A Ciprusi Köztársaság ál­lamfője ugyanis nem hajlan­dó egy tárgyalóasztalhoz ülni a tavaly novemberben egy­oldalúan kikiáltott Észak­ciprusi Török Köztársaság elnökével, mivel nem ismeri el a szakadár képződmény létjogosultságát. Csakhogy a török fél „birtokon belül” érezheti magát Észak-Cipru­son, ahol az 1974-es invázió óta Ankarából vezényelt tö­rök katonák őrködnek a me­diterrán szigetország ketté­osztott állapotán. A teljes és végleges meg­osztottság — főként gazda­sági okokból — hosszú távon a török cipriótáknak sem előnyös. A mintegy 80 száza­lékot kitevő görög és a ma­gát háttérbe szorítottnak ér­ző török etnikum együttélése sohasem volt igazán felhőt­len. Amióta pedig Makariosz érsek-elnök eszményét, az egy­séges, független, el nem kö­telezett Ciprust szétzúzta a szélsőjobboldali görög tisztek 1974-es puccsa és az ennek nyomán bekövetkezett török invázió, teljesen elkülönül­ten — és korántsem azonos ütemben — fejlődik Ciprus két része. Az eredetileg el­maradottabb délen, a Szpi­rosz Kiprianu vezette Cipru­si Köztársaságban fellendült az ipar, a kereskedelem, az idegenforgalom. A törökök megszállta északon pang a gazdasági élet, hiszen Anka­ra maga is pénzügyi gondok­kal küzd, egymagában nem képes jelentős segítséget nyújtani a fejlesztéshez. A ciprusi görög és török fél elképzelései abban még találkoznak, hogy szövetségi államot kellene létrehozni Cipruson. Csakhogy ennek tartalmi meghatározásakor a görögök erős központi hata­lomra gondolnak, míg a tö­rökök teljesen laza és igen­csak formális államkapcsolat mellett törnek lándzsát. Nem lesz hát könnyű feladata az ENSZ-főtitkárnak, ha közös nevezőre akarja hozni a két közösség elképzeléseit. A szovjet—amerikai kap­csolatok kérdéseiről, a két or­szág közötti tárgyalások le­hetőségéről adott nyilatkoza­tot hétfőn reggel az NBC amerikai televíziós társaság­nak Seorgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminisz­terének első helyettese. Kornyijenko nyilatkozatá­ban foglalkozott a szovjet- amerikai tárgyalások lehető­ségével. Elmondotta: megál­lapodás van arra, hogy And­rej Gromiko az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának idején találkozik Shultz külügymi­niszterrel. „A múltban ha­gyomány volt, hogy amikor Gromiko ellátogatott New Yorkba, Washingtonba is el­ment, hogy megbeszélést folytasson az elnökkel. Ezt a hagyományt az elmúlt évek­ben, nem a mi hibánkból, megsértették. Ha azonban Washingtonban ezúttal úgy gondolják, hogy helyes lenne visszatérni ehhez a gyakor­lathoz, akkor, azt hiszem, a mi részünkről nem lenne ne­hézség” — mondotta a kül­ügyminiszter első helyettese arra a kérdésre válaszolva, hogy van-e lehetőség Andrej Gromiko és Reagan elnök ta­lálkozójára. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke hétfőn Bagdad­ban megbeszélést folytatott Szaddam Husszein iraki el­nökkel az Iszlám Konferen­cia Szervezete békéltető bi­zottságának az iraki—iráni háború befejezése érdekében kifejtett jószolgálati tevé­kenységéről. Arafat, aki va­sárnap érkezett a Jemeni Arab Köztársaságból az ira­ki fővárosba, tájékoztatta Szaddam Husszeint a Pa­lesztin Nemzeti Tanács szep­tember végére kitűzött ülésé­nek előkészítéséről is. HAVAZÁS AUSZTRIÁBAN Nyugat-Ausztria hegyvi­dékén hétfőn erős havazások voltak. A völgyekben heves szél tombolt. Az ország nyu­gati részének hegyi útjain az autók csak hólánccal közle­kedhettek. t GDANSKI FILMFESZTIVÁL Háromévi szünet után is­mét megtartják a gdanski já­tékfilmfesztivált, a lengyel mozi- és tévéfilmek hagyo­mányos éves seregszemléjét. Az egyhetes fesztivált va­sárnap nyitották meg ünne­pélyes keretek között. A se­regszemlén az utóbbi három évben készült csaknem 90 lengyel film közül 27-et mu­tatnak be. Közöttük van az elmúlt időszak jó néhány is­mert alkotása is, mint példá­ul Machulskinak, a nálunk is nagy sikerrel játszott Vabank rendezőjének második film­je, a Szexmisszió, Gradowski népszerű gyermekfilmje, a Kleksz úr akadémiája és Wajda Danton-ja. INDIAI ÁRADÁSOK Tovább árad a Gangesz az indiai Uttar Prades szövetsé­gi államban. Az ár 150 000 la­kost vágott el a külvilágtól. 121-en megfulladtak. Több város között megszakadt a vasúti összeköttetés. Bihar szövetségi államban helikop­terekkel szállítják az élelmi­szert és a gyógyszert a baj­bajutottaknak. Párt viták A tervezett izraeli nagy­koalíciós kormányalakítási megállapodás miatt kivált a Simon Peresz vezette Mun­kapártból egy baloldali frak­ció. A MAPAM Központi Bi­zottsága vasárnap este úgy döntött: felmondja a szövet­séget, ha megalakul a Mun­kapártból és a Likud-szövet- ségből álló koalíciós kabinet. A MAPAM a munkapárti vá­lasztási listán indult és ösz- szesen hat képviselői helyhez jutott a parlamentben. A bal­oldali szárny állásfoglalása előtt egy munkapárti képvi­selő — szintén a koalíciós megállapodás miatt — már bejelentette kiválási szándé­kát. összességében tehát a Munkapárt mandátumainak száma negyvennégyről har­minchétre csökkent a knesz- szetbefn. A hírügynökségi jelenté­sek szerint a kiválásokat el­sősorban az idézte elő, hogy a kormányalakítási alkúk során Simon Peresz a gazda­sági tárcákat a Likud-szövet- ség embereinek engedte át. Kiváltképpen az váltotta ki a baloldali munkapárti kép­viselők haragját, hogy a meg­állapodás alapján a keres­kedelmi és ipari tárca élére az az Ariel Sáron kerül, aki a libanoni invázió szellemi irányítója és végrehajtója Izraelben volt. A baloldali képviselők szerint új beosztásában Ariel Sáron gyakorlatilag kezében tarthatná az ipari terjeszke­dést a megszállt nyugati par­ton. ____________ Légitámadás Libanonban Az izraeli légierő gépei hétfőre virradóra bombatá­madást hajtottak végre a li­banoni fővárostól délkeletre levő hegyekben. A támadás tényét hétfőn reggel egy iz­raeli katonai szóvivő jelentet­te be Jeruzsálemben. A támadás célpontja egy háromemeletes épület volt, amelyet az izraeli bejelentés szerint a Demokratikus Front Palesztina Felszabadí­tásáért elnevezésű szervezet használt. A szóvivő közölte, hogy az izraeli gépek megsemmisítet­ték célpontjukat és visszatér­tek támaszpontjukra. Áldoza­tokról egyelőre nem érkezett jelentés. Az AP amerikai hírügy­nökség beszámolója szerint az idén ez volt a sorrendben ti­zenötödik izraeli légitámadás palesztin célpontok ellen Li­banonban. SlLaky. & JHaio» utolsó évei 35. Minden reménye az új filmjében volt, a Halálos tavaszban. Ezzel akart még egyszer és utoljára a világ érdek­lődésének középpontjába kerülni, és öregségére újra a régi Zilahy lenni. Minden pénzét erre áldozta, és ez a kí­sérlete csúfos bukással végződött. Ö úgy akart hazatelepülni, hogy senki előtt se legyen vitatható: az a Zilahy tért haza, aki huszonöt évvel ezelőtt elment, és nem bocsánatot kér — mert nincsen miért —, hanem egy kisebb vagyont hoz; megvalósítja, amit 1942-ben akart, alapítványt teremt. „Én nem kér­ni, hanem adni jöttem” — hajtogatta ezt a fölfogását, amelyet csak most, halála után értettem meg, Újvidéken. És tüskés mondatai is ott kaptak értel­met. Nem bírta elviselni, hogy megalá- zottan, üres marokkal érkezzék haza, bűnbocsánatért hajlongva lépje át a szülőföld határát. Terve, számítása összeomlott. Szin­te minden energiáját, tudását erre a számára oly fontos filmre áldozta. Hogy mit jelentett a Halálos tavasz, arról egy 1969-ben (a Magyar Szó júli­us 19-i és 20-i számában) megjelent vele készült interjúból kaphatunk képet. A lap munkatársa megkérdezte tőle, hogy mi a titka a Halálos tavasz világ­méretű sikerének? A válasz: „A történet egyszerűsége: egy fiú nagyon szeret egy lányt. Ennél szebb mese nincs. Igaz? ... Most megmondom, mi volt a siker tit­ka: a regény is, a film is azzal kezdő­dött, hogy egy fiatalember agyonlőtte magát, s a közönség nem tudta, hogy miért. Lehet, hogy sikkasztott, lehet, hogy rákja volt, lehet, hogy megölt va­lakit, az olvasó és a nézőközönség túl­esett az öngyilkosság kínos pillanatain, még mielőtt tudta volna, hogy a fiú ki­csoda és miért halt meg. Ezután kez­dődött csak a mese, s roppant feszült­ségben tartotta a közönséget. Megjegy­zem, hogy az olaszok is megvették a fil­met, de mivel Mussolini rendszere til­totta az öngyilkosságot, ezt a gondolatot kivágták a filmből, s náluk meg is bu­kott.” (A fiú nem szerelmi csalódásá­ban lett öngyilkos, hanem becsületből.) A főhős szájába adva egy mellbe vágó — egyébként az élet természetes rend­jéhez tartozó — üzenetet helyez el: „mert örök törvénye az életnek, hogy a haldoklók ágyai még ki sem hültek, és már belefeküsznek az élők”. A világ azonban egy fél évszázaddal öregebb lett, a filmeket sem úgy készí­tik, mint a harmincas években. A té­mák ugyan nem változtak (sajnos), de megismételni egy világsikert aratott ré­git — úgy, hogy attól az újdonság va­rázsát várjuk —, szinte lehetetlen. Ezt elgondolni és komolyan hinni a siker­ben, végzetes hiba volt. A csőd teljes képe mégsem ez. Egy megöregedett író, aki újat alkotni már nem akar, és nem is tud, s aki meglé­vő szellemi termékeiből sem tud már profitálni, úgy érzi, túlélte korát, saját dicsőségét, és nincsen már semmi ke­resnivalója a földön. Ha ezeket az ese­ményeket egyenként mérlegre tesszük, elképesztő súlyt képviselnek: a Halálos tavasz nem film; a Két fogoly nem lesz film; nincs már szervezni, intézkedni valója, a hazatérés teátrális lehetősége — amire számított — kútba esett.. . ezek után van-e értelme egyáltalán az életnek? A fölsorolt motívumok igazolták azok­nak a véleményét, akik azt mondták, hogy Zilahy szállodai szobájában a ha­lál már 1974 tavaszán zörgetett. Visszahúzódott mindentől és minden­kitől, és végül is elképesztő nyomorban élt egy kis hotelszoba falui között. A szállodák^ a világon sehol sem szociális intézmények, ha fizet, szívesen látott vendég, ha nem fizet, kiteszik onnan. Zilahy várta a halált, megváltóként várta, de ehelyett a szálloda igazgatója jött húsz esztendő után, és kiköltöztet­te a Park-szállóból. Ilyen esetekben a szentimentalizmus nem jut szerephez. Elköltözött régi helyéről, az egykori Er­zsébet királynő, később Mária királynő nevét viselő, ma Vojvodina elnevezésű olcsó szállodába, amely inkább vendég- fogadó, mint mai hotel. Valaki azonban tudomást szerzett el- esettségéről és kétségbe ejtő nyomorá­ról, és a hír eljutott az újvidéki szerb kiadó, a Testvériség-Egység vezetőségé­hez. Ók egy jelképes szerződést kötöt­tek vele, s akkor tetemes összegnek szá­mító dinárt utaltak ki részére. A szer­kesztő elvitte a pénzt és a szerződést, s látta, Zilahy testileg, lelkileg tönkre­ment. A vendégfogadó alkalmazottai széken hordták le az emeletről a föld­szinti portára a telefonhoz. A szerkesztő értesítette Bogdánfi Sán­dort Zilahy állapotáról, és mentővel be­vitették Goldmann professzorhoz, aki akarata ellenére ottfogta Kamenicán a tüdőgondozóban. Ennek az ötrészes „darabnak” nincsen fináléja. Ilyen egyszerű, prózai módon fejeződik be. Gondolatait fogalmazza meg mindenki önmagának, véleménye, ízlése, érzése szerint. — Vége — GYERMEKFOGLALKOZÁSOK AZ ERMITÁZSBAN. A művészi alkotások híres leningrádi tárházának számtalan terme egyikében sajátságos kiállítási tárgyakban gyö­nyörködhet a látogató: a falakon gyermekrajzok, a vit­rinekben agyagból és fából készült figurák. Valameny- nyi gyermekkezek' munkája. Ez a részleg az úgyneve­zett „Iskolai műterem”. Az Ermitázsban 25 képzőművé­szeti szakkörben és két klubban több mint ezer gyer­mekkel foglalkoznak. „Az Ermitázsban rajzolunk” elne­vezéssel huszonöt éve működik speciális képzőművészeti stúdió. A klubok és stúdiók egyben sajátságos laboratóri­umok is, amelyekben azt tanulmányozzák, hogy a gyer­mekek hogyan fogadják be a képzőművészet alkotásokat. A képen: a leningrádi Ermitázs főlépcsőjén. ETIÓPIA Küzdelem a felemelkedésért Etiópia újkori históriájának 1974 szeptembere sorsdöntő eseményeket hozott. Tíz év­vel ezelőtt a haladó tisztek és a diákok eltávolították trón­járól Hailé Szelasszié csá­szárt. A világ egyik legelma­radottabb birodalmában az­óta forradalmi változások tör­téntek. S 1984 szeptembere újabb mérföldkő az ország történelmében: szeptember 7-én összeült az Etióp Nép Dolgozó Pártjának (COPWE) alakuló kongresszusa, ame­lyen magyar párt- és állami küldöttség is részt vesz. A forradalom győzelme, a csá­szárság bukásának 10. évfor­dulója és a marxista-lenin­ista alapokon álló tömegpárt létrehozása ismét Etiópiá­ra irányítja a világ figyel­mét. Afrika más országaival összehasonlítva, Etiópia adottságai jóval kedvezőb­bek. Igaz ugyan, hogy a föl­det ma még sokfelé faekék­kel és hegyesre faragott bo­tokkal művelik, de az 1975. március 4-én napvilágot lá­tott, földreformról szóló dek­rétum óta 28 ezer termelőszö­vetkezet alakult. A szövet­kezetekben pedig nemcsak a közös gazdálkodásra szok­tatták rá a parasztokat, ha­nem — a városokból kül­dött káderek révén — az írástudatlanság felszámolá­sának fellegváraivá is váltak. Az Ideiglnes Katonai Kor­mányzó Tanács, a DERG 1979-ben határozta el, hogy létrehozzák Etiópia tömeg­pártját. Akkoriban sokan kétségbe vonták a vállalko­zás létjogosultságát, mond­ván: az országban rendkí­vül kevés az ipari munkás, s nincs megfelelően képzett t árda. amely a szervező mun- ával képes lenne megbir­kózni. Nos, az elmúlt öt év­ben bebizonyosodott, hogy a hadsereg és a városi értel­miség úrrá lesz a feudális kötöttségeken. Tíz év alatt Etiópia óriási utat tett meg a sok évszáza­dos elmaradottság fölszámo­lására. Tették mindezt rendkívül nehéz, olykor háborús körül­mények közepette. Eritreá- ban a külföldről támogatott szeparatisták időről időre nagyszabású offenzívákkal hallatnak magukról, s jelen­tős katonai erőt kötnek le. Délen 1977-ben Szomália tá­madt rá a szocialista orien­tációjú Etiópiára, az úgyne­vezett ogadeni háborúnak a kubai önkéntesek beavatko­zása vetett véget. Etiópia még ma is a vi­lág húsz legszegényebb or­szága közé tartozik. Az utób­bi két esztendőben az időjá­rás ismét súlyos károkat oko­zott a nemzetgazdaságnak: a rendkívüli aszály következté­ben kipusztultak a vetések, ismét éhínség fenyegetett milliókat. Mindezek ellenére Etiópia bizakodva készül a forrada­lom győzelme 10. évforduló­jának megünneplésére, a COPWE alakuló kongresszu­sára. Mengisztu Hailé Mari­am. az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács elnöke — aki egyszemélyben a COPWE előkészítő bizottságának is az élén áll — a párt feladatát abban jelölte meg, hogy a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazásával bevon­ják a dolgozó tömegeket az ország sorsának irányításába. Ez magyarázza, hogy Etiópia nemzeti ünnepén és a tömeg­párt alakuló kongresszusán a legtöbb szó arról esik. mi­ként lehet — a sajál lapasz- talatokat a történelmi tanul­ságokkal ötvözve — minél rö- videbb idő alatt kivezetni az országot elmaradottságából, megteremteni a soknemzeti­ségű állam anyagi és szellemi fölemelkedését. Gy. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom