Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

4 Kelet-Magyaronzág 1984.szept Kedden: folytatás Stockholmban fi szovjet kormányszóvivő országa álláspontjáról Egy korszak vége A földkerekség második legnagyobb területű, de mindössze harmincötmil­lió lakosú országában, Kanadában beigazolódtak a prognózisok: az eddigi ellenzék, a haladó kon­zervatív párt alakíthat kormányt. A szeizmográfok már régen figyelmeztettek a közelgő változásra. A nemzetközi recesszió Ka­nadát sem kímélte; a több mint húszmilliárd dolláros költségvetési de­ficit és a tizenegy száza­lékos munkanélküliség önmagáért beszélt. Tru­deau éppen azért vonult vissza néhány hónapja utódja, John Napier Tur­ner javára, hogy az „új arc” igézetével próbálja átsegíteni pártját a reá váró erőpróbán. Most kiderült, hogy az „új arc” nem vált be. A személyi tényező, ezúttal azért volt a szokásosnál is lényegesebb, mert a Trudeautól jobbra álló Turner és a konzervatív skálán középtájon elhe­lyezkedő ügyvéd-üzletem­ber Mulroney politikai programja között kevés a különbség. Mindketten el­sősorban a deficit és a munkanélküliség csök­kentését ígérték. Mind­ketten hitet tettek Tru­deau életművének bizo­nyos vívmányai mellett és mindketten elhatárol­ták magukat a Trudeau- korszak bizonyos jelleg­zetességeitől. Ebből a szempontból az USA szomszédsága mind a bel-, mind a külpolitikára rányomja bélyegét. Ami a belpolitikát — főleg a gazdaságot — illeti, mindketten Trudeaunál nagyobb teret ígértek az amerikai tőkének (az ex- kormányfő híres „kanadi- zálásával” szemben). A külpolitikában pedig Wa­shingtonnak Turnerrel is könnyebb dolga lett vol­na, mint elődjével, Mul­roney pedig alighanem Turnéméi is jobban együttműködik a déli szomszéddal, nem utolsó­sorban a NATO kereté­hen. Harmat Endre A szovjet küldöttség azzal a határozott szándékkal tér vissza a stockholmi konferen­ciára, hogy a maga részéről mindent megtegyen azoknak az intézkedéseknek a kidol­gozása és elfogadása érdeké­ben, amelyek valóban előse­gítik. az európai biztonság és bizalom erősítését és csök­kentik a katonai szembenál­lás szintjét — jelentette ki csütörtökön Moszkvában tar­tott tájékoztatóján a szovjet kormány szóvivője. Vlagyimir Lomejko, a kül­ügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének első helyettese nyugtalanítónak nevezte a szeptember 11-én folytatódó konferencia alakulását. A szóvivő emlékeztetett Felfokozott, főként a mun- ka termelékenység emelke­désére alapozódó gazdaság- növekedési ütemet tűz maga elé célként Románia — derül ki aiz RKP kongresszusa elé terjesztendő direktivaterve- zetből, amely az ország gaz­dasági-társadalmi fejleszté­sének irányvonalát rögzíti a következő ötéves tervidő­szakra, az 1986—1990-ig ter­jedő szakaszra, s a 2000-ig terjedő időszakra, A tervezet előirányozza, hogy 1986—1990 közöitt a nem­zeti jövedelem évi 7,6—8,8 százalékkal növekedjék, rá, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok a politi­kai és katonai-műszaki jelle­gű javaslatok egész sorát ter­jesztették már az értekezlet elé. A szovjet szóvivő — kérdé­sekre válaszolva — fejtege­tésbe bocsátkozott arról, va­jon a jelenlegi rendkívül fe­szült nemzetközi helyzetben egyáltalán lehetséges-e bár­milyen kérdésben is a r- lapodás a Szovjetunió és Egyesült /'!ar ’ között. Hangsúlyozta, ftur. éppen a jelenlegi helyzetben egye­nesen szükséges is, mert csak így csökkenthető a kelet— nyugati szembenállás szintje, a feszültség, a nukleáris há­ború veszélye. mégpedig úgy, hogy a beru­házások mérsékelten, évi 1,8—2,5 százalékkal, a mun­katermelékenység viszont 10 százalékkal bővüljön évente. Az előző kongresszuson kitűzött mennyiségi mutatók szintén ilyen ambiciózus nö­vekedést irányoztak elő. Ezt nem mindenben sikerült elér­ni — erre utal a dokumen­tum azzal, hogy hangoztatja: a párt teljes határozottság­gal tevékenykedett annak érdekében, hogy megoldja a jelenlegi ötéves terv idején jelentkező összetett problé­mákat. JUBILEUMI PÉNZÉK a BULGÁRIÁBAN Jubileumi pér oo­csá ' Bolgár Nemzeti fiai szocialista forradalom győzelmének 40. évfordulója alkalmából. A 25 leva névértékű ezüstérme egyik oldalán „Bolgár Nép- köztársaság 1944—1984”, a másikon „A szociwl ista Bul­gária negyven éve” felirat ol­vasható. BRIT BÁNYASZTRAJK A brit bányászok immár több mint fél éve tartó sztrájkja súlyos károkat okoz Nagy-Britannia energiagaz­daságának : most közzétett hi­vatalos adatok szerint május és július között 16,5 százalék­kal kevesebb energiát állítot­tak elő az országban, mint a tavalyi hasonló időszakban. Ebben a döntő szerepet ját­szott, hogy a bányászok mun­kabeszüntetése következtében 28 millió tonnáról 9,1 millió tonnára esett vissza a szén- termelés. INTERPOL — KÍNA Az Interpol 53. rendes évi közgyűlésén felvette tagjai közé a Kínai Népköztársasá­got. A nemzeti rendőrségek bűnüldöző részlegei közötti együttműködést és kölcsönös tájékoztatást szolgáló nem­zetközi szervezetnek így már 135 ország a tagja (köztük Magyarország is). KÖRNYEZET VÉDELEM MOSZKVÁBAN Öt évre szóló környezetvé­delmi programot fogadott el a Moszkvai Városi Tanács. Ennek keretében 1986 és 1990 között 528 millió rubelt köl­tenek új víztisztító berende­zések felszerelésére, zöldöve­zetek létesítésére, környezet- védő közlekedéstechnikai megoldásokra, valamint hő­erőművek földgázüzemelésre való átállítására. Sorra érkeznek az amerikai katonák az NSZK-ba, ahol a NATO őszi hadgyakorlatán vesznek részt. (KM — Iclefotó) Románia fejlesztése 2000-ig SLiLahy, tinit: utolsó évei 32. Megjegyzem: miután könyveim kiadá­sa és filmjeim forgatása Európához köt, kezdő tárgyalásainkhoz az értesítést legegyszerűbben Tóth Elek belgrádi nagykövetük útján kapom meg. New York, 1973. október 1. Zilahy Lajos Címem: 104 Winthrope Street Wonnsocket Phode Island USA Tel. (401) 76-944-89 Z. L. c/o Anette Phillips 341 East 82and Street New York 10028” A hazatelepülési kérelem után néhány nappal a szokásosnál kedvetlenebbül ér­kezett a szerkesztőségbe. A film körül súlyos komplikáció támadt a budapesti filmgyárban is. Arról nem beszélt, hogy voltaképpen mi is történt, csak elejtett szavakból raktam össze a kialakult hely­zetet: a filmgyárban valószínűleg nem vállalták, hogy egy elkészült rossz filmből egy új és jó filmet vágjanak össze. Egyébként is lehetetlen kívánság. A Neoplantához hasonlóan itt sem ren­dezkedhettek be arra, hogy Zilahy egy vágóasztalnál hónapokat töltsön, sze­mélyesen vágja, ragaszthassa filmjét. Később értesültem arról, hogy a pénzügyek körül is nézeteltérések kelet­keztek Zilahy és a filmgyár között. Ami­kor triológiája, a Dukay család magya­rul megjelent, megkérdezték tőle, hogy forintban vagy dollárban kéri-e köny­ve honoráriumát. Azt mondta, hogy ő magyar író, neki forintban fizessenek A filmgyárban meg úgy fogták föl, hogy amerikai állampolgár, aki igénybe veszi a magyar filmipart, evidens, hogy dol­lárral fizessen. Zilahy pedig csak a könyvéért kapott forinttal akart és tu­dott volna fizetni. Az események sorsdöntő fordulatát akkor én nem érzékeltem. November első napjaiban hiába ke­restem Pesten, senki sem tudott róla. Fölhívtam Újvidéken a Park Szállót. Érdeklődésemre elmondták, hogy Rómá­ban van, de azt nem tudták, hol, kinél található. Közölni szerettem volna ve­le, hogy a kormány elfogadta hazatele­pülési kérelmét, s a Külügyminisztéri­um útján mindkét követségünk — Belgrád és New York — értesítést ka­pott, közöljék Zilahyval, hogy hazatele­pülésének nincs akadálya. November 7-i keltezéssel érkezett le­velében arra kért sürgős választ, hogy mi a helyzet a kettős állampolgárság körül, mert efelől rossz híreket kaptak. A levél azért érdekes, mert tükrözi azt a bizonytalanságot, amely egyre jobban eluralkodott rajta. A levél így szólt: „Dr. Siklós János főszerkesztő, NÉP­SZAVA, Budapest. 1973. november 7. Kedves János; feleségem ma reggel New Yorkból ér­kezett levele szerint egy „jól értesült” budapesti hírforrás azt közölte vele. hogy hazatelepülésünk sine qua non-ja amerikai állampolgárságunkról való le­mondásunk. Péntek estére várja telefo­nomat, hogy mitévő legyen a New York-i ház eladására vonatkozó nagyon előrehaladt tárgyalásaival, mert a há­zat, tekintettel a köztünk lévő 16 év korkülönbségre, már tavaly az ő nevére Írattam. Arra kérlek, hogy holnap, csütörtö­kön délelőtt 9—11, vagy este 7—9 között, vagy péntek reggel 9—11 között hív­jál telefonon a PARK HOTEL számán: 52-6555 alatt. A Növi Sad—Budapest te­lefonvonal nagyon bizonytalan, azért írom ezt az expressz levelet. Egy itteni hírforrás is támogatni lát­szik azt a lehetőséget, hogy tervünk valahol, valami miatt megakadt. Akár így, akár úgy áll a dolog, két dolgot sze­retnénk tisztázni az együtt fogalmazott és az „Intézményre vonatkozó előter­jesztésem kapcsán. 1. Természetesen egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a tervezett vagy „álmodott” Nagy Épület, ahogy a Búcsú a fáktól című versemben neveztem (1942. október, Magyar Csillag, szerkesz­tette Illyés Gyula) . .., hogy az állam pénzén épüljön fel, írói jogaim, e nagy „Nesze semmi fogd meg jól” ellenében. Első versem a Szalontai Lapok-ban je­lent meg 1906-ban, így tehát 67 év óta pengetem a lantot, forgatom a tollat. ír­tam 20 egész estét betöltő, 17 egyfelvo- násos darabot, 14 regényt, két kötet no­vellát, sőt verses kötetem is akad egy (Katanatemetés), amelynek komoly esé­lye van az amerikai félórás tv-re, amely­ről tudod, hogy nem csupán az én műveimet árulja, hanem más magyar írókét, sőt külföldi írókét is, amik már Public Dominion lettek. Azóta azt is tudnod kell, hogy sem a magyar film­gyártás vagy könyvkiadás részére már nincs eladó portékám, — nem, egy cen­timéternyi helyet sem akarok elvenni a Zenebohócok tervének tavalyi kudarca után. Félek, hogy csütörtökön aligha ke­rül kezedbe ez a levél. Hívjál fel tehát legkésőbb péntek d. u. 3—6 között, hogy feleségemnek 7 órakor tudjak valamit mondani a helyzetről. Mindkettőtöket ölel Zilahy Lajos (Folytatjuk) NEMZETKÖZI PILÓTAISKOLA. Folyamatosan bővül az együtt­működés a Szovjetunió és a KGST-országok, illetve a fejlődő országok között a polgári repülés terén. A legkorszerűbb szov­jet légi technika áll a légitársaságok rendelkezésére. A külön­böző országokból érkezett repülőket a Szovjetunió oktatási in- J tézményeiben készítik fel. Frunzében például Mongólia, Viet­nam, Kambodzsa, Angola, Kuba, Sao Tome és Principe-szigetek fiataljai tanulnak. A külföldi hallgatók, akárcsak a szovjetek, kapnak ösztöndijat, kollégiumi elhelyezést, ingyenes orvosi el­látásban részesülnek. A képen: Umberto Santos (Sao Tome és Principe) és a kambodzsai Csoun Szomheaszovanari fedélzeti repülőgép-szerelők lesznek. KÍNAI FOXTROTT Az ötödik eljegyzés A szaxofonok nyöszörög­tek és a puzonok dübörögtek, a harmincas éveikben járó munkások pedig csak úgy ropták a táncot a harbini if­júsági klubban, magányosok estéjén. A hőség szinte elvi­selhetetlen volt, de a férfiak és nők látszólag nem törőd­tek vele. Foxtrottoztak és komoly eltökéltséggel pró­bálták az új tánc — a kol­lektíva — lépéseit. A magányosok számára rendezett társastáncestek — amelyekre június óta kerül sor — egyikét jelenti a je­lenlegi kínai újításoknak. Nem kisebb testület támogat­ja őket, mint a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága. A cél egy komoly szociális probléma enyhítése: annak a sok száz ezer fiatal férfinek és nőnek kívánnak segíteni, akik ártatlan áldo­zatai a lakosság növekedésé­nek korlátozására irányuló politikának. A világ legnépesebb orszá­gában a párt és a kormány komoly családtervezési prog­ramot valósít meg, mert kü­lönben a népességgyarapodás semmissé tenné a gazdaság- fejlesztési erőfeszítéseket. Ennek része a korai házas­ságkötés elleni fellépés — így viszont sok kínai 30 éves ko­rán túl is egyedül találja ma­gát. A magányosok számá­ra rendezett táncestek arra irányuló emberbaráti elgondo­lásból erednek, hogy megment­sék az egyedül maradottakat a magányos és üres öregkortól. Táncegyüttesek működnek Kínában, de a társastánc új dolog. „Hirdetéseket adtunk fel az újságban és meghívó­kat küldtünk a különböző egységekhez” — mondta Li Ken-sen, a klub igazgatónője, egy 39 éves, szemüveges, kel­lemes asszony csinos nadrág­kosztümben. „Eddig öt el­jegyzést tartottak itt, ami nem sok, de hát nagyon tar­tózkodóak. Később talán ez is megváltozik.” Az eljegyzettek egyike az alacsony, csillogó szemű Máj Hua, aki 30 éves. Ez a lány egyáltalán nem tűnik fé­lénknek. Óvónő egy áruház óvodájában, láthatóan tudta, mit akar, és ezt el is nyerte Huang Tien-hua, egy har­mincéves butángáz-elosztó személyében. A kék szoknyát és fehér blúzt viselő menyasszony így foglalta össze a kapcsolat tör­ténetét. „Mindketten szeretjük a zenét, az éneket, és persze a táncot. Az első társastánc után randevút beszéltünk meg. Azóta szabadnapjain­kon színházba megyünk, vagy a dolgozók klubjába, vagy csak sétálunk a folyóparton. Nem könnyű, de néha sike­rül teljesen egyedül marad­nunk.” Hogy mikor lesz az esküvő? „Még nem tudjuk, előbb látni akarom, milyen”. A lánynak viszonylag komoly hozománya van: a szüleivel él és van egy magnója, egy miniorgonája, egy rádiója, -egy kerékpárja és egy fekete­fehér tévékészüléke. „Nekem semmim sincs egy fényké­pezőgépen kívül” — mondja a vőlegény. A lány havi 43 jüant keres (egy amerikai dollár mintegy 2 jüannak felel meg) és eh­hez járul havi 10 jüan egyéb juttatás, prémium. A férfi jövedelme havi 45 jüan és 20 jüan prémium. Mindketten körülbelül 700 jüan megta­karított pénzzel rendelkez­nek. Egy dologban vitatkoz­nak csak: míg a fiú azt sze­retné, hogy szülei lakásába költözzenek, a lány kívánsága az önálló lakás — amit a fér­finak kellene igényelnie mun­kahelyén. Egyszobás vécés, zuhanyozós, konyhás lakásra számíthatnak, s a lakbér 2,10 jüan havonta. „Jó lett volna, ha korábban vezetik be a társastáncot” — szólal meg egy 28 éves vas­utas, aki már megnősült. — „így jóval egyszerűbbek a dolgok. Mi a feleségemmel ugyanabban a javítóműhely­ben dolgoztunk, de amíg együtt jártunk, mindenki raj­tunk viccelődött és rólunk pletykált”. J. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom