Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 22. Rohamkocsi az életért A megyei mentőállomás nyíregyházi ügyeletes kocsijai készenlétben. A Mercedes rohamkocsi jól felszerelt az életmentéshez szükséges műszerekkel, gyógyszerekkel, háromtagú legénységével áll „bevetésre”. (Elek Emil fel­vétele) Válogathat a lakatos, a kőműves TÚLZOTT IGÉNYEK MINDKÉT OLDALON. AZ ÁL­LÁSKERESŐK és az Állast kínálók egyaránt IDEÁKAT KERGETNEK. — A MEGYEI MUNKAERO- SZOLGÁLATI ÉS -SZERVEZŐ IRODA ÜGYFÉLFORGAL­MA LEGALÁBBIS EZT TÜKRÖZI. A nyíregyházi központnak és a mátészalkai kirendelt­ségnek az utóbbi hetekben legtöbb munkát a nyáron végzett pályakezdők elhelye­zése jelentette. A tavasszal elkészített if­júsági munkaerőmérleg pesz- szimista előrejelzései szeren­csére túlzottnak bizonyultak. A vártnál kevesebb feszültség adódott az iskolapadból kike­rültek elhelyezésénél. A gon­dokat elsősorban az jelenti, hogy a fiatalok egy része — a'valóságot figyelmen kívül hagyva — a képzeletükben ideálisra színezett állások után hajt. Rusin József iro­davezetőtől megtudtuk, hogy legrosszabb elhelyezkedési esélyük a gimnáziumban érettségizett lányoknak van. Szakmai képesítés nélkül könnyű irodai munkát keres­nek, ám köztudott, hogy író­asztalok mögötti helyek nem üresednek meg nagy szám­ban. Jelenleg gimnáziumi érettségivel könnyűipari üze­mekben lehetne elhelyezkedni segéd- vagy betanított mun­kásként. Kedvezőbb helyzetben van­nak a közgazdasági szakkö­zépiskolákban végzettek. Szá­mos vállalat vár könyvelői munkakörökbe szakképzelt fiatalokat. Ügyfélként meg­fordulnak az irodán 14—16 éves, csak nyolc általánossal rendelkezők is. Életkorukból adódóan egy műszakos mun­kát vállalhatnak, amiből a keresettnél jóval kevesebb van. A felszabadult szakmun­kások közül az esztergályo­sok, géplakatosok, kőműve­sek, ács-állványozók korlát­lanul válogathatnak az állá­sokban. Ezekre a szakmákra eleve kevesebben jelentkez­nek, a szükségesnél kisebb számban végeznek, ebből adó­dik a sok betöltetlen hely a vállalatoknál. A divatos szakmákból az autószerelő említhető. A pályakezdők legtöbbje el tud helyezkedni. A munkaerő- szolgálati és -szervező irodában szeptem­berig négyszáznyolcvan pá­lyakezdő jelentkezett. A vég­zettek több ezres számához képest ez elenyésző. Mindez azzal magyarázható, hogy az iroda már tavasszal felmérte a vállalatok munkaerő- igényét, a tanév befejezése előtt erről a listát eljuttatta a középiskolákba, szakmun­kásképző intézetekbe. A pá­lyakezdők legtöbbje tehát idejében tájékozódhatott munkaalkalmak iránt és csak a kevésbé szerencsések for­dultak a munkaerő-szolgálat­hoz, hogy még ősszel munká­ba állhassanak. Veszélyes vizeken E gy nem éppen meg­nyugtató tényt, ge­ológiai helyzetet sajnos tudomásul kell vennünk: hazánk vízkész­lete adott. Annyi, ameny- nyi... és nem növelhető. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szak­emberei ezt a két szót („nem növelhető”) vasta­gon aláhúzták abban a röpiratukban, amit most ötszáz példányban készí­tettek el és ezekben a na­pokban juttatnak el a me­gye ötszáz legnagyobb víz­fogyasztójához. A felvilá­gosítással ezúttal is meg akarják előzni a szenny­vízbírságok, szabálysértési feljelentések, mint ható­sági kényszerítő eszközök igénybevételét. Megyénkben is súlyos gondot okoznak a‘szabály­talan szennyvízelvezetés megoldásai: különösen veszélyes és tilos a hasz­nálaton kívül helyezett, régi ásott kutakat szenny­vízgyűjtővé átalakítani, mert fertőző anyagok így közvetlenül a talajvízbe kerülnek és lefelé szivá­rogva a különböző mély­ségben elhelyezkedő réteg­vizekbe jutnak, és így ezek a vizek — a szakem­ber szerint — évszázado­kig fogyasztásra alkalmat­lanok lesznek. (Az ilyen veszélyes kutak száma Szabolcsban több százra tehető!) Növekszik annak a ve­szélye is, hogy emberi gondatlanságból szennye­ző vagy mérgező anyagok kerülhetnek a folyókba, tavakba, belvízcsatornák­ba, tározókba vagy — pél­dául a nagy teherforgalom, a közúti és vasúti szállí­tások során előforduló balesetek nyomán — a ta­lajra is ömölhetnek mér­gek. Ivóvizünk biztonsága közös érdekünk. Erre apel­lál a vízügyi hatóság, amikor arra szólít minden­kit, hogy azonnal értesít­se a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságot bárki, aki rendkívüli szennyeződést észlel. Ké­rik, ilyenkor az intézmé­nyek is, de akár az ál­lampolgárok, tehát a ma­gánember is vegye igény­be a telefont, a telexet vagy táviratozzon az igaz­gatóság Nyíregyháza, Szé­chenyi u. 19. alatti címé­re, a 10-155-ös számra hétköznap, a 10-668-as te­lefonra éjjel vagy munka­szüneti napon. (Telex: 73— 307), de személyesen érte­síteni lehet a legközelebbi gátőrt, csatornaőrt. Bemutató előtt a Turandot Marco Pólótól a színpadig A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban szeptember 22-én bemutatásra kerülő, és Carlo Gozzi, illetve Friedrich Schiller szerzőik neveivel fémjelzett Turandot témája Marco Pólóig vezethető visz- sza. Erre a tényre a közel­múltban sugárzásra kerülő tv-sorozat kedvéért is érde­mes utalnunk. Marco Polo, a XIII. száza­di, nagy velencei utazó és diplomata, aki a városköz­társaság fénykorában, az el­sők között teljesített konti­nenseket átfogó missziót, im­már végérvényesen szétfe­szítve a középkori Európa ön­körébe zárkózásának kereteit. Kínát és az azt megszállva tartó mongol birodalmat kö­zel akarta hozni Velencé­hez ... öt évszázaddal később — Gozzi korában —, amikor Velence fénye már messze nem ragyogott oly erővel, a balkáni harcokból haza-haza­látogató, írói vénával megál­dott katona, Carlo Gozzi pon­tosan tudta, hogy a hátor­szági „utca emberének” a vá- rosköztársaság hajdan volt fényét kell idéznie. A Marco Polo-i útleírás egyik „sztori­zó” epizódjából kikerekítette a Turandot-témát, érthetően felfújva azt. A jelentéktelen belső-ázsiai feudális úrból kínai császárt csinált, a ké­rőit bajvívásra, illetve íjász­versenyekre szorító és a vesz­teseket vagyonából kifosztó, férfias lelkű lányából pedig kegyetlenül kifinomult, cso­daszép császárlányt, hogy eb­ben a felnagyított méretű miliőben annál imponálób- ban mozogjon az odavető­dött, semmit komolyan nem vevő velencei, a Marco Polo alakjára emlékeztető Panta- lone. Amíg Gozzi, csak Kína tá- voliságának és nagyságának, valamint egzotikumának túl­hangsúlyozott megjelenítésé­re törekedett, már ellentmon­dásosabb Kína-kép jelenik meg akkor, amikor Gozzi nyomán átdolgozza, pontosab­ban átírja a művet Schiller. A kínai környezet nemcsak méreteiben nő meg, mint Goz- zinál, hanem romantikus töl­tetében, meseszerűségében is, hiszen a romantikus mese túlnőtt a korabeli, kisszerű valóságon, ugyanakkor — és ezzel ellentmondásban — megjelenik egyfajta klasszi­cista precízkedés is a kínai környezet ábrázolásában. Sze­mély- és földrajzi nevek vál­toztatásában, Schiller jófor­mán sorról sorra nyakoncsíp- hető, hogy hol vette elő Mar­co Polo egy akkori, szöveg- kritikai kiadását, és hol nem elégedett meg ezzel és nyúlt más forrásokhoz. Folytathatnánk a sort, de a kérdéshez csak-csak el kell érkeznünk: milyen legyen egy magyar színpadra állítás Kína-képe, ezek után? Volta­képp a választ rég megadta az orientalisztikai irodalom. (Részlet Herzum Péter, a darab díszlet- és jelmezter­vezője tanulmányából. A ren­dező: Nagy András László.) r All a mozgó* ■ r rr „A mozgólépcső javítás alatt” — hirdeti a tábla Nyír­egyházán, a Nyírfa Aruház első emeletén. Sajnos, jó ha három vásárlóból egy fel­megy a felső szintünkre — mondja keserűen Király Jó­zsef, az áruház igazgatója. — Idén tízéves az áruház, de ez nemcsak örömöt, ha­nem gondot is okoz nekünk. Az ÉMI előírásának megfe­lelően tízévenként nagyjaví­tást kell végezni a mozgó­lépcsőkön. Már a múlt évben érdeklődtünk, kivel végeztet­hetjük el a javításit. Sok nagy vállalatot megkeres­tünk. A metró például kapa­citás hiányában nem tudta vállalni a munkát. Hosszas keresgélés után jutottunk el a budapesti KERSZOVA vállalathoz. Velük kötöttünk szereződést. Vállalták, hogy a két mozgólépcső komplett nagyjavítását május 28. és július 15. között elvégzik. A meghatározott időben el­kezdték a munkát Azonban hamarosan beütött a krach: először a meghajtó láncok nyúlásának vizsgálata, majd a görgők gumíroztatása vett el a kivitelezőktől 3—3 hetet. Majd egy hét az új görgők beszerzéséhez kellett. Közben persze állt a munka, pedig úgy állapodtunk meg, hogy csak akkor kezdenek a javí­táshoz, ha minden feltétel biztosítva lesz a folyamatos munkához. Végül az új gör­gők is a helyükre kerültek, de az elektromos rész fel­újítása még mindig nem tör­tént meg. Most e körül fo­lyik a huzavona. Eddig áru­házunk több mint egymillió forint forgalom kiesésével számolhat a történtek mi­att ... És a lépcső nem mű­ködik még most sem! Gaál Béla Import technoló­gia Tetőmagnak Korszerű technológiával gazdagodik hamarosan a Ve­tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat nyíregyházi központ­jának üzeme. Új, világszínvo­nalú svéd és osztrák vető­mag-feldolgozó technológiát szerelnek fel, mely 25 millió forintba kerül. A modern technológia lehe­tővé teszi, hogy a legmaga­sabb követelményeket is ki­elégítse a magvak tisztításá­nál, a minőség növelésénél. Ezzel tovább növelhetik a jö­vőben a tőkés exportot. Anyák? M intha valami járvány lenne: egymás után halljuk a csecsemő­gyilkosságokról szóló hí­reket. Előbb, hogy Szé­kely és Berkesz között, a műút mentén szatyorba csomagolva találtak egy halott gyereket, aztán — épp a gyilkos anya kere­sése közben — Kisvárdán, a Toldi utca egyik kert­jében egy almafa alatti gödörsírban egy másikat, most három napja Nyír­egyházán, a Jósavárosban egy szemeteskukában egy harmadikat. Az elsőt elhagyták, az okozta a halálát, a má­sodikat megfojtották, mert sírt, a harmadikat vízbe- fojtották. Az elsőnek nem ismer­jük a gyilkosát, az anyát, a másodiknak és a harma­diknak azonban igen, s tudjuk, hogy mindhár­mukban volt legalább két közös vonás: a kegyetlen­ség és a félelem. Az első­ről nem tudjuk kitől félt, de nyilván emiatt hagyta el gyermekét, a második _ saját édesanyja és a vi-‘ lág előtt nem merte vál­lalni a leányanyaságot, a harmadik a férjének sem merte elmondani, hogy gyermekük lesz... S vajon nem féltek a következményektől? De igen, csak bizakodásuk — hogy nem derül ki tettük — erősebb volt a félelem­nél is, s kezdete vissza­vezethető a terhesség fel­ismerésének pillanatáig is. Nem véletlenül nem jártak el terhesgondozás­ra, nem véletlenül titkol­ták otthon és a munkahe­lyen terhességüket, s az sem véletlen, hogy nem iparkodtak kórházba a szülési fájdalmak köze- ledtén, hanem — saját egészségüket is veszélyez­tetve — önmaguk vezeték le a szülésüket. Érthetetlen, megma- gyarázhatalan, amit tet­tek. Ma többféle fogam­zásgátló szer kapható, ma — ha nem is nagy öröm­mel —, minden indokolt és nem kívánt terhességet megszakítanak az abor­tuszbizottság engedélyé­vel. De ha nincs gyógy­szer, ha véletlenül nemet mondana az AB-bizottság, s megszületik a gyerek, ott lehet hagyni a kór­házban, le lehet mondani róla, hiszen most is száz­nál több család vár arra a megyében, hogy örökbe fogadhasson egy csecse­mőt, akit néhány napos korától igazi szülői sze­retettel nevel. A három anyát — mert reméljük a harmadik is meglesz — bíróság elé ál­lítják és elítélik. De a há­rom csecsemő életét már nem lehet visszaadni. B. J. Ez a történet nem újkele­tű, épp hároméves, de aktu­álissá teszi, hogy még ma sem ért véget, s mikor, ha nem az almaszüret idején a legcél­szerűbb feleleveníteni. Az előzmények 1973-ra nyúlnak vissza, amikor a ZÖLDÉRT és néhány termelőszövetkezet jogi személynek nem minő­sülő egyszerű szövetkezeti társulást hozott létre egy 500 vagonos hűtőtároló felépíté­sére. A szerződésben többek között meghatározták, hogy mennyit fizetnek a társuló gazdaságok, de rögzítették a hűtőtároló üzemeltetésének rendjét is, ami azt jelentet­te, hogy a közös gazdaságok a vagyoni hozzájárulás ará­nyában tárolhatnak be saját gyümölcsükből is. Az egyik ilyen társuló fél a nyírgyulaji Petőfi Termelő- szövetkezet volt. Nem is volt semmi gondjuk a ZÖLDÉRT- tel, mígnem 1981-ben a ter­vezettnél nagyobb mennyisé­gű almájuk termett, ezért — a szerződésben biztosított jo­guknál fogva — úgy határoz­Felperes a tsz tak, hogy 75 vagon jó álmát betárolnak a hűtőtárolóba. Szándékukat először augusz­tusban, aztán szeptember 10- én is közölték a ZÖLDÉRT- tel, de a vállalat a tsz igé­nyét nem teljesítette, s emiatt jelentős, 4,5 milliós kár érte a termelőszövetkezetet. Partneri kapcsolat ide, partneri kapcsolat oda, a tsz beperelte a ZÖLDÉRT-et és kérte, hogy térítsék meg a kárát. A ZÖLDÉRT tagadta a szerződésszegés tényét, azt kérte a bíróságtól, hogy uta­sítsa el a tsz követelését. A bíróság úgy találta, hogy a ZÖLDÉRT valóban nem járt el kellő korrektséggel, ezért 1 millió 50 ezer forint megfi­zetésére kötelezte, az ezt meghaladó kérését pedig elutasította. A tsz nem nyugodott bele a megyei bíróság döntésébe, s a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, ahol hatályon kívül helyezték a megyei bíróság ítéletét és újabb tárgyalásra, újabb határozathozatalra uta­sították a megyei bíróságot, mert a tsz igényének meg­tagadásakor a ZÖLDÉRT jog­ellenesen járt el. A megyei bíróság az új eljárás megkez­désekor szakértőt rendelt ki, s megvizsgáltatta, hogy a ter­melőszövetkezet rendelke­zett-e a leszerződött alma betárolása után annyi jó mi­nőségű almával, amely lehe­tővé tette volna, hogy a szer­ződés teljesítésén túl még 75 vagon almát betároljon. A termelőszövetkezetnek abban az évben 337 vagon al­mája termett, a tagok ház­tájijából pedig 87 vagonnal vásárolhatot volna fel. Mint­hogy a termelőszövetkezetnek összesen 38 ezer mázsa almá­ra volt érvényes szerződése, így a 75 vagon betárolni szán­dékozott alma is rendelkezé­sére állt. A tsz-szeptemberben akar­ta az almát betárolni: a szak­értő szerint a betárolásra a legalkalmasabb a szeptem­berben leszedett alma. Az is bizonyított, hogy a termelők és forgalmazók legjobb mi­nőségű almát tárolják be ta­vaszi értékesítésre. Ez a tö­rekvés vezette a nyírgyulaji tsz-t is, s ezért akarta almá­ját szeptemberben betárolni. A bíróságon kiszámították, hogy ha 1982 januárjában kitárolják a szeptemberben „eltett” almát, 7 millió 223 ezer forinthoz juthatott vol­na a termelőszövetkezet, s még akkor is 5 millió 369 ezer forint árbevétele lett volna, ha levonják az 1 mil­lió 854 ezer forint tárolással kapcsolatos költségeket. A ZÖLDÉRT hosszas vita után 1981. decemberében vette át az almát, ám ekko­rára olyan minőségromlás következet be, hogy a tsz csak 2 millió 200 ezer forin­tot kapott az almából. A kü­lönbség tehát több mint 3,5 millió, ám a megyei bíróság mégsem-ezt az összeget fi­zetteti meg a ZÖLDÉRT-tel, hanem a felét. Álláspontjuk szerint ugyanis a termelőszö­vetkezet sem járt el a tőle elvárható körültekintéssel és gondossággal. Az előző évek gyakorlata szerint korábban kellett volna jelezni a tároló igénybevételét, s amikor a ZÖLDÉRT elzárkózott a ké­rés telejesítésétől, az igazga­tótanács összehívását kellett volna kezdeményezni, s kö­vetkezetesebben szorgal­mazni az alma átvételét. Az ítélet még nem jogerős, ismét a Legfelsőbb Bíróság dönt az ügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom