Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

Kelet-Magyarország 1984. szeptember 2. Mesés sofőrkeresetek? Halló, taxi! Amikor „ugrik" az óra Esetenként elegendő taxi áll az utasok rendelkezésére, de bizony előfordul az is, hogy kevés a taxi — mondja Franczel Mihály, az 5. sz. Volán diszpécsere. A magán- és a GMK-taxisok többsége csak 9—10,30 óra között, te­hát a csúcsidőszakban fuva­roz. De most, különösen nyá­ron hirtelen érkezhet annyi utas, hogy taxipark legyen, amely tüstént el tudja őket szállítani. Az 5. sz. Volánnak Nyír­egyházán 20 taxija, van, a gépkocsijaikat két műszak­ban üzemeltetik. Éjjel 6—7 kocsi van kötelezően szolgá­latban. De ha a GMK- és a magántaxikat is számba vesszük, akkor 150—200 van a városban. Egy Volán-taxis­nak 19 760 forint a havi be­vételi terve, amit ha túltelje­sít (19,6 százalék jutalékot kap. Amíg a taxikat gebines rendszerben üzemeltették, addig mesés sofőrkeresetek forogtak közszájon. Franczel Mihály elmondta: volt, aki 20 ezer forintot keresett egy Vaja Megszépül az úttörőinázeam Országosan is egyedül­állónak számít a vajai út­törőmúzeum, amely gaz­dag anyagát nemcsak Sza- bolcs-Szatmár, hanem ha­zánk más megyéiben szedték, gyűjtötték össze. Az úttörőélet múltját és jelenét bemutató kiállí­tás, sajnos, nem a legjobb körülmények között lát­ható. Az épület fala ned­ves, salétromos, s a ki­áradó pára bizony nem használ a kiállított tár­gyaknak. Ezért lett sürge­tő a helyiségek korsze­rűsítése. A munka még az idén megkezdődik: mint­egy 150 ezer forintos költ­séggel szigetelik a falakat, az úgynevezett Falkit-el- járással, amelynek során ■ vegyszerek segítségével irtják ki a salétromot az épületből. A szigetelés október közepére készül el. Jövőre tovább folyta­tódik a felújítás, a festés­mázolás mellett korszerű­sítik a fűtést is. E mun­kák befejezése után át­rendezve, tovább gazda­gítva várja majd látoga­tóit a vajai úttörőmúze­um. hónap alatt, azonban sok pénzt kellett tartalékolniuk a kocsi fődarabcseréire is, va­lamint éjjel-nappal men­tek ... A gebines rendszerben azok jártak jól, akik szinte autószerelői tudással, szerszá­mokkal rendelkeztek. De a kocsik bérbe adása a válla­latnak nem volt gazdaságos, ezért azt megszüntette. — Egy-egy taxit meddig használnak? — Általában 3 évig — közli Franczel Mihály. — 200 ezer kilométer a kifutási nor­májuk, s azt követően a Merkúron keresztül értékesí­tik őket. Évente 5—6 autó esetében kerül erre sor, de ezekre rengeteg volános vá­sárló is van. A lehetőségek­hez mérten a jövőben is nö­velni szeretnénk taxijaink számát, annak ellenére, hogy a taxi a vállalat gazdálkodá­sában épphogy csak „el­megy”. A taxik utasainak fizetési kötelezettsége két tényezőből tevődik össze. Az alap- és egyéb díjból. Az alapdíj azt jelenti, hogy miután az utas beült az autóba, közölte uta­zási szándékát, a gépkocsive­zető bekapcsolja az órát, s az 8 forintról indul. Azt köve­tően vagy kétpercenként, vagy 342 méterenként (gön­gyölítve), 2 forinttal többet mutat. Azért „vagy-vagy”, mert az óra olyan kialakítá­sú, hogy a kocsi gyorsabb hajtásával viteldíj nem spó­rolható meg. Ha elérik Nyír­egyháza határát (kifelé me­net), akkor a viteldíj emel­kedik, azaz 2 percenként, vagy 342 méterenként 4 fo­rint lesz. Annak ellenére, hogy a taxióra a városi köz­lekedésnek megfelelő össze­get mutat. A benzint a bevételből a gépkocsivezetők veszik. Az autók műszakváltáskor tele tankkal indulnak. így az il lető sofőr fizeti meg, ha ke vésbé takarékosan kezelte i gázpedált. Ök ezt úgy mond­ják: nem mindegy, hogy va­laki 44-es, vagy 36-os lábbal nyomogatja a gázpedált. (Cselényi) Hajdan rablók jártak arra... Ahol sötét, ott a titok A laikust meglepi az a gyors eredmény, amelyet — alig pár hét alatt — a Jósa András Múzeum régészei el­értek a megyénkben nemré­giben megkezdett, koruk mi­att országosan is ritkaságnak számító települések, temetők feltárásában. Istvánovits Esz­ter rajzokkal, felvételekkel siet segítségemre, s közben magyarázza: — így néz ki egy sír, ami­kor a felső humuszréteget el­távolítjuk róla. Ahol világo­sabb a föld, ott kár bármit is keresni, a lelet Ott van, ahol sötétebbre színeződött a ta­laj. Kevesebbet kell tehát ás­nunk, ásatnunk, mint ezt ál­talában feltételezik a régé­szekről. Kaitok, szarmaták A leletek kibontásához, ösz- szeszedéséhez, tisztításához, csomagolásához többnyire „avatott” szem és kéz kell. Bizonyság erre, hogy a ré­gész még ott is talál „kin­cset”, ahol hajdan rablók jártak, Tiszavasváriban, az időszámításunk előtti II. szá­zadra tehető keltakori teme­tőben. — Itt tavaly kilenc, az idén újabb nyolc sírt tártunk fel Gyártási alakok, holdyilágnál ú'i* titfo a * ' ■ » » 1. . •* ’ Határsértők a répaföldön Az ecsedi lápon levő ha­tárőrőrs kettős feladatot lát el: ellenőrzik Mátészalka— Nagykároly között a vasúton történő határszéli forgalmat, és szilárdan őrzik az állam­határt. Az egyik augusztusi nap estéjén Beöthy Gyula határ­őr járőrkutyájával indult az államhatár őrzésére. A kelle­mes nyári estén áthaladva a Kraszna folyó hídján, átku- tata annak környékét, és miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van, tovább folytatta útját szolgá­lati helyére. Éjféltájt arra lett figyelmes kutyájával együtt, hogy az államhatár felől a répaföldem a holdvi­lágban két gyanús személy körvonalai bontakoznak ki. Megvárta amíg a két gya­nús személy a répaföldről ki­ért a műútra és a község fe­lé vette az útját, ekkor szólí­Az elfogott két határsértő elmondta, hogy 1983. novem­ber óta foglalkoznak a tiltott határátlépés gondolatával, A tárgyalóteremből Lékelőkéssel a csőszre Aki szereti a dinnyét, azt Ki­szem évek óta nem tud kibé­külni azzal, hogy még akkor is 10 forint körül van az ára, ami­kor Lőrinc már elintézi. A diny- nyeszezon kezdetén pedig Dá- rius kincse is kevés egy kis kényszeredetten érett gyümölcs megvásárlásához. És ez még mind semmi ahhoz képest, amit két nyírbogdányi fiatalember fi­zet most, a szezon kellős köze­pének néhány dinnyéjéért. A 21 éves Tóth András és a 30 éves Nagy Miklós rokoni kap­csolataikat ápolgatták augusztus 14-én este, poharazgatással egy­bekötve, s az ital meghozta vál­lalkozókedvüket és bátorságu­kat is. Elhatározták, hogy el­mennek a kéki Búzakalász Tsz dinnyeföldjére és megdézsmál­ják azt. Éjfélre járhatott az idő, amikor megérkeztek Vajas ta­nyára, de éretlen gyümölcsöt nem volt kedvük cipelni, neki­estek a dinnyéknek és lékelget- ni kezdték őket. Félórás munkájukba került, mire találtak vagy 15 érettet, zsákokba rakták és a dinnyeföld kerítése melletti fasorba hord­ták. Már éppen indulni akartak, amikor megérkeztek a Varga testvérek, a dinnye részesműve­lői, s egyikük egy vasvillával iramodott a tolvajok után. Csa­pott is egyet Tóth felé, de ő egy bottal elhárította, aztán a lékelőkéssel támadt a csőszre. A kés megvágta Varga arcát, s ha nem is okozott sUlyos sé­rülést, ahhoz mindenesetre ele­gendő volt, hogy a tolvajok el­meneküljenek, mert a sérült embert kórházba kellett vinni testvérének. Tóth és Nagy körülbelül 600 forint értékű dinnyét vitt el, s 1500 forintnyi kárt okozott a dinnyék meglékelésével. Bár Nagy a tsz kárát megtérítette, bíróság elé kerültek, ahol pél­dásan szigorú büntetést szabtak ki rájuk. Tóth András — aki nem tehet róla, hogy könnyű sérülést oko­zott, mert a kés súlyosabb se­bet is vághatott volna — 1 év 4 hónap szabadságvesztést, Nagy Miklós 8 hónap szabadságvesz­tést kapott. Tóthtot két, Nagyot 1 évre eltiltotta a bíróság a köz­ügyektől is, s mivel Tóthtot ta­valy lopás miatt 5 hónap fel­függesztett szabadságvesztésre ítélték, most elrendelték azt az öt hónap letöltését is. Az ítélet a kihirdetéskor jog­erőssé vált. tóttá fel őket igazoltatásra. A két férfi a kérdéseire azt válaszolta, hogy Budapestről jönnek Mátészalka érintésé­vel, az ágerdőmajori állomá­son szálltak le és Vállaj köz­ségbe, rokoni látogatásra mennek. A határőr ezt nem hitte el, és feltartóztatta őket. Közben Gál Ferenc ti­zedes járőr ellenőrzés céljá­ból a helyszínre érkezett, és miután ő is meggyőződött arról, hogy egy nagyon jó „legendát” betanult két ha­társértővel állnak szemben, őrzésüket a járőrre bízta, s elment telefonálni az őrsre a riadócsoportért. Amíg Beöthy Gyula határőr őriz­te a két határsértőt, azok felajánlottak részére ezer leit és 800 forintot, ha őket futni engedi, de a határőrt nem tudták megvesztegetni... A határőrök, kutyájukkal először legálisan, útlevéllel akartak Magyarországra jön ni, és illegálisan akartak Nyugatra kiszökni, de útle­velet nem kaptak. Ügy ter­vezték, hogy Magyarországon keresztül Ausztriába, majd az NSZK-ba szöknek ki. A magyar területre beta­nult legendájuk nem vált be, tervük megvalósítását Beö­thy Gyula határőr megaka­dályozta. Heizer György ezredes, ke­rületparancsnok Beöthy Gyu­la határőrt 6 nap jutalom­szabadságban, Gál Ferenc tizedest, a határsértők elfo­gásában való közreműködé­sért 3 nap jutalomszabad­ságban részesítette. A két határsértőt átadták a román határőrizeti szerveknek. — folytatja Istvánovits Esz­ter —, ez megyénkben eddig az egyetlen hitelesen feltárt kelta temető. Az egymástól meglepően nagy távolságra lévő sírokban talált leletek­ből egyébként a nők rendkí­vül gazdagon díszített ruha­viseletére lehet következtet­ni. Ugyanez jellemző a közel­ben lévő, későbbi — ezerhét- száz éves — szarmata teme­tőre, amelyből már négy sírt feltártunk. A két temetőn kívül a tiszavasvári homok­dombon egy időszámításunk utáni ötödik századra — Atti­la uralkodásának idejére — tehető, valószínűleg hun te­lepülés maradványaira buk­kantunk. Hat házhelyet ta­láltunk, a hozzájuk tartozó munkagödrökkel, külső tűz­helyekkel, szemét-, tároló­gödrökkel. Ávarkori lovassír A régészetileg kiemelt je­lentőségű Tiszavasváriban egyébként — mint erről la­punkban nemrégiben „felfe­dezője”, Pappné Kurucz Ka­talin régész már beszámolt — egy még régebbi, újkőkori — öt és fél ezer évvel ez­előtti — település részére bukkantak. Napkor határá­ban pedig egy avarkori lo­vassírt tárt fel Lőrinczy Gá­bor. . Megkezdődött a fehér folt­nak számító Szatmár feltárá­sa is. Németh Péter régész — aki egyben a megyei múzeum igazgatója is — egy feltehe­tően az 1241-es tatárjáráskor elpusztult Szentmiklós nevű település helyét azonosította Nyírcsaholy és Nyírmeggyes között. Az eredetileg e céllal indult ásatásoknál azonban egy őskori lakóház és egy kelta gödörlakás részlete is napvilágra került, egy IX—X századra tehető veremlakás­ban pedig vaskést, ványoló- kést, orsógombot és számos edénytöredéket találtak. Honfoglaláskori lelet — Ez utóbbi . — mondja Németh Péter — különbözik a Nyírség más pontjain fel­tárt házak formájától és le­letanyagától, dé szoros ro­konságot mutat a Kárpáton- túli terület régészeti ered­ményeivé!. Minden bizony­nyal a honfoglalás idején itt élt nép első hiteles szatmári lelőhelyére bukkantunk. Tő­lük származhat a szomszéd­ságban folyó Kraszna elne­vezése is. A feltárást egyéb­ként a nyírcsaholyi Vörös Csillag Tsz gyümölcsösében végzett földmunkák során felbukkant ős- és középkori cseréptöredékek bejelentésé­re kezdtük meg. Sajnos, az ilyen jellegű bejelentések az utóbbi években csökkentek, annak ellenére, hogy a sza­porodó közmű- és egyéb építkezésekkel gyarapodniuk kellene. Kovács Éva Vaskerítés csecsemőknek? Ha egy magán víkend- ház, üdülő köré ormótlan és ízlésromboló, hivalko­dó és a státusszimbólu­mot jelképezni szándéko­zó méregdrága kerítést építenek, egye fene! Meg­mosolyogja az ember és levonja a konzekvenciát. Ha viszont hasonlót ta­pasztal egy intézmény esetében, elgondolkodik. Sóstón, az anyás csecse­mőotthon parkja előtt na­pokon keresztül figyelték az emberek, mi készül, miért kerülnek a földbe a régi, de jó drótkerítés mö­gé beljebb a vaskos be­tonoszlopok az utcafront egész hosszúságában. Nem volt nehéz rájönni. Űj ke­rítés készült. Csecsemő­nek, vaskerítés? Valósá­gos erődítmény! Csóválják fejüket akik látják, bosszankodnak az úttestre kényszerülő für- dőzők és járókelők, még az otthon portása is. Fel­vetődik a kérdés: miért volt egyáltalán szükség az új kerítésre, amikor a régi is megfelelt a cél­nak?! Kinek a zsebéből és zsebére építették? Az új monstrum egy talpalatnyi járdát sem hagy szabadon a járóke­lőknek, teljesen ráállnák a gépjármüvek. Lehet, hogy éppen ezeknek akar­tak kedvezni? A cse­csemővédelem csak ürügy volt? (farkas) Mátészalkán, a Zalka Má­té Művelődési Központ be­járata mellett „díszeleg” már hónapok óta ez a fura formájú betontuskó, amit a városi szennyvízvezeték fel­újítása előtt emeltek ki a földből. Egy kis jóindulattal köztéri szobornak vagy tér­plasztikának is nézhetné a gyanútlan szemlélő, de mi­vel ilyen funkciót nem tölt be, így csak egy dolog tör­ténhetett: egyszerűen ottfe­lejtették. (?) (császár) Könyvtárprogram Olvasók figyelmébe! Kar­bantartás kezdődik szeptem­ber 3-án Nyíregyházán a me­gyei és városi könyvtár épü­letében. A szeptember 16-ig tartó munka alatt a felnőtt kölcsönző (az olvasóterem, a helyismereti, a zenei részleg) nem fogad látogatókat. A gyermekrészleg és a hírlap­olvasó azonban a karbantar­tás ideje alatt is zavartala­nul várja az érdeklődőket. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom