Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-21 / 222. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 21. JM __ — Mj m m a w m ■ INL A z utolsó szakaszba ju tottak a megbeszélések Hongkong ügyében — tájékoztatta a sajtó képvise­lőit a minap a brit külügy­minisztérium egyik szóvivő­je. A jelek szerint valóban végső fázisába ért az az im­már évek óta húzódó tárgya­lássorozat. A diplomáciai huzavona hátterében az áll, hogy alig 13 esztendő múlva, 1997 kö­zepén lejár Nagy-Britannia bérleti joga az öt és fél mil­liós lakosságú városállam területére, amelyet még az elmúlt század végén kötöt­tek a pekingi császári udvar­ral. Kína soha nem hagyott kétséget afelől, hogy e szer­ződéseket igazságtalannak és egyenlőtlennek tekinti, s hogy e dátum lejárta után nem fogadja el a londoni fennhatóság mégoly komp­romisszumos fenntartását sem. Az erőszakos hatalom- átvétel persze Pekingnek sem áll érdekében, hisz Hong­kong napjainkban a világ egyik legfontosabb pénzügyi és kereskedelmi központja, természeti adottságai révén pedig Kína legnagyobb kikö­tője. Katonai eszközök alkal­mazásával tehát e Peking számára is messzemenően hasznot hajtó pozíció elvesz­tését kockáztatták volna, riasztó példát mutatva egy­ben Tajvan felé is, amelynek az anyaországhoz való „visz- szacsatolása” szintén az el­sődleges hivatalos célkitű­zések közé tartozik. Maradtak tehát a diplomá­ciai csatornák. Az elmúlt hó­napok alatt tárgyalási for­dulók tucatját tartották, ja­vaslatok és ellenjavaslatok tömegét dolgozták ki. Howe brit külügyminiszter rövid időn belül kétszer is megfor­dult Pekinkben, amíg a kí­nai fővárosból felrepíthették az áttörés hírét. A mostani bejelentés szerint az eddig kidolgozott megál­lapodástervezetet a napokban a londoni, illetve pekingi kor­mány elé terjesztették meg­vizsgálásra. A szakértők úgy vélik, hogy aláírását a jelen­leg is nyitott néhány kérdés sem hátráltatja. így aláírásá ra valószínűleg még a jövő héten sor kerül. (A vitatott, utolsó akadálynak számító kérdések a repülési jogok, az állampolgársági problé mák és a földtulajdon körül jelentkeztek.) Ezek azonban — ha lényeges, nemegyszer elvi jelentőségű ellentéteket takarnak is — mindenképpen eltörpülnek az eddig áthi­dalt vitapontokhoz képest, így valószínűleg azoknak a megfigyelőknek lesz igazuk, akik azt jósolják, hogy a pa rafálásra már Kína közelgő nemzeti ünnepe előtt, vagyis az elkövetkező napokban sor fog kerülni. Robbanás történt Bejrútban az amerikai nagykövetség előtt. A robbanás következtében az első jelentések szerint lega­lább 20 ember meghalt. A NATO hadgyakorlatai ellen tiltakoznak az NSZK és az NDK határánál egy kis nyugatnémet faluban a fiatalok. Transzparensükön ez olvasható: „Ma hadgyakorlat — hol­nap háború”. Kisvárdán 16 lakást újíta­nak fel teljesen, ötöt részle­gesen, kilencet korszerűsíte­nek, karbantartásra pedig több mint 100 lakásnál is sor kerül. Ezekre a munkálatok­ra 4,6 milliót ad ki a tanács. A felújításokat hátráltatja hogy aiz öt átmeneti otthon kevés a bérlők elhelyezésére. Jó szervezéssel elérték, hogy bepótolták az V. ötéves terv­időszakból elmaradt, felújí­tásra váró lakásokat is. T. K. (Folytatás az 1. oldalról) <nak és komfortossá tesznek. Szeptember közepéig öt la­kást már befejeztek, további ötben most dolgoznak a ki­vitelezők. A felújítással egy időben négy lakást korszerű­sítenek másfél millió forint értékben. Még gyorsabb le­hetne a kivitelezési ütem, ha a költségvetési üzemben több ács lenne, s újabb nehézséget jelent, hogy kevés átmeneti lakást tudnak adni a felújí­tás idejére a bérlőknek. A Joelső munkákat a negyedik negyedévben mindenütt el­végzik. A leadott tanácsi la­kások legtöbbjében igen sok karbantartási munkát kell elvégezni. Ilyen célra 3,4 millió forintot költ a tanács. Fehérgyarmaton 114 lakás karbantartását végzik el az idén, összesen 584 ezer forint értékben. Korszerűsítésre két lakásnál kerül sor, hármat felújíttat a tanács. Részlege­sen modernizálnak két lakást 200 ezer forint értékben. A felújításokat a városkép ala­kításával összhangban végez­tetik. A munkálatok fontos­ságát jelzi, hogy az idén 300 ezer forinttal többet adnak ilyen célra. AZ ENSZ­FÖTITKÁRHELYETTES IZRAELBEN Izraelben kezdett tárgyalá­sokat szerdán Brian Urqu- hart, az ENSZ főtitkárának helyettese. A diplomata ezt megelőzően Libanonban és Szíriában járt. A közel-keleti körúton levő Urquhart a Dél- Libanonban állomásozó ENSZ békefenntartó erők (UNIFIL) szerepének kiter­jesztéséről folytat megbeszé­léseket. A GALLUP INTÉZET REAGAN ESÉLYEIRŐL Ronald Reagan elnök to­vábbra is biztos nyerőnek látszik a novemberi választá­son, a közvélemény-kutatási adatok szerint. Legújabban a Gallup Intézet tette közzé előrejelzését, amely szerint az elnök jelenleg a szavazatok 55, Mondale, a demokrata párti jelölt csak 40 százalékát kapná meg. Számos kommen­tár szerint az elnök győzelmi esélyeit most már csak vala­miféle nagyobb szabású kül­politikai válság kirobbanása módosíthatná. KÖNYV A SZOVJET- MAGYAR KAPCSOLATOKRÓL Moszkvában a Politikai Irodalmi Kiadó gondozásában megjelent a „Szovjet—magyar kapcsolatok 1977—1982” c. könyv. A kötet a szovjet és a magyar külügyminisztérium negyedik közös kiadványa. A könyvben azok a legfon­tosabb dokumentumok kap­tak helyet, amelyek tükrözik az SZKP és az MSZMP te­vékenységét a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti barátság és sokoldalú együttműködés fejlesztéséért és elmélyítéséért a politikai, gazdasági és kulturális élet különböző területein. Sajtóiinnep Csehszlovákiában A mai nap a sajtó ün­nepe Csehszlovákiá­ban. Hatvannégy esz­tendővel ezelőtt ezen I a napon jelent meg először a Rudé | Právo, akkor még a | marxista baloldal lapja. Az I újonnan alakult Csehszlo- S vák Kommunista Párt lap- I jává 1921. május 18-án vált. A Rudé Právo története I* összefonódik a jobb életért I harcoló csehszlovák nép | történetével. Nagy kom- * munista újságírók — Edu- - ard Urx, Jan Sverma, Vác- láv Sinkule, Kurt Konrád, Julius Fucik és mások mun­kássága kötődik e laphoz. A Rudé Právo kezdetétől ha­tározottan harcol a kapita- , lista elnyomás ellen, ter­jesztette a marxista—leni­nista eszméket és őrizte a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságot. A legnehezebb időkben is, Csehszlovákia náci megszállása időszaká­ban, amikor illegálisan je­lent meg, terjesztette olva­sói között a remény és az ellenállás gondolatait és segített a nehéz időkben tá­jékozódni. 1945 májusában, Csehszlovákia felszabadí­tása után, támogatta a fia­talos építői kedvet és hoz­zájárult a csehszlovák mun­kásosztály döntő győzelmé­hez 1948 februárjában. Csehszlovákiában ma töb­bek között 30 napilap, több mint 280 hetilap, mint­egy 350 folyóirat jelenik meg. A csehszlovák rádió több mint 130 ezer óra mű­sort sugároz évente. A te­levízió műsorai 6600 órát tesznek ki. Olyan korban, amikor az imperialista körök fokoz­zák a háborús előkészüle­teket, még inkább érvé­nyesülnek a „Riport az akasztófa tövéből” című könyv zárószavai, melye­ket a náci börtönből cím­zett a világnak a kommu­nista újságíró Julius Fucik. A figyelmeztetés: „Embe­rek, legyetek éberek!” ma már minden felől hallatszik és a csehszlovák újságírók hangja ebben a békekórus­ban nem elhanyagolható. Szeptember 8-át — azt a napot, amikor Julius Fuci- kot 1943-ban a berlini Plöt- zensee börtönben kivégez­ték -— kikiáltották az újságírók szolidaritásának nemzetközi napjává, a Nemzetközi Újságíró Szer­vezet határozata alapján. A NUSZ, amelynek székhe­lye Prágában van, újra meg újra síkraszáll a fa­sizmus, fajgyűlölet és gyar­matosítás ellen. A csehszlovák újságírók a szervezet munkájában ak­tívan részt vesznek. Bizo­nyította ezt például tevé­kenységük 1983-ban a Prá­gában tartott béke-világta- lálkozón. amely a békéért, az életéit és az atomhábo­rú ellen szállt síkra. teljes a diplomáciai kapcsolat Szovjetunió és Egyiptom között Alekszandr Belonogov a Szovjetunió újonnan kineve­zett kairói nagykövete, csütör­tökön átnyújtotta megbízóle­velét Eszmat Abdel-Meguid egyiptomi külügyminiszter­nek. Belonogov 1981 óta az első szovjet nagykövet Egy­iptomban. A múlt héten fog­lalta el állomáshelyét Moszk­vában is az egyiptomi nagy­köveit. Az utóbbi öt évben a a misszókat ügyvivők irá­nyították. A megbízólevél átnyújtása után a szovjet diplomata új­ságíróknak kijelentette: — az egyiptomi külügyminisz­terrel jó, építő jellegű meg­beszélést folytattunk a köl­csönös derűlátás jegyében, ami minden területre vonat­kozik. Az egyiptomi—szovjet kapcsolatoknak hosszú tör­ténetük van. Voltak kedve­ző időszakok, és voltak holt­pontok is. örömmel jegyzem meg, hogy a viszony most fejlődőben van, és remélhető­leg folytatódik ez az irány­zat. A Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat Nyíregvháza, Lujza út 1. felvételre keres gépjármüalkat- részismerettel, középfokú szakirányú végzettséggel rendel­kező — anyaggazdálkodót, — raktárost; közgazdasági szakközépiskolát végzett — számlázol, gyakorlattal rendelkező — autószerelőket, — karosszérialakatosokat, — hegesztőt. — szerkezeti lakatosokat, — géplakatosokat, — műszerészeket; forgácsoló szakmában jártas — betanított munkásokat. — esztergályos, — marós szakmunkásokat; — szervizmunkásokat. Nyíregyházi lakosú dolgozók munkába, illetve hazaszállítá­sa térítés ellenében vállalati autóbusszal. Jelentkezés: mun­kaügyi csoportnál. (1590) Vlagyimir Szolouhin: Méz n kenyéren 7. Azért mégis, a nővérem, Jekatyerina Alekszejevna meg én tudtuk, hogy ne­künk van garanciánk, ez pedig a szülőfalunk, a falu­ban pedig — Marjusa. Nem is olyan régen, én még emlékszem rá, virág­zott Olepinben néhány nagy méhészet. Mármint a mi méreteinkhez viszonyítva nagy. A falu — negyven ház. Közepén a templom. Említse meg csak az ember valamivel délebbre, az igazi csernozjomon — kinevetik. Micsoda falu — negyven ház! Ezer, kétezer — az már faluféle, de negyven — az csak egy kis tanya. Vagy vegyük a doni kozákfalva­kat, a sztanyicákat. Lénye­gében azok is falvak, de ha­sonlítanak a városra. Né­hány ezer lakosuk van. Ná­lunk, Olepinben mindössze százkét embert tudtunk ösz- szeszámolni a srácokkal. Körül rajtunk vannak még kisebb falvak is — tíz-ti­zenöt portából állnak — a mi méreteink már csak ilyenek. Lehet, hogy a Don-vidéken, Kubányban, Ukrajnában kétszáz kaptáros méhesek zsongtak, zsibongtak, ná­lunk viszont húsz méhcsa­lád gigantikus méhészet — a plafon, a csúcs. A negyven háznál azon­ban mégis akadt néhány nagyszerű méhes. A nagy­apánké — egy, a Fegya Vo- ronyin bácsié — kettő, a Je- gor Mihajlovics Rizsové — három, a Vaszilij Ivanovics Voronyiné — négy... Emlékszem, a Fegya bá­csi méhese magas kerítéssel volt körülvéve. A keresztbe, vízszintesen deszkák inkább falra hasonlítottak, mint kerítésre. Nem az egész kertet vették körül hanem csak az udvarral határos kis térséget s nyáron ott szél­csend és meleg volt, mint­ha egy másik éghajlat lett volna. A kerítés csaknem három ember magasságú volt, mindenesetre a meggy­fák fölé emelkedett. A kerí­tés — Fegya bácsi szerint — azért készült, hogy a mé­hek a méhest elhagyva, vagy oda visszatérve kény­telenek legyenek magasra szállni, nehogy beleütközze­nek a méhes körül játsza­dozó gyerekekbe és általá­ban a szomszédokba, és ne csípdessék őket hiába. Egyébként, az itt-ott már korhadó kerítés, melyet, megsárgított, megfogott az idő, magasan benőttek az ernyősvirágúak és a csalán, gyönyörűen beleolvadt a nyári falusi tájképbe, nem volt szembetűnő. A méhesekben kaptárak, azaz fűtött, viasz- és méh- illattal átitatott speciális házikók voltak. Ugyanott füstölőbe való korhadt nyárfakupac és maga a hi­deg füstszagú füstölő, kere­tek és tartalék kaptárak, üres lépek és mindenféle méhészfelszerelés. Lassacskán eltűnt az ösz- szes méhes. Elkezdődött a népmozgás. Az öregek ki­halnak, a fiatalság a város­ba megy. Néha egész csalá­dok kerekedtek fel Olepin- ból és mentek Vlagyimirba, Sztavrovóba, Szobinkára Így hagyták el a falucskát Szimonovék, Viktor Voro- nyin, Alekszandr Pavlovics Kunyin, Csornovék, Peny- kovék ... A környező fa­lucskákból újabb családok költöznek át hozzánk, a kol­hoz központi tanyájára. Ez a folyamat, természetesen, mindenütt egyforma a mi nem csernozjomi övezetünk­ben. A kolhoz központi ma­jorjában összpontosul az egész élet, a kolhozhoz tar­tozó falucskák pedig tönk­remennek, eltűnnek a föld színéről, a helyüket, mezővé változtatva, nehéz traktorok szántják fel. A központi major éli a maga életét. Kúsznak a lánctalpas traktorok, a sár­ban teherautók csúszkálnak, motorkerékpárok és motoros fűrészek ordítanak, vijjog­nak fülsiketítőén, merede- zik a rengeteg televízió­antenna, folyamatosan nyit­va van az üzlet... Különös ízlés és szenvedély kell ah­hoz, hogy felülkerekedve a kolhoz központi majorjának korszerű életstílusán, valaki még méhészkedjen is. Egy régmúltból napjaink­ba nyúló kis méhészfonálka azért csak nem szakadt meg a falunkban. Ezt a méhest Vaszilij Iva­novics Voronyin létesítette nyolcvan évvel ezelőtt, ö réges-rég meghalt, de Mar­ja lánya, akit nálunk min­denki Marjusának hív és aki most maga is nyolcvan felé jár, továbbra is tart néhány méhcsaládot. Nos, hát őbenne, Marju- sában volt egész télen min­den — igazi, százszázalékos mézzel kapcsolatos — bizo- dalmunk. Nem mondom, sikerült venni télen a piacon, s tűr­hető piaci méznek látszott (erdei — füzike meg mál­na), de valahogy mégsem az volt, amiről ábrándoz­tunk. — Várj csak — biztattam a nénémet —, elmegyünk a nyáron Olepinba, veszünk Marj usátói friss, épp hogy kipergetett mézet... — Ha adna el, be lehetne szerezni a téli szükségletet is. Kapkodás nélkül. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom