Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
1984. szeptember 19. Kelet-Magyarország 3 Csendes tanév? ÜGY VAN EZ, mint a meséből sarjadt anekdotában, addig mondják, jön a farkas, hogy amikor valóban jön, akkor sem hiszik el. Most mégis hinni lehet abban, hogy az idei iskolai év csendesnek ígérkezik. Nem lesznek alapvető tantervi változások, csupán néhány finomítás várható az ötnapos munkahét miatt az óraszámokban, s az- általános iskola hetedik osztályában — az iskolák önálló döntésére alapozva — megkezdték a fakultáció bevezetését. A középiskolák egy részében pedig hozzálátnak a technikusképzés bevezetésének kidolgozásához. Ezenkívül — mint a közelmúltban olvashattuk a lapokban — rendelkezés intézkedett a pedagógusok adminisztrációs munkájának könnyítéséről. Valóban a korábbi éveknél kevesebb változást ígér az 1984/85-ös tanév, de abszolút csendes évről aligha beszélhetünk. A kiegyensúlyozott munka feltételeinek megléte — amely megyénk iskoláira is jellemző — jó alapokat ad a munkához. Belátható időn belül tantervi koordinációk, finomítások, apróbb, de fontos kiigazítások várhatók az iskolák háza táján. Mindezek nem forgatják fel az iskolák tanítási rendjét. Már ebben a tanévben érezhetően számítanak az oktatást irányító kormány- és tanácsi szervek, az iskolák önállóságára. Ezért is bízták — egyebek mellett — az általános iskolákra, hogy a VII.-es fakultáció időpontját saját elhatározásuk szerint oldják meg. Így a megyeszékhelyen és a hozzá tartozó általános iskolák közül mindössze 4 városi és 8 körzeti iskolában kezdték meg a fakultatív tárgyak oktatását az új tanévben. Az egy év múlva kezdődő másik tanévben újabb iskolákban is megteremtik a fakultativ képzés feltételeit. Mindez a továbbtanulást, a pályaválasztást is segíti, de nem old meg minden gondot — fogalmaztak a szakemberek. MIND AZ ÁLTALÁNOS, mind a középiskolák tanévnyitó megbeszélésén felhívták a figyelmet arra, hogy az iskolák vezetői — igazgatók, helyettesek, munkaközösség-vezetők — fordítsanak nagyobb gondot az oktató-nevelő munka folyamatos elemzésére. Ez elsősorban több személyes tapasztalattal, óralátogatással érhető el, ami az utóbbi években, mintha ritkult volna, részben az iskolavezetők elfoglaltsága, részben talán szemléleti okok miatt is. Márpedig szükséges a tanév közben is elemezni többek között az értékelés, osztályozás helyzetét, a hiányzások, lemorzsolódások alakulását, az írásbeli és a szóbeli feleletek arányát és így tovább. Érdekes adatot hallottunk a középiskolai igazgatók tanévnyitó értekezletén: a megye középiskoláiban a pedagógusok az elmúlt tanévben 229 ezer osztályzatot adtak a diákoknak. (Ennek 59,7 százaléka elégséges osztályzat). Nem a mi dolgunk eldönteni, sok vagy kevés az iménti több ezer osztályzat, de a középiskolai csoport vezetője is megerősítette: ezek időbeli megoszlása nem mindig kedvező. Nem folyamatos a tanulói teljesítmények értékelése. Olykor hetekig, hónapokig nem kapnak jegyet a gyerekek, máskor dömpingszerűen hullanak — a zömében — írásbeli feladatok alapján adott osztályzatok. Még mindig túlsúlyban vannak az írásbeli munkák, amin szintén változtatni szükséges. Milyen segítséget kapnak az iskolák az egészséges kontrolihoz? Ennek is biztató jelei mutatkoznak az új tanévben. Nagyobb szerepet kapnak a szakfelügyelet elemzései és a munkaközösségek önértékelései. Ezenkívül a naptári év végére létrehozzák a megyeszékhelyeken a pedagógiai intézeteket, amelyek szakemberei az iskolai oktató-nevelő munka átfogó elemzésével, szinte tükröt akarnak tartani a nevelőtestület, a diák- közösség elé. A KORSZERŰ OKTATÁSI MÓDSZEREK népszerűsítésében is fontos feladatok várnak az újszerű arculattal életre hívandó pedagógiai intézetekre, hiszen a csendes tanévben sem szünetelhet a módszertani megújulás, a legjobb tanítási, oktatási módszerek kipróbálása és elterjesztése. S itt szemléleti váltásra is szükség van, ugyanis azt kell elfogadni korszerű módszernek, jmely a legeredményesebb. Nem a külsőségek, az alkalmazott technikai eszközök sokasága dönti el a korszerűséget, hanem o teljesítményképes tudás. Páll Géza Csavarok és betonszegek. Az ELEKTERFÉM Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében havonta több tonna, különböző méretű csavarokat és betonszegeket horganyoznak. 1. Mészáros János művezető ellenőrzi a horganyzott csavarokat. 2. Az asszonyok egy csoportja a betonszeget alátéttel látja el, illetve csomagolja. (Elek Emil felvételei) Pénz helyett ötlettel Tárkony az erdei turistába Az ételkészítés tudományát minden háziasszony igyekszik elsajátítani. Ha élelmiszer- ipari üzembe kerül, magával viszi az igényt, hogy ott is finom falatok kerüljenek ki a keze alól. Ám mindezt nagyüzemi körülmények között kell végrehajtani. Az asszonyok a mátészalkai húsüzemben azt fejtegették, hogy a nehezebb gazdasági viszonyok közepette keresik a lehetőséget a változatosabb, íz- letesebb húsfélék elkészítésére. Megérzi a vásárló — A kezünk alól kikerülő töltelékáruk, kolbászok, szalámik, disznósajt és más termékek — csakúgy, mint otthon — kényes meózáson mennek keresztül — hallottuk Koskócsák Józsefnétől, a Zrínyi Ilona szocialista brigád vezetőjétől. — A vásárlók pillanatok alatt megérzik, ha valamelyik termékünk nem üti meg a kívánt mértéket és itt nem minőségi kifogásra gondolok. Az áru íze, zamata legalább annyira befolyásolja a vásárlási kedvet, mint az ára. Éppen ezért mi, a női szocialista brigáddal elhatároztuk, hogy ahol lehet, ötletekkel javítunk a termékeinken. — Nem nagy dolgok ezek veszi át a szót az üzem vezetője, Veres Gyula. — A szabvány pontosain előírja, melyik termékhez milyen mennyiségű húst és fűszert kell felhasználni. Természetesen a hús és a hozzá kapcsolódó adalékanyagok meny- nvisége, összetétele változatlan, viszont a fűszerezéssel „magyarosabbá” tehetjük a termékeket. így az olcsóbb húsféle is ízletesebb, közkedveltebb lesz. — A nyári turistaszaláminak két hónapja egy új változatát készítjük az üzemben — folytatja Kvanc József üzemvezető-helyettes. — Az erdei turistának nevezett felvágottat tárkonnyal fűszerezzük és a legkeresettebb termékeink közt tartjuk számon. Hajnali rajt A női szocialista brigád tagjai rég rájöttek, hogy a termelés mennyiségi növelését erőltetni hiba lenne. Egyébként is szalagszerű a munka, hiszen hajnali két órakor kezd az Egyetértés szocialista brigád — ők csontozzák és készítik elő gyártásra a frissen vágott sertéseket — és csak a kapott mennyiséget tudják feldolgozni. Viszont a töltőüzemben, a füstölőben, a raktárban és a ládaüzemben dolgozó brigádtagok az ízek összeállítása mellett nagy gondot fordítanak a balesetek megelőzésére, a minőség szigorú megtartására, s még arra is jut idejük, hogy kinézzenek egy-két embert a brigádba. — Nem törvényszerű, hogy minden jelentkezőt felvegyünk — hosszú évek gyakorlatát tükrözik a brigádvezető szavai. — Az egyik társunktól a rendszeres italozás miatt kellett megválnunk, mert hiába figyelmeztettük. Miatta nem kaptuk meg az aranyat, s' lettünk harmadszor is ezüst fokozatosak. így aztán nagyon megnézzük, kit fogadunk magunk közé. Mert akik a Zrínyi brigád tagjai, ez a 19 nő, tényleg összetart. A napokban például a családtagok társaságában töltöttünk el egy vidám napot a Vadaskertben. Harmincán jöttünk össze, s a kikapcsolódás sem akadályozta meg, hogy a munkáról, az újabb termékekről, a keresetről beszéljünk. Húskészítmény 120 ezer embernek Ü '’ j város nő ki a puszta közepén. A Kunságban, ahov’á még ma is évente, nagyobb ünnepeken hazajárok, úgy hívják a falu szélét, hogy hóstya. Kinn vagyunk a hóstyán. A négyemeletes házgyári tömb fele porszürke, másik fele piros. Szertartás zajlik ma benne, a jeles napok közt is a legjelesebb, amit úgy neveznek, hogy lakásátadás, és az OTP az építővállalattal közösen celebrálja. A ház körül feldúlt terep, mint a csatatér, futóárkokkal, fa-föld erődökkel, elképesztő méretű bombatölcsérekkel. Csakhogy ezen a frontszakaszon nem pusztul, hanem születik az élet. Új lakás, hatvan családnak. Micsoda pillanatok ezek! Állunk a nyitott ajtókban. Érdekes, mindenki az ajtóban áll, s belátni mindenhová. Magas, szakállas férfi és kicsi nő. Bemennek, nézelődnek, majd megint kiállnak az ajtó (ajtajuk!) elé. — Olyan szegények voltunk, mint a templom egere, amikor összekerültünk — mondja halkan a kicsi nő, — s most kishiján milliomosok vagyunk. — A tapéta, a tapéta — dünnyögi zavartan, vagy talán meghatottan a férfi, és befordul-kifordul az ajtón. — Jönnek a szakmák sorban. Ez is a szertartáshoz tartozik. A villanyszerelők lelket lehelnek a villanyórába. Megszólal az első csengő. Hallgatjuk áhita- tosan. Asztalosok követik őket: — hiányzik valahol polc? — hangzik a kérdés, s mindenki szekrényajtókat nyitogat. Hát még a vizesek! Az aztán az igazi csoda! Gyönyörű csillogó szerkentyűket hoznak, nagy vasfazékban. Ketten cipelik, rúdon. Bemennek minden lakásba, zuhanyrózsákat, piros és kék fejű csapcsavarókat vesznek elő a fazékból. Valahol már csobog a víz. — Délre meleg víz is lesz — röppen fel valahol a mondat, és száll, csapong emeletről emeletre, hogy délre, délre, délre ... — Nézd, arra van észak — mondja egy asszony az urának, aki percek óta áll az üres konyha közepén, s motyorászik valamit. Nyilván számol, magában méreget. — Arról fog fújni a hideg szél télen ... — És arról fognak jönni a farkasok — szólal meg végre a férfi, — ott fognak leereszkedni azon a homokdombon. — Rendel valaki fregolit? Garantált minőség, és magam csinálom. — Nicsak — gondolom, — egy élelmes maszek. Hatvan lakás, hatvan fregoli a fürdőkád fölé. Miért van az, hogy nem egy állami vállalat, vagy ktsz küldte el a szervezőjét erre a szertartásra? Lelki füleimmel szinte hallom: „Körültekintő piackutató elemzések alapján megállapítást nyert a fregoli igény csökkenő tendenciája, ezért áttértünk a könyvszekrénnyé átalakítható kerti traktorok gyártására, amivel importot tudunk kiváltani...” Becsukom lelki füleimet. Nem gonoszkodom ezen a szép napon. Fiatalember jön föl a lépcsőn, kezében két lexikon. A-tól D-ig és E-től Gy- ig. — Én már megkezdtem a költözködést — mondja szinte mentegetőzve, és baktat fölfelé tovább. — Anyu! Anyuci! — Sí- rós kisgyermekhang, valahonnan a harmadikról. S aztán, mert az anyja valószínűleg nem figyel rá, megint: — Anyuci! Innen, hogy fogunk hazajárni? Egy egész lépcsőház ösz- szenéz és mosolyog. H aza? — gondolom én is. — Bizony, ezentúl ez lesz a haza. Álmainkban még sokáig a régi lakásban leszünk, mert az álmok nehezebben mozdulnak el a megszokottól, de ébren már buszbérletet szorongatunk, s böngészgetjük az oszlopon, hogy milyen gyakran jár az ötös. Mert mi most már itt fogunk élni. Mester Attila A mátészalkai húsüzem 119 dolgozója közül hetvenen tagjai a négy szocialista brigádnak. Lennének többen is, de ezt a közösségi formát itt nagyon komolyan veszik. Ha nem tesznek le többet a közös asztalra, mint egy átlagos munkabrigád, nem kaphatják meg a szocialista brigád címet. A kongresszusi munkaversenyhez azok is csatlakoztak, akik egyelőre a körön kívül maradtak. Kommunista szombaton gyártanak majd a keresett nyári turistaszalámiból. Növelik a sertésvágást 20 százalékkal, takarékoskodnak anyaggal, energiával, megelőzik a baleseteket, s az, hogy takarítanak, szépítgetnek az üzem területén, meggyorsítják a befejezéshez közeledő bővítést — ez már természetes. S mindez csak kiegészítés ahhoz, hogy a szatmári területen élő, mintegy 120 ezer fogyasztónak készítenek nap mint nap ízletes, pénztárcához méretezett negyven húsfélét. Változó szabályozók Valamennyi mezőgazdasági nagyüzem elsődleges feladata a termelésen túl az eredményes gazdálkodás, ami óriási terheket ró a szántóvető embereikre. Amíg a gépek könnyebbé teszik a gazdálkodást, addig az eredmények elérése egyre nagyobb erőfeszítést igényel. Ma kisebb költséggel kell búzát, kukoricát, almát termelni, előállítani a húst, a tejet és csak ilyen alapon tartható fenn az eredményes, a jövedelmező gazdálkodás, sőt a fejlesztésé és állandó fejlődése. A jövő évtől ismét szigorodnak a szabályozók, amelyek szervesen illeszkednek a gazdaságirányítás 1985-ös feladataiba. A műszaki és köz- gazdasági hónap keretében tartott a napokban előadást a Tudomány és Technika Házában Kostyál Rezső, a Pénzügyminisztérium főosztály- vezetője. Az árrendszerről szólva elmondta, hogy az egyes hatósági áras termékeknél áremelkedéssel lehet számolni, viszont a felvásárlási árak sem maradnak változatlanok. A cukorrépánál például az indokolja a növekedést, hogy a nagyüzemekben csökken a terület, így nem minden esetben termeli meg a magyar mezőgazdaság a belföldi igényeket. Hasonlóan emelkedik — várhatóan — a vágó juh és a gyapjú felvásárlási ára, magasabb lesz az árkiegészítés a vágómarhánál is 1985-től. A Szabolcs-Szatmár megyei nagyüzemek jó részét érinti a kedvezőtlen adottságú gazdaságokra vonatkozó szabályozómódosítás. Eszerint jövőre tervezik a külön árkiegészítés megszűnését, helyette egységes árkiegészítést alkalmaznak majd. Várhatóan megszűnik az üzemek kategorizálása is, de marad a fejlesztési támogatás és a termelési adóból visszatérítendő állami támogatás. Az érdeklődő mezőgazdasági szakemberek — nagyon sokan meghallgatták az előadást — bizonyára már az új, várható szabályozók beépítésével tervezik a következő esztendőt. Valószínű nem volt érdektelen már szeptemberben szervezni ilyen jellegű tájékoztatót, amit elárult az előadást követő konzultáció. Mert nyitott kérdés bőven akad, legyen az az árrendszer, vagy adózás, vagy éppen az ártámogatás. Az új szabályozók még nincsenek eldöntve, képlékeny, bármelyik irányba mozdulóak lehetnek. De januártól velük együtt kell élni a mezőgazdaságban dolgozóknak. Sípos Béla A balkányi Szabolcs Termelőszövetkezet targoncafelújító munkájához több száz alkatrészt a tsz saját forgácsolóüzemében gyártanak, ezzel is csökkentik a felújítási költséget. (JL) Tóth Kornélia
