Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 10. Margaret Thatcher brit miniszterelnök Salzburgba érkezett. A képen: Thatcher asszonyt az osztrák város kormányzója köszönti. Genscher a két német állam kapcsolatáról Negyven éve szabad Románia A gazdaság történelmi vívmányai Vérfürdők Sri Lankán A nyár vészterhes évszakká lett az elmúlt két esztendőben Sri Lanka számára. Az alapképlet minden alkalommal ugyanaz: a kisebbségben levő tamil népcsoport fegyveres szélsőségesei brutális merényleteket hajtanak végre a lakosság négyötödét kitevő szingalézek ellen, a fegyveres erők pedig nem, kevésbé brutálisan csapnak le, a tamil polgárok százait mészárolják le. A tamil—szingaléz ellentétek sok évszázadra nyúlnak vissza, de a mai vérfürdőkhöz hasonló eseményeket nem jegyeztek fel a ceyloni történelemben. A portugál, majd a holland hódítókat követő angolok a velük szemben békésebben viselkedő tamilokat részesítették előnyben: ez a népcsoport kapott túlnyomó szerepet az egységesített ország közigazgatásában, az üzleti életben. Miután azonban 1948-ban Ceylon független lett, a máig majd 3 milliósra dúzzadt tamil közösség fokozatosan veszítette el pozícióit. 1956-ban a köztársaság hivatalos nyelve is a szingaléz lett, az elmúlt két évtizedben minden téren ez a — ma már 11 milliós — népcsoport számít uralkodónak a szigetállamban. Ez a helyzet teremtette a mind élesebb tamil—szingaléz ellentéteket. A tamil ultrák függetlenséget követelnek, s ezt fegyveres akciókkal próbálják kikényszeríteni. Tavaly nyáron is emiatt robbantak ki a zavargások: az egyik véres tamil akció után a szingalézek vad programokat rendeztek a békés tamil kereskedők, parasztok között. Az idén áprilisban újra gyilkolt a felbőszült szingaléz tömeg, s a hadsereg ismét vadul rátámadt tamil községekre, városokra. A békés megoldás lehetősége mind távolabbra kerül. A két népcsoport képviselői nem is tárgyalnak a problémákról a fanatikus nacionalizmus azonban mindkét oldalon engesztelhetetlenséget szül, s újra meg újra vérfürdővé teszi a szigetországot. A nyugatnémet kormány úgy ítéli meg, hogy Erich Honeckemek, az NDK Államtanácsa elnökének szeptember végére tervezett NSZK-beid látogatása jó lehetőséget kínál a két német államnak arra, hogy közös kezdeményezést tegyen az erőszakról való, nemzetközi lemondás érdekében — jelentette ki csütörtöki, bonni sajtóértekezletén Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Genscher közölte, hogy Helmut Kohl kancellár és Erich Honecker tárgyalásain fontos szerepet játszik majd az erőszakról való lemondás fogalmának „pontosítása”. E kérdés tisztázására kedvező fórum a stockholmi — bizalomerősítő és leszerelési intézkedésekkel foglalkozó — konferencia is — hangoztatta. Genscher megerősítette, hogy még a Honecker-iáito- gatás előtt, az ENSZ-köz- gyűlés szeptemberi megnyitásakor tárgyalni ki án Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. A bonni kormány meghatározó jelentőségűnek tartja a nyugatnémet —szovjet viszony kedvező alakulását az európai helyzet szempontjából — mondta Genscher. Genscher szorgalmazta, hogy a Nyugat tegyen lépéseket „a közel-keleti béke érdekében”. A fő problémának változatlanul a palesztinok önrendelkezési jogának megvalósítását nevezte. LENGYEL AMNESZTIA végrehajtásáról A lengyel hatóságoknál eddig összesen 43 olyan személy jelentkezett önként, aki a népi Lengyelország megszületésének 40. évfordulója alkalmából meghirdetett közkegyelem lehetőségeit kihasználva felfedte eddigi államellenes tevékenységét. Mindannyian ismertették, hogy milyen módon sértették meg a Lengyel Népköztársaság törvényeit és nyilatkozatot tettek, hogy felhagynak eddigi tevékenységük folytatásával. Az amnesztia értelmében ezután mindannyian hazatérhettek. ZAVARGÁSOK észak-IrorszAgban Üjabb zavargások voltak szerdán és csütörtökön Észak- Irországban. Belfastban, Lon- donderryben és Downpatrick- ben katolikus szélsőségesek benzines palackokat dobáltak a biztonsági erők kivezényelt tagjaira és azok gumilövedékekkel válaszoltak. ARAFAT—SATTItalAlkozó Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdán Tuniszban Habib SattivaL az Iszlám Konferencia Szervezet főtitkárával tárgyalt. A két politikus elsősorban az öbölmenti háború befejezése érdekében teendő közvetítő lépéseket vitatta meg. ÜJABB TELEPÍTÉS ciszjordAniában Üjabb izraeli település alapjait rakták le szerda este Ciszjordániában, a 45 ezer lakosú Hebron palesztin város központjában — közölte az izraeli televízió. Az első telepesek Mose Arensz izraeli hadügyminiszter engedélyével érkeztek a városba. R ománia 1984- ben a szabadság 40. esztendejét éli. Hogyan határozhatná meg a nemzet helyzetét most, amikor négy évtizede lesz annak, hogy diadalmaskodott az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom? Egy ilyen elemzés vitathatatlan igazságra vet • fényt: történeimileg rö- ) vid idő alatt merőben más 3 lett az egész ország. Mert 1 mi volt Románia a háború 5 előtt? A ma használatos | mértékkel számolva: a fej- I lődd országok harmadik i csoportjába tartozó ország 1 100 dolláron aluli egy főre \ jutó nemzeti jövedelemmel. I Az ipar -a nemzeti jövede- | lem 30,8 százalékát szol- 1 gálta, az ország évente csak | 284 000 tonna acélt és 1,1 I milliárd kilowattóra villamos energiát termelt, a vegyipar részaránya az ! ipari össztermelésben csu- jj pán 2,7 százalékot tett ki, | a gépipar az amúgy is igen csekély nemzetgazdasági gép- és felszerelésszükség- ! let mindössze egytizedét j fedezte. 1948-ban, a főbb , termelőeszközök államosí- • fásának esztendejében a foglalkoztatott népesség háromnegyede dolgozott a me- i zőgazdaságban és csak mindössze 10,4 százaléka : az iparban. Az RKP a politikai haji falom átvétele után már | eleve azt tűzte ki célul, j hogy Romániát korszerű i ipari-agrárállamá fejleszti, ami egyetlen lehetőségként kínálkozott anyagi és | emberi erőinek maradék- j tálán gyümölcsöztetésére. 1950 és 1980 között a nemzeti jövedelem körülbelül 26 százaléka szolgált fejlesztési célokra, ami a saját erőfeszítés stratégiájának eredményeként meg is hozta a gyümölcseit: a nemzeti ipar jelenleg csaknem 54-szer termei többet, mint 1938- ban, a háború előtti Románia „legvirágzóbb” esztendejében. A dolgozók létszáma 5,7-szeresére, a társadalmi termék 15-szörö- sen, az egy főre jutó nemzeti jövedelem több mint 14- szeresen növekedett. Történelmi utat tett meg a roman gazdaság, különösképpen az utóbbi három ötéves terv során. Csupán 1970 és 1980 között az ipar körülbelül 3-szorosan, a mezőgazdaság 1,6-szorosan növekedett. A gazdaság állóalapjai 1982-ben több mint 2000 milliárd lejt tettek ki, több mint felük az utóbbi 15 évből származik. S hogy visszatérjünk az előbbiekben említett mutatókhoz és kézzelfoghatóbb összehasonlítási alappal szolgáljunk, mondjuk el: Románia ma villamos energiából 111-szer, vaskohászati termékekből 53-szor, gépipari termékekből 161-szer, vegyipari termékekből 280- szor termel többet, mint 1938-ban. S a számadatok önmagukban is tükröződnek egy igen lényeges dolgot, nevezetesen azt, hogy a román iparpolitika a magas hatékonyságú ágazatok fejlesztésére alapoz. A szocialista építés éveiben korszerű műszakianyagi alapot kapott és jelentős fejlődést ért el a mezőgazdaság. A mezőgazdasági termelés 1950-hez képest három és félszeresen növekedett. Az intenzív gazdasági fejlődés megteremtette a feltételeket a lakosság anyagi és szellemi jóléte rendszeres növeléséhez. Elegendő itt annyit megemlíteni, hogy 1950—1980 között a nettó névleges átlagjavadalmazás körülbelül 7- ■ szeresen, a parasztság nettó névleges havi jövedelme mintegy 8-szorosan emelkedett. Mindezek ismeretében indokolt az a már nemzet- f közi viszonylatban is köz- , ismert megállapítás, hogy Románia mindössze há- ■ rom évtized leforgása alatt . a fejlődő országok harma- i dik csoportjából az elsőbe } emelkedett, és nemsokára a gazdaságilag közepesen fej- l lett országok sorába lép. A 80-as évek elején Ro- , mániának nehézségekkel | kellett megküzdenie mind | a belső fejlődés egyes prob- 5 lémái, a nyersanyag- és j energetikai alap bizonyos j fokú lemaradása, mind pe- j dig a világgazdasági vál- ■ ság, a nemzetközi pénz- : ügyi politika, de főképpen ; a túl magas kamatráta miatt. Következésképpen ; a gazdasági-társadalmi fejlődés üteme valamivel ala- | csonyabb volt az ötéves terv előirányzatainál. E nehézségek jó részét azonban már a múlt évben leküzdötték: az ipari termelés 1982-höz viszonyítva 5 százalékkal emelkedett. Az 1984—1985- ös évekre 6—7 százalékos fejlődési ütemet irányoztak elő, és elsősorban az energetika és a nyersanyagok terén kívánják fokozni erőfeszítéseiket Románia azt akarja, hogy legkésőbb 1990-ig megszerezze energetikai függetlenségét. Nagy súlyt helyeznek a termelés minőségi színvonalának emelésére, a munkatermelékenység erőteljes növelésére A parlamentben nemrég elfogadott programok ezekét az orientációkat az ország 1990-ig terjedő fejlesztésének fő célkitűzéseként rögzíti. Ügysz.n: • mezőgazdasági különprogramokat fogadtak el, elsősorban a talajjavítás ügyében, hogy a. szántóterület körülbelül 60 százalékának öntözésével az időjárás, viszonyoktól viszonylag iggetlenül biztosíthassák az állandó termésered ményeket Programot hajtanak végre továbbá az életminőség javítását illetően, aminek folytán a reáljövedelmezés 1980-hoz képest már az idén 5 százalékkal emelkedik. R ománia arra a következtetésre jutott, jelenleg megvan a lehe- t ósége ahhoz, hogy a gazdaságitársadalmi jejlesztés terén kizárólag a iáját erőire alapozón. A román hatóságok úgy döntöttek, hogy többé nem vesznek igénybe külföldi hitelt, néhány éven belül cedig letörlesz- tik az orszá; küladóságát. Ez természe > esen nem érinti a külgazdasági együttműködés következetes román politikáját Sőt az együttműködés fokozására törekszenek a külgazdasági cserék — mind kereskedelmi, mind a fizetési mérleg — kiegyensúlyozása jegyében. (Agerpress) Az utasok közé vegyülve próbáltak egérutat nyerni az iráni gép eltérítői Rómában. A képen: olasz rendőrök vezetik el az egyik géprablót. SíiLahg S JB-afm utolsó évei 10. Néhány nap múlva azonban az őszirózsás forradalom reggelén még harmincnyolc fokos lázam volt, de a nagy hírre én is az utcára kerültem. Ennek immár ötvennégy éve, de egyetlen jelenete még mindig világosan él bennem. E jelenet emléke mellett minden más eltörpült. Az utáckon járkáltam, s egyszer csak százfőnyi lovasrendőr jelent meg a Rókus Kórház környékén, valószínűleg az utolsó kormányrendeletre, a rend fenntartására. A tömeg megrohanta a lovas rendőröket, és az őszirózsák ezrei fehér felhőbe borították a fekete rendőröket, akik a nyeregből mélyen lehajolva osztogatták kézfogásaikat a tomboló tömegnek. Többen néztük végig ezt a jelenetet újságírók, és talán ennek a jelenetnek hatására kapta a forradalom az „őszirózsás forradalom” nevet. Október 31-én, délután öt óra tájban, amikor már sötét volt a Városligetben, a Hermina úti Roheim-villát őrző fegyvereseket- leszerelték, és három fegyveres forradalmár bement a hallba (nem forradalmárok, kószáló anarchisták voltaik), Tisza István volt miniszterelnököt keresték. (Ez nem az a Roheim-villa volt, amely a Hősök terén van, hanem Tisza István villája a Vilma királyné úton (ma Május 1. út). Amikor az ötvennyolc éves Tisza kiment a látogatói elé, felesége és titkárnője — Almássy Denyse grófnő — rosz- szat sejtve vele mentek. Rövid vita kerekedett Tisza és a három forradalmár között, azután a látogatók katonai man- licherrel három lövést adtak le. Később híre ment a városban, hogy Tisza ott fekszik holtan a villában, senki sem hajlandó neki koporsót vinni. Mindenki tudta, hogy az alkotmány értelmében a magyar honvédséget Tiszának nem volt joga az ország határain túl a harcterekre dobni. A közhangulat szerint Tisza százszorosán megérdemelte a halált. — Itt most megállók. — Azért, mert szundikálunk? — jelezte Bogdánfi az idő múlását. — Nem. El akarom mondani nektek, hogy miért voltam én az egyetlen ember huszonhét éves koromban, aki azon az éjszakán egy nagy szürke érckoporsót szerzett Tiszának. Buchammer koporsókészítővel együtt vittem el egy targoncán a villába. Az ott tartózkodó Radvánszky báró és Almássy grófnő rémületében nem akart ajtót nyitni, nem hitték el, hogy akad ember Budapesten, aki Tiszának koporsót hoz. Eközben egy éles töltényt találtam a lépcsőházban, amit felvettem és zsebre tettem. Valószínűleg az egyik forradalmár hagyta el. — Miért csináltad? — kérdeztem tőle. — Hálával tartoztam neki az ösztöndíjamért, amiről már többször is írtam, s így róttam le a hálámat. — Meg az arisztokrácia előtti tiszteletedet — szúrtam közbe. Az asztal alatt Bogdánfi megrúgdos- ta a cipőmet. Ügy látszik, nem helyesen szóltam. — Nem egészen erről van szó — folytatta Zilahy. — Üjabb elbeszélés következik? — kérdezte Bogdánfi, és rám nézett. Megértettem a cipőrúgdosás okát. —r Tiszát nem szerették. Emlékszem, a tízes évek végén főként azért szerepelt a világsajtóban, mert mint a Ház elnöke, a „Darabont huszárokkal”, a parlamenti őrség díszruhás tagjaival dobáltatta ki az ülésteremből a túl hangos képviselőket. Ha jól emlékszem az évszámra, 1909-ben (nem jól emlékezett. 1912. június 7.) jelen voltam a zsúfolt karzaton, amikor Kovács Gyula ellenzéki képviselő revolverrel háromszor rálőtt Tiszára, aki a Ház elnöki székében trónolt. De Tisza sértetlen maradt, s lelki nyugalommal folytatta a parlamenti vitát. Az azonban egészen biztos, hogy ekkor lobogott fel ellene a negyvennyolcas magyar politika égő gyűlölete. Az 1910-ben újonnan alakult Nemzeti Munkapárt képviselőjelöltje Tisza Kálmán, a csengődi földbirtokos volt, s akkor engem azzal vádoltak — néhány versem már megjelent az Üj időkben és a Hétben —, hogy én írtam a Tisza-el- lenes, rímbe szedett választási kurjan- tást, amely így hangzott: „Tisza Kálmán ágyba sz .. rt, Egye meg, ki véle tart!” Bár a rímelés Arany János-i tökélyét elismerem, nem igaz, hogy én költöttem ezt a verset, az viszont igaz, hogy friss és büdös tojásokkal — ösztöndíj ide, ösztöndíj oda — én is megdobáltam Tisza István ferencjózsef kabátját. Ennek következtében kenyeremet vesztettem, mert a Tisza-párti Hadházy-irodából kidobtak. tudjátok, én akkor tizenkilenc éves voltam, és megállapítottam magamban, hogy az ember lelki alkata és jelleme a gyerekkori és ifjúkori sérelmekből épül fel. Az én lelki sérülésem a vasútállomással szemben, a marhalegelőn történt, ahol a választási sátrak voltak felállítva. (Folytatjuk)
