Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
Kelet-Magyarország 1984. augusztus 4. „Tokiói nyilatkozat“ MÁGYAB NEWIZCTMea: A tanácskozás résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) „Tokiói nyilatkozat” elfogadásával ért véget pénteken a japán fővárosban az atomfegyverkezés elleni nemzetközi konferencia háromnapos ülésszaka. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az emberiség legfőbb feladata a nukleáris háború elhárítása és az atomfegyverek teljes betiltása. A tokiói ülésszak részvevői — 37 ország és 11 nemzetközi szervezet küldötte, illetve képviselője — elítélték az amerikai kormányzat agreszszív és militarista politikáját, amely a nukleáris fegyverkezési hajsza újabb veszedelmes fordulóját eredményezi és meghiúsít minden olyan erőfeszítést, amely a nukleáris háború veszélyének csökkentésére, a fegyverkezési hajsza korlátok közé szorítására irányul. A nyilatkozat aláírói felhívták a világ békeszerető erőit, hogy indítsanak széles körű nemzetközi mozgalmat a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Fogyasztási szövetkezetek a faluért (Folytatás az 1. oldalról) Egy rekonstrukciós program eredményeként 153 kereskedelmi egységben hajtottak végre korszerűsítést a megyében. Ezen boltokban a hűtőkapacitás közel 100 ezer literrel nőtt, ily módon lehetővé vált a hűtést igénylő élelmiszerek szélesebb körben való forgalmazása. Az 1500 lélekszámon aluli fal- ; vak bolthálózatának rekonstrukciójára hároméves programot készítettek. A korszerűsítés 20 ezer négyzetméter alapterületet érint, több mint 100 millió forintba kerül és 171 egységre terjed ki. A háztáji és kisegítő gazdaságok anyag- és eszköz- forgalmában félmilliárd forint fordul meg az áfészek. kezén. A kisállat-, a sertéstenyésztés és a zöldségtermelés területén jelentős szerepe van a 149 szakcsoportnak, nekik köszönhető egyebek közt, hogy az áfészek évente csaknem 30 ezer sertést vághatnak le. A 19 takarékszövetkezet kereken 100 üzlethelyiségben szolgálja a falvak lakosságát, 76 ezer betétet kezelnek, ami értékben a megyei állomány 22 százaléka, jóval magasabb, mint az országos átlag. Kölcsönt 32 ezer esetben folyósítottak 390 millió forint összegben, különböző lejárattal. Ennek 13—14 százaléka a háztáji gazdálkodást segíti, de egyre jelentősebb a lakáskorszerűsítéssel kapcsolatos hitelezési tevékenység. A takarékszövetkezetek a pénzügyi szolgáltatásaikkal a fa- . lun élő emberek általáno megelégedettségét vívták ki. „Az ötéves háború és a tizenegy éves náci rémuralom végéhez közeledik. Magyarok! Ne kövessük a fasizmust a gyalázat és a pusztulás útján !... A németek hanyatt- homlok menekülnek a frontokon és maguk helyett rosszul felszerelt honvédeink százezreit hajtanák a Vörös Hadsereg ellen, a biztos pusztulásba. Ebben a súlyos helyzetben a demokratikus pártok szövetsége, a Magyar Front cselekvésre szólítja a nemzetet! ... A veszély órájában á Magyar Front harcba hív minden magyart, bárhol is állt, bármit is tett eddig.'* Közös frontban Ezek a drámai sorok röpcédulákon jelentek meg szerte az országban, 40 esztendeje, ezekben az augusztusa napokban. Az aláíró az a Magyar Front volt, amely alig két hónapja, 1944 júniusában alakult meg az antifasiszta demokratikus erők ösz- szefogása révén. Ideológiai, szellemi vezetője az akkor Békepárt nevet viselő kommunista párt volt, a nemzet egyetlen olyan következetes ereje, amely nemcsak a kibontakozás útját volt képes felvázolni, hanem cselekvési programot nyújtott a jövőre nézrve is. Mindennek alapjául azt a széles körű nemzeti összefogást tekintette és hirdette, amely mind a mai napig pártunk politikájának — a megváltozott viszony között is — alapvető jellemzője. A most 40 éve megjelent röpcédulákból, a Magyar Front című illegális lap számaiból mindenütt ez az átütő gondolat csendül ki. AzPálffy György, a Kommunista Párt Katonai Bizottságának vezetője: „Rajk László, majd utána Kádár János központi vezetőségi tagok voltak a feletteseim, illetve ak ösz- szekötők a katonai szervezet cs a pártvezetőség között.” zal a nagy történelmi felelősséggel, amelyet a kommunisták és a velük szövetséges erők éreztek, viseltek ebben a sorsdöntő időszakban. Következetesen figyelmeztettek a Magyar Front felhívásai arra, hogy elérkezett a kedvező időpont a németek elűzésére és megérettek szabadságharcunk elindításának belső feltételei. „A magyar nép egészében szemben állt azzal a rendszerrel, amelynek programja nem a béke, hanem az idegen érdekekért folyó háborúk folytatása, újabb véráldozatok és mérhetetlen szenvedés” — olvashatjuk egy korabeli felhívásban, amely egyebek között még ezt írja: „Az egész népet összefogja a békevágy és egy olyan demokratikus Magyarország megteremtésének vágya, amely jogokat és tisztességes megélhetést biztosít a dolgozóknak, és amely kis és nagy szomszédaival egyaránt békességben él. A magyar nép tudja, hogy ezt számára csak független és szabad haza biztosíthatja.” Augusztus 15-én a Magyar Front a honvédtisztekhez fordult felhívással abból az alkalomból, hogy aznap az angol, amerikai és francia csapatok sikeres partraszállást hajtottak végre Marseille és Nizza között. „Cselekednünk kell, amíg nem késő! — hívták fel a tisztikart a röpcédulán. — Az előkészítő munkát már ma meg kell kezdeni. Támogassátok a nemzeti ellenállás harcosait. Juttassátok fegyverhez, lőszerhez, robbanóanyaghoz, egyenruhához őket. A bujdosóknak adjatok szállást, mindennemű segítséget.. . Az országmentés vár ma a tisztikarra. Teljesítsétek ezt! A szabad, független és demokratikus Magyarországnak szüksége lesz erős honvédségre, jól képzett tisztikarra.” Mint tudjuk: később meg is alakult az illegális katonai Felszabadítási Bizottság és működött a Kommunista Párt Katonai Bizottsága is, mártíráldozatokat hozva az ügyért. Ám az erős demokratikus honvédség csak később szerveződött. Abban az időben ugyan, amikor hazánk egy része még a hitleristák és a nyilasok elnyomása alatt szenvedett, mégis eléggé megkésve. Az okok közismertek, aminthogy az egyik kora beli felhívás is rámutat er re: „A bűnösen lelkiismeretlen, a magyar nép érdekeit semmibe vevő kormányzat a veszélyhelyzetben is folytatja, ingadozó, lényegében a németeket kiszolgáló politikáját. Hazug ürügyekkel halogatja az egyetlen döntést, amely még mentheti az országunkat és honvédségünket a teljes Leültünk a hallban. Zilahy az idő érzékelhetőségét magyarázta. Beöthy Zsoltot említette, a magyar irodalomtörténet ismert alakját, aki az első világháború idején két háborúellenes költőt fedezett fel, Gyóni Gézát és Zilahy Lajost. A harctéren Zilahy megsebesült, akkor írta Katonatemetés című, háborúellenes versét, amellyel feltűnést keltett. Később — 1916-ban megjelent — első könyvéhez, a Versek-hez Beöthy előszót írt. Egy beszélgetésük alkalmával szóba került az idő, a fiatal Zilahy az évszázadokat, évezredeket szinte beláthatatlan múltként emlegette. Beöthy — aki 1848-ban született — egészen más véleményen volt. Azt mondta a kezdő írónak, az évszázadok oly’ annyira egymásba kapcsolódnak, hogy szinte kitapintható a múlt korok lelke-szelleme. Ha valaki egy nemzet írója akar lenni, és nem érzékeli saját nemzetének múltjában az egymásra épülő korok szellemét, lelkét, hogyan mondhatna az okosat, újat a jelen és a jövő számára? Történelmi ismeretek híján úgy fog írni, mintha a nemzet története az ő írói pályájával egy időben kezdődött volna. Ezt a megjegyzést illusztrálandó mondta el Beöthy, hogy ő egy alkalommal apjával, Beöthy Zsigmonddal (költő, elbeszélő, jogi szakíró, később kúriai bíró Budapesten) sétált a mai Kossuth Lajos utcában, elegáns öltözékben, ahogyan az ország rangos bírájához illik, és szembejött velük egy kopott ruhás, fáradt arcú, kicsit részeg, vörös szemhéjú ember. Apja az elesettnek látszó férfit megállította, és az arcát két oldalon megcsókolta. A négy-öt éves fiú meg elkezdte ráncigálni a kezét, hogy hagyja már ott azt a furcsa alakot, menjenek tovább. Az öreg Beöthy azonban csön- lesen rászólt a kisgyerekre: — Fiam, ha ezt az embert meglátod, messziről vedd le előtte a kalapodat. Ez írta a Szózatot. Látja kérem — magyarázta Beöthy —, mintha a múlt napokban történt volna. Figyeltem gondolatfűzését, stílusát,,^ magamban megállapítottam, hogy ‘ ugyanúgy beszél, mint ahogyan ír, élő anekdotagyűjtemény. Alig ismer, és úgy társalog velem, mint egy ősrégi kávéházi barátjával. Ezzel az egyszerű, természetes modorával egészen oldottá varázsolta körülöttünk a légkört. — Vacsoravendégeim vagytok. Menjünk be az étterembe. Elindultunk, és minden második lépésnél megálltunk. — Az időről jut eszembe — folytatta —, néhány éve történt, egyik este ott maradt nálunk vacsorára Almássy Emma, feleségem barátnője. Elhatározták, hogy káposztás kockát csinálnak, igazi otthoni vacsorát, amit New Yorkban csak házilag lehet elkészíteni. Emma egyszer benézett hozzám, és megkérdezte, hol tartok a regényemmel. Mondtam neki, hogy Batthyány Lajos öngyilkos- sági kísérleténél. A börtöncellába csempészett késsel akarta elmetszeni a gégéjét, azzal a késsel, amelyet a felesége vitt be. (Az érthetőség kedvéért megszakítom Zilahy elbeszélését: Batthyány Lajos grófot, az 1848 áprilisában alakult, első felelős magyar minisztérium elnökét Windischgrätz osztrák altábornagy elfogatta, és 1849. október 6-án Pesten, a mai Báthori utcában kivégezték. Kötél általi halálra ítélték, de ezt a kivégzési formát a nyakán saját kezével ejtett sebek miatt nem tudták végrehajtani, •ezért változtatták az ítéletet golyó általi" halálra. A késmotívum tehát Zilahy írásában valóságos történelfni tényen alapszik.) (Folytatjuk) Kádár János, az illegális párt titkáraként. pusztulástól. Ez a döntés nem más, mint azonnali fegyverszünet a Vörös Hadsereggel, és fegyveres harc a német megszállók ellen! Csak ez a döntés kíméli meg országunkat a visszavonuló németek mindent leromboló, felperzselő dühétől.” A történelem bizonyította mindezeknek a szavaknak az igazát. Ezért is érdekes és időszerű olvasmány az a kötet, amely „A Magyar Front” címmel — Kállai Gyula, Pintér István, Sipos Attila átgondolt összeállításában — most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. A 40 év előtti augusztusi, e könnyen sorsfordulóvá válhatott napok valóságát is idézik e kötet dokumentumai. Igen szerencsésen nyúlnak vissza az előzmények bemutatására. A leghitelesebb okmányok felvonultatásával ismerhetjük meg a Magyar Front létrejöttének politikai és szervezeti feltételeit, amelyek tulajdonképpen a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának 1941. áprilisi határozatában gyökereznek. Ez megbélyegezte az uralkodó osztályok nemzetvesztő politikáját, harcba hívta az egész dolgozó népet e politika, a rablóháború ellen, az ország függetlenségéért, az átvonuló német katonák eltávolításáért, igazi népi békéért, támaszkodva a béke megőrzőjére, a Szovjetunióra. így került a párt már 1936-tól követelt antifasiszta .népfrontpolitikájának középpontjába a nemzeti függetlenség védelme, ezzel a jelszóval: „Független, szabad, demokratikus Magyarországot!” A háborúba lépés után, A dokumentumkötet 1941 szeptemberében a Központi Bizottság az ország összes Hitler-ellenes erőit körlevélben igyekezett mozgósítani. Ezzel egy időben bontakoztak ki az 1941 őszi antifasiszta tüntetések, majd megjelent a Népszava híres karácsonyi száma a népinemzeti összefogás jegyében, 1942 elején létrejött a nemzeti erők első közös szerve, a Magyar Tötrténelmi Emlékbizottság. Űjabb és újabb állomások követték e folyamatot, miközben a dolgozók körében országosan, a baloldali pártok és szervezetek tevékenységben konkrét megnyilvánulásokban is nőtt a német- ellenesség és a háborúellenesség. Különösen nagy jelentőségű volt a Békepártnak ÍMÍ-' januárjában a közéleti személyiségekhez eljuttatott nagy lélegzetű memoranduma, melyet ezúttal teljes terjedelemben olvashatunk a kötetben. Hasonlóképpen a Magyar Front memorandumát, amelyben felszólította Horthy Miklóst a fasiszta Németországgal való szembefordulásra és a fegyverszünet megkötésére a szövetséges hatalmakkal. A dokumentumok ily módon 1941 nyarától 1944 karácsonyáig — 32 fényképpel és fotókópiával illusztrálva is — tükrözik hazánk történelmének e tragikus korszakát, amelynek utolsó harmadában, az ország felszabadúlásának folyamatával és az új demokratikus rend kialakulásával már felfénylett a magyar nép új jövője is. A 40. évforduló alkalmával megjelenő kötetek között kétségtelenül ez az egyik legjelentősebb tematikus gyűjtemény, amelynek értékét az is megadja, hogy a közölt anyagok jó része ma már nehezen, vagy alig hozzáférhető, s többségük csak köz- gyűjteményekben található. Emellett a dokumentumok, határozatok, illegális lapok, röpcédulák sajátos nyelvét és egymásutániságát megértve, mélyebbről ismerheti meg az olvasó a korszakot és vonhatja le következtetéseit. Ezek között alighanem a legjelentősebb helyet foglalja el az a bizonyosság, hogy a kommunisták mindenkor a nemzet egészére támaszkodva és érdekében törekedtek programot adni és érte harcolni. A most 40 évvel ezelőtti időszakban megszületett program ezért is vált nemcsak az ellenállási mozgalomnak, hanem a felszabadult- Magyarország demokratikus átalakulásának iránytűjévé is. Lőkös Zoltán TELEX • TELEX MEGLOPTAK A KOLDUSNÖT Egy 65 éves madridi koldusnőtől ismeretlen tettes hárommillió pesetát (húszezer dollárnak felel meg) lopott ed, miközben az asszony egy park padján aludt — közölte a rendőrség. A károsult panasza előterjesztésekor elmondta, hogy mielőtt elaludt, maga mellé helyezte a zsákocskát, amelyben holmijait és kétéves kéregetés eredményeként összegyűjtött pénzt tartotta. A tolvaj zsákmánya 2,5 millió peseta bankjegyben és félmillió fémpénzben. POKOLGÉP MADBASBAN Pokolgép robbant péntekre virradóra a. dél-indiai Madras város repülőterén. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint a robbanószerkezetet a repülőtér érkezési termébe helyezték el. A robbanás következtében legalább tizen- ketten meghaltak, tizenhatan megsebesültek. A robbanást megelőzően két névtelen telefonhívást is kaptak a -repülőtéri hatóságok, s arról értesítették őket, hogy pokolgépet helyeztek el egy repülőgépen. A repülőgépet átkutatták, de semmit nem találtak. 4 Űíilakg, S Majo-s utolsó évei 5. — A kritikát nem szabad komolyan venni, egyéni vagy valamilyen érdekszövetségi vélemény, semmi több, de a publikum, az olvasó az már valódi ítélőbíró. De ha író vagy, magadra és ne a közvéleményre, meg a kritikára figyelj. Én komolyan vettem Herczeg Ferenc véleményét, -amelyet a fiatal írók konferenciáján mondott: „Ha az író a közönséget keresi, elveszti önmagát, ha önmagát keresi, megtalálja a közönséget.” Magamban azt gondoltam, én ugyan nem vagyok irodalomtörténész, de Zilahy megtalálta önmagát és a közönséget is. Azt nem tudom, hogy először melyikre bukkant, de mindig keresett, népszerű író volt. — Herczeg Ferenc is tudott írni — szóltam, hogy mondjak valamit. — Persze, hogy tudott írni, csak rossz magyarsággal, mindig stilizálásra szorultak a kéziratai. Az Athenaeumnál én voltam a kiadói kefélője. (A leadott szövegeket kefelenyomatokon javította, magyarosította.) — Az már régen volt. — Mi az a régen? Tudod-e, hogy a történelemre nem alkalmazható a régen. Egybefolynak évtizedek, évszázadok és évezredek.
